Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 12 fognak egyénileg öltözködni, addig az „ízléstelen" fogalom nem lesz szótárunkból kiküszöbölhető. — Sajnálatos, hogy a divat egyáltalán nem számol az egészség követelményeivel és félő, hogy még soká nem fog törődni a testi jóléttel ós a fizikai közérzettel. A változó, szeszélyes divattól asszonyaink nem fogják magukat függetlenné tudni tenni — még egészségük kockáztatása ellenére sem — mindaddig, amíg szellemi, gazdasági függetlenségüket el nem érik. Amig leányaink létérdeke, hogy tetszenek a férfiaknak, addig a divat hódoló rabjai maradnak. Amint a nyilatkozatból látható, Turchányiné ezúttal is hü maradt elveihez: a divat kérdését is a feminizmussal kötötte össze. • A második vizitünk Barta Dezsőnó dr-nónak szólt, akinél ott találtuk várhelyi Rósa Lajosnót is. A két fiatal, kedves úriasszony persze először semmit sem akart mondani. Mindegyik azt akarta, hogy a másik kezdje el a beszélgetést. Végre Barta Dezsőné megszólalt: — A divat nagyon szép. Gyönyörű szép, Mit is mondhatok egyebet? Rósa Lajosnó rágyújtott egy cigarettre, azután megjegyezte: — A divattal tudja ugy vagyunk, hogy akin jól áll, azon szép. A szük szoknyát azért viseljük, hogy — de ezt ne írja meg — pukkadjanak az öregek ! Barta Dezsőnó is hozzászólt a szük szoknyához : — A legaktuálisabb ma a szük szoknya. Csak erről lőhet beszólni. De ne beszéljünk róla, mert maga mindent kiír az újságba. Nekünk tetszik és ezzel punktum. Ugye, nem írja meg, amit a Rósánó mondott, hogy azért viselünk szük szoknyát, hogy pukkadjanak az öregek. Inkább irjon valami mást. Jó? Különben Írjon, amit akar. Úgyis letagadom. Én nem szóltam egy szót sem. — A divat — mondotta Rósáné — nagyon szép és nagyon sikkes, ha divatos dolgot megfelelő alakon látunk, de annál rútabb és visszataszitóbb, hanem olyan alakon van, mintaminőhöz illik, hanem olyanon, aki csak a szeszélyét követi. Soha nem volt szebb a világon — én mondom, nekem elhiheti — mint egy szép asszony, ha a divatnak megfelelően öltözködik. Másként azonban komikus látvány. Bartáné álhatatosan megmaradt amellett, hogy nem mond semmit. — Nem szólok egy szót sem, mert még megvernek érte. — írja meg akkor, — folytatta Rósánó — de azt irja ki, hogy ezt Bartáné mondotta, hogy ha szép loknis feje van ós szép, csinos az aszszony, akkor egy szép szük szoknyában azon igyekszik, hogy az asszony barátnőit pukkassza ós a férfiak bomoljanak. — Az istenért ne irja ezt meg — könyörgött Bartáné — ne irjon semmit. Mi nem mondunk semmit a divatról, mi csináljak a divatot. * Amikor megígértük, hogy semmit nem irunk, ajánlottak magunkat és felkerestük Gaál Endrénó dr-nét, aki a bájos Mariskával épen készült elmenni hazulról. — Én mondjak véleményt a divatról ? Hiszen én már kimentem a divatból. Minden tiz esztendőben egyszer csináltatok egy ruhát, — ezekkel a szavakkal fogadott a rendkivül kedves úriasszony, de a leánya megvigasztalta: — Nem baj az mama. Szedd csak elö a divatlapokat. : — ? — Nem tudok semmit. A divatot csak az követheti, akinek van rávalója. Ilyen szerény asszonynak, aki visszavonulva él, csak épen olyan ruha kell, bogy tisztességesen járhasson. Én csak a leányomnál fejtem ki a divatot. Olyan jó öreg asszonynak lenni és higyje el nekem, hogy olyan szenvedélylyel játszom a mamát. Nagyon kényelmes dolog mamának lenni. Nem követelnek semmit az embertől. A mama csak egy faldisz, egy szükséges valami. : — ? — Nagyon tetszik a mai divat — másokon. A szük szoknya? Fess, karcsú alakon igen jói áll. Volt ennél már sokkal illetlonebb divat is ós az is nagyon szép volt. A directoire idejében a hölgyek nagyon ki voltak decoltalva ós mégis nagyon szépek voltak. A férfiaknak minden szép. — ? — Mondjak még valamit? A szabóm a Kelemen. Ugy irigylem azokat az embereket, akik sok adósságot tudnak csinálni. Lo kell vonni a konzekvenciát: aki sok adósságot csinált, az élvezett is azzal valamit. * Még Papp Róbertnó G.-nél kérdeztük meg. — A divat — mondotta — szép, csinos ós némelyeknek jól áll. A bukj-el szoknya kényelmes, kellemes, de én nem viselem. A magam részéről szeretem a szolid, egyszerű divatot magamon is, másokon is. Mondjak valami költői hasonlatot a lenge, testhez álló báli ruhákról, a gyönyörű naddgy kalapokról (tessék hozzá érteni a megfelelő szemléltető kézmozdulatot Is) ós a keztyükről ? Mert azok is a divathoz tartoznak. Nem mondok semmit. Annyit mondtam csak, hogy a mai divat nekem nagyon tetszik és ezzel készen is vagyok és ezzel slussz. Röviden : az asszonyok nem mondtak semmit és mégis ennyit tudtunk róluk irni. Hátha beszéltek volna?! A gyermekek világából. — A gyermekek felvilágosítása. — A Délmagyarország-b&n megjelent egyik cikkemben a legnehezebb kérdésnek mondtam a gyermek felvilágosításának kérdését. Ezen alkalommal tárgyaltam azt, hogy a gyermeket kinek kell felvilágosítani. A legilletókesebbnek a szülőt tartottam erre. Hátra van még, hogy megfeleljek arra, hogy mikor kell a gyermeket fölvilágosítani s mi módon. A szekszuális fölvilágositásnak célja az, hogy a gyermeket megóvjuk attól, hogy másoktól kapjon olyan „tanitást", ami káros volna reá. Ezt a mi felvilágosításunkkal ugy fogjuk elérni, ha megelőzzük az avatatlan helyről jövő felvilágosítást. A mi felvilágosításunk a szekszuális misztikumból természetes és közönséges dolgot fog csinálni; célunk az lesz, hogy a gyermek ne tartsa rejtelmesnek, hanem olyan természetesnek, mint bármi mást. Igy fogva fel a dolgot, a felvilágosításnak már akkor kell kezdetét venni, mikor a legelső nevelő tényezőket alkalmazni kezdjük. Hiszen tulajdonképen a prűd felfogás tette a sekszuálist misztikussá ; az álszemérmes és strucc-morál kendőzte el s forgatta ki természetes mivoltából ezt az alapjában véve legtermészetesebb dolgot. Ha nevelésünkben nem követjük ezt az ócska középkori utat, ha természetes uton járunk s nem akarjuk meghamisítani magát a természetet, akkor a szekszuális felvilágosításra külön semmi szükség nincs, mert hiszen a gyermek higiénikus és természetes szempontból fogja tekinteni az egészet, mint akár más egyéb olyan dolgot, ami a gyermekre káros, ami neki nem való. Az a gyermek, amelyik jól van nevelve, akinek nevelésében nem kimondott tiltás, szigorú ellenvető parancs, hanem a megértető, a gyermek lelkéhez mért felvilágosító szó a nevelési tényező, melyet a bizalom, a kölcsönös szeretet vezet s tesz hatásossá, nem fog olyant cselekedni, ami az ő meggyőződése és belátása szerint helytelen, káros reá nézve. Nem fog dohányozni, nem fog inni. De hát, hogy ilyenné váljék a gyermek, arra az kell, hogy a gyermeket belátóvá tegyük, hogy nevelésünk megtanítsa a gyermeket a maga meggyőződése szerint cselekedni, hogy no a szabad, nem szabad álljon mindig előtte, hanem a maga jó, helyes akarása; ő maga tudja a helyest cselekedni és ugy akarni, oly meggyőződéssel, hogy a helytelennek még csak gondolata se férkőzzék hozzá. Ha a szekszuális életre nevelésben valóban azt a természetes utat követné a szülő, amit tulajdonképen kellene, akkor ez a nagy misztikumnak nevezett dolog egy közönséges óletjelensóggó válnék a gyermek előtt, mert fokozatosan mindig annyit tudna meg belőle, amennyi lelki és testi fejlődésének épp elegendő arra, hogy reá nézve ne legyen izgató. Dehát melyik szülő neveli igy gyermekét, mikor a százados szokás a szekszuális nevelés kérdését annyira „nem szabad érinteni" misztikus ködbe burkolta. És ha már igy áll a dolog, ha már a gyermek nevelésében ezen a téren nem követtük a természetes utat, akkor ajánlatos, hogy a nemi felvilágosítás minél előbb megtörténjók, — persze olyan mértékben, amennyire ez a gyermok értelmi fokának megfelelő. Nem kell egyszerre letépni a függönyt, mert ez is természetellenes volna, de hogy a gólya-mese mire való hazugság, azt igazán nem tudjuk megérteni. Mire való, mikor a gyermeket helyes ösztöne, jó logikája s ezer dologból táplálkozó megfigyelése úgyis rávezeti arra, hogy a gólya-mese nem igaz, hogy ezzel csak előtte akarnak valamit eltitkolni. Persze, mihelyt erre rájön, — s mihamar rájön — rögtön azt fogja kérdezni, miért van ez a titkolózás. Holott, ha ugy szólna hozzá a szülő, mint szülőnek kell, ha megmondaná neki, hogy véremből való vér vagy s testemből való test, ha ez a szeretet drága szavaival fedné fel előtte, akkor mindez az „undorító", amit a titkolózás takarni akar, elesnék s a gyermeket nem izgatná. Hogy miként történjék a szekszuális felvilágosítás, arra egy egységes szabályt adni nem lehet, ez a gyermek kor, egyénisége, természete szerint változó; ezt a hogyant a szülőnek kell megtalálni. Csak legföljebb azt mondhatjuk, hogy a szülő tervszerűen készitse elő azt az alkalmas pillanatot, mikor erről szólni akar gyermekének. Szavában ne legyen semmi titkolózás, amennyit el akar mondani, mondja el a legtermészetesebb nyíltsággal. Persze annyit mondjunk csak, amennyi a gyermek korának megfelel. Mindent elmondani ép olyan hiba lenne, mint semmit. Felvilágosításunk célja nem az, hogy egyszerre megtudjon mindent a gyermek, hanem az, hogy ebben a kérdésben is hozzá szokjék a gyermek bizalommal hozzánk fordulni. Hogy megszokja azt, hogy ha mástól szekszuális életről hall valamit, azt nekünk elmondja, tőlünk felvilágosítást kérjen róla. Ez a fő, s ha a szekszuális kérdésben sikerült gyermekünket hozzánk nyilttá tenni, ha sikerült arra szoktatni a gyermeket, hogy ne rösteljen velünk erről a dologról is beszélni, akkor ügyünk nyerve van: mi leszünk az élet egyik legfontosabb s legveszedelmesebb kérdésében tanácsadója gyermekünknek. De nem lehetnénk az, ha oktalan titkolózással köztünk s a gyermekünk között választófalat emelnénk. Nógrádi László dr. KERTÉSZ GYULA fűszer- és csemegekereskedö Telefon 563. SZEGED Kelemen- és Kölcsei-ulea sarkán.