Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-25 / 20. szám

1911 január 25 DELMAGYARORSZAG 5 A közös költségvetés. — Hadügyi kiadások programja. — (Saját tudósítónktól.) A közös kormány most tette közzé az 1911. évi közös költség­vetést. Ebben a költségvetésben szerepelnek először a Dreadnought-hajók, valamint a kö­zös hadsereg fejlesztésére kért ujabb milliók rendkívüli hitelek formájában. A Dreadnought­csatahajókra, valamint a haditengerészet fej­lesztésére háromssáztizenkét milliót kér a közös kormány, hat évre elosztva ugy, hogy az 1911. évre e cimen kért rendkívüli hite egyedül ötvenöt millió. A hat esztendőre elosztott háromszáz­tizenkét millióból a flottaprogram négy Dreadnought-tipusu, egyenként húszezer ton­nás csatahajó, e csatahajók mellé három, egyenként háromezerötszáz tonnás gyors­cirkáló és hat, körülbelül nyolcszáz tonnás torpedónaszád épitését tervezi. Egy-egy Dreadnought körülbelül harminchét millió koronába, fölszerelése körülbelül huszon­három millió hatszázezer koronába, egy-egy fölszerelt ilyen hajóóriás tehát több mint hatvan millióba kerül. A háromezerötszáz tonnás cirkálók egyenkint nyolc millió két­százhuszezer koronába, a hat torpedónaszác összesen tizenhárom millió háromszázöt­venezer koronába kerül. A négy Dreadnought közül az 1911. évi költségvetésben szerepel a IV. számú Dread­nought első részlete tizennégymillióhárom­százezer, az V. számúé tizenkétmilliókét­százezer, a VI. és VII. számúé öt-öt millió koronával. A cirkálók ós torpedónaszádok épitésére szükségelt összeg első részletein kivül a közös kormány a IV. számú Dread­nought fölszerelésére nógymillióhétszázezer ós az V. számú Dreadnought fölszerelésére hárommilliónyolcszázezer koronát vett föl az 1911. évi költségvetésbe, ugy, hogy az e cimen kért rendkívüli hitel összesen ötvenöt­millió, Az 1*912. évben hatvanhétmillió, az 1913. évben hatvannyolcmilliónégyszázezer, az 1914. évben hatvannyolcmillió, az 1915. évben negyvenkilencmillió, az 1916. évben ötmillió koronára lesz még szükség a flotta­program végrehajtására. Az első évre kért ötvenöt millióból Magyarországra a kvóta szerint húszmillió húszezer korona esik. A hadsereg fejlesztésére huszonnégy millió korona rendkiviili hitelt kór a közös kor­mány. Ebből négy millió korona esik az uj tábori ágyuk folytatólagos beszerzésére. Erre a célra a delegáció 1904. óta már százöt­venhárom millió koronát megszavazott s az idei évre eső négy millió koronán kivül még nyolc millió korona marad fönn. A többi husz millió koronát különböző ríme­ken kéri a hadügyminiszter. Ezek közül a legnagyobb a második tétel, kézi lövőfegy­verek beszerzésére, amely célra egyszerre harmincnégy millió koronát kér, első rész­letként csupán nyolcszázezer koronát állitva be az idei költségvetés keretébe. A teher automobilok beszerzését magánosok által négyszázezer koronával kivánja előmozdí­tani, mig motoros csónakok beszerzésére százezer korona van a költségvetésbe föl­véve. A hitel jelentékeny része kell uj épít­kezésekre. Ezeken az óriási rendkivül hiteleken kivül a közös minisztériumok rendes és rendkí­vüli kiadásai is jelentékenyen emelkednek. A közös külügyminisztérium rendes szük­ségletei tizenhat millió háromszáznyolcezer­hatszázkilencvenöt korona) kilencszáznegy­vennégyezerhatszáznegyvenhárom koronával, rendkívüli szükségletei ellenben háromszáz­"egyvenhétezerkétszázötven koronával csök­kennek, ugy, hogy az egész szükséglet emel­kedése ötszázkilencvenhótezerháromszázki­iencvenhárom korona. A közös hadügyminisztérium