Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-19 / 41. szám

1911 február 19 DELHAGYARORSZAG 3 a legtöbb és legkínzóbb sebet. Ehez szüksé­ges társadalmunk átalakulása, megszabadu­lás az államosítás és fikszfizetés felé való őrjöngő törtetéstől. De legszükségesebb és legégetőbb a vámpolitikának oly fordulata, mely alapelvül azt tűzi ki, hogy a kikészi­tósi eljárások nagyszabású kiterjesztése s a városainkba való élőállat behozatala által a Balkán-államok törekvései s a Nyugat vód­vámai között megtalálja azt az összekötte­tést, mely igaz érdekeink érvényesítését jelenti. A képviselőház ülése. — Következik a részletes vita ... — (Saját tudósítónktól) A bankjavaslat hosszú vitáját szombaton végre befejezték. A hatá­rozati javaslatok benyújtói elmondották záróbeszédeiket ós az elnök elrendelte a szavazást. Az ellenzék még egy utolsó erő­szakos kísérletet tesz, hogy nyújtsa a vitát ób hir szerint minden benyújtott javaslatra névszerinti szavazást kór. Ezzel ugyan nem ér egyebet, minthogy néhány napot elrabol a parlament munkaidejéből, de hát neki ez is elég. Szombaton külinben általános figyelem mellett, Khuen-Héderváry Károly gróf mi­niszterelnök beszólt. Kerekon kijelentette a Ház többségének zajos helyeslése mellett, hogy a kormány igenis akarta a készfizeté­seket, csakhogy ez nem tisztán tőle, hanem az osztrák parlamenttől is függ. Ha a nehézségeket, amelyek a másik oldalon találhatók le akarjuk küzdeni, akkor első­sorban egyetértő munkára van szükség. Nyilatkozott a miniszterelnök az ötödik paragrafusról is. Kijelentette, hogy ez a szakasz Magyarország alkotmányosságát legkevésbé sem érinti. A miniszterelnököt beszéde végén zajosan megéljenezték, azután pedig kezdetét vette a szavazás. A mai ülés negyedtizenegykor kezdődött. Elnök: Návay Lajos. (Interpellációk.) Az interpellációk során Ivánka Imre a Ham­burgban fölállítandó mintaraktár miatt a ke­reskedelemügyi minisztert, Polónyi Dezső pedig az egységes magyar állampolgárság ellen Ausztria részéről intézett támadás tárgyában a miniszterelnököt fogja meginterpellálni. A Ház délután két órakor tér át az inter­pellációkra, miután Tóth János egy órakor meg­indokolja a kiegyezési akták előmutatására vo­natkozó indítványát. (A* utolsó snónokok.) A napirendet még mindig a bankvita zár­szavai foglalják le. Bakonyi Samut, Kun Bélát és Zlinssky Istvánt illeti meg a zárszó joga s mig az ellenség gyér soraiban a szénokok kö­zöl csak Bakonyi jelent meg, a munkapárt igen sürün vonult föl és elfoglalta helyeit már az ölés elején. , . , . Bakonyi Samu határozati javaslata kimondatni, hogy köteleztessék az GsztraK­Magyar Bank devizaüzletének központosítását megszüntetni ós azt a bécsi és budapesti io­intézetek közt megosztani. A mai állapotok mellett Magyarország egyszerűen el van sik­kasztva a nemzetközi pénzpiacról, pedig » devizaüzletben a mult év üzleteredmenye *ei­ezerhatszáakótmillió volt, vagyis olyan amelyben részesedhetünk, csak meg kell tenm » lépéseket érte. Ez az Intézkedés csak ut volna a nemzetiségi önállósághoz, amelynek egy másik utja a választójog kiterjesztése, a koalició igyekezett megtenni a szflkségos íepe seket ... Farkas Pál: Négy évig húzták a dolgati Bakonyi Samu: Ismételten olfogadásra ajanij határozati javaslatát. (A miniszterelnök beszól.) Az elnök: A zárszavakkal végeztünk. Mielőtt a tanácskozást befejeznők, a miniszterelnök u ^Iván szólni. I Héderváry Károly gróf miniszterelnök : Az ellenzék fölszólalásaira érdemben reflektáltak a munkapártiak, ugy, hogy 5 csak Hegyi Árpád fölhívására beszél (Halljuk ! Halljuk !) a politi­kai helyzetről. Egyik-másik politikai részét a kérdésnek csakugyan szükséges megvilágítani. Azt vetik szemére a kormánynak, hogy a készfizetések terén nem tartotta be program­ját. Mi igenis akartuk a készfizetéseket (Él­jenzés.) és nem ok nélkül vettük ezt progra­munkba. Hivei vagyunk a közös banknak és kívánjuk a készfizetést. A nehézség azonban az osztrák parlamenti körökben rejlik. Aki ezeket le akarja küzdeni, egyetértéssel kell működnie a többi faktorokkal. Közös bankról vtyi szó, tehát a közös bankot fentartó másik fífisl kell megegyezni. Miután tudtuk ezt a nehézséget, azért voltunk óvatosak programunk fölállítá­sában. Gazdasági okok kényszerítenek erre: vigyáznunk keli hitelviszonyaink megállapított voltára. A kormány rendezni akarta a kórdóst ós azt akarta, hogy a mostani javaslatban ren­dezzük azokat a kérdéseket, melyek a kész­fizetésekhez tartoznak. A Háznak nom lesz más dolga, mint rendezni. (Zajos éljenzés a baloldalon.) (Az ötödik paragrafus.) Héderváry Károly gróf: A készfizetést az osztrák parlamenttel együtt kell rendezni, mert a magunk szempontjából a kérdést rendeztük. (A munkapárt helyesel.) A törvényhozás tör­vényalkotó tevékenysége ezen a téren e tör­vényjavaslattal kimerül. Az ötödik szakasz ér­telmében az ügy olyan stádiumban kerül az országgyűlés elé, hogy a kormány befogja je­lenteni a Háznak, hogy gyakorolja ellonőrző működését. Nem lesz többé szó a törvényalkotó működéséről, hanem csak módot akarunk nyúj­tani a parlamentnek, hogy ellenőrzést gyako­roljon. Az ötödik szakasz legkevésbé sem érintheli Magyarország alkotmányosságát, ez egy nagy tiszteletbentartása a törvényhozás­nak. (Ellentmondás balról.) Miután a készfizetések fölvételét biztosita­nunk nem sikerült a másik oldalról fölmerült nehézségek folytán, azt mondják a baloldalról, hogy vonjuk le a konzekvenciát. Mi sejtve ezt, óvatosan fogalmaztuk programunkat, de vájjon egy kormány használhat-o az ügynek lemondá­sával. E lemondás ott nem talált volna mél­tánylásra, meddő maradt volna ós egy komédia látszatát keltené, ami nem méltó egy ország kormányához. (A parlamentarizmus.) Minden nehézség csak az osztrák parlament­ből indult ki, ezzel szemben vessük mi föl a kabinetkérdézt? (Mozgás.) Egy osztrák kor­mány beleegyezett volna, de a parlament nem és akkor csak az osztrák parlamentarizmus sérelmével lehetett volna a kórdóst elintézni. Az pedig nem lehet a parlament hivatása, hogy egy másik parlamentet elnyomjon. Zlinseky István: Hát amionket szabad? (Nagy zaj. Elnök csönget.) Héderváry Károly gróf: Az osztrák parlamen­tárizmus ilyen tiszteletben tartása nemcsak a kedélyeket ott fogja meglágyítani de nagy lé­péssel visz előre bennünket céljainkban. Mi eleget tettünk programunknak ós ezzel a ja­vaslattal a készfizetések fölvételét siettetjük. Taps ós éljenzés a jobboldalon.) Az elnök- A vitát befejezettnek nyilvánítom. Minthogy sok határozati javaslat van be­nyújtva, szavazás előtt azok föl fognak olvas­Fer m&s'Zo 1 tán^ jegyző (olvassa a határozati javaslatokat.) (Következik a szavazás.) Az elnök javaslatot tett a kérdés föltevésére vonatkozólag. Javasolta azt, hogy a kepvise 5­Wz akkor amikor a törvényjavaslatot általa­7 K J nifnu-aíha egyszersmind szavazzon ívek elvi ellentétben vannak a törvényjavas­lattal. Ezek a határozati javaslatok Kossuth jawai. ~ ---- Bosnyák Géza, Tüdős Já­LeseB6;Sny Tivadar gróf, Egry Béla, Ester­Sí' mÍkÍS /róén Ráth Endre határozati a­vasiatai A ^öbbi husz határozati javaslat fölött "a Hál « elnök előterjesztéséhez hozzájárult. Minthogy a házszabályokban előirt követel­mónyeknek megfelelően névszerinti szavazast kértek, az elnök elrendeli. Az a betű, amely a szavazast elfogja kezdeni, a Szavazás előtt az elnök tiz percre felfüggesz­tette dőlést, azután megkezdődött a nóvsze­rinH szavazás. (A javaslat elfogadása.) Szünet után Berzeviczy elfoglalja az elnöki széket ós megkezdődik a névszerinti szavazás. Ennek megtörténte után az elnök kihirdeti az eredményt, amely szerint százötvenhárom képviselő igennel, hatvankettő pedig nemmel szavazott. Távol van háromszázharminckét kép­viselő, a Ház tehát kilencvenhárom szótöbbség­gel a részletes tárgyalás alapjául a javaslatot elfogadja. Egy óra lóvén, elnök szünetet ad. Ezután a Ház Tóth János indítványára tért át. (Tóth János beszél,) Tóth János: A körülmények arra kényszeri­tik, hogy inditványnyal álljon elő. Nom vitatja, volt-e Lukács László pénzügyminiszternek a megvádolásra joga, de azt kívánják, hogy min­den párt tisztán lásson ebben a kérdésben. Kéri a Házat, hogy indítványát fogadja el. (A miniszterelnök beszéde.) Khuen-Héderváry: Hivatkozik azon érvekre ós elvekre, amelyeket a pénzügyminiszter a Házban elmondott már akkor, amikor Désy interpellált. Veszélyes precedensnek tarlja, hogy a Ház asztalára titkos akták kerüljenek. Ilyen precedens még nem volt. A kérdéses ügy két irányban nyert befejezést, először: amikor Dé»y interpellált, a pénzügyminiszter az interpellációra felelt és válaszát a kép­viselőház tudomásul vette, másodszor akkor, amidőn a pénzügyminiszter lojális mó­dokat ajánlott föl annak a pártnak, amely o kérdésben érintve érezte magát. Az, liogy a párt nem tette magáévá és Désy sem vette tudomásul ezeket a megoldási módokat, a dol­gok lényegén nem változtat semmit. Mive! másrészt a kérdés megoldást nyert ós pedig, hangsúlyozom, mindenkinek a teljes megnyug­tatására, ezzel azt hiszem, hogyha egyáltalá­ban valamely vádaskodás vagy gyanúsítás kér­dése merült föl egyik vagy másik oldalon, an­nak a nyoma elveszett. Kéri végül a miniszter­elnök, hogy a Ház térjen napirendre Tóth Já­nos indítványa fölött. Tóth János rövid viszontválaszában azt mondja, hogy inditványa nem egyéni kérdi s, hanem alkotmányos kérdés, amely parlamen­táris elintézést követel. Khuen-Héderváry erre azt válaszolja, hogy a pártkórdás nem országos ügjp, ebben az ügy­ben pedig tulajdonkénen egy párt kérdéséről volt szó. A pénzügyminiszter Dósynek meg­felolt ós egyébként is a ieglojálisabbán járt el. Nincsen szüksége arra, hogy nyilatkozzék, mert ez nem országos ügy. (Leszavazzák Tóthot!) Elnök fölteszi a kérdést, elfogadja-e a Ház Tóth János indítványát vagy sem. Húsznál több képviselő névszerinti szavazást kört, amit az elnök elrendelt. A szavazás eredménye az volt, hogy hatvanhat képviselő igennel, százharminchét ellenben nemmel szavazott. Elnök kihirdeti, hogy a Ház Tóth János indít­ványát hatvanegy szótöbbséggel elvetette. Ezután az interpellációkra tért át a Ház. Ivánka Imre interpellációjában sürgeti a keres­kedelmi minisztert, hogy külkereskedelmünk szolgálatára Hamburgban mintaraktár állíttas­sák föl. Polónyi Dezső a miniszterelnökhöz intézett interpellációt azért, mert a Reichsrath az 1911. év február tizenegyedikén hozott törvényjavas­latában különbséget tesz magyar ós nem létező horvát állampolgár között. Kérdezi a miniszter­elnököt, hajlandó-e ezekkel a trialisztikus tö­rekvésekkel szemben erélyesen föllépni. Az ülés ezzel véget ért. A király és Klobucsár. A király Klohucsár lovassági tábornokot saját kérelmére fölmen­tette hadseregfelügyelői állásától. A Klobucsár­hoz intézett kézirat igy hangzik : Kedves Klo­bucsár lovassági tábornok ! Szolgálati erdőkből előterjesztett kérésére fölmentem önt hadserog­felügyelői állásától, hogy mint a magyar hon­védség főparancsnoka akadálytalanul szentel­hesse magát sokoldalú kötelezettségeinek. Budapest, 1911. február 13. Ferenc József. A bolgár király Magyarországon. Bécsből jelentik:" Ferdinánd bolgár király Jíobnrgba utazott, hogy anyja halála napján tartandó rek­viemen résztvegyen. Koburgból a király ma­gyarc rszági birtokára utazik ós ogy darabig ott fog iY<f:ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom