Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-26 / 47. szám

276 DELMAGYARORSZAG 1911 február 26 SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Február 26, vasárnap d. u. Rip van Winkle, operett. „ 26, „ 27, hétfő: „ 28, kedd n 28, „ Március 1, szerda: este: A medikus, (Páratlan '/»-os bérlet) A medikus. (Páros '/.-os bérlet.) d. n: A postás flu és a buga. este: Cigányszerelem, operett. (Páratlan »/,-os bérlet.) Sárga liliom. (Páros '/.-os bérlet) „ 2, csütörtök: K tiszt urak a zárdában, operett. (Páratlan '/, bérlet.) „ 3, péntek: Karenin Anna, dráma. (Páros '/,-os bérlet.) Kesztler Ede és Kápolnai Juliska vendégfölléptével. „ 4, szombat: A sasfiók, dráma. (Páratlan '/«-os bérlet.) A Kesztler-pirral. „ 5, vasárnap d. u.: A halhatatlan lump. „ 5, „ este: A bor, falusi történet. (Páros '/, bérlet). A Kesztler-párral. A medikus. Brédy Sándor három fölvonásos életképét szombaton este mutatták be a szegedi szinházban. Nagy elragadtatás forró hangján szeretnénk írni Bródyról, aki első volt az erős egyedülállók között, akinek élete érdekes és gzép, irodalmi munkássága — a stílusa maradandó becsű — ragyogó, uj, mindig egyéni és művészi. A medikus a legújabb abban a csokorban, amelyet a magyar irodalom számára nagy irók kötöttek irodalmi munkáikból, a mindig saját meglátásu, forradalmi érzékű, erősen stílusos és gyönyörűen egyéni Bródy legújabb drámája. Minek tagadjuk, minden bizonynyal mérsékeltebb érdeklődéssel, kevesebb gyönyörűséggel — hallgatjuk és olvassuk ezt az életképet, ha nem a Bródy Sándor nevének — kitűnő cégérével vonul be diadalmasan az irodalomba, a szinpadra, a sziveinkbe. Igy nagy érdeklődéssel vártuk a könyvet, az előadást, bár a dráma nem oly masszív, sürü, aminőnek a Bródy kimagasló talentumát ismerjük. Diáktörténet, aminő sok van Budapesten, amelyben a díszes, hires állásnak, az egyetemi polgárságnak sok ifjúi letörése, külső csillogása, benső nyomorúsága fér meg egymás mellett, szép csendesen. Csakhogy ezekben a hónapos és egyéb szobákban — mi legalább azt hiszszük — sokkal bohémebb, tombolóbb és letőrőttebb az élet, verisztikusabb minden tragédia, vígjáték és bohózat, mint — ebben az életképben. Különösen hangozhatik ez, amikor Bródyról van szó, de mi azt hiszszük, hogy aligha tévedünk. A darab meséje szerint ugyanis Jánost, a medikust, eladta az apja. Ugy, mint nagyon sok medikust nagyon sok apa. Rubin fővárosi főorvos kitaníttatja Jánost, aki ezért elveszi a fődoktor leányát, a „bicegő" Rizát. Igy van az alku és igy is történik meg. Ez a váza a darabnak, amelyet Bródy nem tudott most olyan tőmőr hússal fölruházni, mint máskor. A diákélet rajzát nem tartjuk elég élethünek és teljesnek, ezek között az emberek között több olyan vap, akiről nem tudhatja az ember, hogy piszkos-e, becjjülptos-e, bohém-o nagyon? Valószinü, hogy az utóbbi föltevésnek van legtöbb igazság^ és legtöbb alapja. Kedves dolog a bárgyú, a naiv, gőtí buta Piros históriájának a mesébe szövése, a finom színpadi technika bravúrja a gyönyörű esketési jelenet. Nem hiszszük azonban, hogy yan olyan mafla, vértelen medikus Magyarországon, aki később olyan érinttetlenfil adná át Piropt a papból civillé vedlett Györgynek, mint János. A mesének ilyen módon való megcsinálásában nincs meg az az imponáló erő, merész őszinteség, amit az irodalmi imperátor Bródyban annyira szeretünk. Pedig ha ebben az irányben fejleszti a mesét, talán olyan nagy társadalmi tragédiát ir meg, aminő párját ritkítja a magyar irodalomban. Fiuoip és szubtilis, talán gyerekes itt minden. Bródy bizonynyal tudta, hogy mit tesz, nem drámát akart irni, életképet. A fiatalok ellankadását, majd gyors feltörtetését rajzolja meg és azt, ami ezek körül történik a szép magyar főidőn. De ezt sok hűséggel, sok erővel, sok finomsággal és sok igazsággal