Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-26 / 21. szám

287 i. ^i..' • DELMAGYARORSZÁG 1911 január 28 Imrét a csorvai kapitányságban leütötte. Ezt a bűncselekményt Oláh Gellért alsóközponti lovasrendör nyomozta ki, aki kézbesítés köz­ben talált rá Jakus holttestére. [A nagyobb bünügyek.) Eredményére nézve legborzalmasabb és az egész országot megronditő esemény volt a bűn­ügyek közül a gyufagyári kazánrobbanás, melynek tizenegy emberélet esett áldozatul. Nagyobb bűncselekmények voltak: a May bankházba törtónt betörés, a Bauer József kárára elkövetett ékszerlopás, az Illés-féle pénzhamisítás. Villamos elütés az elmúlt óvben hat esetben törtónt. Ezek közül három halálos volt. Érde­kes, hogy az elgázolások mind egyenes, nyílt vonalon és olyankor történtek, mikor nem volt nagy forgalom, ami azt igazolja, hogy a közönség még mindig nem fordit kellő gondot a villamos vasuti közlekedés veszélyes voltára. A kocsivezetők közül egyel sem ítéltek el. A legtöbb dolgot adta a bünügyi osztálynak a sikkasztó Kern Lajos dr, közjegyző ügyeinek a nyomozása. Kernt tudvalevően három évi fegyházra ítélték, de ügyeinek a zöme még ezután kerül főtárgyalásra. Kihágást az elmúlt évben hótezerötvenkilen­oet követtek el, nyolcszáztizenhattal többéi, mint 1909-ben. Pénzbírságban huszonnégyezer­ötszáztizennyolc korona folyt be, ezerhárom­százhatvanegy koronával több, mint két évvel ezelőtt. Kártérítés ós tárgyalási bírság címén 1910-ben kétezerhatszázhatvanhárom korona folyt be, 1909-ben hótezernyolcszáznegyvenkót korona. Letartóztatva körülbelül ugyanannyian voltak 1910-ben is, mint 1909-ben. (Kivándorlási és munkásügyek). A rendőrség közigazgatási ügyosztálya 1910­ben mintegy ötszáz aktával intézett el keveseb­bet, mint 1909-ben. Ennek az ügyosztálynak a kimutatásában az a legfontosabb rész, hogy az elmúlt évben száznegyvenöttel szaporodott Sze­geden az iparosok száma. Útlevelet kótszáznyolcvannégyet állítottak ki 1910-ben, négygyei kevesebbet, mint 1909-ben. Amerikába negyvenhármán vándoroltak ki, akik huszonhat gyermeket vittek magukkal. A kivándorlók között volt: tizenegy iparos, husz , napszámos és napszámosnő, öt gyári munkás, négy magánzónő, egy szatócs, egy gazdász és egy földműves. Cselédkönyvet, munkásigazolványt ugyan­annyit váltottak ki 1910-ben is, mint 1909-ben. 1910-ben a rendőrség a kerületi orvosokkal negyvenkét lakásvizsgálatot végzett. A laká­sokból lakókat a lakás egészségtelen volta miatt kitelepítették. Nyolcvankilenc esetben volt rendőrorvosi egészségügyi vizsgálat udva­rokban, lakásokban, üzletekben. A piacokon és boltokban az illetékes kerületi orvosok vizs­gálták az élelmiszereket. Orvos-rendőri bonco­lást ötvenkét esetben tartottak, öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet harmincnégy eset­ben volt. (Az agyonszolgált rendőrök). Szegeden a rendőrlegénység éjjel nappal szolgálatban volt, csak minden negyedik vagy szükség esetén ötödik napon mehetett egy napra, szabad napra minden rendőrlegóny. A külterületen rendszeres őrjáratok, a rendőrség igen csekély létszámánál fogva nincsenek, csak a felsőtanyán akkor, ha a legénység egyéb szolgálata ós testi ereje esetleg megengedi. Pedig őrjáratok tartása nélkül külterületen megelőző közrendészetról beszélni nem lehet. A városban a rendőrlegónység nagyobb töme­gek rendezésében négy esetben vett részt. Kora tavaszszal Tisza István gróf bevonulásakor, amikor több rendbeli hatóság elleni erőszak bűntettét követték el. A munkásbiztositó pénz­tár választásánál, a repülő mutatványok alkal­mával és április 22-ikón a gyufagyári szeren­csétlenek