rendes szük­ségletei 362,280.359 koronával vannak elő­irányozva, ami a mult évi költségvetéssel szemben 27,951.200 korona emelkedésnek felel meg. A rendkiviili kiadások 4,787.450 koronával csökkentek, ugy, hogy a szükség­et egész emelkedése 22,959.750 korona. A haditengerészetnél a rendes kiadások 64,562.410 koronával szerepelnek, ami 3,309.760 korona emelkedésnek felel meg. A rendkivül szük­séglet 1,750.000 koronás csökkenése folytán az egész szükséglet emelkedése másfél mil­lió. A közös pénzügyminisztérium költségve­tése 4,677.586 korona, 61.276 koronával több, mint a mult évben, mig a szómellenőrzés költsége ezerhótszáznyolcvannégy koronával emelkedik. Az összes közös kiadások az egyes közös minisztériumok külön fedezetének levonása után 448,589.803 koronóra rúgnak. Ennek fedezésére elsősorban a határvámok jöve­delmét forditják, ugy, hogy 276,899.074 ko­rona marad fedezetlen. Ebből Magyar­országra esik 100,791.262 korona 94 fillér, mig az 1910-iki költségvetés szerint Ma­gyarország 95,567.352 korona 24 fillérrel járult a közös kiadásokhoz. Ezenkivül azon­ban még 4,624.474 korona terheli Magyar­országot a Boszniában elhelyezett csapatok 1911. évi rendkiviili szükségletéből. A nővérek. — Kettős öngyilkosság a Schwarz-családban. — (Sajót tudósítónktól). Kedden reggel félhét órakor Schwarz Ármin szegedi köztiszta­sági vállalkozó Ida nevü leánya a Kormá­nyos-utca 35-ik számú házban öngyilkossá­got követett el. Marólúgot ivott ós olyan súlyos belső sérüléseket szenvedett, hogy most életveszélyes állapotban fekszik a kór­házban. Alig másfél hónappal ezelőtt hasonló tragédia érte a Schwarz-családot: Rózsika nevü legidősebb leányuk ugyancsak öngyil­kossági szándékból szublimát-oldatot ivott s néhány hétig tartó kinlódás után meghalt. A Schwarz-család ujabb tragédiájáról tudó­sításunk ez: (Két érzékeny leány.) Mindenekelőtt ennek az ismétlődő tragédiá­nak az okait kell megállapítani. Annál inkább, mert a két leány öngyilkosságával kapcsolat­ban sokféle, a Schwarz-családot kompromittáló verziók kerültek forgalomba, amelyeknek az indító okuk a pletyka. A valóság az, hogy a két Schwarz-leány érzékeny lelke nem tudta elviselni azt, ha a szülők valami fölött olykor­olykor összepörlekedtek egymással. A pörleke­déseket olyan családi körülmények idézték elő, amilyenek a legtöbb háznál elő szoktak fordulni. Ideális házaséletet még Diogenes lámpájával is hiába keresnénk bárhol akkor, amikor a szü­lőkre hét, többé-kevésbbé apró gyermek neve­lésének gondjai nehezednek. Schwarz Árminnak pedig hét gyermeke volt, amig Rózsika leánya élt: két tizenöt éven felüli leány, négy fiu, akik közül a legidősebb tizenkét éves és egy három éves kisleány. Csak természetes, hogy ilyen soktagu családban előfordulnak ügyes-bajos kellemetlenségek, amelyeket azonban a nyilvá­nosság porondjára vinni legalább is tapintat­lanság. (Az öngyilkosságok oka.) A leányok öngyilkosságának oka a túlérzé­keny lelküség volt. Hogy Schwarz Rózsika is mennyire a szivére vette, ha a szülők össze­pörlekedtek, azt szomorúan illusztrálják azok a szavak, amelyeket a mult év december tizen­kettedikén este, mielőtt megmérgezte magát, a szülőinek mondott: — Meglássátok, ti még az én holttestem fölött fogtok kibékülni egymással . . . Ilyen kijelentés csak egy rendkivül érzékeny és naiv lelkű gyermekleánytól telhet ki, aki­nek még nincsen ereje és tapasztalata le­taposni az élet apró töviseit. Ugyanilyen érzékeny volt a másik leány is : a tizenhét éves Ida. A szülők kétségbeesetten siratták a nemrégen elhunyt Rózsikát, akinek a haláláért szemrehányást tettek egymásnak. A szülőket nagyon lesújtotta a csapás, de Idát még inkább s az ő lesujtottságát még az is fokozta, hogy a szülők között Rózsika halála miatt még nem állt egészen helyre a béke. Ida leányuk is fenyegetőzött az öngyilkossággal s a szülők kétszeresen vigyáztak rá. (Ut a halálba.) Schwarz Ida már napokkal ezelőtt készü­lődött az öngyilkosságra. Tegnap este, amikor a varró-iskolából kijött, útközben husz fillérért marólúgot vásárolt. De este nem volt még alkalma, hogy végrehajtsa végzetes szándékát. Szomorú volt, mint mindig azóta, amióta Ró­zsikát eltemették. Vacsora után aludni tért, előbb azonban meghagyta a cselédnek, Békési Máriának, hogy reggel hat órakor költse föl, mert hét órakor már a varró-iskolában kell lennnie. Erre néhány hót óta minden nap kü­lön figyelmeztette a cselédet. Kedden reggel hat órakor a cseléd felköl­tötte a leányt. Ida kiment a konyhába, amely a lakószobák­tól távolabb, egy üvegfolyosó végében van. Nagykendöt teritett magára s az alá rejtette a zsirszódát. A konyhábanjfoglalatoskodó cseléd­től egy pohár vizet kórt s fogkefével tiszto­gatni kezdte a fogait. Közben a cseléd bement Schwarzék hálószobájába, hogy kihozza a ci­pőket. Ezalatt Ida a marólúgot a pohár vizben föloldotta s mire a cseléd kijött, a nagymennyi­ségű mérget fenékig kiitta. Még három kocka cukrot is föloldott a marólúgban, hogy édesebb legyen. Néhány perc mnlva a leány jajveszé­kelni kezdett, a cseléd ijedten futott be a szo­bába ós közölte a szülőkkel, hogy Ida leányuk •egy egész pohár marólúgot ivott. Mire a szü­lök kirohantak, Ida ájultan terült el a földön. Gyorsan kocsit hozattak s beszállították a bol­dogtalan leányt a kórházba. Többször kimosták a gyomrát, a leány azonban estefeléig nem tért eszméletre. Állapota rendkivül súlyos. Belső sérülései élet­veszélyesek s fölgyógyulásához kevés reményt fűznek az orvosok. NAPIJtIREK A «kórházbruder». - Vándorlás két prszág kórházain át. ­(Saját tudósítónktól.) Kevesen tudják, hogy a kórházi életnek is vannak tipikus alakjai. Ilyen például a kórhásbruder. Erre kitűnő példa Szántó Sámuel, azelőtt Goldstein Számi. Szántó Sámuel kzok közé a kórházbruderek közé tartozik, akinek ez a hivatása, foglalko­zása élete, mindene. Amilyen mulatságos lehet az ilyen figura a kórházon kivül álló emberek­nek, épen olyan boszantóan kellemetlen nem­csak a kórház orvosainak, irodai alkalmazot­tainak és a többi személyzetnek, hanem még a betegeknek is. Goldstein Sámuel, vagy hang­zatosabban : Szántó Számi pedig a kórház­bruderek legjavából való. Néhány nappal ezelőtt jött Szegedre a győri kórházból. Ott végig ette az összes elképzel­hető kórházi menüt, aszerint, hogy milyen be­tegséget mondott be az orvosoknak. Mert Számi brúder naponként ugy váltogatja a betegségek különböző nemeit, mint más ember a ruháit, — vagy mint ő a kórházakat. Csak természetes, hogy a kórházi élet terén nagy tapasztalatai vannak. De különöskópen a kórházi ételek érdeklik s a menü után ítéli meg, hogy mit tudnak a kórházi orvosok. Az ételek­ben Számi brúder nagyon válogatós, finomabb kifejezéssel, valóságos kórházi gourmand. De inyenckedése ellenére mégis megeszik mindent, amit kap, sőt termet-teremre járva kiszagolja, hogy melyik beteg nem fogyasztja el az ebédjét, elkönyörgi tőle és kitűnő étvágygyal bekebe­lezi. Azután, ha kidobják, — mert olyan egész­séges, mint a makk — akkor elmegy a fő­orvoshoz, a főkapitányhoz meg a szerkesztő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom