Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-10 / 33. szám

2 DÉjLMAGYARORSZÁG 1911 február 7 volna sző, amelynek kielégítése fejében azután a nemzetnek joga van prezentálni a maga követelését. A kormány vállalta, hogy a véderőreformot, tiz esztendőnél hosszabb ideig tartó huzavona után, tető alá hozza. S ha már vállalta, természetesen oly formában kellett vállalnia, hogy a reform által hadseregünk jobbá, erősehbé, modernebbé váljék s hogy a nép érdekei, a reform keretében lehetőleg megkíméltessenek. Az ujonclőtszámot erősen emelni fogjuk s ez a létszámemelés igen nagy summákba kerül. Ám a létszám ily nagymértékű emelésének nemcsak katonai okai vannak; inkább emberségesek. A két éves katonai szolgálat behozatalával a magyar nép fiainak akar kedvezni a kormány. A miniszterelnök a nép barátjának a meleg érzésével szólt a tegnap készülő program e legfőbb pontjáról, amelynek keresztülviteléhez a kormány a reputációját köti. A véderőreform e népszerű és emberséges intézkedése olyan, hogy az előtt még az ellenzéki kritikának is el kell némulnia. Ha több újoncnak a behívásába, ha sok drága pénzünkbe kerülne is: a szolgálati időnek két évre való leszállítása megéri az áldozatot. Nem is ajánlanánk senki fiának, még a legellenzékibb kerületekben sem, hogy a két éves katonai szolgálat költséges voltát emlegessék. A két éves szolgálati idő behozatala szimpátikus vonás a javaslat arcán. S meg vagyunk róla győződve, hogy azt a javaslatot, amelyben a magyar apák katona fiainak ily ajándék foglaltatik, népszerűtlenné, a tömeg szemében gyűlöltté tenni nem lehet. sem az angol életf öl fogástól, sem az ottani életviszonyoktól. Ép ugy, mint Rembrandt művészete sem szenvedett volna átalakulást, ha szülőföldjét elhagyva, akár Rómában, akár Párisban élt volna. Carriére állandó tartózkodóhelye Páris volt, melynek egyik elővárosában telepedett meg. Otthona ateliója is volt, hol felesége, gyermekei s néhány benső, jó barátja száz ós száz módon elhalmozták gazdag művészi motívumokkal. Devillez francia szobrászt kétszer festette le tizennyolc évi időközben, úgyszintén Alphonse Daudet, Paul Verlaine és Rodin portréit is az ő ecsete örökítette meg. De mindennekelőtt, mindenütt és mindenkor legkedvesebb modelje, legeredetibb és legtökéletesebb müveinek tárgya felesége és családja volt. A családi tűzhely, hol övéivel a legszebb harmóniában töltötte napjait, megosztva velük örömét, buját. Otthonának csendes, alkonyszerü atmoszférájában megfigyelte feleségét, ki mint fiatal anya első gyermekét gondozza, álma fölött virraszt s betegágyánál könyezik. Azután növekedett a család, az elsőszülöttek nagyobbakká lettek, ujak jöttek s 5 valamennyiüket leste, miként bontakozik ki lelkiviláguk. Müvei közül a Luxemburg-muzeumban van az Amour maternél, melyen az első pillanatban bizonytalanul válnak ki a formák, az alakok egy végtelenül finoman árnyékolt, ezüstös és rózsásszürke ködfelhőből, de lassan-lassan a legintimebb s legmeghatóbb jelenetek tárulnak a néző elé. Az anya csókja mint ünnepies s titokzatos beiktató aktus száll le gyermeke homlokára, aki A képviselőház ülése. — Andrássy és Lukács. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház csütörtöki ülésén hosszú beszédet mondott Andrássy Gyula gróf, akinek a beszédére azonnal válaszolt Lukács László. Andrássy Gyula beszéde sokban meglepetés volt. Az első meglepetést az adta, hogy Andrássy Gyula kifejezetten a közösbank hívének vallotta magát, sőt az önálló bankról kijelentette, hogy valutarendszerünkre egyszerűen káros lenne — és e kijelentések után mégis percekig, minden öt percben tapsolta az ellenzék. Holott Andrássy a dolog, a vita lényegében teljesen ugyanazt akarja, amit a kormány és a munkapárt. Érthetetlen tehát, hogy az ellenzék akkor miért tapsolt unos-untalan, olyan nyilvános tüntető jeleggel Andrássynak. Andi'ássy Gyula gróf különben az ötödik szakaszt támadta határozottan. Ha a támadásának helyet adnak, még akkor is érthetetlen egy olyan javaslat ellen vezetni rendszeres vitát, amelynek csupán egyik szakaszát — az ötödiket — nem fogadjuk el. Akkor részletes, alapos vita szükséges, nem az általános, de a részletes tárgyalásnál, annál is csak az ötödik szakasznál. Már pedig Andrássy a mai beszédében örvendezósének, helyeslésének adott dicsérő kifejezést, amiért az ellenzék hetekig vitázzik a bankjavaslat ellen. Pedig — és ez Andrássy tragikus poénja — Andrássy is, mint ellenzék is, a közös bank hive, sőt az önálló bankot valutarendszerünkre károsnak tartja. De mondott más ilyen érdekességet is Andrássy Gyula gróf. Kijelentette beszéde során, hogy Tisza István álláspontját osztja annyiban, hogy az önálló bank előőrse lehet egy önálló nemzeti berendezkedésnek. De néhány másodperc múlva még azt is hozzátette kijelentéséhez, hogy „egyik akadálya az önálló gazdasági berendezkedésnek a koalíció kiegyezési törvényjavaslata". Ellenben ő, Andrássy nem ért egyet Tisza és Lukács hangjával, amiért gúnyolódnak a koalició fölött. A gúnyolódásban nem ért egyet. Holott ugyanő: Andrássy a most idézett szavaiban szintén gyilkos gunynyal gúnyolódott a — koalició fölött, akinek a „kigyezési törvényjavaslata egyik akadálya serdülő leánynyá lett s aki földre szegzett tekintettel, összekulcsolt kézzel fogadja anyja szeretetét. Mére et fils cimü képén bizalommal és némi büszkeséggel pihenteti az anya kezét kis fia vállán, kinek energiáját a jövendő életküzdelemhez elárulja nyilt tekintete, egyenes fejtartása. Intimité: e képen egy kis gyermek anyja ölében ül s két kis tenyere közé fogja a mellette álló, nagyobbik leánytestvére arcát; a gyermek beteg, fejecskéjével anyja arcához simul, aki gonddal, teljes gyöngédséggel tekint a kis szenvedőre. Eugéne Carriére, mint dekorativ festő is kiváló, amint azt a Sorbonne ós Hotel de ville néhány falifestmónye bizonyítja. Sőt a Luxemburg-muzeumban egy mindenkit megindító keresztre feszitett Krisztus-kép szintén, az ő alkotása. 0 a léleknek, az érzelmeknek utánozhatatlan és egyedüli mestere. Senki sem tudta ugy, mint ő, minden mesterkéltség nélkül szemünk elé állítani, láthatóvá tenni az érzelmi kapcsolatokat, azokat a kézzel meg nem fogható gyöngéd szálakat, melyek két vagy több embert egymáshoz fűznek. Képein egy szempillantás, egy mozdulat, két egymásba fonódó kar sokat, mindent elmond. Ott, ahol más művész csupán külsőségek, festői motívumok után kutat és néhány harmónikus vonalnál, vagy szerencsésen összeválogatott színfoltnál egyebet nem talál, — ő egy egész lelkivilágot tud föltárni, vagyis amint Rodin olyan találóan jegyzi meg róla il a su fixer des ámes sur la toile, a lelket tudta megrögzíteni a vásznon. az önálló gazdasági berendezkedésnek". Ez csak gyönyörű játék, ez csak megérte Andrássy Gyula gróf mai fölszólalását. Andrássynak különben megfelelt Lukács László. Fölszólalt és Andrássy fölszólalása után nem volt nehéz munkája. Hisz Andrássy érveit lerontotta Andrássy az örökös ellentétet kifejező megjegyzéseivel. Még egy jelenséget, — amely fontos mozzanata volt a mai ülésnek, — nem hagyhatunk megjegyzés nélkül. Amikor Lukács László pénzügyminiszter fölszólalt és jogos kritikát gyakorolt, akkor előállottak Pozsgay Miklós, Huszár Károly ós még többen és orditozni, padott verni, alig reprodukálható kifejezésekkel dobálózni kezdettek a beszélő felé. Ez olyan elfajulás, amelyet tűrni a Házban pillanatig sem lehet. Még az ellenzéknek sem szabad ezt állandósítani. Aminthogy az elnök minden ilyen sértő vita-modort meg is rótt, a Ház többségének helyeslése kíséretében. A csütörtöki ülés negyed tizenegy órakor kezdődött. Elnök: Kabos Ferenc. A Kúria az ifjabb Szász Károly mandátuma ellen beadott peticiót elutasította. Lukács László pénzügyminiszter beterjeszti az egyes pénzforgalmi eszközök szaporításáról, továbbá az 1892. évi XVIII. törvénycikk alapján az érme- ós pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződést kiegószitő ujabb pótszerződésről szóló törvényjavaslatokat. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak. Következik a bankvita. (Andrássy beszéde.) Andrássy Gyula gróf: Csak az ötödik szakaszszal szemben elfoglalt álláspontja, az emiatt ért támadások miatt szólal föl az általános vitánál, mert nem tudja, itt lesz-e a részletes tárgyalásnál. — A legfontosabb az az elvi kérdés, helyesen cselekedett-e a kormány, mikor a közös bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot terjesztette be s nem az önálló bankra nézve tett javaslatot. E részben megmarad régi álláspontján, melyet minden időben megtartott. A közös bank mellett nem akar uj érveket fölhozni, de az a meggyőződése, hogy az önálló bank valutarendszerünkre káros lenne, mindaddig, mig önálló vámberendezkedósre módunk nincs. Tisza István álláspontját osztja annyiban, hogy az önálló bank előőrse lehet egy önálló nemzeti berendezkedésnek. De már a gazdasági megerősödés, a gazdagodás nem elég az önállósághoz, nemes jellem, lelkesedés is kell ehez. Ha egyszer a gazdasági önállóság lenne az ország érdeke épen a 67-eseknek kellene ezt követelniük. Az önálló bank közjogi inkonzekvenciákat okozna, de ezen segíteni lehetne. Egyik akadálya az önálló gazdasági berendezkedéseknek a koalició kiegyezési törvényjavaslata. Különös ugyan, hogy munkapárti részről fölvetették ezt a tárgyat, amely nem tartozik a bankkórdóshez. Nem volt helyes a kórdóst a vitába dobni, (Helyeslés a baloldalon.) mert igen sokan a munkapárt tagjai közül megszavazták ezt a kiegyezést. Nemcsak az alkotmánypártiakat, hanem a volt függetlenségieket ós néppártiakat is érti ez alatt. (Zaj. Helyeslés a baloldalon.) Méltánytalannak tartja e támadásokat a koalició helyén ülőkkel szemben, akik csak szolidaritásuknál fogva kell, hogy felelősséget vállaljanak elődeik e cselekedeteiért, de hibának tartja a munkapárt részéről is. (Zaj.) Batthyány Pál gróf: Egyebet nem tudnak, mint rágalmazni. Andrássy Gyula gróf: Nem akar a gazdasági kifogásokkal foglalkozni, ezekre Mezössy megfelelt, de reflektálni kiván Lukácsnak a koalíciós kormány ellen intézett gyilkos támadásaira. Az a kormány nem tett mást, mint amit a politikai raison követelt. Lukács ebben a beszédében ugy tett, mint Antonius abban a shakespearei nagy beszédében, melyben folyton azt mondja „Brutus becsületes ember", de közben gyilkos vúd.ikat hangoztat. A koalíciós kormány kényszerhelyzetben cselekedett. A kiegyezést tiz évről tiz évre újították meg és a kormányok mindig ^tudták, mi losz