Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-25 / 46. szám

DELMAGYARORSZAG 1911 február 25 szólás jogát. Az elnök azt a kötelességét sem teljesítette, hogy a jobboldalról jövő sértő közbeszólásokkal szemben (Lehuzzuk a reverendáját, stb.) nem védelmezte meg Hock Jánost. Az ellenzék elismeri, hogy ez jóhiszeműen törtónt, az általános nagy zaj következtében az elnök nem hallhatta, mit akar Hock s nem hallhatta a Hock ellen intézett sértéseket sem. De ha ez igy van, akkor azt is koncedálni kell, hogy Hock sem hallotta az elnöki rendreutasitást s igy annak nem engedelmeskedhetett. Kéri ezek alapján a bizottság javaslatának elvetését., A Ház többsége elfogadta a javaslatot, közben bejött a terembe Hock János, akit az ellenzék zajosan megéljenzett. Hock János kijelentette, hogy a törvényhozás tekintélye érdekében lemond az önvédelemről, meghajlik a bizottság döntése előtt s megköveti a Házat. Hock kijelentését a jobboldal élénk tetszéssel fogadta. A negyedik módosított cikkelyhez Csermák Ernő, Polónyi Géza ós Holló Lajos szólt hozzá. Wickenburg Márk gróf előadó fölszólalása után a cikkelyt a Ház változatlanul elfogadta. Az ötödik cikkelynél ismét Polónyi Géza szólalt föl. Polónyi Géza: Tiltakozik az ellen, hogy a bank a magyar kincstár kárára portómentességet élvezzen. Ábrahám Dezső ugyanilyen irányban szólalt föl, utána Lukács László pénzügyminiszter megcáfolja, mintha az arany mesterségesen elvonatnék a magyar pénzpiactól. Lukács fölszólalása után a képviselőház az ötödik cikkelyt is változatlanul elfogadta. Az ülés három órakor végződött. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Febrnár 25, szombat: A medikus, szinmü. Bemutató. (Páros '/,-os bérlet,) „ 26, vasárnap d. u. Rip van Winkle, operett. „ 26, „ „ 27, hétfő: „ 28, kedd „ 28, „ Március 1, szerda: este: A medikus, (Páratlan '/,-os bérlet) A medikus. (Páros %-os bérlet.) d. u: A postás fiu és a huga. este: Cigányszerelem, operett. (Páratlan %-os bérlet.) Sárga liliom. (Páros %-os bérlet) 2, csütörtök: Lotti ezredesei, operett. (Páratlan % bérlet.) „ 3, pintek: Karenin Anna, dráma. (Páros '/,-os bérlet.) Kesztler Ede és Kápolnai Juliska vendégfölléptével. „ 4, szombat: A sasfiók, dráma. (Páratlan '/,-os bérlet.) A Kesztler-párral. „ 5, vasárnap d. u.: A kis lord. n 5, „ este: A bor, falusi történet. (Páros % bérlet). A Kesztler-párral. * Filharmonikus hangverseny Vásárhelyen. A hódmezővásárhelyi kereskedő-ifjúság a filharmonikus-társaság közreműködésével és annak javára március ötödikén a Feketesas dísztermében hangversenynyel egybekötött táncmulatságot rendez. A hangverseny műsora: 1. Bizet: a) Csempószkar; b) Habanera, játsza a filharmonikus-zenekar. 2. a) Maillart: Ária a Remete csengetyüje operából; b) Tschaikowszky: Bálban, énekli Szoyer Ilona, zongorán kiséri Márkus Dezső. 3. Mendelssohn: e-moll, Koncert, hegedűn játsza Arany Jenő, zongorán kiséri Meák Gyula. 4. Jadossohn: Sextett, g-dur előadják Popper Ilonka, Popper Erzsike, Farkas Lajos. Csépke Andorné, Plohn Jószef és Csópke Andor. 5. a) Bach: Solfeggio, c-moll; b)Chován: Nocturno: zongorán játsza Bobory Mariska, budapesti zongoratanárnő. 6. a) Thomas:PhiIine áriája a Mignonból: b) Gounod: Sórenad, énekli Szoyer Ilona* zongorán . kiséri Márkus Dezső. 7. Mendelssohn: Nászinduló' a Szentivánóji álomból, ját6za a filharmonikus-zenekar. Brun hadügyminiszter utóda. Parisból jelentik: A hadügyi tárcát ideiglenesen Briand miniszterelnök fogja ellátni. Brun elhunyt hadügyminiszter utódiát csak a temetés után fogják kinevezni ős pedig, mint hiszik, ismét az aktiv tábornokok sorából. Elsősorban Delacroix tábornokot emlegetik, akinek a kabinetbe való belépésére Briand miniszterelnök nagy súlyt helyez. Manonry tábornok is, aki rövid idő óta párisi katonai parancsnok, tekintetbe jön. Brun ábornok temetését hétfőre tűzték ki. Mezei Péter temetése. (Saját tudósítónktól.) A kihűlt Péter apó fölött áment mondtak ma az élők, siralmasan fájó, panaszos áment és ezzel legördült a függöny. Péter apó nyugovóra tért s most következik a lassú beletörődés az emberi sorsba, mert Péter apó bucsuföllópésének a fehér lepedős halál volt a rendezője. Most is, amikor a halálra gondolunk, eszünkbe jut Péter apó egy rómdrámában, A molnár és gyeimekóben. Sötét a szin, fehér lepedős csontalakok vonulnak át a színpadon és Péter apó görnyedten, veritékes arccal ássa bele kincseit a föld szivébe. Hogy fél, hogy reszket, milyen borzalmas pillantásokkal tekint körül a temető félelmetes éjszakájában ... Az arca halotti sárga . . . Játék volt csupán, elmúló illúzió — amely végül mégis valóra vált. Mégis, hinnünk kell az illúziókban, mert Péter apó belojátszotta magát a halálba, kezet szorított vele és a keze megfagyott. Megfagyott egy kéz, amelynek egy legyintésében több emberi megérzés volt, mint száz fecsegő színdarabban. Péter apó beállt a fehérlepedős csontalakok közé ós a kincseit meghagyta nekünk. Péter apó utolsó szerepé volt a mai, az a szerep, amit végül mindannyiunknak el kell játszani. A csontarcu rendező belefektette egy koporsóba s a többit az élőkre bizza. A sikere most nem a tapsolóktól függött, hanem attól, hogy mennyien voltak a temetésen és kiváltképen mennyien fakadtak sírásra az utolsó szerep alatt. Péter apó ma, a gyászos, siralmas temetésen érte el diadalainak apotoezisát. Megdicsőült a gyásztömeg sírásától. És ez az utolsó szerep, ha a legszomorúbb, leggyászosabb volt is, fölemelő volt. Megdöbbenve állottuk körül a diszes ravatalt ós éreztük, hogy valami fogja, szorítja, marja ós elragadja a lelkünket. Ez a valami Péter apó utolsó szereplése: a temetése volt. Olyan impozáns, lelketsujtó temetés volt a szomorúsága miatt, de lélekemelő a színházban és az utcákon tolongó gyásztömeg részvéte miatt, amilyen vidéki színésznők aligha jutott ki valaha. Mezei Péter temetéséről részletes tudósításunk ez: (Gyülekezés a színház körül.) Délután fél négy órakor kezdődött Mezei Péter temetése, de már fél háromkor nagy néptömeg állotta körül a színház bejáratát. Az előcsarnok is színültig megtelt közönséggel, ugy, hogy azok, akik a színház körül állottak, kényszerűségből állottak az utcán. Szakadt az eső, de ez egyáltalán nem akadályozta Szeged közönségét abban, hogy ne vegyen részt a temetésen. Az utcák is egészen megnépesültek s három órakor már valóságos esernyőtábor tolongott a szinházat körülövező utcákon. Mindaddig, amig egy csapat rendőr három órakor meg nem érkezett, a legnagyobb összevisszaság uralkodott a ravatal körül. Mindenki keresztül akart furakodni a tömegen, hogy meglássa a pompásabbnál-pompásabb koszorúkkal elborított ravatalt. Suttogva, szinte félénken beszéltek egymással az emberek s az áhítatos ünnepiességen, a nagyszerű gyászon annyira megilletődtek, hogy a hideg, leghuzatos csarnokban is mindenki levette a kalapját. (A ravatal és a koszorúk.) A szinbáz előcsarnokának falait fehér drapériák födték. A csarnok" közepén állott a ravatal, négyoszlopos fekete sátór alatt, melynek a végén az öröklámpa függött. A koporsón ez az aranybetűs fölirat volt: — Mezei Péler, ólt hatvannyolc évet. De nem látszott ki a koporsóból egy darabka sem, mielőtt még a koszorúkat a koszorúskocsira helyezték. Élővirágból, pálmából és babérból Iont koszorúk borították el a szürke szinü koporsót, melynek aljáról sötétebb szürke szinü selyemdrapéria lengett alá. Hatalmas gyász tömeg állotta körül a ravatalt, amelyhez a rendőrcsipat érkezéséig hozzá sem lehetett férni. Kíváncsian nézegették a koszorúkat, amelyek nagy tömegéből a következőket jegyezhettük föl: Mezei Péternek, Szeged város közönsége; — Mezei Péternek, a szegedi szinügyi bizottság; — Péter bácsinak, a