Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-08 / 6. szám

1911 január 8 DÉLMAGYARORSZÁG 11 mn SS íí 8 S la C Í.MH , 1 E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. KIYALq^;/Wf-T IVEGYIOSSZH'ETSÜI r Főraktár Szegeden a Süejfedi Délvidéki Általános Fogyaszítisí Sssövetkeaetnél. XlUWORaSTEGSÉ® ELLEN speciális. qyóqvital, KÖHÖGÉST, REKEDSEGET, IDÜLT SYOMOR E.S,| HÚGYSZERVI BAJOKAT v , C5YO KERESENS CaVO^YW. Sztojkai Ingos-sós savanyúvíz rekedtség, . | köhögés és nátha eileu. Cukorbetegségeknél SSSS; LeManc János fűszer- és csemegekercskedő cég Szegeden. MA, VASÁRNAP játszik a ROYALBAN FOGFÁJÁS l Rossz fogak ellen!! ellen kipróbált, biztos hatású szer a Franki-féle szájvíz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak romlását megakadályozza. Ara 70 fillér. FRANKI ANÍAl gyógysieríóra SZEOED, Felsőváros. Ffljjliiii | crositéssre | Síiiiz eltávolításéra ellen kipróbált, biztos hatású szer a Franki-féle szájvíz. A leheletnek kellemes illatot ad, a fogak romlását megakadályozza. Ara 70 fillér. FRANKI ANÍAl gyógysieríóra SZEOED, Felsőváros. Misi 1 MISÉÉI!! 1 Alulírottak mély fájdalommal jelentjük, hogy a legjobb hitvestárs, anya, gyermek, testvér és rokon Gunst Lajosné szül. Auslánder Erzsike f. hó 7-én, 36 éves korában, boldog házasságának 16-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. Drága halottunk földi maradványait f. hő 9-én délután fél három órakor kisérjük ki Attila-utca 3. szám alatti lakásból a helybeli izr. temetőbe. Szeged, 1911. január 8. Gunst Lajos férj. Gunst Ibi, Lilly, Bora és Laci gyermekei. űzv. Ausiánder Emma Dr Acs Vi|mosné édesanyja. Dr Acs Vilmos szül- Cu^rmann Erzsébet fivére. SÓg0rn8Íe' Révész Béla sógora. Révész Béláné nővére. Minden külön értesítés helyett! REGÉNY AZ ÉLET HÍDJA — Angol regény. — (il) Irta Gerard Dóra. A leány 'nem volt akkora, mint az apja, de benne is megvolt az arányosságnak, a mozdulatoknak az összhangja. Felicia most a legnagyobb csodálkozás hangján felelt Mary kérdésére, amelyben ez a lelkes honleány aziránt érdeklődött, hogy igazán nem tudta-e a vendég micsoda daliának a társaságában érkezett meg. Ez a válasz igy hangzott : — Ugyan honnan tudtam volna? — Hát nem mondta el ő maga V — Egy árva szóval sem. Ugy állott mellettem, mintha a földből nőtt volna ki, amikor elhelyeztem a oókmókomat és alázatosan megkért, szíveskednék neki helyet szorítani a kocsiban. Miért volt olyan alázatos ? — fordult gyorsan a fiatalemberhez. Most nevetséges helyzetbe hozott. Lawrence iszonyú zavarba jött és dadogott, valami olyasfélét, hogy „ő nem', hogy „mégsem", hogy „bocsánat" . . . — De hát hogyan, magyarázta meg Lawrence a diadalkaput. Nem kérdezted meg tőle, hogy minek nézi? — Persze, hogy meg, de ő csak nevetett ős valami majálist emlegetett. — Az a képmutató ! — mormogott < tusholm a biztos háttérben. — Nohát, az álarcot végre leszedtük róla, állapította meg Mary és az unokabaty jobb karjába csimpaszkodott, amig Ellie ugyanezt a muzdulatot végezte balfelol. Gyere be, hadd mutassunk meg nagyanyónak. Szegény nagyanyó kiöltözött a tiszteletedre és most csúnya módon megfosztottad attól az örömtől, hogy zászlólengetessel az ajtóban. . . Mi jutott eszedbe, miért jöttél a korábbi vonattal. Azt hiszem, valahogy kiszimatoltad, hogy itt micsoda fogadtatás készül és ezzel a korábbi érkezéssel ki akartad kerülni, te svihák. Az írországi kocsis felé fordult most Mary és rászólt a férfiúra, aki az egész jelenet alatt tisztességtudóan vigyorgott rokonszenve jeléül. Ha magának van egy kis esze, előre küld valami fiút és aztán ugy döcög, mintha megsántult volna a pony. Igy lett volna időnk felkészülni. A mosoly eltűnt most már, a megsértett tekintély komolysága ült az arcon. Akartam én küldeni, kérem alássan, de csak egyetlen fiúval találkoztunk az utou, az is vénasszony volt, még pedig tehenestül. — Jól beszél, igaza van, ez ellen nincsen fölebbezés — intézte el a kérdést Chisholm és a társaság olyan jóizüket kacagott, hogy a kutyák ujabb csaholással szóltak bele az emberi hangokba. — Kuss! Hogy mersz az orra után szemtelenkedni ? Ez nem olyan mindennapi orr kuss — ezen orr körül puskagolyók sivítottak. Peppo, veszed le a mancsaidat a Khaki-uniformisról. Igaz, hogy nem Khaki, de uniformis, az a fő. Ezen beszéd két előkelő kutyának szólt : az ur öreg és rendesen nyugodt volt, csak most ragadta el őt is az izgalom, amelylyel a fiatal és bájos kutyahölgy ficánkolt. Néhány pillanat múlva Felicia ugy vette észre, hogy az előcsarnokban áll két olyan urnaK a társaságában, akinek arca teljesen ismeretlen volt előtte ós akiknek még a nevét sem értette meg az elhadart bemutatkozásnál, melynek csak épen hogy helyet szorítottak a mozgalmas fogadtatásban. —- Jó, hogy ismerem a járást, — szólt minden zavar nélkül, jó kedvű nevetéssel — mert ugy látszik, ha délafrikai hősök érkeztek meg, ebben a házban a közönséges halandónak magának kell gondoskodni mindenről. Tudja-e valamelyik az urak közül, vájjon a kék, vagy a zöld szobát szánták-e nekem ? Chisholm elérkezettnek látta a várva-várt alkalmat és dicsérendő lélekjelenléttel meg is ragadta. Előlépett a háttérből, ahol eddig kénytelen-kelletlen ácsorgott és igyen szólalt meg: — Ennyire nem vagyok letéteményese a családi titkoknak — de engedje meg, hogy egyenlőre a szalont ajánljam, ott benn jó hűvös a levegő. Különben kész lehetetlenség, hogy kegyedről huzamosabb időre feledkezzenek meg. Az a tisztelet és csodálatteljes pillantás, mely ezt a rövid szónoklatot kisérte, támogatta, megint megmutatta Blundellnek, milyen rendkivül tehetséges az ilyenekben az ő barátja és szövetségese. — Az én csevegésem és Blundell ur társalgási képessége a legnagyobb mértékbon rendelkezésére áll, bármilyen ideig is váratnák meg kegyedet a hölgyek, ugye Blundell. (Haragos pillantásával a lehető legvilágosabban azt izente a másiknak: „Gyere már, miért nem jösz, te csacsi.") — Hogyne, magától értedődik, annyitbeszólünk, amennyi csak tetszik, a világért sem sza bad unatkoznia — erősködött nagy sietve Blundell, bár gondolatai a lépcsőhaladókatkövettók — Persze van itt csengő meg szobaleány amennyi kell, magyarázta Chisholm, miközben mutatta a járást, de nem mindegyik szól és a komornák minden valószínűleg szintén részesei annak az általános izgalomnak, amely tönkretette e házban a lelki egyensúlyt. Ezért ajánlom, helyezkedjünk várakozó álláspontra. Ennek dacára, ha kigombolná a kabátját, azt hiszem, ki tudnám belőle segiteni. — Nem nagyon sok van, de ami van, az aztán elsőrangú — szólott, de gondolatban, — amikor a porköpenyből kihámozódolt a leány tökéletes, szoborszép alakja. — És a kalap? Olyan a szerkezete, hogy le lehet vanni? Mikor miss Lamont a kalapját is levett", ujabb gyönyörű látvány keltette föl a két barát csodálatát. Szőke fürtjei fénynyol vették körül a homlokát, néhány göndör hajszál meg ott csintalankodott elszabadulv a a frizurából a fülecskéi mögött és a nyakán. (Folytatása kSvetha/.Ht).