Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-18 / 14. szám

197 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 17 egyebet . . . Néhanapján krumpli is kerül a házhoz. — Mennyit keres Belovai ? — Nyolc hatost kap minden éjjelre. Valami gyárvállalatnál van. Nappal nem dolgozik, mert beteg, aztán három gyereke van, közülök a legidősebb havi búcsúkor mult négy esztendős, azok enni akarnak kérem, de ha nincsen elég . . . Azért szidja, meg üti őket . . . — Üti is? — Üti bizony. Ha kenyérért sirnak a gye­rekek, akkorákat vág bele a hátukba, hogy eláll a lélekzetük. De sok baja is van szegény­nek. A felesége is nagyon beteg, női baja van, nem tud dolgozni . . . (A pincében.) Még egy lakóra hivták föl a figyelmemet. Özvegy Farkas Lukácsnénak hívják, ő lakja a pincelakást, ahová bejutni csak ugy lehet, ha leguggol az ember. Egy szoba konyhából áll a lakás. A konyha sötét, akár egy pince, a szo­bának egy ablaka van, csaknem beleásva a földbe, de az is oly kicsi, hogy alig szűrődik be rajta világosság. — Hányan laknak ebben a kis pincében ? — kérdezem Farkasnótól. — Én ós négy gyermekem. A legidősebb ez (itt egy púpos leányra mutatott), huszonkét esztendős, Viktornak hívják. — Igy született? — Dehogy, kérem — siránkozott Farkasnó —, dehogy született ő ezzel a púppal. Az uram, amikor még élt ós amikor a Viktor még kis­leány volt, ütötte-verto, sokszor a földhöz is odavágta addig, hogy nyomorék lott szegény. Sántít is. Az utánavaló gyermekem a Lajos, tizenkilenc éves. Az most jött ki a kórházból. Munkás. Emelés közben valami baja támadt és hónapokig nem kereshetett egy krajcárt sem. — A harmadik fiamat Janinak hivják, tizen­hét éves, de ő sem keres már hetek óta. A negyedik fiam, aki tizenkét éves, még iskolába jár, ide a kazaliba, de jövőre kiveszem onnét és az ünnepes iskolába adom. Már ki akartam venni egyszer, de az igazgató nem engedte. A harmadik osztályt járja már másodszor. Azért bukik meg, mert én nem birok könyvet, meg iró­szerszámokat venni a számára, a tanitó pedig nem ad. Elég nekem etetni és ruházni őt, de még az is nagyon keserves. — Minden gyermeke tud irni, olvasni? — Nem. A Jani nem ért hozzá, meg a Viktor. A Lajos most tanulgat a maga erejéből, ő már tud valamit. — Mennyit keresnek most összesen? — Semmit kérem! A Viktor leányom ma is bont járt a városban, de nem kell tóglahordó leány sehol. A fiaim se keresnek most. A Lajos beteges még mindig, a Jani meg szintén nem kap munkát. Nyáron is nagyon nehéz a sze­gedi munkás helyzete. Én is munkásasszony vagyok, de alig tudok néha munkát kapni. Elárasztják Szegedet a vidékiek. Akik Szőreg­ről, Szigetről, Rábáról, Térvárról és máshonnan jönnek Szegedre, valamennyien kapnak mun­kát, csak az idevalók nem. Igaz, hogy most nagyon kevés a munka. Három hót óta egyi­künk se dolgozik. Két héttel ezelőtt kaptam bárom forintot kölcsön, abból élünk a mai napig. Kenyerünk és krumplink van, nagyon kevéssel beérjük. (Minden lakás egyforma.) Farkasnótól Mák Jánosnó lakásába mentem át. Ez is udvari, de nem pincelakás. Egy szo­bából és egy konyhából áll. A konyha itt is akkora, mint a Heimannéké. A szoba szintén. A konyhában és a szobábau a legszükségesebb bútorok vannak s ezek annyi helyet foglalnak el, hogy mozogni alig lehet. A szobában két ágy van, egyikben hárman, a másikban ketten alszanak. Mák Jánosné pedig a földön alszik. Tehát összesen hatan laknak egy akkora szo­bácskában, amely nem hosszabb három méter­nél, ugyanolyan széles ós nem egészen két méter magas. A levegő . . . Tiszta levegőhöz szokott ember két-három percnél tovább nem igen tud az ilyen szobalevegőben meglenni. Mák Jánosék annyit mégis keresnek, hogy nem küzdenek éhínséggel, mint a többiek. Az apa fütő egy gyárban, két leánya szintén gyárban dolgozik. Jobb, egészségesebb lakáshoz azonban nem juthatnak, mert még igy is épen hogy ki­tudják fizetni minden hónap elsején a házbért. (A züllöttek és megesettek . . .) Megnéztem, azokat a lakásokat is, ahol zül­lött ós megesett leányok laknak. Más helyen az ilyen helyiségeket fáskamrának hivják. De mert annak sem használhatták, mert még egy öl fa sem igen fér bele, hát kiadták a züllötteknek, a megesetteknek . . . Az ajtók vékony deszkából vannak össze­róva és a hasadékokon át besüvit a szól. Egyikben egy faágy áll, a másikban még az sem. Az utóbbiban szalmazsák szolgál derék­aljul a megesett leányoknak. Mindegyik bete­ges arcú, sovány ós vézna. Dideregve állnak az ajtóban. Tüzrevaló fája egynek-kettőnek van csak. Panaszkodnak, hogy sokszor azon az ételmaradókon élnek egy, sőt két napig is, amit a háziasszony néha, kegyelemből odadob nekik. . . . Egészen besötétedett már, amikor hazaindultam a nyomorfészekből. A sáros alsóvárosi utcákból aszfaltos utcákba jutot­tam ki, ahol paloták díszes sora emelkedik nagy büszkén. A tágas üvegablakokból hi­degen és előkelően áradt ki a villanykörték fénye. A Mező-utcában pedig még petró­leumlángra se telik. Hajnal Gyula. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Január 18, szerda: „ 19, csütörtök: „ 20, péntek: „ 21, szombat: A testőr. (Páros J/s bérlet.) Ripp van Winkle. (Páratlan '/, bérlet.) A szent liget. (Bemutató) (Páros »/> bérlet.) A szent liget. (Páratlan 2/. bérlet.) 22, vasárnap d. u.: A cigánybáró. 22, „ este: A szent liget (Páros '/, bérlet.) 23, hétfő: Karenin Anna. (Páratlan '/, bérlet.) Bródy Sándor uj darabja. — A medikus. — (Fővárosi munkatársunktól.) Az első hir csu­pán annyi volt, hogy A tanítónő szerzője uj darabot ir a Vigszinház számára. Ez a hir, mint egy kis kő, hullott bele az irodalmi és szinházi érdeklődésbe. Apró, kis hullámokat vert maga körül, mint egy tó tükrén. És azóta egyre szélesbedtek a hullámok, amelyek most, kevéssel a bemutató előtt, már az országos érdeklődés gyűrűit mutatják. A Vigszinház kohójában már végsőt forrong a nagy készülődés és szombaton este az elő­adás után, vidám vacsora közben, egész Buda­pest Bródy Sándor uj darabjáról fog beszólni. Azok, akik közel állanak ehez a nagy esemény­hez: színészek, igazgatóság, házi irók, fordítók és más benfentesek, már látják a körvonalakat. Do nemcsak a Nemzetiben van előkészületi diszkrécióra vonatkozó hadiparancs; Sándor bá' is szigorúan őrködik azon, hogy a darabja csakugyan a színpadról gyakorolja az első nagy benyomásokat a nézőre. Csak nagy vonásokban szabad tudni egy­előre, miről szól A medikus voltakópen. Arrak János ez a medikus, vidékről fölkerült szegény fiu. Szabó odalenn az apja s a fiu idefönn talán lopna, avagy netalán öngyilkos is lenne, ha nők nem volnának a világon. És a nyomor erősen igőretődző órái elől megmenti a Jánost az a két nő, akik az ilyen szegény medikus-fiuéleté-, ben nagyon is természolesen fordulnak elő. Az egyik nő, aki otthon maradt vidéken, az első szerelem, a gimnáziumbeii gyönyörű álomkép, a költészet, aminek az emléke miatt muszáj tovább élni, lenni, ha rágondol az ember. Vi­szont a másik nő: akit majd diplomásán elkeli venni feleségnek, aki biztos, nyugodt, szilárd jövő, akinek a létezése puha ós meleg párna a jövendő jómódról álmodozó, naiv medikuskopo­nyának ós aki a jelen jóindulatu, mcgbizható előnyeit képviseli, a jó ebédet, a tandijat, a stoppolásokat is talán, mindent. A két nő között érdekes, színes ós hánykódó táncot járnak János összes lelki rekvizitumai: a lelkiismerete, a szép emlékek visszavágyása, a jövendő csinos lakás ós derék polgári lót ambíciója. Az élet beleszól a dologba, vasmarka van az életnek és vasmarka van Bródy Sán­dornak is: két nőé nem lehet a János, az egyik nőt tehát más veszi el. És ez az egyik nő a vidéki szerelem, ezt elveszi a kiugrott kispap, — hiszen oly jól ismerjük ezeket a megtörtént szépséges regényeket, ezeket a fiukat, szerel­meket, egyetemi dolgokat a tanulással, — ha Bródy Sándor mondja el ezeket, ő tud ugy irni, hogy az embert valami erősen megsimo­gatja és igy szól a megsimogatott lelkű olvasó vagy néző: — Hát csakugyan igy van. Pont igy van. Én is láttam. — És mindnyájan igy fogunk szólni. A me­dikus premierjén is. Bródy bennünket is bor­zasztóan ismer. És tudja, hogy mit mondjon, hogy belónkvilágitson a dolog a saját magunk számára. Szóval, hogy végignézzünk egy szín­darabot ugyanannyi irodalommal együtt. Az irodalmat már elintézte az iró, a színé­szetet illetőleg podig Varsányi Irén és Csortos Gyula fognak neki segíteni. Varsányi Irén még beteg volt, már erősen megkezdte a próbákat. Annyira gyengén, hogy a próba elején leült egy székre és ugy próbált három órát egyfolytában. De tüzzel-vassal készülni akart. A bemutatóig nem is játszik egyebet. Csortos is lelkesedik a szerepért és hogyne próbálna boldogan: A testőr után megint egy ilyen pompás parádés szerep . . . * Szerződtetés. A szegedi szinház igazgató­sága szerződtette Bernáth Margitot, a jóhangu énekesnőt. Három évre szerződött le Szegedre Bernáth Margit, aki a kolozsvári szinház tagja volt egy évig, azelőtt pedig Szegeden volt tagja Makó Lajos társulatának. Carmen operában játszotta el a napokban Szegeden az egyik na­gyobb szerepet, olyan sikerrel, hogy az igazga­tóság leszerződtette. * A miikedvelő. Szabadkáról jelentik: Polgár Etelka budapesti urileány, Pálma Etel névvel vendégszerepelni fog az itteni színházban. A mükedvelő-szinésznö a Gyurkovics leányok Mici szerepében lép fői. * Szinházi forradalom Debrecenben. A Debreceni TJjság hosszabb cikkben megtámadta a debreceni színházat és Szilassy Etel prima­donna, továbbá a tenorista egy minapi rosszul­létéből kifolyólag, amely nyilt szinen történt, konstatálta, hogy a debreceni társulat tagjai mind idegbetegek, hisztérikusak, végesvégig betegek s hogy ilyen társulattal nem lehet játszani. A szinház tagjai közt persze nagy a forrongás. Plakátokat nyomattak a támadás ellen és most az utcasarkokon tömegek olvas­sák a különös kiáltványokat. A furcsa háború izgalomba ejtotte egész Debrecent és mindenki kíváncsi a fejleményekre. * Gyermekelőadás az Urániában. A sze­gedi Uránia-szinház szerdai gyermekelőadásai iránt óriási az érdeklődés. A sok szép érdekes tanulságos és nevettető kép bizonyára nagy tetszést fog aratni az ifjúság körében. A gyer­mekelőadás délután öt órakor veszi kezdetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom