Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-08 / 6. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80 többen haltak meg. Ugyancsak a házi lakáson kivül, elsősorban a bábakepzőben összesen nyolcszáz gyermek született. Hogy mint pusztít Szeged vidékén és Szegeden is a tüdővész, ezt már több cikkében hangsúlyozta a Délmagyarország. A most összeállított statisztika szomorú bizonyság erre. Megdöbbentő, hogy a mult évben tüdővészben ós tüdőlobban összesen négyszáznegyvennyolcan pusztultak el! Tehát a halottak közül minden ötödik tuberkulózis halottja. A részletes statisztika igy oszlik meg különben: A felnőttek közül kétszáztizenöt tüdővészben, száznyolcvankilenc szívbajban, kétszázharminchárom tüdőlobban, hatvankettő rákbajban, száznégy gutaütésben halt meg. A gyermekek közül a legutóbb, szám szerint kétszázhúsz tüdő-, bél- és gyomorhurut halottja. Gyengeségben igen sok: százhatvan gyermek pusztult el. Hetvenhét görcsök, hetvenöt pedig vörheny áldozatává lett. Figyelemreméltó és mórlegelésre való az is, hogy nem természetes halállal nyolcvanhármán pusztultak el a mult évben. Ötvenegy öngyilkosság, harminckettő gyilkosságnak, vagy véletlen balesetnek halottja. Végül megemlítjük, hogy a házasság statisztikája is zuhant. Az 1909. évben hétszáznegyvenhárom, az 1910. évben pedig tizenhéttel kevesebb házasságot kötöttek. Ha ez a statisztika meg nem változik, akkor Szeged népesedése aggodalomra ad okot. Föloszlatják a bosnyák tartománygyUlést. Szerajevóból jelentik : Január közepén kezdődik a bosnyák tartománygyülés uj ülésszaka. A politikai pártok heves karcra készülnek ós a hangulat olyan, hogy a kormány most a tartománygyülés föloszlatásának tervével foglalkozik. Az egyik szerajevói lap mai számában azt jelenti, hogy a tartomány gyűlést, még mielőtt összeülne, föl fogják oszlatni. A kormány konferenciára hivta a pártok vezéreit, hogy a tartománygyülés munkaprogramját megállapítsa. Először a költségvetést akarja tárgyaltatni, azonban a pártok kijelentették, hogy ezt a munkaprogramot nem fogadják ei, mert a költségvetés előtt saját kezdeményező indítványaikat akarják tárgyalni. A vidéki kórházak. — Egészségügy, ami nincs. — (Saját tudósítónktól.) A magyar vidéki kórházak ügye még mindig nem áli azon a fokon, amilyenre manapság a higiénia szempontjából föltótlenül szükség volna. A magyar vidéket kétségtelenül a maradiság jellemzi, de ez nem azért van, mintha nem volnának módok és eszközök arra, hogy a külfölddel lépést tartsunk, hanem azért, mert a vidék, kivéve a divatot, idegenül fogad minden modern áramlatot. Noha ez a higiéniára nem egészen áll, de határozottan konstatálható, hogy az egészségügy terén nemhogy nem tartunk lépést a külfölddel, de még azt sem tesszük meg, ami a vidéknek annyiszor hangoztatott szegénysége ellenére Js megtehető volna. A kórházak ügye tehát még rosszul áll a vidéken, amelynek igen sok oka van. Szegeden ugyan már megvalósulás előtt áll az uj, hatszázágyas kórház fölépítésének ügye, de csak akkor kezdtek vele komolyabban foglalkozni, amikor égető kérdéssé vált. Addig bizonyos patópáloskodás vetett gátat az uj kórház fölépítése elé. De, hogy igazságosak legyünk, nem a tétlenkedő patópáloskodás, hanem egyes csoportok versengése, akik közül az egyik előbbre valónak tartotta például Szeged szépítését, a másik a tanyai utak rendezését, a harmadik ismét ujabb tervvel állt elő ós ez mind szép volt és fontos volt, de azt is figyelembe kell venni, hogy különböztessünk első-, másod- és harmadrendű szükségletek között. Már pedig az uj kórház fölépítése