Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-28 / 23. szám

j* m.. 1911 január 28 DELMAGYAR0RSZA6 5 belül tizennyolcezerszer adták elő és ugyanez idő alatt három millió példány kelt el a keringő zongorakivonatából. Tizenhárom nyelvre fordították le és csak Amerikában egy millió koronát jövedelmezett a kotta. * Reinhardt társulata a császár előtt. Berlinből jelentik : Vilmos császár fölkérte Reinhardt Miksát, hogy társulatának legjobb erőivel játszsza el Lessing Minna von Barnhelm cimü darabját. Az érdekes előadás február hetedikén lesz a potsdami palotában az egész uralkodócsalád előtt. Budapest bevándorlói. — Tiz év alatt 80.626 bevándorló. — (Saját tudósítónktól.) Most már tudjuk, hogy 881.601 ember lakott a fővárosban ez év január elsején. Ez az egy numerus mindenkit tökéletesen megnyugtat. Pedig a népszámlálásnak egyéb érdekes eredményei, más érdekes számai is vannak. Ennek a 881.601-es számnak az alapján például ki lehet kombinálni, hogy az utolsó tiz esztendőben mennyi idegen, hány vidéki költözött föl Budapestre ? Ha az utolsó tiz esztendő halálozásának a számát kivonjuk a születések számából, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az utolsó tiz esztendőben 66.810 volt a természetes szaporodás. Ha a természetes szaporodást kivonjuk az összes gyarapodásból (147.436-ból), az eredmény 80.626. Szóval az utolsó tiz esztendő alatt nyolcvanezerhatszázhuszonhat ember vándorolt be Budapestre. Ha pedig azt nézzük, hogy a vándormozgalom hány lélekkel gyarapította a főváros lakosságát az 1906. évi népöaszeirás óta, akkor rájövünk, hogy 1906 május elsejétől 1910 december utolsó napjáig 89.853 főnyi szaporodásból csak 27.445 esik a természetes szaporodásra, tehát a bevándorlás 62.408 emberrel gyarapította a főváros lakosságát. Ez azért is érdekes, mert ez a szám a legjobban igazolja, hogy a gazdasági konjunktúrának milyen nagy jelentőségük volt abban, hogy milyen arányban gyarapszik a főváros népessége. Ezekből a számokból kiderül, hogy mig az elmúlt évtized utolsó öt esztendejében a gazdasági föllendülés idejében, 62.408 főre rúgott a bevándorolt népesség, addig az első öt évben a sztrájkok, a pangás, a gazdasági válság és a rossz termés esztendőiben mindössze csak 18.218 főre rúgott a bevándorlók száma. Ezzel szemben a természetes szaporodás a pangísos esztendőkben volt nagyobb, mert 1901 január elsejétől 1906 április utólsó napjáig 39.365 volt a természetes szaporodás, mig 1906 május elsejétől 1910 utolsó napjáig csak 27.445-öt tett ki. E szerint a főváros gyarapodási mérlegét igy állítanánk össze: Az utolsó tiz év: Természetes szaporodása (születések és halálozások különbözete) 66.810, bevándorlási gyarapodás 80.626, tiz év összes szaporodása tehát 147.436. Szaporodás 1901 januártól 1906 májusig: Természetes szaporodás 39.365, bevándorlás 18.218, összes szaporodás 57.583. Szaporodás 1906 május elsejétől 1910 végéig: Természetes szaporodás 27.445, bevándorlás 62.408 összes szaDorodás 89.853. Tehát ebből az összeállításból kitetszik, hogy az utolsó tiz esztendő alatt 80.626 ember költözött be Budapestre. Igy Budapest mai lakosagának egy tizedrésze az utolsó tiz évben ugy költözött be . .. A* Egyesült-Államok és Kanada. Washingtonból jelentik: Taff elnök a kongresszusnak megküldötte a Kanadával kötött kölcsönösééi szerződést hosszabb üzenet kíséretében, amelyben ajánlja a szerződés mielőbbi ratifikálását. A szerződés a kölcsönösséget mondja ki a legfőbb élelmicikkekben : gabonanemüekben, tejtermékekben, főzelékek, állat, szárnyas és halárukban. Vámmentessé válnak : gyapot, növényolaj, nyers építési fa, cink, drótok, tejüveg, K'Psz és nyomdapapiros. Leszállított vám mellett szállíthatók: motorkocsik, késmüvek, órák, hörmüvek, mezőgazdasági cikkek és vasérc. Az ESyesült-Államok által e szerződés alapján en(fedólyezett vámleszállitás 4,850.000 dollárt tesz Kanada a vámot 2,560.000 dollárral mérsékli. ki Montecuccoli ekszpozéja. — Khuen nyilatkozata a flottaprogramról. — (Saját tudósítónktól.) A külügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tengerészeti albizottsága ma délután öt órakor Dániel Ernő báró elnöklésével ülést tartott. A közös minisztérium részéről Montecuccoli tengernagy és Hoffmann Hugó altábornagy, magyar részről pedig Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter voltak jelen. Az ülés legfontosabb része Montecuccoli ekszpozéja volt, amelyben teljes egészében kifejtette a flotta-programját. Ekszpozéját azzal fejezte be, hogy egy hajóhad, akármilyen nagy is, sohasem kerül annyiba, mint egy háború. Részletes tudósításunk a következő: Dániel Ernő báró ülésmegnyitó beszédében üdvözli a bizottság tagjait, majd tudtára adja a bizottságnak, hogy Montecuccoli a bizottság elé óhajtja terjeszteni a flottaprogramot s elmondja a tengerészeti ekszpozét. Rosenberg Gyula előadó megkezdi ezután előadói beszédét. Föltétlenül elismeri a tengerészeti vezetőségnek azt a nyíltságát és őszinteségét, amelylyel a flottaprogram keresztülvitelére szükséges milliók megadása iránt előterjesztést tesz a bizottságnak. Negyven éves működés óta — úgymond — sohasem állottunk olyan nagy fordulat előtt, mint most. A haditengerészet vezetőségének előterjesztése irányváltozást jelent, amelyet örömmel üdvözöl. Részletesen ismerteti ezután az előterjesztést. A rendes szükséglet 6,416.240 korona, a rendkívüli 402.480, ami az előző év szükségletével szemben egymillió korona többletet eredményez, tehát a költségvetés a rendes keretekben mozog. Az ipari részesedós tekintetében méltányosnak tartja, ha a hadvezetőség a hajók építését a kvóta aránya szerint osztja meg. Egyik csapathajót a fiumei gyárban kell megrendelni, de méltányos, ha ugyanezen gyárat a második ós a negyedik hajó ópitésével is megbízzák, mert azelőtt az ipari megrendelés tekintetében Magyarország rovására nagy károsodás történt. Beszéde végén kéri, hogy előterjesztését fogadják el a részletes tárgyalás alapjául. Rosenberg Gyula előadói beszéde után Montecuccoli tengernagy elmondja ekszpozéját. Azzal kezdi, hogy a jelen költségvetés normálisnak nem nevezhető s fősommázat szerint a rendes szükséglet három millió kétszázötvenezerrel több szükségletet mutat, amit a legénységi létszámnak nyolcszáz emberrel való emelése, nagyobb hajók hajóhadba való besorozása, lövegszüksóglet, gépüzem ós más anyag okozott. Ebben benne van a fölemelt nyugdíjellátás is. Dacára annak, hogy három millió kétszázötvenezer korona volna a többszűksóglet, mégis csak másfél millióval emelték azt, amit a rendkívüli szükséglet alapos leszállításával értek el. De teljesen ki van zárva az, hogy a tengerészeti vezetőség a kis emelkedések mellett az összes szűkségletet fedezni tudja. Montecuccoli ezután áttért az idei költségvetés legfontosabb részére: a háromszáztizenkót millió négyszázezer koronát kitévő rendkívüli hitelre ós erre az évre kórt ötvenöt millióra. Ez szükséges a nagy csatahajónak, hat torpedónak, tizenkét torpedónaszádnak és hat viz alatt járó naszádnak az építésére. Majd kijelenti Montecuccoli, hogy neki már régebben volt egy programja, mely szerint kért egy hajóhad vezetésére szolgáló hajót, tizenkét csatahajót, négy nagy cirkálót, nyolc kis cirkálót, tizennyolc torpedó jármüvet, harminchat siktengert járó torpedónaszádot, negyvennyolc torpedónaszádot, hat viz alatt járó naszádot, két torpedó tárhajót és egy aknavezető hajót. Ez azonban még a delegáció elé sem tudott kerülni. Miután a magyar kormány elhatározta, hogy a fiumei Danubius hajógyárat nagyobb csatahajóval kell megbízni s a gyár jelentette az arra való képességet ez évben már eléri, egy csatahajó építésével meg is bizza a tengerészeti vezetőség. Montecuccoli beszédét azzal végezte, hogy a béke biztosítása szempontjából a háborúval szemben ugy kell védeni magunkat, ahogyan lehet. Egy hajóhad sohasem kerül annyiba, mint egy nagy háború. Montecuccoli ekszpozéja után Lászkáry Gyula és Batthyány Tivadar gróf azt a kívánságukat fejezték ki, hogy az első előterjesztést nyomtassák kí és oszszák szét a bizottság tagjai között. Végül a bizottság elhatározta, hogy legközelebbi ülését kedden délután őt órakor tartja s ezzel az ülés végét ért. Khuen-Héderváry Károly grófot Budapesten ma meginterjúvolta a Le Figaró egyik munkatársa, akinek a miniszterelnök a következőket mondotta: — Obstrukció nincsen. A kormány oly jól áll, amilyen jól még sohasem állt. A delegáció munkája négy hót alatt okvetlenül befejeződik, a fllotta-programot okvetlenül megszavazzák, mert arra szükség van! — Ami a külföld és különösen Olaszország nyugtalanságát illeti, arra nézve megjegyezhetem, hogy nem áll az, hogy mi Németország részére fegyverkezünk, mert arra a négy Dreadnougthra, amelylyel rendelkezünk, szükség van a mi partjaink megvédése céljából és azokat nem adhatjuk kölcsön. A külföldnek egyébként semmi oka nicsarra, hogy nyugtalankodjék, mert a fegyverkezés teljesen partvédelmi szempontból történik s támadó szándékaink egyáltalán nincsenek. Wertheim. Berlin, január 24. (Berlini levelezőnktől.) Előre is ki kell jelentenem, hogy nem a pénzszekrényről lesz szó, hanem az áruházról. Arról a bizonyos áruházról, amelynek a neve már fogalommá lett Berlinben. Hiszen van itt még vagy két tucat áruház, mindenik van akkora, mint Wertheim és mégis Wertheim vezet. Wertheim marad Wertheim. Az idegennek az első utja Berlinben Wertheim. Nem is a boltot keresi, hanem a nevezetességet. Hogy a nevezetességen kivül azután a boltot is megtalálja és a szó szoros értelmében „megkönnyebbülve" hagyja el a Leipzigerplatzi hatalmas palotát, az mellékes. A Leipziger Platz feketéllő népáradatától egy hullámnak mindig biztos célja van. Egy néphnllám mindig a Wertheim felé hömpölyög, legyen nappal vagy este, legyen tél vagy nyár, Wertheim mindig tele van. Az ember föltótlen elgondolkodik azon, hogy micsoda bőnépü város is ez a Berlin, mert honnan dűlne ide ez a rengeteg ember. Egyik a másiknak a sarkát tapossa. És mind jön ós megy és vett, vagy vesz, vagy fog venni valamit. A nagy palota a Leipziger Platzon vonza az embereket, mint a mágnes a vasat. Már kívülről is különös. A keskeny, magas, emeleteken átérő ablakokon csak kevés világosság szűrődik keresztül. A kapu azonban villamfónyben csillogó szájjal nyeli a fekete tömeget. És a roppant épület különféle pontjain berendezett liftek telve, örökösen hordják föl, vagy le az emberek sokasáságát. Wertheim vonz. Főlszivja azt is, akinek nincs is vásárló kedve. Mert Wertheimnak van kávéháza, van vendéglője, van télikertje.