Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-12 / 59. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 március 17 1911 — IV agy földrengés. A Balkánon ismét katasztrófát idézett elő a földrengés. Egy Ssalonikiből érkezett távirat szerint tegnap éjszaka a Dsrida tó mellett lévő Starovában erős földrengés pusztított. A rázkódások olyan hevesek voltak, hogy több ház összeomlott és két ember meghalt. A nép nem mert meg­maradni házaiban ós sátrakban tanyáz. — Vizsgálat a temetőcsősz ellen. A kö­zönség köréből egyre több panasz hangzik el a szegedi római katolikus temetőcsősznek, Berta Ádámnak durva bánásmódja s egyéb viselke­dése miatt. Megszokott dolog, hogy a közön­ségtől a megszabottnál nagyobb dijakat szed, igy a Dankó-szoborbizottsággal is csúful össze­tűzött, mikor az az ekszhumálásórt követelt s a megengedettnél háromszor nagyobb dijat nem akarta kifizetni. Sirok gondozása cimén is alaposan megfizetteti magát, de hogy meny­nyire ért a gondozáshoz s mennyire törődik vele, azt a temetőnek Szegedhez nem illő el­hanyagolt kinézése tanúsítja. A temető utjai gyomosak és sárosak, a csőszlakás körül pe­dig szemétdombok és ólak éktelenkednek. A csősz ittas állapotban gyakran a legdurvább módon bánik a közönséggel. Nemrégiben Kovács Mártonnó temetésén a koporsót beejtette a sirba, ngy, hogy az fölfordulva zuhant a mélységbe, a csősz pedig, a gyászoló közönség megbot­ránkozására, istenkáromló szitkokba tört ki. Elbizakodottságában a temetőbizottság intéz­kedéseit sem respektálja s a temető szépítése céljából nemrég létesített temetői kertészet ellen valóságos hajszát inditott. Annak alkal­mazottjait szidalmazza, fenyegeti, veje pedig a sirgondozással foglalkozó segédkertószt teg­nap minden ok nélkül tettleg is bántalmazta. A temetőbizottság, hogy o tarthatatlan állapo­tokon segitsen, utóbbi ülésén egyhangúlag el­határozta, hogy a csősz ellen szigorú vizsgála­tot indit s ha a közönség köréből több panasz érkezik, a csőszt állásából elmozditja. A bizott­ság csak az Írásbeli panaszokat veszi figye­lembe, melyek a temetőbizottság cimére, a belvárosi rómaikatolikus plébániára intézendők. — A sorsüldözött II cini ami-család. Ke­mény téli napok voltak még, amikor a Dél­magyarország munkatársa fölkereste a szegedi Mező-utca 4. szám alatt levő nyomortanyán a soktagu, éhező Heimann-családot és fölhívtuk rájuk a jótékonyszivü emberek figyelmét. Már akkor leirtuk azt az irtózatos nyomort, amely­ben a család élt és ól még ma is, a családfő, Heimann Miksa kivételével, aki pénteken éjjel a szegedi közkórházban tüdővészben meg­halt. Már akkor, amikor a lakáson: egy telje­sen üres, butortalan, nedves pallóju ós pené­szes falu szobában meglátogattuk őket, előre látható volt, hogy a tüdővész bacillusai fogják megőrölni az egész családot. A konyhában, amely olyan nagy, mint egy vasúti fülke, hatan szorultak össze: apa, anya és négy aprógyer­mek, akik közül a legidősebb csak négy esz­tendős. Valamennyien a hideg földön alndtak, nem volt egy ócska ruhadarab, amelylyel di­dergő testüket betakarhatták volna. Nem volt abban a „lakásban" egyetlenegy edény, egyet­lenegy evőeszköz, pohár, vagy tányér, semmi — semmi. A Délmagyarország cikkére aztán megindult az adakozás. Valamicske pénzt összeadtak a jótékonysági egyesületek, az emberbarátok, annyit, hogy a család épen ment volt az éhenhalástól. Butoruk azonban nem volt egyse. A tüdövészt legelőször is a családapa, Heimann Miksa kapta meg, de beteg lett a család többi öt tagja is. Heimann Miksa a szegedi kórházba került, néhány hétig megvivta a halálküzdelmet s a csata ma éjjel dölt el a halál javára. Pedig ez az ember jobb sorsra volt érdemes. Németországból való, ahol több évig ujságiréskodott. Már akkor nagy nyomorral küzdött az egész család s Heimann betegségbe esett. Másutt próbált enyhiteni a család során, városból-városba, országról-or­szágra vitte a feleségót és négy apró poron­tyát és igy kerültek el Szegedre is. Ez a végső stációja volt a szegény Heimannak, mert a halál elébe állt. Pedig törekedett munkát kapni, szívesen akart elvállalni ügynöki teendő­ket is, de mindhiába, mert a betegsége oda­szorította a Mező-utcai nyomortanya férges, dohos és jéghideg padlójához. Kórházba került, elpusztult s az ő egyedüli személyére nézve a halál igazán csak megváltás lehetett. De nem az a kezeit tördelő, megroppant feleségre és a négy apró porontyra nézve, akikre, ha nem könyörülnek rajtuk a gazdagok ós jószivüek, a legborzalmasabb, legkegyetlenebb pusztulás vár. Heimann Miksa temetése vasárnap délután három órakor lesz a zsidó egyház szertartása szerint. A temetés a szogedi szentegyesület költségén történik. Nemes cselekedetet müvei­nek azok, akik az özvegy és a négy árva apróság nyomorának enyhitósóhoz valamivel hozzájárulnak. — A siketnémák javára. Sokak emlékeze­tében él még az a hangversenynyel egybekötött táncestély, amelyet a szegedi uri leányok a mult évben a siketnómák intézetében az inté­zet javára rondoztek. A kitűnően sikerült es­télyt az idén megismétlik s a mult évi rende­zőség már is nagyban buzgolkodik a kabaró­müsor egybeállításán. A jótókonycélu táncestély április elsején lesz a siketnémák intézetének nagytermében. Jegyek ifjabb Árvay Sándor­nál és Wilhelm Ella nőipariskolai tanítónőnél kaphatók. — A kissármási földgáz. Székelykocsárdról jelentik: A fővárosból a kolozsvári nagygyű­lésre lerándult társaság az éjjel külön vasúti kocsikban Kissármásra utazott, hogy a hely­színén tanulmányozza a földgázt. Kissármás ötven kilométernyire van csupán Kolozsvártól, de a vasút nagy kerülőt tesz s közel száz­ötven kilométert fut be, amig Kissármásra jut. A társaságban részt vettek: Sándor János volt államtitkár, Heltai Ferenc gázgyári vezér­igazgató, Coppony Traugott országgyűlési kép­viselő és még néhányan. A társaságot Böhm Ferenc királyi főmérnök kalauzolta. Lassan, döcögve ért a vicinális Kissármásra, ahol az állomáson lekapcsolták a társaság külőnkocsi­jait. Az egyik ujságiró igy irja le a helyszínen szerzett impresszióit: — Gyönyörű, napsugaras tavaszi időben ér­keztünk az erdélyi Mezőség középpontjára. A távolból tompa dübörgés hangját hozta a szél az állomásra. Bizonyos csalódást éreztünk, hiszen menydörgésszerü robajt vártunk. Böhm Ferenc királyi fömórnök, a földgáz­kirendeltség vezetője megmagyarázta, hogy három kilométernyire vagyunk még a gázkuttól, do ködös időben a zaja tiz kilo­méternyire is hangzik. Csakugyan fokozott mórtékben erősbödött ti hang, amint közelebb jöttünk a kúthoz, ahol egy kis faház tete­jéről néhány méteres kürtő oly mennyi­ségben ontja a gázt, hogy szemmel is látható. A nagy sebesség a hőmérséklet a fagypont alá szorítja s a levegő pára alakjában csapódik vissza a csőre. Böhm Ferenc főmérnök ós So­mulka Nándor mérnök nagy előzékenységgel magyarázzák, hogy mily szerencse, hogy a föld mélyében levő nagymennyiségű gá/t levegőmen­tes zárórótegek borítják. És hogy megközelí­tően sem lehet megállapítani a mennyisé­get, amig a gáztartó-terület nagyságát nem ismerjük. A főmérnök parancsára kinyitják az oldalszelepet. A gáz komprimálva tör ki a szelep nyilasán. Hiába tettünk vat­tát a fülünkbe, hiába fogtuk be fü­lünket, egy-két pillanatnál tovább nem bírtuk ki a rettenetes dübörgést. Szemünkkel intünk, hogy zárják el a szelepet. Egy kereket meg­forgatnak néhányszor és megszűnik a zaj. A főcsövön, a kürtőn sustorogva illan el a gáz. Ekkor elzárják a kürtőt is. A földben elzárt hatalmas erő azonban nem hajlandó tűrni, hogy ha már egyszer sok ezeréves rabságából fölsza­badította az emberi tudomány, újra visszaszo­rítsák a föld méhébe. Néhány pillanat alatt több négyszögkilométer területen forrni kezd az egész mezőség. A talajvíz ezer ós ezer helyen bugyborékol elő. Tízezer apró szökőkút működik egyszerre, hol kisebb, hol nagyobb erővel. A viz sietve csinál utat s a gáz rostává lyukasztja a földet. És ameddig a szem ellát, föl-fölbukkan a világos kékszínű füstoszlop. A gáz nem haj­landó tovább a földben maradni. Amint meg­nyitják a vezetéket, egyszerre megpihen a föld s a gáz újra a kürtőn át ömlik a levegőbe, ha­talmas zúgásával elriasztva közeléből az embei't. A kuttól Veszprémig Antal főszolgabírónak né­hány száz méternyire lévő majorságába ment a társaság. Veszprémy birtokán már munkába fogták a nagy erő parányi részét. Tiz centi­méter átmérőjű cső szállítja a földgázt a bir­tokra, ahol tóglaégetósre használták föl. Do a kiégetett téglákról látszik, hogy nem igen számoltak ennek az aránylag szük csőből ki­ömlő gáznak fütő erejóvei, mert nemcsak ki­égette, hanem meg is olvasztotta a téglát. Gyönyörű látványosság volt, amikor a cső végén kiömlő gázt meggyújtották. Öt méter hosszú élénk vörös seinn lángnyelv csapott ki a cső szájából s tiz méternyire sem lehetett meg­közeliteci a nagy hőségtől. — A marokkói lázadás. Tangerből jelontik: E hónap nyolcadikán Fezből elindult futár el­beszélése szerint egy seriffi mehalla, amelyet a szultánhoz hü törzsek támogattak, e hónap hetedikén a lázadókat Soefat hegységnél meg­verte és megtizedelte. — Szakelőadás ős kiállítás. Á Magyar­országi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szak­egyesületének szegedi helyi csoportja 25-én, szombaton a Munkás-otthon nagytermében (Laudon-utca 22. szám) a Könyvnyomdászok Szakköre támogatásával nyomtatvány-kiállitást és ezzel szakelőadást rendez. A szakelőadást Pollák Simon, a budapesti Világosság-nyomda igazgatója tartja. A kiállítás megnyitása dél­előtt tiz órakor történik, a szakelőadás pedig tizenegy órakor lesz. A kiállítást délután négy óráig mindenk i megtekintheti. A megtekintés teljesen díjtalan. A kiállítást este tánccal egybe­kötött társasvacsora követi. Egy teriték ára 1 korona 60 fillér, amely áll marhapaprikás ós turóslepónyből. Á társasvacsorára előjegy­zések a rendező-bizottságnál ós Németh István vendéglősnél eszközölhetők. — Vasárnapi előadások. A munkások va­sárnapja kát órakor délután lesz a felsőkeres­kedelmi iskolában. — Németh József bajai fő­kertész vasárnap délután négy órakor a felső­kereskedelmi iskola földszint baloldali termében ingyenes előadást tart a zöldségtermelésről. — A cukorrépatermelős gazdasági hasznáról Mar­tens Caesar, a mezöhegyesi cukorgyár igaz­gatója vasárnap délelőtt tizenegy órakor a városháza közgyűlési termében előadást tart. — Elfogott katonaszökevény. A rendőrség a Szeged-állomáson letartóztatott egy gyanús viselkedésű fiatal embert, aki minden uniformis elől feltűnően bujkált. Romániába szóló vasúti jegyet találtak nála s amikor kérdőre vonták, elmondta, hogy Vőneki Pálnak hívják s a sze­gedi 5. honvédgyalogezred közlegénye. Meg­unta a katonaéletet s Romániába akart szökni. A dezentort átadták a katonai hatóságnak. — Elfogták n Központi Bank tolvaját. Gyékényesről táviratozzák, hogy ott a csendőr­ség letartóztatta a szegedi központi bank tol­vaját, Aranyos Tóth Sándort, aki tudvalevőleg ezer korona értékű pénztári jegyet lopott. Á m- hatóságilag engedélyezett ~m Kész férfi- és gyermekruhákban VEGELADAS HOLTZER DÁNIEL = Széchenyi-tér. Zí

Next

/
Oldalképek
Tartalom