Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-08 / 6. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 11 A berlini leány — Martin Beradt mondja — inkább érzéki, mint szenvedélyes. Tizenhárom, legkésőbb tizenhatesztendős korában eléri a belső fejlettségnek azt a fokát, ahol a gondolkodás is a nőiességbe érik. A nagy város gyorsabban fejleszt, az elmét korábban élesíti, az elrejtendő dolgokat leleplezi, ennélfogva kevés dolog van, amit a berlini leány már tizennégy éves korában ne ismerne. A többit sejti ós hogy csupán sejtenie szabad, amit ismerni szeretne, azt szinte tragikumának érzi. Tragikusabbá, de egyúttal bájosabbá teszi az alakja, amely még csak félig tökéletes. Tudja, hogy kifelé mi adja meg az asszonyi jelleget: a diszkréten előredomborodó forma ós a hullámos vonalak. Az ő alakja nem ilyen. A természetes gömbölyödések helyén lapos fölületek terpeszkednek, ami ép annyira nem szép, mint a leányos szögletesség. Ezt a fukar ellátást nem bocsátják meg a berlini kis leányok a — természetnek. És mégis elbájolok ezek a berlini leányok. Épen belső érettségüknek és külső erőtlenségüknek az ellentmondása teszi szenvedélyessé, viharzóvá, gyorsan változóvá a lelküket és férfiaknak rendszerint tetszik ez a gyakori színváltozás. Feltűnő az asszonyiasság felé való törekvés a ruházkodásban is. Csaknem ugy öltözködnek, mint asszonyok ós szabadon követhetik hóbortjaikat a divat minden területén. De nemcsak a divat varázsol kis asszonyokat belőlök. A városok forró levegője a legtöbb leány testét puhává és éretté teszi, ugy, hogy a fiatal leányok inkább asszonyoknak látszanak, ami miatt nem igen bánkódnak, minthogy a mai fiatalemberek úgyis jobban a fiatal aszszonyokhoz vonzódnak, a nő pedig mindig is olyan volt és tudta olyanná tenni magát, aminőnek őt a férfi akarta. Ezért lett a berlini leányból — leányasszony. * A párisi leánytipust a szellemes Pierre Veber igy jellemzi: a párisi leány legtöbbnyire okos és ha történetesen nem az, akkor is tudja okosnak mutatni magát és ez elég. De szive mindenesetre több van, mint esze. Szereti a szüleit, a testvéreit, az állatjait, a szegény embereket, kedvenc reményeinek hőseit, legesleginkább pedig azt a képet, amelyet jövendő férjéről alkotott meg magának. Ami azonban távolról se azt "jelenti, hogy a férjét is szeretni fogja, ha sikerül majd fogni egyet magának. A párisi leány roppant ártatlan. Sok tilalmas könyvet olvas, de szerencsére anélkül, hogy meg is értené őket. A magasabb műveltségben is otthonos némileg és tudja, hol vannak a francia gyarmatok. Ezt legalább olyan jól tudja, mint a gyarmatügyi miniszter. A párisi leány szenvedélyes kórházlátogató, a betegápolás divat mostanában. Jellemző a párisi leány energikussága is. Akad olyan, aki hat óra hosszat képes korcsolyázni megszakítás nélkül, sőt némelyik képes eltűrni olyan társalgást is, amit a legerősebb férfi se birna ki hosszabb ideig. Szenvedélyesen szereti a báltermet, a korosolya-pályát, de még szenvedélyesebben az áruházakat, ahol naphosszat ácsorog egy darab selyemrongy miatt. Ekkora szívósságot még csak a ruhapróbálásnál fejt ki. Panasztalanul próbál akár egy egész délután is. A párisi leány imádja a sportot és emellett buzgó a vallásosságban is. A világért se mulasztana el egy egyházi esküvőt, amikor oly áhítattal ós figyelemmel követi a szent szertartást, hogy mire kimegy a templomból, hajszálpontossággal képes leirni — a menyasszony toilettjót. Meg kell említeni a párisi leány engedelmességét is. Roppant szófogadó, föltéve, hogy a szülők ugyanazt akarták, amit ő akar. És miután a férfi mindig csak azt akarja, amit az asszony, asszonynak is mintaszerű a párisi