teszi — tetszik nekünk. „Én hazudtam, vagy az ifjúság?" — ezzel a gyönyörű mondással akar megnyugvást szerezni János a darab végén magának és Piroskának. Ebben az emberben minden bizonynyal az ifjúság hazudott. És e körül a sok hazugság körül irta meg Bródy legújabb drámáját. Bródy Sándor művészete megfogta a szegedi szereplőket, ugy, hogy a szombat esti bemutatóelőadás általánosságban jó, egyes jelenetben meglepő volt. A címszerepet Lugosi Béla játszotta. Bródy Sándor rendkivül érdekes ifjú emberét megértéssel adta vissza, igy a siker elmaradhatatlan volt. Fodor Ella (Riza) elsőrangú alakítást nyújtott, mint rendesen. Csupa szin minden jelenetében, egy-egy mozdulattal, egy-egy szemtekintettel mindent kifejez. Várnai Janka kedvesen, Kende Paula okosan játszottamegkisebb szerepét, úgyszintén Csiky László is. Nyárai Antal, Mihó László egy-egy jelenete élvezetes, hatásos volt. Külön kell megemlékeznünk Pesti Kálmán mai szerepléséről. Arrak szerepét játszotta. Páratlan, igaz művészettől áthatott alakítás volt Pestié. Az érzések skálái, az indulatok mélysége, a megfigyelések gazdagsága olyan egységesen, magával ragadó erővel tört ki játékában, amilyenhez szegedi színpadon nem vagyunk szokva. Még Pesti sikerekben gazdag sziniéletében is nagyjelentőségű ez az alakítás. A közönség nyilt színen, percekig tapsolta Pesti Kálmánt. A szinház zsúfolásig megtelt, a közönség elragadtatással tapsolt az egyes fölvonások után. * Bernstein a legifjabb darabjáról. Henry Bernstein legújabb színdarabjáról, az Utánam!ról naponta érkeznek hirek Párisból. A francia Le Journal egyik munkatársa fölkereste Bernstein a következőket mondta: — Ezelőtt néhány évvel olvastam egy öngyilkosságról; egy osztrák bankár villájában mérget vett be, azután tőrt döfött magába és végül forgópisztolyából magára lőtt. És akkor eltűnődtem ezen. Elképzeltem, hogy ez a csökönyösen halálra szánt ember mennyire retteghetett attól,* hogy talán megzavarják őt végzetes tettében. Mily rettenetes és mily izgató helyzet. Akkor ezt a kis epizódot följegyeztem; többszőr gondoltam rá, azonban drámai témává nem formálódott. De azért visszavisszatértem reá. Aztán lassan-lassan átalakult ez az epizód és elgondoltam, hogy még az ily halálra szánt ember is megváltoztathatja tervét, lemondhat az öngyilkosságról valamely közbejött körülmény következtében. Például, ha a halálba induló előtt megnyílik egy ajtó és belép a feleség, az asszony. Az aszszony, aki a kedvesétől jön. A férfit, akire annyi becstelenség szakadt, most egy ujabb megbecstelenités éri. És ez az ujabb csapás — visszarántja az életbe. Minden szerelmes nőben egy előbb-utóbb bekövetkező tragédia hősnője él Az volt a szándékom, hogy ezt a belső, lel^i válságot, amely évek hosszú sora alatt szokott kifejlődni, én kifejlesztem néhány óra alatt, hogy épen akkor érvényesüljön, amikor a férfi a legnehezebb óráit éli. Megengedem, hogy ezek izgalmas, idegizgató események igy beállítva. De mindig az volt a meggyőződésem, hogy sem a regény, sem a szinpadirodalom nem foglalkozh&tik csak langyos, középszerű tárgyakkal. Az élet nem oly lapos, nem oly szegényes, mint ahogy a kedélyes kalandokat egymásnak elmondó emberek gondolják. * A cseni. A Vígszínház, a szokásaihoz ragaszkodva, a Próféta bemutatása után, habozás nélkül hozzálát a legközelebbi újdonság készülődéseihez. Nagy Endre A zseni cimü vígjátéka lesz ez az uj darab. Valóságos magyar ciklust rendezett ezen a télen a Vígszínház. Gutlii Somától a Kormánybiztos, Molnár Ferenctől A testőr, Bródy Sándortól a Medikus, Lengyel Menyhérttől a Próféta került szinre egymásután. Nagy Endrének aggályai támadtak. — Az enyém legyon az ötödik V Talán megsokalja a közönség a sok" eredeti darabot . • hagyjuk inkább a jövő szezónra. De a Falnálak nem fogadták el ezt a szerzői