temetésénél. Minden esetben sikerült föntartani a harminc-negyvenezer ember kö­zött a kellő rendet. Résztvett a rendőrlegónység a hatszázhusz bál és mulatság felügyeletében, jelen volt a színháznál, állandóan mozgófénykép és egyéb előadásoknál szükség szerint, továbbá minden tűzesetnél, az összes országos ós hetivásárokon, amikor a rendőrlegónységre különös föladatok háramlanak. A közbiztonsági szolgálatokon kivül — ami a rendőrség igazi hivatásszerű föladata — sok egyéb tisztán közigazgatási teendőt is végzett a legénység. Fegyelmi eset a tisztikarban nem történt. Ebben az óvben fejezték be egy osztályjegyző ellen a fegyelmi vizsgálatot és azt pénzbirságra ítélték. A rendőrlegónység körében huszonöt esetben szabtak ki pénzbírságot, két esetben elbocsátással végződött a fegyelmi vizsgálat, négy esetben pedig a bepanaszolt rendőrt föl­mentették. (Tüzek.) Tüzeset százhuszonkettő volt a belterületen, a külterületen pedig százegy. Nagyon szembetűnő, hogy a külterületen, a tanyákon aránylag sokkal nagyobb pusztítást végzett a tüz, mint a városban. Ennek magya­rázata abban található, hogy a tanyán tűzol­tóság nincs, a megelőző tűzrendészetet ott végrehajtani alig lehet és a házak fedelei is tüzfogó anyagból vannak. De ezenkívül a ta­nyákon szándékos gyújtogatás is fordul élő, boszuból vagy vagyonszerzési célzatból. A felső­tanyán a rendőrségnek egy ilyen gyujtogatót sikerült ártalmatlanná tenni, aki több tüzesetet okozott és ettől kezdve kevesebb lett ott a tüzesetek száma. Alsétanyán azonban a beható ós hosszadalmas nyomozások ellenére nem si­került egy esetben sem a gyujtogatót kinyo­mozni, pedig nagyon valószínű, hogy ott is bű­nös kezek okozták a gyujtogatásokat. Nagyobb tüz az egész törvényhatóság területén az elmúlt évben nem fordult élő. SZÍNHÁZ, művészet Szinházi műsor. Január 26, csütörtök: Karenin Anna, dráma. (Páros VROS bérlet.) „ Ti, péntek: Cigányszerelem, operett. (Bemu­tató.) (Páratlan 2/,-os bérlet.) „ 28, szombat: Cigányszerelem, operett. (Páros s/s-os bérlet.) „ 29, vasárnap d. u.: A cégér, népszínmű. „ 29, „ este: Cigányszerelem, operett. Bérletszünetben. „ 30, hétfő: Cigányszerelem, operett. (Pá­ratlan Vj-os bérlet.) „ 31, kedd: Cigányszerelem operett. (Páros 2/3-OS bérlet.) Február 1, szerda: A sasfiók, szinmü. (Páratlan 3/3-os bérlet.) „ 2, csütörtök: d. u.: A postás fiu és a huga. „ 2, „ este: A kis lord. (Páros V3 bérlet.) „ 3, péntek: A kis lord. (Páratlan 2/s bérlet.) „ 4, szombat: Cigányszerelem, operett. (Páros 3/3-OS bérlet.) Két magyar bemutató a Vígszínházban. (Fővárosi munkatársunktól.) Két eredeti be­mutató is lesz ezen a héten a Vig-ben. Pén­tekre esik A medikus premiére-je, vasárnap pedig az Özvegy Karnyóné és a két szeleburcliak kerül először szinre, a Nyugat-ék matinéján. Érdekes egymásután: Bródy Sándor ós Cso­konai Vitéz Mihály ! Mintha némi rokonság is lenne e lázongó, csapongó szellemű, két ma­gyar iró közt! Hiszen Csokonai is annak ide­jén uj ösvényt taposott magának, miként Sán­dor bá' a sikeres pályája kezdetén. Annak is, hogy megélhessen, a pozsonyi országgyűlés napjaiban a „Dietai Magyar Musa" cimü heti­lapot kellett megindítani, akár csak Bródy Sán­dornak,aki egymaga irta tele a „Fehér könyv*-et és a „Jövendő"-t. A „Karnyóné" szinrehozása teljesen irodalmi vállalkozás. Tulajdonképen nem premiére, mert hiszen 1790. végén a csurgói református gim­názium diákjai már eljátszották poéta-profesz­szornak ezt a darabját. Az epilógust, melyben a franciák alaposan kikapnak, Csokonai ked­vence, Sárközy Albert mondta el. Karnyó öreg kereskedő házánál játszódik le a vígjáték. Ő maga a darab