leány. A párisi asszonynál nincs jobb asszony a világon. És épen ezért — végzi Pierre Veber szarkasztikus jellemzését — Lillé-ről házasodtam és nem Parisból. * A stockholmi leánytipus legfeltűnőbb jellemvonása a fölvilágosodottság. A lenhaju fejecske a modern problémákkal foglalkozik legszívesebben. Csaknem minden stockholmi leány szenvedélyes hive a női mozgalomuak, de azért nem olyan ellenszenves, mint az angol suffragette. A kopenhágai leányt ugy jellemzi Ivarin Michaelis, hogy az sohasem unatkozik. A szerelme nem tart tovább egy hétnél, de ha férjhez megy, akkor kitartóbb. A londoni leány mindenáron egyéniség akar lenni és ól-hal az önállóságért. A másik nemmel szemben tartózkodó, szinte piatonikus és ritkán hallani, hogy valakibe szerelmes. A házasságot célszerű intézménynek tekinti, semmi másnak. Az angol leányok karcsúak és van közöttük graciézus is. A bécsi leány az a Wiener Madl, ez fejezi ki legjobban a jellemét, ebbe a két szóba komprimálták bele a bécsi pszihologusok a kedólyességet és a vér szárnyas ritmusát, ami Madl-t csinál a bécsi leányból. A bécsi leány szereti a táncot ós a muzsikát, különösen a keringőt, szereti a sportolást, de nem riad vissza a főzőkanáltól se. A nemyorki Gibson-Girl sokat olvas és sokat tanul és sokat utazik. De azért kevés leány viszi ott valamire. Kevés leányból lesz ott iró, költő, festő, virtuóz, mint egyebütt. Öltözködni csak mérsékelten tud, bár a drága és pompás ruhákat módfelett szereti. A spanyol leányok nagy része tudatlan ós fanatikus. A szépsége azonban elfeledteti e belső gyöngesógeket. A pétervári leány tele van forradalmi temperamentummal, lelki ellentmondásokkal és leánytársai előtt akkor röstelli magát legjobban, ha nem mondhatja magáról, hogy tagja valamely titkos szövetkezetnek. A nápolyi leány szépségéről hires, no meg a féltékenységéről. Szerelméért képes tönkretenni magát, de ügyel arra, hogy a leányos korrektség csorbát ne szenvedjen. Emeletes országok. — A villamosság, mint attrakció. — A városok világítása. — Páris sötét. — Architektúra a természetben és a városok rendezésében. — Művészet a halálban. — Passautól köröskörül egész Európában végtelen dróttenger a levegő. Keresztül-kasul huzalok, telefon- és villamos-vezeték, a mezők szélein, a szántóföldeken, tanyákon mindenütt az elektromos áram vezetésének drótjai. Az elektromos áram adja a fényt, a hőt, az erőt. Hogy ennek mekkora a gazdagságforrása, azt igen jól tudjuk mi is, e tekintetben igen előnyös fejlődést találunk nálunk, itthon is. Már a falvaink közül is soknak van elektromos világítása, csak a földmiveléssel foglalatos polgártársaink azok, akiknek oduszerü lakóházai, apró ablakos, földes padlózatú szobáiban pislog a mécses, amelynek olaját maga sajtolja a napraforgó olajdus magvából. Épen ugy, mint ezer évvel ezelőtt. Micsoda szóles peremű világ fekszik egy ilyen olajmécses szoba és a városok elektromos fénysugár nyaláb a között. Az utcák, boltok nappali fényben égnek, a lakások egy pillanat alatt száz lánggal világítva s a mulatóhelyek legújabb látványosságai az elektromos vonzás, az elektromágneses tünemény alapján szerkesztett mutatványok. Csupa ördöngösség. A fényes üzletek előtt ezer meg ezer apró lámpából, forgó keretek, kigyulladó, kihagyó égésű, egymást kergető fényszalagok ós fölirások ezer meg ezer változatja állítja meg az utazót. Minden egyes reklám uj ötlet, kettő egyforma alig akad; a nyilvános éttermek és kávéházak pedig tükrök helyett üveggyöngyök közé rejtett lámpákkal kápráztatják el a nézőt. Láttam Nürnbergben egy mulatóhelyen oszlopokat, amelyek az óriási terem menyezetót tartották s ezek az oszlopok a testmagasságon felül, mintha