Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-23 / 44. szám

DELMAGYARORSZAG 1911 február 23 \ A jólelkű bohém népek már tanakodtak is, hogyan fogadjanak a kis diáknak kocsit, amely hazavigye, mikor hiriil hozták, hogy megbetegedett a sugó. Aznap Mezei Péter súgta el Ludas Matyit „egy strupli bankó"-ért, ami tiz pengő krajcár szörnyű tekintélyes összegnek felelt meg s ez a pénz aztán ott is tartotta a színészetnél. A társulat három hét múlva föloszlott, Mezei E. Kovács Gyulával és Osváth Gerővel tartott Kolozsvárnak, segédsugó is lett az öreg Jakab István mellett. Hogy milyen jól töltötte be föladatát, bizonyítja az is, hogy egyszer könyv nélkül súgta el a darabot, mert elvesztette a könyvet s nem merte bevallani. Mint szerződött tag, 1859 január 17-ón lépett föl Nagy Mihály társulatánál Erzsébetvároson az „Ő nem féltékeny'' vígjátékban Falvi Endre orvost játszva. További működésében nem lesz érdek nélküli följegyezni néhány színészt, akikkel együtt játszott és akik hatással voltak rá. Nagy Mi. hálynál kitűnő hire volt Bogdán Lajosnak, a kiváló táncművésznek, ép ugy Benedeknek, Máténak, Szöllősinek. Hubay Gusztávnál működött Dézsi Zsiga, Zöldi Miklós, Sztupa, Tóth Soma, Bokody, Nagy Imre, Szathmáry Károly, Mándoki Béla, Bágyoni Szabó Ödön, Ifiörsi, Bodrogi. — Majd ugyancsak nála, 1866-ban Győrben Várhidy, a Szöllősy leányok, Molnár György művezető, Kocsisovszky Borcsa, Bogyó. Ezernyolcszázhatvanhétben Molnár György vezette Budán a Népszínházát, jobb tagjai voltak Kassai Vidor, Virág Gyula, Császár Miklós, Szentgyörgyi István; Timár János, Dancz Nina, Boér Emma. Debrecenben Szabó József müvezetősóge idején Rónai Gyula, Dózsa, Mándoki, Együd, Eöri, Vízvári Gyula, Krecsányi Sarolta, Törökné Szakáll Róza. Ezernyolcszázhetvenben Szegeden Rónaszéki Gusztáv, Berényi, Szentesi Vilma, Prielle Pétéi, Komáromi Lajos. A mostani korszaknak egy-két élő kivételével ezek csak puszta nevek, de van még aki kegyelettel gondol rájuk, mint ahogy a színművészet úttörői méltán megérdemlik ezt a kegyeletet. (Mesei, a színész.) Szerepkörre nézve mindent játszott hosszú pályafutása alatt Mezei Péter. Volt baritonista és hősszerelmes, operett-buffó és kedélyes apa. Összes föllépteinek száma 10632 — megjegyzendő, hogy minden föllépésének a szinlapját is féltékenyen őrzi. Kiválóbb szerepei: Constantin abbé, A képzelt beteg, Az öreg csikós, Nagyapó, Lengyel zsidó, Lebonard apó címszerepe, Válás után-ban Bourganeuf, Igmándi kispapban a tanitó, Dollyban a gróf, Piros bugyellárisban Peták káplár, A vénbakancsosban a csaplár, Nagyzás hóbortjában Ringheim, Ármány ós szerelemben Wurm, A három testőrben Pollacsek, Arany kakasban Drachslmayer, Egy szegény ifjú történetében Laroque, A jó barátokban Mareca, Niobéban Dunn, Két örömnapban Szimonka bácsi, Kurucfurfangban Bögözi, Durandban Coquardier, Államtitkárban Bouquet, Ifjúságban Hoppé, Párbajban a püspök, A borban Mihály. A tanítónőben a főúr, Cifra nyomorúságban Csorna, A kornevillei harangokban Gáspár apó, Bánk-bánban Tiborc stb. Mint ritkaság fölemlítendő, hogy soha életében nem volt a kritikával baja. Mezei Pétert sosem bántották. (Apróságok Mezeiről.) Mesei Péternek 1909. januárjában ötven éves jubileumát ünnepelték. De bebizonyítható, hogy Mezei ötvennégy esztendővel ezelőtt is játszott, Abban az időben kevés volt a színész s maga a színészet hivatás volt, nem kenyérkereseti pálya. Kitűnő családok gyermekei élhettek volna kényelemben s mégis lenézett komédiás-foglalkozást választották, amely ugy hozott csak puha kenyeret, ha a könyek áztatták meg azt. Ezeket még tisztán a művészet vezette s aki fölfedezte a másikban a tohetsóget, igyekezett azt ki is fejteni belőle az érvényesüléssel. Szeretettel foglalkozott az idősebb a fiatalabbat és támogatta minden munkájában. A más szereplése elé nem vetett senki gáncsot, szép szinpadi jeleneteit nem tette irigységtől fuldokolva tönkre. Szóval: színészet volt a színészet, lelkes, művészi foglalkozás. Mivel pedig kevés volt a színész, hát megesett, hogy Mezei Pétert, a súgót, kiszedték a szövegkönyv mellől s beállították a megbetegedett tag helyére. Súgott azalatt helyett© más: az anyaszinésznő, vagy akár a primadonna, ha nem volt másképen elfoglalva.^ Ilyen föllépéseket számitva ötvennégy éves színész volt Mezei Péter 1909-ben, egyebekben — a rendes szerződéseket nézve — csak ötven. Mezei Péter szellemi és testi tulajdonságainak teljes erejében volt még jubileumán is és sok fiatal — nagyralátó, de nagyralátásában bakokat lövő — kollégájának lehet mintaképe. A szegedi színpadon legerősebb színész volt mindig ez a „fiatal", ruganyos ember. Lényegtelen szerepek elevenedtek meg az ő kezében s papot játszván, elmentek a szinházba a papok tanulni tőle fölfogást, viselkedést. Istenek kedves játéka lehet magas kort engedni élni valakinek s átvezetve tengernyi nélkülözésen, talán megalázáson is, megtartani lelkében az eszményiességet, az elpusztíthatatlan jó kedélyt, hogy az szertesugározva elborítson ezreket és ezreket. Aki ismeri a vidéki színészeket, ismerheti a Petur bánjait is. Az örökké elégedetlenkedőket, akiknek sosem lehet a kedvére tenni, őket hallgatván, elárvult, félreértett, becsmérelt művészek százai bolyonganak a kis színpadokon (többnyire azonban a nagyvendéglők pódiumán), akiket sem a közönség, sem a kritika nem ért meg. Akkor legkevésbé, ha nem is volt szerepűk s más kapott ovációt vagy dicséretet. E sorok irója boldog emlékezetű Békefi Antaltól hallotta, hogy a jeles iró, később menvén egyszer a szinházba, az előcsarnokban találkozott egy müvészszel, aki most is él s oszlopa valamelyik fővárosi színháznak. A színész föl volt dúlva, sirt. — Honnan jön ? — kérdezte Békeíi. — A szinészpáholyból. — Megbántotta valaki ? — Senki. — Akkor miért sir? A színész ritka őszinteséggel válaszolt: — X-et ünneplik odabenn, most hívták ki tizedszer. Gondoljon rólam, amit akar, de nem tudok tanuja lenni az ovációnak, mert fáj. Mások nem vallják be az ilyesmit, hanem igyekeznek valamelyik kritikus kegyeibe férkőzni, hogy onnan irányítsák bombáikat a szeretett kolléga felé. Mezei Péternél soha nem tapasztalt senki ilyesmit, ő nem irigyelte a más dicsőségét, hanem tapsolt a tapsolókkal; az elégedetlenség akkor sem rontotta meg lelkének harmóniáját, mikor egyéniségéhez mérten jelentéktelen szereppel kellett a közönség elé lépnie; műsorok fölbomlásának ódiuma sohasem fenyegette miatta a színházakat, mert a szeszély ismeretlen fogalom volt ebben a csupa szivemberben. Lukács és a Kossuth-párt. Budapestről jelentik: A Kossuth-párt szerdán este hat órakor Tóth János elnöklésével ülést tartott, amelyen kimondották, hogy Lukács László pénzügyminiszter magatartása a Kossuth-pártnak a bankjavas'.atokkal szemben elfoglalt eddigi álláspontját egyáltalán nem befolyásolja, SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. „ 26, vasárnap „ 26, „ 27, hétfő: „ 28, kedd » 28, „ Március 1, szerda: „ 2, csütörtök: I „ 3, péntek: Február 23, csütörtök: Tiszt urak a zárdában, operett. (Páros '/í-os bérlet.) A Jnhászpár jubileuma. „ 24, péntek: Dollár királynő, operett. (Páístlan */,-os bérlet.) G. Ternovszky Margit vendégfölléptével. „ 25, szombat: Á medikus, szinmü. Bemutató(Páros *l3-os bérlet,) d. u. Rip van Winkle, operett este: A medikus, (Páratlan Vb"0® bérlet) . A medikus. (Páros os bérleti d. u: A postás fiu és a hugaeste: Tiszt urak a zárdában. (Páratlan %-os bérlet.) Cigányszerelem, operett. (Páro® V3-os bérlet) . Sárga liliom. (Páratlan % bérleti Váljunk el, vígjáték. (Páros8/,-os bérlet.) „ 4, szombat: Jómadarak, énekes vígjáték. Bemutató. Páratlan Vb"08 bérletJ „ 5, vasárnap d. u.: A kis lord. „ 5, „ este: Jómadarak. (Páros'/, bérlet) Joachim és Csáky. Két szegedi neve: Joachim Ferenc festő, < Csáky József szobrász. Kevesen mindenesetre vannak, akik ismerik ezt a két nevet, de ezek legtöbbje is félreismeri őket. Igy talán ezideté nem is volt magyar piktor, aki ellen egyesek és klikkek annyit küzdöttek volna, mint 8 harcos Joachim Ferenc ellen. Csak Maiid pikturájának üldözése hasonlatos az övéhez. Joachim ezideig akár Budapesten is kollektív kiállítást rendezett, vagy agyonhallgatták, vag>' kicsinyesnek tüntették föl, — de mindenféleképen tüntettek a vele foglalkozók azzal, hogj? félreismerték. Nagyon vastagon félreismerték! Vádolták, szidták, verték, — szinte csodálkoztunk, hogy nem rohanták meg a képeit, nem tapostak rájuk. Természetesnek találtuk, hogf Bártfán az előkelő fürdőközönség a nyáron megrohanta a táncteremben fölaggatott munkáit éí kidobálta azokat, a festővel együtt, mert — iz^ — erkölcstelen. És a nyáron festette meg hetekig Joachim Ferenc ugyanott: Bártfán azt 9 hatalmas munkáját, mely az ő gyűlölt, harcos pikturájában is a megérkezés, amely most 9 szegedi tavaszi képkiállitáson igazi kikelet éf amely előtt állandóan különféle arcjátékot játszók állanak s ismételik a kép cimét: Kapáló asszonyok. Joachim Ferencről tulajdonképen e munkáj9 miatt irunk legelőször mindegyik kiállító között. Amint a szegedi Csáky József miatt 19 csupán egy szobra: egy leányfej miatt irunk. ) szobra kimagaslik a többi szobor közül, "alao" mágnáserő vonzza a szemeket ehez a szoboí' hoz a többi közül. Csáky Józsefet js a liarc, 9 nyomorral val<5 küzdelem acélozta a művésze4 felé. A huszonkét éves fiu egy garas nélküj szállt*de a mult évben a vonatról Páris palotái elé, száraz kenyeret evett hónapokig, más szob' ráfzoknak modellt ült-állott, igy tanult, iítf tartotta fönn szervezetét, igy öntötte gipszb9 a megalkotott szobrát, küldte el Szegedre fény kópét. Itthon észrevették, ma a Ferenc József' ösztöndíj élvezője. Joachim és Csáky: két név, két egyéniség két harcosa a művészetnek, akiket tizezer ie'' zővel sem lehet elintézni, de nem is szabad mert akik jelzővel akarják elintézni őket, azol a legszokottabb félreisrcerők. Az ő küzdelnri' ket, alkotásukat megérteni, szebb tizezer je'' zőnél. Ha Joachim Ferenc „Kapáló nsszoDyok"-jár" megjegyezzük, hogy szenzációja ez a kép a taj vaszi kópkiállitásnak: nem mondunk elege4' Egyszerűen letagadják. Nem hiszik el. Érze)'1' hogy a legigazibb elégtétel az, ha e munká4 Joachim pikturájában irom szenzációnak. Erről a képről tanulmányi kat kellene in'1' Ki kellene kiáltozni, hogy a magyar piktui-9 egy immár a nyugati pikturával! Már neb1 * A ®gy cifc Mvezt értékelhózat v 'rodaloi a&iely í Pompáz oksz •hert ni »j m a; aHelyel tak. Kö be, ame °kból ír bogy a SÍ csak ke két esi rés ba "kiadás n6ansza; békával, biztonsá a ln<?ro.V