végén toppan be váratlanul. Távollétében élete párja két nap­lopó frátert — Tipptopp ós Lipittylotty szele­burdiakat — lát el minden jóval s mikor meg­tudja, hogy ezek rászedték — megmérgezi ma­gát. De a szeleburdi is meghal: Lipittylotty le­lövi álnok társát, ö meg azután öngyilkos lesz. Ez a mese nem épen vigjátékszerü, de — az akkori szinpadi "szokáshoz hiven — tündérek is beleavatkoznak a dologba: a halottakat föl­támasztják, a gavallérok kibékülnek és a há­zaspár álomnak veszi az egészet s enni megy. A Yigszinházban majdnem változatlanul ad­ják elő — Szerémy Zoltán rendezésével — a száz évesnél régibb újdonságot. Csak néhány nagyon is „szaftos" mondást törültek. Bródy Sándor „Medikus"-a már egészen érett a főpróbára. A szerző kissé izgatottabb, mint eleinte volt. Nem is olyan elégedett már. Szidja a színházat, szidja a szereplőket, szidja a da­rabot. Legjobban a darabot. Akik sokat dol­goztak vele a színpadon, jól ismerik ezt a szo­kását és tudják, hogy ez a benső megelége­désnek a jele. Igy van a tárcacikkeivel is. Azokat szólja le, amelyekről biztosan tudja, hogy jók. — Ne olvasd el fiukám, — szokta mondani — nem érdemes! Rossz. Komisz. Nagyon komisz. Persze tudja, hogy tiltakozni fognak. Most is igy csinál. A szereplőknek panaszkodik: — Suta ez a jelenés! Se sava, se borsa! Tégy bele valamit a magadéból... akármit! Természetesen semmit se lehet abból elvenni, sem hozzá tenni. És uton-utfélen mondogatja: — Megbukik a „Medikus". Fogadni mernék, hogy megbukik! Figyelmeztette is Komor Gyula titkár, aki féltékenyen őrködik a Vigszinház érdekei fölött: — Tudja-e Sándor bá', hogy a szinház tör­vényei szerint, aki olyan dolgokat terjeszt, amik ártalmára vannak a színháznak, fegyelmi alá kerül. Sándor bá' meglóbálta a fejét és csökönyö­sen ismételte: — Már pedig én még is csak azt mondom, hogy a „Medikus" megbukik... legföljebb száz előadást él meg. * A szegedi tavaszi képkiállitás. A szegedi kultúrpalotában már hozzáfogtak a tavaszi képkiállitás rendezéséhez. A buda­pesti kiállítás el nem adott müveit szállítot­ták Szegedre és mutatják be már a jövő hónapban a szegedi közönségnek. Megemlít­jük és igen fontosnak tartjuk azt, hogy erről a szegedi tavaszi kiállításról a szegedi jobb festők, különösen a fiatalabbak, úgy­szólván kivétel nélkül elmaradnak, de nem vesznek részt a kiállításon a szegedi szobrá­szok sem. Érdeklődésünkre azt a fölvilágosí­tást adta több festőnk és több szobrászunk, hogy a múltban is mindig a szegedi kiállítá­son mellőzték legjobban őket, hogy sehol nem akasztják olyan rossz fielyre, olyan megvilágításba a szegediek munkáit, külö­sen a jobban sikerültebbeket, mint — Sze­geden. Hát ezért maradnak el a szegedi piktorok közül többen, ezért lesz a szegedi tavaszi kiállításon minden budapesti ós más vidéki giccs is, csak szegedi munka közül kevés. * Az erkölcstelen Shakespeare. A pécsi Nemzeti-szinházban Shakespearet interpretálta Beregi Oszkár. Romeo és Júliát adták. A pécsi állami főreáliskola direkciója egészen eredeti, teljesen önálló szempontból bírálta el Shakes­peare remek müvét. A pécsi állami főreálisko­lában Shakespearere kimondták a halálos ítéle­tet, megbélyegezték. A tanárok féltik a fiatal lélek frisseségét, tisztaságát — Shakespearetől! Nem kaptak engedelmet a kíváncsi növendékek, hogy színházba menjenek, mikor egy országo­san elismert művész magyarázza, érteti meg Rómeó tiszta tűzzel lángoló szerelmét. Rómeó és Júliát nem találta alkalmasnak a tanári kar az ifjú lelkek épülésére. Szigorú „nem"-et bigy­gyesztettek tehát melléje s a klasszikus eset s

Next

/
Oldalképek
Tartalom