Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-16 / 38. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1911 február 12 pártszinezet nélkül, keletkeznie. E hatalmas szervezetnek volna föladata a létesítendő szociális és produktív intézményeket megjelölni, átgondolni, előrevitelük módját és sorrendjét megállapítani. Ha ez az eszme megvalósulna, nézetem szerint megszűnnék az a nagy baj, hogy parlamentünk beteg, kormányaink tespednek és silány vegetáló munkálatokban merülnek ki. Megszűnnék a hosszú beszédek korszaka, megszűnnék az a tévhit, hogy a beszéd hangja ágyúdörej, megszűnnék az a tévhit, hogy helyes intézmények létesítéséhez csak törvényhozók s nem mólytudásu, gyakorlati érzékkel biró emberek kellenek. Bronz helyett márvány. A polgármester nyilatkozata a Széchenyi-szoborról. (Saját tudósítónktól.) A Déimagyarország keddi száma teljes részletességgel megirta a szegedi Széchenyi-szobor ügyében a város tanácsa részéről Stróbl Alajos szobrász-müvészszol lefolytatott tárgyalás eredményét. Ez az eredmény tudvalevőleg az, hogy a város tanácsa honorálta a világhirü mesternek azt az óhajtását, hogy Széchenyi István gróf szegedi szobrát ruskicai márványbél készíthesse el. A tanács a bemutatott mintát és a bécsi műegyetem véleményét vette alapul, mikor kimondotta, hogy a szobor ne bronzból, hanem ruskicai márványból legyen. Az egyik szegedi lap ezzel szemben megállapítja, hogy a ruskicai márvány nem jó, abból nem lehet Széchenyi István grófnak szobrot faragni. Ezt az önálló és kétségtelenül talpraesett véleményt honorálja most Lázár György dr, polgármester, mikor arra vonatkozólag ezt a nyilatkozatot teszi közzé: — Hogy a Széchenyi-szobor ruskicai márványból készíttessék, arra a nagy minta átvétele alkatmával Stróbl mester kérte az Országos Képzőművészeti Tanács szobrászati szakosztályát. Az ülésen rajtam kivül jelenvoltak: Benczúr Gyula, Beöthy Zsolt, Kammerer Ernő, Ligeti Miklós, Róna József, Schulek Frigyes, Teles Ede. A fölvett jegyzőkönyv vonatkozó része igy hangzik: Stróbl Alajos tanár, a szobor művezető művésze, annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy a főalakot, amely a várossal kötött szerződésben bronzban terveztetett, bronz helyett ruskicai márványból készíthesse, amit művészi szempontból elönyösebbnek tart. Kötelezőleg kijelenti, hogy a kikötött időpontra, 1911 julius elsejére ebben az esetben is elkészül a szobormű. Azt is kijelenti, hogy bár a kő drágább, mint a bronz, mégis ugyanazért az összegért készíti el a bronzot, amelyért a szerződósben elvállalta. Lázár György dr, polgármester kéri a szakosztályt, hogy az agyagmintáról szíveskedjék véleményt mondani s egyben arra nézve is nyilatkozzék, vaijon a ruszkicai márvány van-e ugyanolyan időálló, mint a bronz és hogy művészi szempontból nem merülhet-e föl kifogás az ellen, hogy ennek a szobornak a főalakja kőből készül, mig ugyanazon a téren elhelyezett többi szobrok (például Fadrusznak: Tisza Lajosszobra stb. főalakjai bronzból vannak. A szakosztály mindenekelőtt az agyagmintát tekinti meg; azt sikerültnek találja ós egyhangúlag átvételre ajánlja. Stróbl Alajos azon kívánságához, hogy a főalak bronz helyett ruskicai márványból készüljön, a szakosztály szintén egyértelmüleg hozzájárul. Kívánatosnak tartja azonban azt is, hogy a dombormű (a talpazaton) is köböl készüljön, a tervezett bronz helyett és pedig ne mélyítve, hanem a talapzattal egy síkban. A polgármester által fölvetett kérdések tekintetében a szakosztály kijelenti, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a ruszkicai már vány időállás tekintetében legalább is egyenrangú a bronzzal, ebben a tekintetben tehát semmi aggodalomra nincs ok. Kijelenti továbbá a szakosztály, hogy az a körülmény, hogy a Széchényitéren elhelyezett többi szobor főalakja bronzból