Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-02 / 27. szám

6 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 A javaslat ötödik: ^zaj^asza azt biztosítja, hogy a kezdeményezés az osztrák parlamentben se szenvedjen hajótörést. Ha ebben a paragrafus­ban olyan nagy aíkotmányveszedelem foglal­tatna, akkor Apponyi most nem Amerikában szónokolna a világnak, hanem idehaza venné ° ' a föl a harcot ez ellen á szakasz ellen. A tör­vényhozás nem is követhet el alkotmányellenes dolgot, amit elhatároz, az részévé válik az alkotmánynak. Ezt osak kifacsart okoskodás tagadhatja. A bizalomnál fogva, melylyel a kor­mány iránt viseltetek, a javaslatot megnyug­vással elfogadom. A felfüggesztett bankigazgató. — Rehabilitálni, fogják. — (Kiküldött munkatársunktól.) A Bélmagyar­ország szerdai száma részletesen beszámolt a Hódmezővásárhelyi Központi Takarékpénztárnál előfordult esetről és megvilágította egyben Faragó Mátyás vezérigazgató felfüggesztésé­nek előzményeit is. Közleményünk mindenütt feltűnést keltett, annál inkább, mert Faragót, akit egy időközben Szegedről eltávozott kiváló bankigazgató ajánlatára választottak Vásár­helyen az intézet élére, ?nindenki korrekt, in­takt embernek, elsőrerídfl vezetőnek ismerte és ismeri. A Bélmagyar ország közleménye, amely elégtételt szolgáltatott Faragó Mátyásnak^ nagyban hozzájárult ahoz, hogy az igazgatóság többségében szerdán már az a vélemény ala­kult ki, hogy Faragót teljesen rehabilitálni kell. Ezirányban több igazgatósági tag akciót is indított és az egyik, aki előadója a fegyelmi választmánynak, teljesen Faragó érdekében nyilatkozott. Annál könnyebb lesz helyrehozni az igazgatóságnak a tévedését, mert Brázay Kálmán abban a pillanatban kifizeti teljes ösz­szegben a banktól kölcsönvett összeget, amikor Faragót rehabilitálják. Azzal különben ma már mindenki tisztában van, hogy Faragó Mátyás révén az intézetet soha semmiféle károsodás nem érte, sőt Faragó üzletei csak jövedelmet jelentettek a banknak. A Brázay-féle üzletből kifolyólag sem érhette volna veszteség vagy kár az intézetet, mert a tartozásra nemhogy elegendő volt a fedezet, hanem az öt-hatszor olyan értékű volt, mint Brázay adóssága. Faragót rehabilitálni kelll Ezzel tisztában van már mindenki ós Hódmezővásárhelyen az emberek szinte természetesnek találják, hogy Faragó néhány nap múlva elfoglalja régi állá­sát a takarékpénztárnál, ahol már most is na­gyon megérzik, hogy nem ő áll az intézet ólén. A fegyelmi választmány hetedikén tartja legközelebbi ülését, arra Faragó Mátyást is meghívják, aki személyesen, adja elő védekezé­sét. Valószínű azonban, hogy még a fegyelmi választmány összeillése élőit rendezik a kérdést, még pedig nemcsak hogy a teljes méltányos­ság alapján, hanem Faragó rehabilitásával. Kiküldött munkatársunk szerdán beszélge­tést folytatott Hódmezővásárhelyen a takarék­pénztárhoz nagyon közelálló, tekintélyes férfiú­val, aki elmondotta ós okmányokkal igazolta, hogy Kun Miksa, a volt ügyész leszámolt a kezeihez befolyt pénzekkel, az 5 révén az in­tézetet károsodás nem érte ós vannak ugyan váltói az intézetnél, azokra azonban megvan a teljes fedezet és állandóan törleszti Kun a váltóit. Kun Miksa miatt semmiféle veszteség a bankot nem érte. — Az intézet körül semmiféle szabálytalan­ságok nincsenek, nem is voltak ós valószínű, hogy az elmúlt esztendőre hatvan korona osztalékot fizetnek rószvónyenkint a részvé­nyeseknek. Ez nagyon szép eredmény és szin­tén Faragó kiválóságának egyik bizonyítéka. A felfüggesztés folytán egyáltalában nem rendült meg a bizalom az intézet iránt, mert Faragó­tól inkorrektséget senkisem tételezett volna föl ós az intézet jóhirneve változatlanul meg­maradt. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Február 2, csütörtök: d. u.: A postás fiu és a huga. „ 2, „ este: A zsába. (Hegedűs Gyula bucsufölléptével). Páros '/a bérlet. „ 3, péntek: A szent liget (Páratlan '/» bérlet.) „ 4, szombat: A kis lord. (Páros •/,-os bérlet.) „ 5, vasárnap d. u.: A falurossza, népszínmű. „ 5, „ este: A kis lord. „ 6, hétfő'- Cigányszerelem. „ 7, kedd: Cigányszerelem. * Az ördög: Hegedűs Gyulával. A sze­gedi ^közönségnek Hegedűs Gyula játszotta el szerdán este Az ördög címszerepét. Évek óta ismert, zseniális szinósz-szerepe Hegedűs Gyu­lának a zseniális Molnár-darab címszerepe, igy teljesen fölösleges munka volna most méltatni, jellemezni Hegedűs alakítását, amikor köte­tekre valót összeirtak már arról. Legföljebb följegyezzük a mai diadalmas este után, hogy Hegedűs Gyula szerepéből milyen értéktelen kópiát adott mindig a szegedi közönségnek Almássy Endre. * A kőfalon tul. Szederkényi Anna három­fölvonásos szinmüvét a napokban mutatta be a fővárosi kamarajáték. Ez a munka, kép az életből. Stilizált, szomorú kép. Szürke zárda­falak mögött levő tragédiák. Fiatal leányok csöndesen elfojtott szivei zokognak kifelé és önmagatépő vágyódásai fakadnak föl hirtelen előttünk. Csupa szuggesztív drámák, amik egé­szen benn, a lélek — drámaiságában is — lí­rai mélyében fakadnak föl, követelően tava­szos-virágosságban. Nagy vonásokkal festett kép ez. Mondhatnánk : hanyagsággal, egy igazi müvószlólek koncesssziós hánya-vetisógóvel, — de még is lelki alapokkal megkonstruált vona­lak. Közel semmi, messziről sejtetés, dé sötét elhomályosulásban, szivtépő, kitakart fájdal­mak, — alkonyi misztikusság ez, amely vagy öl vagy meggyógyít. Vagy . . . s ez a vagy csöndesen, megadással vezet bennünket a mű­vész ecsetéhez, ecsetétől a szivéhez . . . Sö­tét leány-tragédiákat, iskolás leányok pajkos­ságában is komor szerelmeit, olvasót morzsol­gató sveszterek hangtalan bűneit megfesteni magunknak, hogy talán kevésbé szenvedjük a saját realitásunk által elűzött ideál-lényegek hiányát, vagy nevetve dimenzionáljuk a saját boldogságunkban rejlő szerelem megalkuvását. Valahogy nagyon összenőve látom itt az irót a a képpel; szinte halucinált álomjelek tűnnek ide és félhomályos szobában képeket látok sur­ranj magam előtt, mint valami mozi-tragédiák, eltűnő képeit — de gesztusok nélkül. Csak egy fekete mélyrenéző asszonyszem égetését érzem, amint átfúrja a rejtő kőfalakat, hogy sirjon, nagyon szépen sirjon, egysorsu asszony­szivek tavasz-tünő tiprásán. Nagyon erős izo­lált érzések, szuggesztív liraiságok rétegeződ­nek le az agyunkra, nem hagynak gondolkodni . . . lomha perspektívák gyászosan nyilnak meg előttünk ... ós nagyon örülünk, hogy gondol­kodás nélkül, megéreztük a lirát, megjajgat­tuk az életet és csendes meghatottsággal meg­láttuk egy mélyen érző asszony háborgó szivét. Lényegtelen staffage-ok is telitik a képet ós itt az iró mélyreható intuíciója, dacára sem kerüli el a főlszinesség szürkeségét, de ezek is, intuitiv drámaiasságukbau elfogadhatók. És mondom: mivel tárgyilagos nézőpontok messze, akadémikus eltérések fogalmaiba vezetnének ben­nünket, fogadjuk el előbbi szubjektív, lényeg­formáink, homályosan skenirozott vonalait. Nye­rünk vele valamit. Valamit a szívünknek,... ami vagy meggyógyít vagy megöl, de használ. — A kamarajáték-szintársulat előadta H. Szeder­kényi Anna életképét. Stilusosan, a rendezés, játék ós skenirozás harmóniájában lefolyt igazi, önzetlen, meleg este volt ez. A fiatal Írónő, aki igen sokszor hajolt meg az őt tapssal tisz­telő közönség előtt — bizonyára boldogan vette tudomásul, hogy finom, szubtilis, nagyon is szubjektív drámáknak is van megértő és lelkes közönsége. Feld Irén Magdája, Bobos Margit Ilonája, mindkettő igazi kiforrott mű­vészeknek egyéni ós főleg intelligens színészek­nek munkájára vall. Qe kivették. részüket az est sikeréből a többi szereplők is, akidnek egyéniségükhöz képest, fiatalságot, szűzi, igen finom, erotikát kellett művészi nyelvvel ós megértéssel interpretálni. (Gál Béla.) * Knut Hamsun darabja. Knut Hamsun, a hires norvég költő és regényíró drámát irt* amelyet A birodalom küszöbén cimmel vasárnap mutatott be a berlini Freie Volksbühne. A da­rab tárgya meglehetősen elvont. Tudósok a szereplői és ezek harca egy fiatal filozófus ellen, aki a tudomány értéktelen voltát hirdeti. Hir­deti pedig akkora hévvel, olyan buzgósággal, hogy ez az ő tudományellenes küzdelme még jobban abszorbeálja, mint a tudósokat az ő tu­dományos kutatásaik. A harc hevében a felesé­gót elhanyagolja, a tulajdon ügyeivel nem tö­rődik, teljesen tönkre megy. A pénzét elveszíti, a feleségét megszöktetik. A darabnak, noha több részleteiben homályos és alig érthető, mégis Berlinben jelentős sikere volt. * A temesvári színház. Temesvárról jelen­tik: A váron tegnapi közgyűlésén a temesvári színházat október elsejétől kezdődőleg három évre ismét Krecsányi Ignác színigazgatónak adták ki, miután a budai színkört is biztosí­tották számára. A közgyűlés egyúttal elhatá­rozta, hogy a temesvári uj szinház lótesitósót tanulmány tárgyává teszi, minthogy a régi szinház már szük. 3ZEZÖNL Tíz éui divatdrágulás. Nincs ma már a gazdasági életben semmi, ami meg ne drágult volna. De a drágulás re­kordját mégis a divatcikkek érték el. És ezen még a legkomolyabb divatellenes embereknek sem lehet nevetni, mert napjainkban egész se­reg kónyszerfónyüzósi cikk van, amelyet min­den embernek be kell szerezni, akár lépést tart a divattal, akár nem. Hogy mily horribili­sen emelkedtek a divatcikkek árai, arra elég, ha az 1901—1911-ig terjedő idő árváltozásait figyeljük, akkor tapasztalni fogjak, hogy egyes cikkeknél kétszáz—hatszáz százalékos az áremel­kedés. Nem is csoda. Hiszen a divatcikkeknél az emelkedés kettős. Emelkedett az árunak és emelkedett a fazonnak az ára. És pedig nemcsak a szó szoros értelmében vett fazoné, hanem kü­lönösen az „eszme", a divat kitalálása az, ami drága. Egy elismert divatszakember például akónt nyilatkozott, hogy egy négyszáz korona áru ruhának az anyagértéke mindössze száz korona. A többi háromszáz koronával az esz­mét és a kivitelt fizetik meg a vevők. Igy a ruha. Ugyanez a helyzet a kalapnál is. Tegyük föl, hogy egy kalap hetven koronába kerül. És ezen a kalapon nincs más, mint egy toll, egy szalag, vagy egy csipke. De még ha nagyobb is a diszitős, akkor sem ér tényleg többet harminc-harmincöt koronánál. A többi az „eszmó"-nek az ára. Bizony, elég drága. Alig van más tere a gazdaságnak, vagy a kultúrá­nak, ahol ilyen jól fizetik az eszmét. Az érték háromszorosát csak a divatkereskedők eszméje éri meg. Igy nem csoda, hogy azért a francia toalettért, amelyért tiz évvel ezelőtt kétszáz koronát fizettünk, ma hatszázat kérnek, a tiz év előtti száznyolcvan koronás angol kosztüm ára ma négyszáz korona ós a harminc koronás kalap ára hetven koronára szállott föl. Persze, hi­szen drága a gondolat, az eszme, az idea. De megdrágult alaposan a cipő is, amin pedig nem soka( változtatott a divat-idea. De azért a borju­bőrcipő ára tizenkét koronáról húszra, a sevró­cipő pedig tizenhat koronáról huszonnégyre emelkedett. Ugyanilyen mesés áremelkedést mutatnak a szőrmeáruk. Egy szakember meg­állapítása szerint a perzsaszőrme ára sjjáz szá­zalékkal, a coboly kétszázzal, a skunks há­romszázötvennel, a hermelin, ötszázzal, a róká

Next

/
Oldalképek
Tartalom