áldozatkészséget. Megkezdődött a szereposztás. Csakhogy itt némi nehézségek támadtak, mert két kitűnő férfiszerep van a Nagy Endre darabjában és nem tudják eldönteni, melyiket játszsza Tanay, melyiket Csortos. Ugy áll, tudniillik, a dolog, hogy az A zseni egy rendkivül képzett, nagy művész; zeneszerző, szimfonikus, de amellett élhetetlen — nebbich. Van mellette egy sekélyes, léha kupié-komponista, aki egy ujjal bökdösi a zongorán az ő brettli-nótáit, amiket másoktól lopkodott össze-vissza. Mig az előbbi nem bir boldogulni, ez az élelmes fráter kihasználja s elszed előle hírt, gazdaságot, feleséget . . . • Szimfónikus hangverseny az Otthonban. A szegedi tisztviselők otthona márc'us 4-én rendezi dísztermében harmadik szimfónikus hangversenyét. A hangversenyen Kollef Ferenc hegedűművész s a szegedi honvédzenekar működnek közro. Előadásra kerül Mendelssohn, Back, Fichtner, Szent Gály ós Kőuig Péter egy-egy klasszikus müve. A hangverseny pontban félhat órakor kezdődik. Beléptidij tagoknak ötven, nem tagoknak nyolcvan fillér. Jegyek az Otthon titkári irodájában este hat-hét óra között előre válthatók. • Aitatol. A Mngyar-szinházban szombaton esté Schnitzler-bemutató volt. Az „Anatol"ciklus fiatalkori müve Schnitzler Artúrnak, » bécsi irónak, kinél jobban senki meg nem értette, senki meg nem érezte Wiont, a kissé édeskés, kissé nehézkes melankóliátói eltelt császárvárost, melynek, mintha szívverése volna a keringő frivolau-szentimentális, bűbájos üteme. És épen az „Anatol"-ban fejeződik ki legpregnánsabban a schnitzleri iróegyóniség, mely Bécs város költőjének azóta talán jelentőség teljesebbé érett alkotásaiban is a legvonzóbb, a legérdekesebb maradt. Az „Anatol" fórfitipusa — a „schnitzlerei hornnte á femme" —• ott vonul meg a „Reigen" alkovenjeinek félhomályában, a „Liebelei" manzardszobájának hófehér mullfüggönyi mögött ós Schnitzler csodaszép regényének „Der tveg ins Freie" egyik hőse is ő, az „Anatol"-tipus, kinek minden uj asszonyban egy uj világ nyilatkozik meg és aki a régit felejteni még sem tudja; az érzelgős rezonnőr, a szerelem filozófusa, kinek bölcselkedését megdönti egy asszonycsók, egy asszonyséhaj, az elegáns semmittevő, az esztéta, kinek egyetlen élettartalma életcélja az asszony, a maga szerelmes csalfaságaivai, kisebb nagyobb aljasságaival, apró gyávaságaival ós hősiességével. Kinek asszonykultusza olyan differenciálódott, hogy kibékít látszólagos ledórségével. Az Anatol-ciklus öt, szinpadra legalkalmasabb jelenetét mutatta be ma este a Magyar Szinház. Öt szerelmi bucsu történetét. Kipróbált színpadi „sláger" valamennyi, hiszen nemrég aratott óriási 6ikert ugy Bécsben, mint Berlinben. Ezek közül a legbrilliánsabban megirt talán mégis a Búcsúvacsora, Anatol utolsó tete-a-tetje egy táncosnővel, aki bucsuzóul belemarkol egy doboz szivarba és uj szeretőjének visz haza abból, arai a régi asztaláról került. A Magyar Szinház előadásainak főhibája Anatol szerepének meg nem felelő kiosztása volt. Az Anatol Biró Lajos remek fordításában került bemutatóra. A maggar delegáció illése. A magyar delegáció szombaton délután őt órakor tartott ülésében folytatták a hadügyi költségvetés tárgyalását. Bakonyi Samu felszólalásában visszautasította az ujabb hadügyi követeléseket, amelyek, szerinte, az országot tönkreteszik. Chorin Ferenc beszélt ezután, aki kifejtette, hogy Magyarországon évek során keresztül négyszázmillióval többet fizetett rá a közös költségekre. Tiltakozik az osztrák delegációban megnyilvánult hangulat ellen, amely ellenzi, hogy Magyarország ipara a csatahajók épitósében rászedjék. Határozati javaslatot nyújtott be, hogy mondja ki a magyar delegáció, hogy 1915-ön tol nem tartja szükségesnek több csatahajó építését. Solymossy Ödön báró kifejtette, hogy a flotta-szaporitással viszonozzuk.