Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-20 / 16. szám

1911 január 20 DELMAGYARORSZAG A szegedi tűzoltóság. (Saját tudósítónktól). A tűzoltókról mindenki azt hiszi, amikor nincsen tüz, akkor egész nap pihennek. Azt hiszi a tűzoltókról mindenki, hogy azoknak van a legkényelmesebb életük a világon. A valóság pedig épen az ellenkezője. A szegedi tűzoltóknak mindig sok dolguk van. Ha a városban tüzeset fordul elő, akkor természetesen életük kockáztatásával a veszélynek kitett emberéletet és vagyont kell megmenteniük, ha pedig nincsen tüz, akkor ezer más munka szakad a nyakukba. A szegedi tűzoltónak szabadideje alig van, a napnak minden órájában el van foglalva, a fizetése nagyon kevés és a tulerőltetós rövid idő alatt tönkreteszi a szervezetét. Harminckilenc hivatásos tűzoltó van Szegeden. Amikor öt évvel ezelőtt Papp Ferenc lett a parancsnok, harminchat volt. A harminckilenc tűzoltó közül három toronyőri szolgálatot végez, kettő mentőnek, kettő fertőtlenitőnek van beosztva, három a szinházi őrséget Játja el, hat az alsóvárosi őrségen teljesi t szolgálatot, a többi huszonhárom pedig állandóan a laktanyában van készenlétben. A főparancsnok kivételével a tűzoltók rang szerint igy oszlanak meg: van egy segédtiszt — ezt a tisztet most egy érettségizett fiatalember tölti be — ezerszáz korona fizetéssel, van egy szolgálatvezető első tüzőrparancsnok ezer korona fizetéssel és két őrparancsnok egyenkint kilencszáz korona fizetéssel, négy csővezető, négy segédcsővezető és huszonhét tűzoltó, akiknek mindegyike csak kilencszáz korona évi fizetést kap. A tűzoltók lakásbére a kiegészítéssel együtt kétszáz korona. A szinházi ügyeletért külön dijat kapnak, ezt összegyűjtik és az év végén egyenlő arányban osztják föl közöttük. Egy tűzoltóra minden óvben ötvenhetven korona jut ebből a pénzből. A ruhát a tűzoltók természetben kapják, a csizmapénzük pedig ugyanannyi, mint a rendőröké. • Öt napig szolgálatban van a szegedi tűzoltó. Délután egy órakor kezdi meg a szolgálatot, aznap állandóan készenlétben van. Délután a szereket tisztítja, este iskolát hallgat, majd megvárja a szinházi ügyeletről rendesen tizenegy óra tájban hazaérkező őrséget. Ekkor lefeküdhet. Azonban ezt az alvást a legjobb esetben sem lehet alvásnak nevezni. A tűzoltó csak a csizmáját vetheti le, egyébként felöltözve alszik. Az első riasztásra azonnal talpon van. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy nemcsak tüz esetén riasztanak, hanem akkor is, ha a mentőket hívják, akkor elképzelhetjük, hogy milyen éjszakája van a tűzoltónak. Pedig ez az úgynevezett nyugalmas éjszaka. Másnap hat órakor :— ha nyár van öt órakor — kel. Kilenc óráig gyakorlatozik. Előzőleg kitakarítja a szobákat. Gyakorlat után újra a szereket tisztitja. A tisztogatás után délutánig pihenhet. Délután toronyőrsógi szolgálatra megy. * A toronyőrsógi szolgálat — amely egyfolytában huszonnégy óra hosszat tart — legnehezebb. Nyáron hőségben, esőben, télen fagyban, hóban végzi a városháza tornyán a körsétát. A körjárat két óra hosszat tart, utána négy órai pihenés következik. Ezt a pihenést minden egyébnek lehet nevezni, csak pihenésnek nem. Ott, ahol a városháza nagy harangja minden negyedórában üti az időt és napjában háromszor harangoz, nem lehet aludni. Ezenkívül minden telefonon érkező jelentést a pihenő tűzoltó vesz föl. A szolgálatot ellenőr-órával ellenőrzik és igy a tűzoltóknak tényleg lehetetlen pihenniök. — A tóronyöri szolgálat utáö a tűzoltó fertötlenitö szolgálatot végez. Ez egész napon át tártó erffs munkát jelent. Á fertőtlenítés után váló napon mentőnek osztják be a tűzoltót. Ez a szolgálat szintén teljes huszonnégy óra hosszat tart . . . Ezen idő alatt a tűzoltó rendes tűzoltói teendői alól föl van mentve, mig ellenben a fertőtlenitési munka ideje alatt, ha fertőtlenítés nincs, akkor mint tűzoltó is el van foglalva. Az ötödik napon ismét tűzoltói készenlétben van az évi kilencszáz koronát élvező ember. Ezután következik a szabadnap. * Az otthonát nem látja a tűzoltó őt napig. Az öt napi szolgálat megszakítás nélkül tart. Ezen idő alatt a tűzoltó egyáltalában nem mehet haza. Az ennivalóját is ugy viszik el neki a laktanyába, vagy ahol szolgálatot teljesit. A hatodik napon — papiroson! — teljes huszonnégy órai szabadságot élvez. Ekkor legalább az az egy kedvezménye van meg, hogy haza mehet a családjához. A szabadnap alatt azonban nagyon sok dolga van a tűzoltónak. Akkor teljesit szinházügyeletet, akkor is köteles iskolába menni, a nagygyakorlatokra ilyenkor is kivonul, rendkívüli kirendelésekre a szabadnapos tűzoltókat rendelik ki, ha pedig tüz van, akkor a szabadnapos tűzoltók tartoznak azonnal a laktanyába menni, mivel a tartalék Szegeden csak belőlük áll. * Két napig tűzoltó a tűzoltó. Az öt napi szolgálat alatt csak két napig teljesit kizárólag tűzoltói szolgálatot. A többi napokorr ezer más dolga van. A kéménytüzek, a szinházi munkások mellett az ellenőrzés, a fa- és szénszállításoknál való kiséret, a hullaszállitás, a betegszállítás, az épületlebontás és sok más dolog mind a tűzoltó hatáskörébe tartozik. Szóval minden, ugy — kivéve a tűzoltást. * Kevés a tüz az utóbbi időben. Ezt a tűzoltóknak köszönhetjük. Unalmas lenne fölsorolni az erre vonatkozó statisztikai adatokat, mert a szegediek nagyon jól tudják, hogy az utóbbi időben a tüzesetek száma milyen kevés. Az elmúlt esztendőben összesen százhuszónkét tüz volt a városban — a legtöbbje jelentéktelen kis tüz volt csak. A belterületen a tüz okozta kár hatvannyolcezernégyszázötvenhárom korona — ami aránylag igen kevés. A tűzoltóság föntartása hatvanötezer koronába kerül. — A szérűskertek azelőtt minden évben kigyuladtak egypárszor. 1910-ben egyszer volt csak a szérűskertben tüz. A tüzesetek csökkenése, a megelőző tűzrendészet hathatós gyakorlásának köszönhető. Szegeden az árviz után rohamosan indult meg az építkezés. A kéményeket, a tűzhelyeket rosszul építették, amit azonban akkor a fejlődés érdekében elnéztek. A tüzeknek több mint ötven százalékát ez a körülmény okozta. Papp Ferenc hivatalának átvétele után elsősorban a régi állapotok megszüntetésére törekedett. Intézkedett, hogy a városban levő összes tűzhelyeket és kéményeket cseréljék ki. Ezidő szerint ezek közül ezernyolcszáz már rendben is van. • Ha tüz van: — akkor azt telefon utján tudják meg a laktanyában. A színházat és a toronyőrséget külön telefon köti össze a laktanyával. Jelzés esetén azonnal megszólal a riasztó ós a tűzoltóság vonul ki az eset helyére. A felkészülődés nappal hatvan, éjjel kilencven másodperc alatt történik meg. A tüzoltókocsik átlag háromszáz-négyszáz métert futnak egy perc alatt. A belváros legtávolabbi helyére is odaérnek a tűzoltók hat-kilenc perc alatt, csak a parancsnok érkezik mindig cammogó konflison későbben, mert az ő gyors kivonulása érdekében még nem történt intézkedés. Budapesten ós Arádon tiszti automobillal vonulnak a tűzhöz a tisztek, Szegeden csak konflison megy a parancsnok, de remélhető, hogy ez az állapot mihamarabb meg fog szűnni. Ha vége á tűznék, — altkor az ajgyonfáradt emberek nem pihenhetnek le, hanem kötelesek előbb az összes szereket kivonuláshoz alkalmas állapotba hozni. * Hét városban van csak Magyarországon hivatásos tűzoltóság: Budapesten, Szegeden, Nagyváradon, Szabadkán, Arádon, Hódmezővásárhelyen és Győrött. Másutt sehol! Ezek között — Budapestet kivéve — első helyen áll a szegedi. Ezt a statisztikai kimutatások állapítják meg és ez minden dicséretnél többet mond. Kétségtelenül nagy érdeme óz elsősorban a parancsnoknak, aki nagy hozzáértéssel fejlesztette a szegedi tűzoltóságot, amint azt különben minden illetékes faktoi: elismerte róla. Éhesek serege. — Háromezer nyóntorgó Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Hivatalosan háromezer nyomorgó emberről tudnak Szegeden. Ennyi a száma azoknak, akik túlnyomó részben a jótékonysági egyesületnél, de részben a városi hivatalokban, különösen a főkapitánynál, kunyorálnak inindennapi kenyérért. Háromezerről tudnak hivatalosan, — de mekkora lehet még azoknak a szűkölködő boldogtalanoknak a száma, akik szégyellik a nyomorúságukat s büszkeségből, vagy más ok miatt inkább kibetegszenek az éhségtől, a nagyon szűkös, sanyarú koszttól ós kórházba vitetik magukat, semhogy mások meg tudják a helyzetüket. Az ingyenkenyér kiosztásánál naponta több száz éhes ember van együtt: családapák, özvegy családanyák, robusztus fiatalok, akik nem kapnak munkát, diplomás emberek, akiket végkép letört az élet, koldussá lett gazdagok, ráncosképü öregasszonyok, akik valamikor selyemben-bársonyban dúskálhattak és ki tudja még mennyi és milyen kiközösitettjei a gondtalan jólétnek, a tisztességes megélhetésnek. Milyen boldog és hálás pillantással rejtik a ruhájuk alá ezek a szegény nyomorgók azt az egy kiló kenyeret, amit az árvaházban minden nap délutánján fejenként kapnak. Hazaviszik és elfogyasztják, jóllaknak belőle, de másnap újra kopogtat az éhség és a több száz nyomorgó másnap újra együtt az árvaház konyhájában és várja a kiló kenyeret. Március elsejéig elegendő kenyér van mindennapra. Március elsején azonban elfogy, mert abból az ötezer ós néhány száz koronából, amit Somogyi Szilveszter dr, főkapitánynak az ingyenkenyór-akció utján a vagyonos és könyörületes adakozóktól sikerült összegyűjteni, csak március elsejéig van elegendő kenyérkészlet. Akkor elfogy s ha akkor még inkább megdrágul az élet s nem lesz annyi munkaalkalom, mint amennyi remélhető, mi lesz akkor ezzel a sok szerencsétlen nyomorgóval? Vannak sokan, akik azzal igyekeznek elhárítani magukról a könyörtelenség vádját, hogy munkát mindig mindenki kaphat, csak dolgozni kell akarni. Ez jelenleg egyszerűen nem igaz. Most, télviz idején, amint azt Somogyi Szilveszter dr is kijelentette munkatársunk előtt, munkát alig lehet kapni, nemcsak olyanoknak, akik minden előképzettség nélkül kereshetnének pénzt pusztán a fizikai erejükkel, hanem még iparossegódek is hiába járják össze a szakmájukba vágó műhelyeket. Illusztris példa rá az az eset, amelyet Somogyi Szilveszter dr mondott el munkatársunk előtt s amely a következő: — Tegnap délelőtt — kezdte a főkapitány — beállított hozzám egy lakatoslegóny. Meglepően szánalmas külseje volt. Előbb igazolta magát, aztán előadta, hogy Brassóból jött Szegedre s az ut legnagyobb részlét gyalogosan tette meg. Szegeden bejárta az összes lakatosmühelyéket, de sehol sem volt szükség emberre. Mindenütt, más városokban is ázzál utasították el, hogy kevés a munka s tók &I$jznák, épén elegén,