Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-08 / 31. szám

1911 február 8 DELMAGYARORSZÁG között élő nemzetet is önálló bankkal és viszont is lehetséges a helyzet. Egyetlen célszerűségi bizonyítékot sem hallott arról, hogy miért kell ép most fölállítani az önálló bankot. A nemzet legszélesebb rétegei nem is vetnek rá súlyt, hogy önálló vagy közös banktól kapják-e hitelszükségletük kielégítését. A készfizetésnek is inkább a világpiacon erősebben érdekelt országokra van jelentősége, mint a perifóriákon. Elfogadja a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) (Bakonyi Samu beszéde.) Szünet után Bakonyi Samu abból indul ki, hogy az általános egyenlő, litkos választói jog megalkotása nélkül nem lehet az ország nyugodt fejlődésót biztosítani. A javaslat a mellett a legfőbb hibája mellett, hogy meghosszabbítja a közös bank szabadalmát, megoldatlanul hagy egész sereg kérdést, melyet a közösség mellett is javunkra lehetne rendezni. Polemizál a munkapárt szónokaival s pénzügyi és közgazdasági szempontból bizonyítja az önálló bank szükségét. Határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a bank hagyjon föl deviza politikájának mostani középponti irányításával s budapesti főintézetót szervezze a deviza üzletvitelére. A javaslat ötödik szakasza alkotmányos szempontból messze mögötte áll az 1903-iki megoldásnak. Csodálkozni kell rajta, hogy ép a pénzügyminiszter megy bele egy ily jogsérelembe, aki annakidején olyan óvatos volt az önállóság védelmében. Az ülés három órakor végződött. Teheránból jelentik: Sani ed Dauleh pénzügyminiszter belehalt sebeibe. A rendőrségnek sikerült kézrekeriteni a két gyilkost, de egyiküket rövid harcban megsebesítették. Miután a gyilkosok orosz alattvalók, az orosz követség követeli a kiadatásukat. Ispahanban nagy az izgalom amiatt, hogy az orosz konzul vonakodik kiadni azt a merénylőt, aki február elsején a kormányzót több lövéssel megsebesítette. Hir szerint a papság arra izgatja a lakosságot, hogy az orosz bank fiókjának megnyitását akadályozzák meg. Tömörkény jajszava. Riport egy elpusztult községből. A horvát országgyűlés. — Vihar az elnök körül. — (Saját tudósítónktól.) Zágrábban Papratovics dr, alelnök háromnegyedtizenegy órakor nyitotta meg a horvát országgyűlés mai ülését. Egy jegyzőkönyvi hiba kiigazítása után hitelesitik a mult illés jegyzőkönyvét, fölolvassák a beérkezett iratokat, köztük több képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó kórelmeket, valamint Neumann dr elnök kérelmét, melyben betegségére való tekintettel, három hónapi szabadságot kér. Bejelentettek ezenkivül több interpellációt és két sürgős indítványt, amelyeknek egyike a vadászati törvény megváltoztatására, a másik a vagyonközösség jogállapotainak rendezésére vonatkozik. Medakovics dr kérdi az elnökséget, hogy mi történt a husz koalíciós képviselő kórvényével, amely a horvát országgyűlést rendkívüli ülésre hívja egybe? A házra apellál, azzal a kérdéssel, vájjon egyetért-e azzal, hogy az országgyűlés üléseit, bármikor önkényesen félbe lehet szakitani, hogy ez által a képviselők budapesti tanácskozása lehetővé tétessék. Alkotmányellenesnek mondja ezt és kijelenti, hogy csak a koronának van joga és senki másnak, a horvát országgyűlést hosszabb időre elnapolni. (Fölkiáltások a többi pártoknál: Igy cselekedtek önök is, mikor többségben voltak! Zaj.) Lukinics képviselő ezt kiáltja: Az ilyen elnökség Teheránba való ! (E nyilatkozata miatt az elnök Lukinicsot rendre utasítja.) Az elnök a házszabályok alapján kimutatja, hogy eljárása teljesen korrekt ós helyes volt. Sem az előtte szóló, sem a koalíciós sajtó, amely az elnökséget ez ügyből folyóan támadta, nem tudták bebizonyítani, mivel sértette meg a házszabályt. Azt az inszinuációt, hogy az elnökség oly jogokat arrogál magának, amely a koronát illeti meg, a legélesebben visszautasítja ós azután kifejti azokat az okokat, amelyek az országgyűlésnek e hónap hetedikére való elhalasztását szükségessé tették. Rámutat különösen arra, hogy a horvát képviselőknek meg kellett jelenniök Budapesten, hogy a parlamentben kifejtsék i lláspontjukat az aktuális kérdésekről, különösen a bankkórdésről. Igazolja az elnökség eljárását a koalició javaslatát illetően, amely rendkívüli országgyűlési ülés egybehívására irányult ós rámutat arra, hogy Barcsics koalíciós képviselő korelnöki minőségében ugyanígy járt el. (Helyeslés és taps a többség padjain. Fölkiáltások: Éljen az elnök!) A teheráni politikai merénylet. A mai lapok közölték, hogy Teheránban Sani ed Dauleh pénzügyminiszter ellen véres merényletet követtek el politikai okokból. A merényletre vonatkozólag ma a következő táviratot kaptuk: (Kiküldött munkatársunktól.) A pusztulás démona rövid két óra leforgása alatt egy virágzó falucskát tett tönkre. Ez a szomorú hir annak idején tudtul adta az országnak a csongrádmegyei Tömörkény község pusztulását. Mindenkit megdöbbentett, mindenki tudomásul vette és sajnálkozott a szomorú tényen. A szemek elé odarajzolódtak a romokban heverő házak, a szánalmasan megtört emberek, a nyomorúságtól, az éhségtől rettegő anyák, a kétségbeesett gyerekek. A dus gabonavetések, melyek még tegnap büszkén, biztatva lengették értékes kalászaikat, másnap már letiporva hevertek a földön. A házak romokban hevertek, a kenyér elpusztult. Tömörkény község földmivelésből élő lakosságának kenyérpusztulása legnagyobb nyomort jelentette. Másnap már uj szenzáció izgatta a közönséget, — a kicsi, csongrádmegyei falucska pedig sirt, jajveszékelt tovább. Most, hogy odakint sikitva nyargal a dermesztő téli szél, felénk hozza újra az elpusztult község jajszavát. Bánatosan hangzanak felénk a kétségbeesett panaszok: — Hát velünk mi lesz?! Eddig csak pusztultunk, de most elpusztulunk ... Tél van, erős hideg, tél és nem messze Szegedhez, a magyar nemzeti fővároshoz, egy egész falu lakossága küzköd a nyomorral. Fedetlen hajlékaikban fagyosan húzódnak össze az emberek és nem tudják melyik fájdalmasabb a hideg, vagy az éhség?! Részük van mind a kettőben. A könyöradományok, melyeket irgalmas kezek nyújtottak a kis községnek, kevésnek bizonyultak. Pallavicini Sándor őrgróf tizennégyezer koronás adománya csak máról-holnapra enyhített a nyomoron. Budapest székesfőváros kétszáz koronája, a közel fekvő Mindszent háromszáz koronája, Csongrád hetven koronája és több apróbb adomány csak csepp volt a tengerben. , , , Mi ez ahoz az óriási karhoz képest, amit Tömörkény évek óta eltűr és amit a mult év nyarán nagyhirtelen elszenvedett. (Nyomor mindenütt.) A virágzó kis falucska, melynek lakossága földmivelésből él, részint saját, de legtöbbször bérelt földeken, szorgalmas, nehéz munka után keresi meg a kenyerét, ma a legkétségbeejtőbb helyzetnek néz elébe. Egy egész évi munkája veszett kárba. A földmives népre legnagyobb csapás a rossz termés és itt, Tömörkényen az idén nagyon rossz termés volt, a gabonák csak szalmát adtak, azt is a legrosszabbat. A gabona szemeket elvitte a vihar. Gyönyörű kövér kalászokat lengetett az enyhe szellő a tömörkényi határban, a gazdák megelégedett, boldog mosolylyal nézték fáradságuk jól megérdemelt gyümölcsét és jött a vihar, a pusztulás, a mosolyt szomorú panasz, a megelégedettséget kétségbeesés váltotta föl. Házaiknak, kunyhóiknak fedelét, mind leszakította a tomboló vihar a nyáron ós a házak falaiból is egy-ogy darabot, a szomorú nap bus emlékeképen, a tető mellé hordott. A boldog egyszerűségben és megelégedettségben élő lakosság a pihenés napját a vasárnapot, víg zeneszóval, pezsgő táncmulatságokkal ülte meg. Ma már néma, kihalt minden. Nem dévajkodik a leány a legénynyel, nem húzza a cigány a talpalávalót, nem simul a selyem pruszlik a szép leányok keblén. Szomorú, kietlen minden. Hisz kenyér is alig van. (Dő'l a templom!) A dühöngő vihar az isten hajlékát sem kimélte meg. Még ma is csonkán mered az ég felé, csonkán, kereszt nélkül a torony. Falai megrongálva, teteje beszakadva, rettenetes látványt nyújt. Tömörkény lakossága nem mehet templomba, mert az minden pillanatban romba dőlhet. Gyönyörűen parkírozott csinosan épített hely volt azelőtt a tömörkényi templom. Vasárnap délelőttönként, mindig megtelt ájtatós hívekkel. A tömörkényi szép.' leányok, ünneplő ruháikban kiöltözve, párosával vonultak be ájtatóskodni. Szép, megható látvány volt, amint a templom bejáratához ért-a kacagó csapat, az ajkokon meghalt a ka&agás és a víg incselkedő, kacsingató leány sereg helyett ájtatos madonna-csoportot látott.iaz ember, ha kíváncsi volt rá. Hol van ez ma? A szép ünneplők elkoptak, helyette ujat nem vett senki, a templom sivár, ijesztő . rom lett, körülötte a gyönyörű park ma kopár puszta. Ameddig csak ellát a szem, mindenütt rom, kicsinyesség, ostobaság, szenvedés, csöndes tragédia. Még csak hely sincs, hol könyörögni lehetne a mindenség urához, hogy segítséget adjon. Fáj ez nagyon a nyomorban élőknek. Hogyne, eddig legalább több száz embernek ez a vigasztalása is megvolt, odakünn, Tömörkényen, igazán az isten háta mögött, ahol még vasút sincs közelben ... (Nincs még iskola sem!) A kultura egyedüli terjesztői, melyek minden faluban föllelhetők már az iskolák. Ugyebár, itt nevelik a gyerekeket, itt csepegtetnek bele egy kicsit abból, amihez a nagyváros lakói oly könnyen hozzáférhetnek. Öt-hat kilóméterről is fölkeresték Tömörkényen is a kis, tanyarendszer szerint épült falu fiai a jól befűtött barátságos termeket, hol a végleges elparlagiasodás ellen is küzdő tanitó bácsi szépen elmesélgetett nekik, ahol a csodálatos szarkalábakból eleven szót tanultak meg olvasni. Szívesen jártak a tömörkényi gyerekek az iskolába, a messzebb lakók magukkal vitték ebédjüket, nehogy a délutáni előadásról lemaradjanak. Ma már az iskolába se járhatnak a tömörkényi gyerekek. Az iskolák veszedelmes halálfészkek. Az eső, a hó, a dermesztő téli szél egyedüli lakója az üres termeknek. Mert egyiknek teteje nincs. A másiknak meg oldala hiányzik. A falak dőlni akarnak. Rájuk tört a vihar, azóta pusztulnak az iskolák is. Amit tavaly tanult a tömörkényi diák, azt az idén bátran elfeledheti. Állítottak föl néhány pótiskolát, de ezek oly szűkek ós oly alkalmatlanok, hogy alig egypár látogatót fogadhat be. Szomorn, nagyon szomorú ez a mi kulturállamunkban. Ki felelős a tömörkényi iskolákért? A vihar? Az nem. (A kölcsön körül). A szegény, hajléktalan tömörkényi lakosságnak Csongrádmegye — állitólag, — kieszközölt az államtól harmincezer korona kamatnélküli kölcsönt. A többi szükséges kölcsönt pedig a lehető legolcsóbb kamatszámítás mellett ígérte meg. .Nagyon szép, méltánylást érdemlő tett volt ez. Örök hála és elismerés jár érte. De hol a pénz ? Ezt nem tudják a nyomorban tengődő tömörkényiek. Van segítség, van pénz — ós még sincs. Elméletileg segítve van a nyomoron-; de a tömörkényi lakosság, mégis éhes, mégis fázik. Iskolája, temploma nincs. Düledező házban vacog a nép foga, pusztul és satnyul. Már sirni se tud. Hát akkor hol itt a segítség ?