Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-18 / 40. szám

1911 II. évfolyam, 40. szám Szombat, február 18 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=i Korona-utca 15. szám t=3 szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám wuarnimammmmmmmmmim ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24— félévre . . . K negyedévre. K 6'— egy hónapra K Egyes szám ára 10 fiitér 11 ELŐFIZETÉS! AR VIDÉKEN 12-— egész évre . K 28'— félévre . . . R 2-— negyedévre. K 7'— egy hónapra K ,, Egyes szám ára 10 fillér I4-— 2-40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 Riadóhivatal 836 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A drágaság politikája. Irta: Hegedűs Lóránt. Ha magát a drágaságot vagy drágulást . mint önálló tényezőt kutatom, akkor semmi eredményre nem jutok. Nem jutok azért, mert a drágaság és drágulás nem különálló jelenség, hanem eredője és összetétele más tüneteknek. Ugy kell tehát eljárnunk, mint ahogy modern orvos teszi, ki nem elégszik meg azzal, hogy a betegnek „láza" van, hanem tudja azt, hogy a láz nem önálló betegség: mögötte a legkülönfélébb baciilusok lappanghatnak s neki ezeket kell megismernie. Másik következtetés az, hogy voltaképen nem az általános drágaságot kell kutatnom, mert minden ily kutatás az elméletek végtelen óceánjába fog belefúlni, hanem azt kell próbára vetnem, hogy: hazai gazdasági szervezetünkben, melyek azok az organikus hibák, amelyek gyötrővé teszik az áremelkedéseket? Minket egyéb nem érdekelhet, mert ez a mi problémánk és semmi egyéb. Bizonyos az, hogy a világ összes áruinak ára általában és összefogva, az utóbbi években ijesztően emelkedik. A londoni „Economist" a világ főcildceinek áraiból állítja össze évenként a General Index Numbert s a General Index Number 1897-ben ezernyolcszáznyolcvanötöt mutatott, 1902-ben kétezerbáromat, 1905-ben kétezerháromszáznegyvenkettőt, 1906-ban kétezernégyfezázkilencvenkiiencet, 1907-ben (május) kétezerhatszázegyet. Az 1909. és 1910-es indeksz-számok összehasonlítása havonként a következő táblázatot mutatja, amelynél még azon nevezetes jelenségekre kell utalnom, hogy mig az 1906-iki árszökkenést a „metal-boom" okozta, addig az 1910-es megnövekedés a buza stb. és gyapot drágulásából állott elő. General Index Number 1909. 1910. Január 2196 2373 Február 2190 2396 Március 2176 2414 Április 2197 2416 Május 2226 2411 Junius 2240 2368 Julius 2254 2386 «. Augusztus 2255 2407 December 2390 Ha ez igy van, akkor az áremelkedésnek világraszóló okainak is kell lenniök, melyek keresztül törnek ugyan rajtunk, de nem nálunk születnek. Két ilyen hatalmas állandó árduzzasztó tényezőt egészen világosan megláthatunk. Az egyik a pénznek rohamos megszaporodása. Ha a pénz sajátságos jelentősége nem homályosította volna nézésünket, akkor nem csodálkoznánk azon, amit Marx „Kapital"-jában megállapított, hogy a pénz csak aranybőrbe bujt áru, mely magában „Melírwert"-et nem termel, hanem alá van vetve az árupiac törvényeinek. A pénz értékére s vásárlási erejére nézve is épen ugy érvényes a kereslet és kínálat törvénye, mint ahogy a takarmánytehát több mint koronára szökött szempontjából ez - amint Wagner hiány befolyásolja a marhahús árát. A pénz s az arany kinálata pedig oly rohamosan növekszik, hogy az aranytermelés, mely kilencszázmillió koronát hozott 1890-ben (a bur háború előtt) 1906-ban (a bur háború után) már kétezermillióra, 1907-ben ezerhatszázmillió márkára, kétmilliárdszázmillió föl. Az árképződés azt jelenti, hogy Adolf az 1908-iki berlini bankankéten kimutatta — 1891-től 1906-ig öt ős fél millió kilogramm arany, 1907-ig hat és fél millió kilogramm arany, összeszesen tizennyolcmilliárd kétszázmillió márka uj vásárló pénzerő ömlött bele a világgazdagság cserehálózatába. Amilyen mértékben fölszivta azt a föld közgazdaságának rejtélyes véredényszerkezete, oly erővel kellett, hogy jelentkezzék a pénzzel vásárolt áruk áremelkedése. De nemcsak a pénz tömege sokszorosodott meg, hanem elképzelhetetlen nevetekben terjeszkedett el a pénzhelyettesítő eszközök sokasága: a cheque és clearingforgalom s a giro megnövekedése alig maradhatott hatás nélkül, mert hiszen például a német Reichsbank egyik legutóbbi évben (1907) negyvennégymilliárdot forgatott le a Reiclisbank-clearingben egy fitying készpénz nélkül, a giro pedig ugyanakkor kétszázhetvenmilliárdot. A világraszóló drágaságnak első legfőbb oka tehát az értékmérő pénznek Apácák. Irta" Eörsy Tóth Júlia. „Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján ..." — végezte be halkan, csöndesen a sápadt. „Amen." — Szóit a rózsaszínű arcú ós megzörgette a rózsafüzért az oldalán, mielőtt megcsókolta volna a keresztet. Dél volt, nyáron ós ők a Rókus hátamögött egy naptól félig elégett, nyomorúságos kis kertben ültek. Nagy voltaméleg, juliusi, bűnöket ós szerelmet érlelő és rajtuk hús, fehér főkötő volt, meg forró, csípős, sötétkék szőr-ruha. Vége volt mindennek egy félórára, a délelőtti robotnak s az imádságnak is. A sápadt valami bonctani könyvet lapozgatott gépiesen, de egészen másfele, messze, messze gondolt. ~ Aquilia nővér ... — rebbent föl egy szomorú hang. — Aquilia nővér, igazán olyan szentség az élet? — Az, gyermekem, — felelt a rózsaszín arcú, a fiatalabb ós belenézett a barnara száradt vadszőlő indái közé. — Nem, az élethez nem szabad hozzányúlni. Köréjük borult Jassan a nyári délutánok korai kék köde. Nagy szivdobbanások — szinte hallatszottak — két érett, de fiatal kpáca-leány halálos, őrült szivdobbanásai. — Én mégis szeretem, Aquilia. — Én is szeretem, gyermekem ... azt szeretem ... és éjjel én is zokogva ülők le a kőre. — Hozzám eljött, gyötrődve és halottsápadtan, mert az is becsületes, de már nem birja, nem, nem tovább. Mi már meghalunk, Aquilia. A falon nagy, piros foltok kergetőztek. A két apáca háttal a világnak, rácsavarta a kezére a rózsafüzért. Elől, a fehér fal mögött megállt szilárdan egy robusztus nagy férfi, doktorkabátban. A két apáca sápadtan nézte egymást. — Azt se tudom,, milyen lehet . . . olyan félelmes ós csupa ideg . . . milyen lehet, ha csókol valakit ? Forró a szeme s a járása szinte dülöngő. Mintha rám akarná tenni a szivét. A rózsaszín arcú enyhén megborzongott, pedig rásütött a nap. Benn szenvedések jártak, fájdalmak, nagy testi fájdalmak. Valami borzas, fiatal, fekete asszony nagy lázban volt, ott közel épen ós hallatszott is a forró, rekedt szava mellett kicsi gyereknyivákolás... A fehér doktor eldobta az égő cigarettát s lustán az apácákhoz lépett. — A négyes asszony... hallom ... kérem Aquilia nővér... A rózsaszín arcú apáca fölállt ós csukott szemmel bement a házba. A sápadt nem mert szólni, csönd volt, komor, szinte halottas, a doktor lopva a kék szőrszoknya szélére nézett, de azért meglátott az ut elején másik két szoknyát, ami világos volt, finom, vékony, uri, alul selyem érzett . . . Röpke, meleg szél ide is kapta az egyik hangját. — Sohse lesz otthon éjjel. Tudod te mi az, éjjel egyedül lenni ? A másik, aki leány volt, megfogta keskeny vonalún a szoknyáját a csipője fölött ós erősen lecsukta a napernyőjót. — Nem bánom — beszélt izgatottan, beteges, fényes szemmel — nem bánok semmit se már. Hát nem lesz otthon éjjel. Az asszony összehúzta a szemét. — Ha azt hiszed, hogy elég valamiféle lelki megértés . . . szegény kisleányom . . •. Majd meglátod mi az. Égni fogsz, kivánod szeretni, csak szeretni ... ós az a tudós ember, az a langy vérű, csöndes ós szomorú fiu, az a finomság-ember lelki harmóniákról beszól majd neked. — Nem igaz, — csattant föl szisszenve a másik — de ha igaz lenne is — folytatta szótagolva, — most már mindegy. — Szereted ? — Én? . . . Utálom. Az asszony már ott állt egy lépésre a? apácától. Forró kis villamosszikrák pattogtak a szeméből, elszánt, bolondos szikrák