Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-06 / 5. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 6 faluban, ahol a kivándorlási ügynökök megfordulnak, hogy kecsegtetéseikre népünk ne építsen, mert a hiu illúziók hamar elenyésznek és a rideg való katasztrófális jelentőségű lehet. A képviselőház ülése. Befejezték a szerb szerződés vitáját. (Saját tudósítónktól. A mai napon végre befejezték a szerb kereskedelmi szerződés általános vitáját és a lelkesen ünnepelt Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter fölszólalása után általánosságban el is fogadták a szerb szerződés javaslatát. A mai ülés különben egy kis általános vitával kezdődött. Előbb a szociáldemokrata képviselő, Pető Sándor szólalt föl ós hoszszabb, figyelemreméltó beszédet mondott, nem úgynevezett frázisellenzóki puffogást, hanem jól átgondolt, alapos beszédet. Kijelentette, hogy abban a meggyőződésben szólalt föl, hogy a szerződés ügye el van döntve, mert a harcot az agrárvállalkozások szolgálatában levő tőke döntötte el. Majd az agráriusokat támadta, akik — szerinte — azért küzdenek olyan elszántan, mert meghatalmasodott az ellenfelük tábora ós igy méltán érzik, hogy saját létérdekükben, minden erejükkel küzdeniök kell. Feltűnést keltett, hogy Pető Sándor általánosságban szintén elfogadta a kormány javaslatát. Hosszabb beszédet mondott ma Batthyány Tivadar gróf is. Ma újra bebizonyította, hogy a szakállánál csak a frázisai hosszabbak. Kíméletlenül agyongyötörte az unalommal a Házat a nemes gróf, aki különben nagy harcot viselt Aehrenthal gróffal. Azaz Aehrenthalnak még az árnyékát se látta, igy minden szakállrengető siker nélkül hangsulyozta, hogy Aehrenthal nem jó külpolitikus. De ezt olyan nyugodtsággal harsoghatta el, hogy még a szakálla se tiltakozott a nemes szónoknak és grófnak. Valószínűleg ezek után Aehrenthal még azt se üzeni meg Batthyány Tivadarnak, hogy jó belpolitikus. Annál inkább, mert ha netán véletlenül ezt megüzenné, még igy se segítene Batthyányon. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter fölszólalása után a képviselőház általánosságban elfogadta a szerb szerződés javaslatát. A részletes vita valószínűleg igen rövid lesz majd. Elnök : Berzeviczy Albert. Jegyzők : Szinyei-Merse Félix, Vermes Zoltán, Beszkid Antal. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök többek közt bemutatta Háromszék vármegye föliratát a vármegyei alkalmazottak fizetésrendezése tárgyában. Kiadták a kérvónyi bizottságnak. (A szerb szerződés.) Pető Sándor (demokrata): A harc, amely itt agráriusok közt. folyik, tiszta parádé, amely után mindkét fél megtalálta a maga kielégítését, részint az állatbehozatali tilalomban, részint a vámokban és kartellekben. Mindezeknek azonban a fogyasztók milliói adják meg az árát, pláne nálunk, ahol az állam kiszolgáltatja a maga hatalmát a harcban erősebbik félnek. Az agráriusok ugy állították be a helyzetet, mintha az ország többsége az ő álláspontjuk mellett állana s a merkantilisták csupán egy kis csoport álláspontját képviselnék. És mégis, a kis merkantilcsoport ellen beteken át olyan tüzes szónoklatokat tartottak, hogy az ember önkénytelenül arra gondol: talán mégsem olyan kicsinyes a merkantil érdekeltség, hogy ilyen nagy apparátussal vonulnak ki ellene. A kisembereknek épen ugy nincsenek közös érdekeik, mint ahogy az agráriusoknak nincsenek. Az agrártőke szolgálatában álló proletárok, a mezőgazdaság proletárjai épen csak balekjai az agráriusoknak. Huszár Károly : A demokraták is kiegyeznek a klikkfőnökökkel ! Pető Sándor a legutóbbi adatokkal igazolja, hogy a kisgazdaság és a nagybirtokosok érdekei teljesen ellenkezőek. 