leszámoló hivatal tisztikara; — Felejthetetlen tagjának, a gyoroki kaszinó; — Mezei Péternek, Szendreyók;— Péter bácsinak, Toponarszkyék; — Péter bácsinak, Hegedűsek; — Őszinte részvéttel, Makó Lajosné; — Péter bácsinak, Wertheim Sándor ős neje; — Péternek, Engel Lajos; — Felejthetetlen Péter bácsinak, Szabó Kálmán és családja; — Édes jó apánk, jó nagyapánk, sirva siratnak gyermekeid és unokáid. Legutoljára említjük meg a legszomorúbb felírású koszorú', amelyet az elhunyt felesége helyezett a koporsó fejére. Egyszerű, élövirágból font koszorú volt ez, melynek alálengő fehér selyem szalagjára aranybetükkel ennyi volt irva: — Megyek utánad. Ágnes. (Kezdődik a szertartás.) Három órakor példás rendet teremtett a rendőrség a ravatal körül. A tömeget a koporsó mellől leszorították, hógy a gyászoló család, a város előkelőségei, a színtársulat és azok, akik vidékről jöttek át Mezei Péter temetésére, elhelyezkedhessenek a ravatal körül. A körszékre vezető baloldali följárókon a közönség, színházi tűzoltóság és néhány rendőr szorongott, mig a jobb oldaliakat a szintársulat valamennyi tagja és a többi színházi személyzet foglalta el. A város képviselői közül elsőnek jelent meg a csarnokban Szeged legelső embere: Lázár György dr, polgármester. Utána Bokor Pál helyettes-polgármester, majd Gaál Endre dr, közművelődési tanácsnok, Szalag József dr helyettes főkapitány, azután Szmollény Nándor, Hollzer Aladár, Rainer Mór dr, Dobai Gyula dr, Meák Gyula, Weiner Miksa törvényhatósági bizoitsági tagok jelentek meg. Képviselve volt a temetésen a legtöbb szegedi egyesület is. Valamivel félnégy óra előtt jött el az elhunyt családja. Pontban félnégy órakor pedig megjelent a koporsó előtt Thomay József ágostai evangélikus lelkész és Orszógh József evangélikus kántor-tanitó. A suttogások elhalkultak s halotti csöndben kezdődött a szertartás. Szentdalok éneklése után Thomay József elbúcsúztatta a halottat. Beszédében kiterjeszkedett Mezei Péter színművészeiére is. A papi szertartás után Ahnássy Endre művezető-igazgató a színtársulat nevében mondott szép búcsúztatót, amely mélyen meghatotta a gyászgyülekezetet. Ezután a színtársulat férfi tagjai a Mért oly borús V . . . cimü halotti dalt énekelték el s ezzel benn, a csarnokban a szertartás véget ért. (AjB utcán.) A színház előtt ember-ember hátán tolongott. A koporsót kivitték az utcára és a színház előtt álló négylovas kocsira tették, a koszorús kocsit pedig ujabb koszorúkkal borították el. Mindenki azt hitte, hogy most megindul a temetési menet, amikor a szinház második emeleti erkélyén megjelent a színtársulat, elején Csiky László, aki levett kalappal, kényektől áthatott hangon, gyönyörű szavakban búcsúztatta színésztársát. Ezután a gyászmenet megindult, Mezei özvegyét rokonai félájultan ültették bele az első csukott kocsiba, amelyet a városi hintó és egy egész kocsitábor követett. Szakadt az eső, de a hatalmas esernyő-tábor sürü sorokban indult a kocsik után. A halottas kocsi a korzóra került, ahol a járókelők nagy tömege állott sorfalat s nem mozdult helyéről addig, amig az utolsó kocsi el nem tűnt. A Kálvária-utca vóge felé a gyászmenet részben széjjel oszlott, részben villamosokra és kocsikra ült s a halottas kocsi gyorsabb trappban a temető felé vette útját. (A temetőben.) Kint; az ágostai 'evangélikusok temetőjében helyezték örök nyugvóra Mezei Pétert. A frissen megásott sirt ott hatalmas gyásztömeg állotta körül s a végső szertartás közben Mezei felesége és hozzátartozói szívszaggatóan fájdalmas zokogással borultak a koporsóra. A végtisztesség véget ért s Péter apó koporsóját legördítették a sitba. Dübörögtek a göröngyök a koporsó ércfüdelón, gyorsan dolgoztak" az ásók, a sirt hamar elhantolták. Péter apó holttestét elnyelto a puha anyaföld, vege volt a temetésnek, borús arccal oszlott szót a