egyetlen hatalmas villamoslámpák lettek volna. Mintha üveglapok alatt nem teherbíró vasváz állott volna, hanem villamoslámpák száza. Szinte kerestem, hogy hol ós mi tartja a menyezetet. Tükör, üveg, üveggyöngy közé rejtett izzótestek hazudtak ott világítást, teherhordó oszlopot és mindent. A színpadokon pedig álomszerű mutatványok. A Folies Bergeres színpadára kijön egy izmos férfi, nehéz football-cipő van a lábán, csupasz a lába a térdéig. Beáll a nagy kör alsó részére s háttal megindul a körön belül ugy, hogy mire a lábai a körgyűrű felső pontjára ér, a törzse függőlegesen lóg lefelé. A cipő talpa vasból van s ez hozzátapad a kör acólgyürüjében végigfutó elektromágneshez, ez oly erős, hogy a talpon függő ember terhét is biztonsággal tartja. Az Olympia mulatóban láttam: Betolnak a színpadra egy fekete pianinót, tisztán láthatjuk, hogy nem függ semmiféle dróton, bejön egy hölgy, leül a zongora elé tolt karosszékbe s eljátszik egy Chopin-keringőt, miközben a zongora székkel, nővel együtt a levegőbe emelkedik, azután teljesen megfordul a levegőben a függőleges tengely körül, székkel, nővel együtt, a zongorajátékot pedig egyetlen pillanatra sem hagyja a hölgy abba. Mind, mind elektromosság. Rá lehet mutatni, hogy a városok gazdagsága, forgalma, a kereskedelem, közvetve az ipar, talán nem is a gépek hihetetlen áruöntő képességén virágzik föl, hanem az üzletek és kereskedések fényes világítása, a világítással űzött lukszuriöz berendezése révén emelkedett különösen külföldön oly hatalmas méretre. Mégis csodálatos, hogy Páris sötét. Meglepően sötét. A boltok külső, belső kivilágításai tündéri, de az utcák világítása igen sok kívánni valót hagy maga után. Berlin Friedrichstrasse-l&t meg sem közelíti egyik párisi boulevard, vagy rue sem. A városrendezés mindenütt érdekes, Páris egyik boulevárdja egy dombon vezet át. A kocsiút bevág a dombba, de a járda fönn megy ein«letmagasságba s tudja isten, ez mégis szépBrüsszel királydombja a város kellő közepén, kiképezve lcászkádos vízeséssé, Marsailles Longchamps palotája, mögötte a dombos, völgyes zoológiai kert, a párisi Chaumont, » sziklás, tavas, hegyszakadékos városliget az emeletes paloták között több, mint szépMintha más fogalmaik volnának a nyugatiaknak arról, hogy mi a szép ? Mi irtózunk attól a gondolattól, hogy a pályaudvarok benn » város közepén legyenek, Berlinben pedig a város szivében robog a házak tetején az ekszpresszKölnben a legfőbb, téren, a dóm terén áll » pályaudvar ós a bejárata, a Rajnán épített liidóriás, valósággal világcsudája szélesség', forgalom és architektúra tekintetében. Nem oly hatalmas technikai alkotás, mint a m' eskütóri hidunk, de más szépség van benne, igazi hidjellege van. Szerves része a városnak, összeköttetése a két pontnak, olyan útja a városnak, mint minden más uton s nem elválasztó vámot szedő pors separator, mint a mi hídjaink. De bámulhatunk azon a túlzott élelmességen is, amit Frankfurttól Kölnig való utazásunk a Rajna mellett nyújt. A Rajna szük völgyében, anyugoti parton megy a vasútvonal. Ahol egy sziklakiugrás, vagy kegyrom tárul a szemlélő elé, ott büszkélkedik egy-egy romszerü, ósdi várkastély. Némelyik romba" hever tényleg, de a legtöbb teljesen lakható, nem régiek, most a legutóbbi néhány évtizedben épültek romoknak, hogy a Rajnán utazó idegen az egyik bámulatból a másikba essékA koblenzi Friedrich Wilhelm-szohor, az ugj" nevezett Deutsche Eck pedig mindezt betetőziIgen éles szög alatt ömlik a Rajnába egy mellékfolyó. A beömlés hegyes szögében, az ig)' alkotott ék csúcsán, benn a vizben áll a hatalmas méretű lovas ércszobor s közvetlenül mögötte épült Koblenz. Mintha az egész v&roP