1895 óta a piacra kerülő marhaállomány a százholdon felüli birtokosok, megőgazdasági iparból élő nagybirtokosok tulajdona és jövedelme. Magyarország az egyetlen állam, amelynek ólöállatbehozatali tilalma van. Sehol a világon . . . Polónyi Géza : Angliára tessék hivatkozni ! Pető Sándor : Épen Angliát idézem, amely a liusszükségletének negyvenkét százalékát külföldről szerzi be. (Mozgás.) Az agráriusok részéről igen jó taktika, hogy a kisgazdák védőinek adják ki magukat, de miért nem voltak azok, mikor tavaly a progresszív földadó behozataláról volt szó, vagy mikor a földadókataszter kiigazítását tárgyaltuk . . . Apponyi Albert gróf: De hiszen hozzájárultak ! Pető Sándor : Igen, mert a többség ugy találta, hogy csak kataszterkiigazitásra, tehát toldozásra-foldozásra van szükség, nem pedig uj törvény alkotására, Rátér arra, bogy a nagybirtok nem olyan hazafias, mikor arról van szó, hogy nyolc-kilenc mázsás ökröket visznek ki a külföldre. Batthyány Tivadar : A kisgazdák is tették azelőtt. Pető Sándor : De akkor nem is voltak azok az ökrök nyolc-kilenc mázsásak ! A baloldalon fölényes zaj támad. — Ugyan mit beszél I Fogalma sincs róla. Huszár Károly : Csak a vasutablakon keresztül látott ökröket! Pető Sándor: Huszár Károly képviselőtársamnak, ha megengedi, egy osztrák elvtársának, Pfaunak könyvét ajánlom neki . . . Fölkiáltások a jobboldalon: Könyvet ajánl neki ? Pető Sándor: Hát bocsánat, könyvet is ajánlok neki. Ebben a könyvben ki van mutatva, liogy a hatvan holdon aluli kisgazda részére teljesen elhibázott politika a vámpolitika. Huszár Károly : Ausztriában mások a viszonyok I Pető Sándor: Nem ismerem őket, de nem hiszem, hogy annyira mások legyenek 1 A túltengő önzésnek olyan példáját, minőt az agráriusok produkálnak, a világtörténelemben nem lehet találni. A behozható szerb huskontingens a magyar fogyasztásnak csak alig kót százalékát teszi ki: ez ellen ilyen nagy eszközökkel harcba menni igazán nem kell. („Kénytelen vagyok elfogadni . . .") Azt mondják, hogy Németországra való tekintettel nem engedhetik be a balkáni élőállatot. Szerbiánál állategészségügyi szempontból Oroszország sokkal veszedelmesebb és lám, az őszszel Németország megengedte az orosz határ közelében fekvő helyekre az élőállat bevitelét. Különben is a marhavészek sohase Szerbiából, hanem inkább Romániából jöttek az országra. Álláspontja az, hogy legmélyebb sajnálatára kénytelen a törvényjavaslatot elfogadni, mert jobbat amúgy se kaphat. Sajnálattal látja, hogy ma is ugyanaz az agrár-nagyhatalmi eszme dominál, mint akkorán, de nem idején kimúlt koalició alatt. (Baffh yány A eh rent.halról,) Batthyány Tivadar gróf, mielőtt a maga tárgyába kezdene, hosszasan polemizál Vázsonyi és Pető fölszólalásaival és védi a száz holdon felüli gazdálkodók érdekeit. Hive vagyok gróf létemre a választójognak is. Pető Sándor: Sok gróf nem gróf és aki nem gróf, ugy viselkedik, mintha az lenne. (A Rosenberg Gyulát illető célzásra derültség támad minden oldalon.) Batthyány Tivadar gróf bírálja a monarchiának Szerbiával szemben követett eljárását. Aehrenthal gyerekes naivsággal járt el a bosnyák annekszió kérdésében. Tudjuk, milyen izgalmakat keltett a zágrábi és a bécsi Friedjung-pör a magyar birodalom régi részeiben. Mindezeket pedig Aehrenthalnak köszönhetjük. Nem fogjuk tűrni, hogy egy ilyen ur vezethesse a külpolitika ügyeit. Mártonffy Márton: Valamikor szerelmes volt belé . . . Batthyány Tivadar: Tessék megnézni a delegációk naplóit, én sohase voltam elragadtatva tőle és bizalmat se szavaztam neki soha. Batthyány Tivadar: Rátér a szerb szerződéshez benyújtott határozati javaslatokra. napi szórakozást. Közben szórakoznak a miséken, lovagolnak a Grand caroussel falovacskáin. Vásárlásokat eszközölnek a petit Duncerqueben, uzsonnáznak a „Royal Mocca"ban, vagy hallgatják a Gardes Francaises zenéjét. Hölgyek és urak szinte megrészegednek a szórakozásokban. Az egyedüllét óráiban az akkor divatos állatkákkal, módussal és zöld papagálylyal játszadoznak. Mirepoisz és Helvetius asszonyok szürke angóra macskái csodaszámba mentek. Fehér agarak, kövér mopszlik, angol juhászkutyák, kis uszkárok voltak a kedvenceik; fácánszárnynyal etették őket. Mindenütt a városban, a vidéki kastélyokban föntállnak a színházak. Mintegy mámor lepi meg őket a színjátszás vágya. Az elragadó madame de Montesson, a bájos Villeroy hercegnő, Grammont herceg, d Fsclapon báró és még nagyon sokan az önkivületlenségig játszottak, utánoztak. A bálák az úgynevezett Fétes-Galantes-ok is nagy szerepet játszottak ebben az időben. A tánc és séta karöltve jártak. Az operabálak után fölkeresik a Koliseumot, amelynek gyönyörű, kék oszlopos márványtermében sétálgatnak. A Palais-Royal pantheonjában az oválalaku aranyteremben vidám ballettet lejtenek. A Saint-Leurenti bikaviadalokat is nagyban látogatják. Angolosan öltözködnek, mert hisz az agglomania a divat legújabb betegsége. Az urak a bálakon is angolosan, feketébe öltöznek, karddal az oldalukon, a mellényI zsebből két óralánc lóg ki — még napközben csikós, tarka ruhákat öltenek magukra. Micsoda látványosság kínálkozik egy ilyen operai estélyen 1789-ben. Világoskék és fehér selyem ezüst himzésii ruhák, ezüst ővek konkurrálnak egymással. Az ilyen mulatságra nem mennek dekolletált ruhákban, kalapban táncolnak. Fehér a divatszin — télen is mousselint viselnek. Fehér bálakat rendeznek és a Tuileriák kertjében a gyermekek — fiuk, leányok — parasztoknak és matrózoknak öltözötten sétálgatnak. Itt is fehér az uralkodó szili. Az operában egymást érik az álarcosbálak. Halványsárga, világos zöld és fehér dominók, rózsafüzérrel díszített kapucnival a legfeltűnőbbek a bálteremben, — a páholyokban teritett kis asztalok mellett ülnek. Flirtelnek, csókolóznak, enyelegnek. Éjfélután: a „Fehér varju"-hoz hajtatnak, ahol az isteni „Ratafia likőr" kapható, — még rövid ideig tartó bizalmas csevegés, találkák megbeszélése — a napot befejezték, a mámornak vége — ugy élnek, mint egy kráteren, melynek kitörése hamarosan várható. És milyen a belseje azoknak a palotáknak, szalonoknak, ahol ezek a szépek laktak? Itt is észbontó pazarlás mindenben, mig a nép odakint éhezik. Óriási termek merev pompával, vagy kis kacér szobácskák aranyozott székekkel, selyemtapétával, a menyezeten festett amorettekkel. Különféle alakú játékasztalkák, (szobrok, telitik a szobákat. Könyveket olvasnak, száraz vagy szentimentális tanulmányokat „Paul és Virginiát" Flórian idilljeit. Madame Geoffrih szalonjában Delille abbé saját verseit recitálja. Soubise herceg szalonjában hárfán játszanak, mig Guimard elragadó otthonában flörtölnek. A Palais Royal ós a Temple nagy termei mindenki előtt nyitva állanak. Chartres hercegnő a Palais Royal lelke. Amint a külső lépcsőt elhagyva, a világos előcsarnokba lépnek, földerül az ember lelke. Jelen vannak Madame de Beaunaih Boufflers, marquise, Luxenbuorg tábornokné, Talleyrand asszony, de Fleury marquise, Madame de Blót, a hercegnő udvarhölgy6 fogadja a vendégeket, mig a majomarcu de Polignac marquise, a maga módja szerint mulattatja a társaságot. Mintegy szép álom csalogat a Temple nag)' szalonja Conti hercegnél. Ebben a csoda' szerű tükörszobában minden összhangban van: a fehér falak, a rózsaszínű selyem' függönyök, az aranyozott székek, a porcéi' Ián csecsebecsék. Mindenki önmagát szolgálj® ki a dúsan fölhalmozott szervirozó-asztalká' ról, szedve le a kedvenc falatokat. Micsod® ragyogó társaság itt is ! Itt nincs zene, nini csenek földíszített kutyácskák, csak üde, élénk társalgás. Madame de Bouffers' Conti herceg kedvese viszi a háziasszon? szerepét. Most röviden Guimard táncosnőnél !: színházban Daleyrac darabja „Nina vagy szerelem örültje van műsoron. A kori;'1' előtti bársonyszéken különös nózőközOnl