elsőrangú szükséglet, amely a város rohamos fejlődését tekintve, halasztást nem igen szenvedhet. A légi kórház esakugyan olyan állapotban van már, hogy a legújabb Szeged keretében szinte szégyenletes. A személyzet megtesz mindent, ami tőle telik, de az édes-kevés. Ez pedig már a város rovására szól, amely nem látja el a kórházat olyan eszközökkel, amilyenek a higiénia szempontjából kell. Panaszok vannak amiatt, hogy kevés az irodai személyzet, panaszok vannak amiatt, hogy több a beteg, mint a hely ós panaszkodnak amiatt is, hogy komplikáltabb operációt Szegeden nem i lehet végezni, mert nincsenek még meg a | modern kirurgia kellékei. Ott van például az 1911 január 8 lat egyelőre nem kerül napirendre, ép ugy j a házszabályreform sem. Ezekkel a kormány vár, míg megbízhatóbb többsége lesz. Mert nemcsak parlamentáris kormány nem lesz Ausztriában, de megbízható parlamenti többség sem. A beszédes számok. —- Szeged anyakönyve 1910-ben. — (Saját tudósítónktól.) Most állították öszsze Szeged belterületének anyakönyvi statisztikáját a mult: 1910. évről. A számok több tekintetben szomorú adatokat adnak, statisztika eredményéből láthatjuk, hogy Szeged népesedése az 1909. esztendőben kedvezőbb volt, mint 1910-ben. Az 1909. évben kótezerötszáztizenheten születtek és ezernyolcszázhatvannógyen haltak meg, —- 1910-ben pedig kétezerötszázhuszan születtek, ellenben ezernyolcszázkilencvenhárman haltak meg. Igy a mult évben csak hárommal több gyermek született, mint az előző évben, ellenben huszonkilenccel többen haltak meg. Még pedig az 1910. évben az elhaltak között ezerkettő volt a férfi ós nyolcszázkilencvenegy a nő. Feltűnő, hogy Szegeden milyen sokan születnek törvényes házasságon kivül. A beszédes számok igazolják, hogy nemcsak egyházi, hanem anyakönyvvezető előtt kötött házasság nélkül is mindtöbben élnek már Szegeden, a belterületen. A született gyermekek aránya szerint minden száz gyermek közül tizenhárom törvénytelen házasságból született, Ez olyan arányszám, amelyet kevés magyar városban sikerült ezideig elérni. A pontos statisztika szerint az 1910. évben született gyermekek között ezerkilencvenöt fiu ós ezerhetvenhat leány törvényes, — száznegyvenöt fiu és száznegyvennégy leány pedig törvénytelen házasságból született gyanánt került be az anyakönyvbe. Tehát Szegeden, csak a mult évben kétszáznyolcvankilenc törvényteten gyermek született. Igazán szomorú az is, hogy minden második elhalt tizenöt éven alul levő gyermek volt! Jellemző az elszegényedésre az is, hogy a polgári ós katonai kórházakban kétszáznál — Persze hogy az! De ez nem gátoltolbatja meg abban, hogy az igazságot megmondja. Hát a báró nem hallott soha bűnbánó rablókról, akik megmondták az igazat? Itt megszakadt a beszélgetés ós a báró orvostanárt hivatott. Ez gyilkosnak nevezte a bárót, hogy miért nem fogadott már régen dajkát. A bárónak előbb a feleségót kellett meggyőznie. Egész régi okfejtését vissza kellett vonnia s egyetlen érv gyanánt a gyermeke iránt való szeretetre hivatkozott. De hát hol vegyenek dajkát? A városról szó sem lehet, mert ott mind romlott az ember. Falusi leány kell. De a báróné hallani sem akart leányról, mert az olyan leány, amelyiknek gyermeke van, erkölcstelen teremtés: s a fiába igy erkölcstelen hajlandóságok rögződhetnének bele. Az orvos szerint a dajkák mind leányok s ha a fiatal báró azt a hajlandóságot örökli, hogy leányokhoz járjon, akkor derék fickó lesz belőle s az ilyen hajlandóságokat ápolni kell. Parasztasszonyt nem lehet kapni, mert akinek földje, birtoka van, az a gyermekeitől sem válik meg. — De hát ha összeházasítunk egy bérest egy leánynyal? — Akkor kilenc hónapig kell várni. — De hátha olyan leányt adunk férjhez, akinek már van gyermeke? — Ez jó gondolat. A báró jól ismert egy leányt, akinek háromhónapos gyereke volt. Jól ismerte, mert hiszen a báró három évig járt jegyben a mostani feleségével és végül is „orvosi rendeletre" hűtlenné kellett lennie. Ő maga ment el hozzá és megkérdezte. Külön majorságot igért neki, ha hozzá megy Anders béreshez és azután eljön dajkának az urasághoz. Természetes dolog, hogy inkább beleegyezett ebbe, semminthogy egyedül viselje gyalázatát. A legközelebbi vasárnapon egyszerre háromszor kihirdették őket a templomban és ugy volt, hogy Anders két hónapra elutazik. A báró irigykedve nézte a leány gyerekét. Erős, nagy kölyök volt. Nem volt szép, de látszott rajta, hogy sok nemzedéken keresztül fog élni. A gyermek az élet számára született. De nem ez lett a sorsa. Anna sirt, amikor a gyermekét elvitték az árvaházba. De a jó étel, amelyet az uraságnál kapott, mert az urasági asztal ételeibői evett s annyi sört meg bort ihatott, amennyit csak akart, megvigasztalta lassanként. Néha kocsikázni is elvitték abban a szép hintóban, amelynek a bakján mindig parádés inas ült. Azonfölül olvashatta az „Ezeregyéjszakát". Soha ilyen jó dolga nem volt még. De két hónap múlva visszajött Anders. Szüleinél volt eddig vendégségben. Evett, ivott, kipihente magát istenesen. Beköltözött a majorságba, de odahivogatta Annáját is. Hát csak legalább látogatóba jöjjön el hozzá. De a bárónő nem engedte meg. Csak semmi komédiát! Anna elkezdett soványodni, a kis báró kiabálni. Elhivatták az orvost s megkérdezték, mi a teendő? — Össze kell őket ereszteni, mondotta.. — De hiszen az ártalmas dolog. — Ellenkezőleg! Előbb azonban Anderset meg akarták vizsgálni, „analizálni." De ebbe meg Anders nem egyezett bele. Néhány juhot adtak Andersnak s aztán engedte, hogy meg-,,analizálják." A kis báró nem kiabált többé. De ekkor jött a hir, hogy Anna kicsinye difteriában meghalt. Annának elapadt a teje s a kis báró szörnyen üvöltött. Annát el kellett bocsátani, elment Andershez s uj dajkát kellett fogadni. Anders örült, hogy most már igazában házas ember lett, de Anna nagyon finom szokásokra kapott rá. Már nem izlett neki a brazíliai kávé, Jávát kellett neki venni. S az egészsége nem tűrte, hogy hatszor egyék hetenként halat. Kapálni sem tudott s bizony nagyon megfogyatkozott a kenyerük. Egy esztendő multán Andersnek el kellett volna kotródnia birtokáról. De a báró jó szívvel volt irántuk s ott tartotta zsellérnek. Anna napszámba járt az urasághoz és gyakran látta a kis bárót; de a kis fiu nem ismerte őt meg s ez jól volt igy. Noha ott pihent a fiu az ő mellén. S ő mentette meg az életét s föláldozta a saját gyerekéét. De Anna termékeny nő volt és több gyermeke született, akik vasúti munkások, zsellérek lettek ; egyikük börtönbe került. Az öreg báró nyugtalanul gondolt arra a napra, amikor a kis báró majd megházasodik s utódot fog nemzeni. Nem igen látszott erősnek. Az öreg sokkal nyugodtabb lett volna, ha a másik kis báró, az, amelyik meghalt az árvaházban, lett volna az örökös. S amikor az „Élet rabszolgái"-t újból elolvasta, el kellett ismernie, hogy a magasabb társadalmi osztály az alsóbb osztály kegyelméből él; amikor pedig még egyszer elolvasta Darwint, belátta, hogy a mai kiválasztásra mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy természetes volna. De hát ez már igy van s ezen nem is lehet változtatni, akármit mondanak is a doktor, meg a szociálisták.