van, ennek a szobornak a főalakja pedig ruszkicai márványból lesz, művészi szempontból nemcsak nem kifogásolható, de ellenkezőleg előnyösnek mondható. — A város tanácsának egyes tagjai még ezután is aggodalmaskodtak a ruskicai márvány fagyállósága tekintetében. Ekkor azt mondtam Stroblnak, jöjjön le ő maga s kapacitálja az aggodalmaskodókat. Stróbl hétfőn lejött s nemcsak szóval kapacitált, hanem lehozta a bécsi technisehe hochschule levelét, mely kijelenti, hogy a ruszkicai márványt az előirt fagyálló próba alá vétette s annak megtörténte után megállapítja, hogy: die Fröste riefen keine áusserliche Veránderungen hervor". Erre aztán a tanács egyértelmüleg hozzájárult ahhoz, hogy a szobor ruskicai márványból készítessék, annál inkább, mert ahhoz a költség kótharmadrészót viselő Holtzer-család is örömmel hozzájárult. Ami a többi szobrokkal való harmónia dolgát illeti, mint a fenti jegyzőkönyvből kitűnik, a kérdést illetékes helyen fölvettem. E tekintetben megnyugtatást nyertem s ha Beöthy Zsolt, Kammerer Ernő, Schulek Frigyes és Benczúr Gyula e harmóniát nem féltik, ugy abban mindenki megnyugodhatik. Ami azt a kérdést illeti, vág-e a világos márvány Széchényi karakteréhez, e tekintetben azon vélemény szűrődött le, hogy eltekintve a művészi szempontoktól, a világos márvány igen helyesen fogja kifejezni a reneszánsz azon derűjét, melyet Széchenyi működésével a nemzet politikai gazdasági és társadalmi életébe vitt, A Délmagyarország szokott tárgyilagosságával ezek után is csak a tények megállapítására szorítkozik, akceptálja ebben a szigorúan szakkórdósben Stróbl, Beöthy, Schulek. Benczúr, Kammerer és a többiek szakvéleményét, elfogadja a bécsi műegyetem szakitéletét. NAPI HÍREK Az interurbán és az előfizetők. Hogy a telefon mennyire fontos szerve lett a kereskedelemnek ós az iparnak, azt ma már mindenki tudja. Úgyszólván el sem lehet képzelni a kettőt egymás nélkül. A modern kereskedő, vállalkozó, bankár — szóval mindenki — telefonon keresztül bonyolítja le az üzleteit, egy-egy telefonbeszélgetésen sók esetben nagyon fontos üzleti vállalkozásokat intéznek el ós ennél az intézménynél is a modern ember jelszava érvényesül: az idő pénz. A telefonnak tehát az a hivatása, hogy gyorsabbá tegye a munkát. Ezért olyan népszerű a telefon, ezért veszik azt mindegyre többen igénybe és ezért dolgoznak állandóan annak az egyszerűsítésén. És a kereskedőknek, a bankoknak, vállalkozóknak, de egyáltalában azoknak az embereknek, akik gyakrabban kénytelenek vidékre beszólni mégis panaszuk van a telefon ellen. Igaz, hogy ez a panasz olyan, amelyet a magyar posta vezetősége könnyen orvosolhat és amennyire a posta vezetőségének a közönséggel szemben minden alkalommal tanusitott előzékenységét ismerjük, jogosan hisszük és reméljük is, hogy nem fog késni sokáig az orvoslással. Ha egyik szegedi pénzintézet például telefonon kéri a Magyar Általános Takarékpénztárai és kifejezetten Iksz igazgató-helyettessel akar beszólni, akkor — a mai rendszer mellett — ha Iksz igazgató-helyettes véletlenül nincs a szobájában, egy-két perc, sokszor egy beszélgetés vagy még annál több idő is eltelik, amig a telefonhoz jön. Ezt az időt, amely alatt a felek nem is beszéltek egymással, a hívónak meg kell fizetni. Ilyenformán pénzben kifejezve nagyon sok fölösleges kiadás éri a telefonelőfizetőket, akik kénytelenek fizetni azért az időért is, amit ki sem használtak. Ez az eljárás méltánytalan, de igazságtalan is, mert elvégre nem lehet kivánni a polgároktól, hogy minden ellenérték nélkül járulékot fizessenek. Ezeken az állapotokon nagyon könnyen lehetne segiteni. Általánossá kellene tenni azt a rendszert, amit a budapesti tőzsdéro már esztendőkkel ezelőtt bevezettek. Mert mi e rendszer alapja? Az, hogy csak az a beszélgetés számit, amig tényleg beszélnek, nem pedig, amig besEÍWik kellene a hívónak és fölhivofctnak Ha ugyanis a tőzsdén Ipszilon úrral akarok beszólni, akkor jelzem, hogy budapesti értéktőzsde, Ipszilon ur. És a központ Szegedről fölhívja az értéktőzsde központját, ahol a telefonkezelő intézkedik, hogy Ipszilon urat a telefonhoz hívják. És amig a telefonhoz hivták, jé idő eltelt, do ez nem számit, hanem csak az, amig beszél. Meg kellene valósítani azt a rendszert az egész interurbán forgalomban, hogyha például Szegedről valaki beszélni akarna a Magyar Általános Takarókpénztár igazgató-helyettesével, akkor a központtól egyenesen Magyar Általános Takarékpénztár, 157 számú telefont, Iksz igazgató-helyettest kérni. A központ kapcsolná a Magyar Általános Takarékpénztár központját, ott a telefonkezelő telefonhoz hivatná a harmadik vagy negyedik szobából az elfoglalt igazgató-helyettost és a beszélgetés csakis attól a pillanattól kezdődne meg, amikor a telefonhoz ment Iksz igazgató-helyettes. Rendkívül egyszerű ez a rendszer. Ennek a segitségévol a telefon előfizetők csak azért az időért fizetnének, ami alatt tényleg beszéltek is nem lennének kénytelenek fölösleges dijakat fizetni. Remélem, liogy ennek a rendszernek a helyénvalóságát és jogosságát belátják ott is, ahol mód van az intézkedésre és a postaigazgatóság, amely a méltányos kórósok teljesítése elől sohasem zárkózott el, a magyar kereskedők, vállalkozók és pénzintézetek érdekében ezt a reformot minél előbb megvalósítja. Holtser Dániel. — A zárszámadási albizottság ülése. Budapestről jelentik: A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság zárszámadási albizottsága ma délután öt órakor Erdély Sándor elnöklésóvel ülést tartott. Az ülésen Burián báró közös pénzügyminiszter, Eszterházy Pál gróf külügyi osztályfőnök ésHoffmann Hugó altábornagy vettek részt. Az elnök megnyitó szavai után Miklós Ödön előadó ismertette az 1908. évi zárszámadás általános részét, amely az előirányzattal szemben huszonöt miilói tuliópóst tüntet föl. Tüzetesen ismertette ezután az előadó ennek a kedvezőtlen eredménynek a tényezőit, elsősorban a hadsereg és a haditengerészet rendkívüli szükségleteinek hitelátruházásait. Az 1909 évi zárszámadási előirányzat helyesebb büdzsetirozása következtében —mondotta az előadó — az eredmény javulni fog. A hadügyi zárszámadásokból az előadó azt az örvendetes tapasztalatot meríti, hogy a legénység állapota folyton kedvezőbb. Bakonyi Samu és Sághy Gyula fölszólalása után a bizottság az előadó javaslatára a zárszámadás általános felmentvónyéhez hozzájárult. A jelentés szövegének megállapítására és hitelesítésére az elnököt és előadót kérték föl s ezzel az ülés véget ért. — A Galilei-kör sorozatos előadása Szegeden. A szegedi szervezett munkások oktatásügyi bizottsága a fővárosi Galileikörrel a munkásotthonban a következő tudományos előadásokat fogják tartani: Február tizennyolcadikán „Vallás és tudomány." Előadó Lénárd Jenő. Február huszonötödikén „Az ember származása." Előadó Harnik Jenő. Március negyedikén „Népesedós és túlnépesedés." Előadó Fazekas Sándor. Március tizenegyedikén „Marx értékelmélete." Előadó Rohonyi Hugó. Március tizennyolcadikán „Mi lesz a napsugárból?" (Az energia körforgalma.) Előadó Klein Zsigmond. Március huszonötödikén „A társadalom és a biin." Előadó Bosnyák Béla. Az előadások este hét órakor kezdődnek. — A szegedi Jogász-egyesület fölolvasásai. A szegedi jogász-egyesület tegnap délután tartott évi rendes közgyűlésén a jövő óv munkaprogramját állapították meg. Elhatározták, hogy hónaponként fölolvasásokat fognak tartani a kamara helyiségeiben. Az első fölolvasás csütörtökön délután öt órakor lesz. Perjéssy Mihály dr, táblabiró olvas föl A büntető novella a gyakorlatban cimen. Ez a fölolvasás nemcsak a jogász körök, de a közönség körében is osztatlan nagy érdeklődésre