Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

1911 január 12 DELMAGYARORSZÁG 9 7lz újkor szefíetne * A villám és a fény szárnyán jövök Hirdetni az igazságot közétek. Sugár vagyok a vértenger fölött, Szivek fölött, kiket izekre tépett Balhit, rajongás, szolgaszenvedélyek; Élő vagyok a bus árnyak között. Előttem a kisértet-mult remeg, Amerre járok, ott lehull a járom, Áldott utamra rózsát hintenek, A régi, kór világot mindenáron Lerontom én és bizva, égve várom A büszke kort, mely karokat temető Az élvet hirdetem! Határtalan nagy Legyen az ember üdve, mámora ! Ragadjon végtelenbe vágyad: Színültig még az élet szinbora; Igyál belőle s meg ne bánd soha, Rózsákból vess magadnak ágyat! Mert vágyad végtelen s a végtelenség A te dicső és jogos örököd! Tulajdonod fölött tarts büszke szemlét S átkozd a szellemet, mely megkötött! Érezzed át, hogy dus vagy és örök, Érezd a létnek roppant, égi terhét! Csak végtelen telüket végtelent, Egészben lüktet az csupán, mi teljes; És akinek a lélek megjelent, Nincs kötve az időhöz, semmi helyhez, El nem fúvatja szél, mint gyönge pelyhet, Be szabadon csapong, rombol, teremt. A tűz, a viz, e föld, a lég enyém! Egyedül engem ismer itt urának, Kit emel és himbál a létremény, Akik leverten vagy mosolyogva járnak Virágos hátadon, áh föld! s a nyárnak Zsibongva ringanak fénytengerén. Föl, természet édes gyermeki! Rohanja'ok az eszmeharc tüzébe! Kebleteket egy szent vágy rengeti: Szabaddá, ah, emberré lenni végre! Munkára föl élők, törjetek égre! Nem, nem elég hódolnotok neki ! Hiába sírtok, vége, vége! Letűnt az ósdi hit hazug kora, Megölte az utánzók kapzsi népe; Mi hajdan büszke hit, most babona. Hiába dobnátok a máglya tüzébe, Mert én, csak én nem égek el soha! Mert én vagyok a hő, a fény, a nap, Én vagyok a jövő, az örök újkor. Jaj annak, aki tőlem elmarad ! A fény nem reszket a borutói, Be a sötét kitér az útjából, Ha a fény hullámözönje rájá csap. A tudást hirdetem! Temploma épül, Oltárán a világosság lobog. Ki elszédül forró lehelletétül, Kinek kebelében gyáva sziv dobog, Ki búvik a naptól, az veszni fog: Megsemmisül, niert elsötétül. Mindentkelltudnod, mindent megrág adnod, Hisz' a teremtés koronája vagy! Füröszd a fénybe istenszomjas arcod, Teremtsen millió csodát az. agy, Ne legyen többé nyűge gondolatnak. Tudó s látó lehetsz, de kell akarnod! A cél mindentudás, mindenhatóság : Törj szüntelen s merőn a cél felé/ Ne féld a szörnyű pálya véradóját, Ha szemed az irányt már meglelé. Minden lépésed angyalseregek ójjak, A végső diadal a szellemé! Keresd az Istent! Szállj le önmagadba S amit szétboncol a kegyetlen ész, * Komjáthy Jenőnek, a halhatatlan világköltőnek Pádig meg nem jelent, költeményeAlkosd egésszé fensőbb gondolatba', Magasb egységbe fűzd, mit fölmetélsz. Szivtengered gyöngyével szállj magasba: S örök hatalmak képmása léssé ! Keresd az Istent! Mindenütt keresd, Be mindé!őtt kutasd, fürkészd magad : S bár válladat görnyeszti a kereszt, Lelked magas mélységekig ragad : Boldog, ki látod és átérzed ezt: Légy, mint az Istenek, bölcs és szabadi Istenné lenni! egyetlen, dicső cél! Hisz öntudatlan minden erre tör. Az álom, mit magányba rejtve szőttél, A végtelen szivébe átömöl, Az eszmekéjt fölváltja tettgyönyör, Életvalóra vál az őserőnél. A gondolat a legnagyobb erő, Mindenható te vagy csak, isteneszme! Az álomész világot szervező, Mit alkotott, nincs abból semmi veszve, Hiába szögziték vadul keresztre, Kitör sírjából a világverő. Mind semmi q,z, ki minden lenni nem vágy, Kislelkü, szolga nép és gyáva pór; De te, akit gyötör az égi honvágy, Törj ki por-léted szük korlátiból, Halld meg, a szellem riadója szól: lörd szét a régi átokverte formát. Törd szét a szellemfojtó láncokat, A múlt porát telkedről rázd le mind! Akard dicső megújhodásodat, A lángeszmének örök élet int; Világot csak az eszme fénye hint: Légy, mint az Istenek, nagy és szabad! Komjáthy Jenő. NflPI_HIREK HETI RIGMUS. Zsé nők bálja. * A beltelken, a kültelken Minden este Áll a bál. Pósa bácsi igy dalolna: „Üdvözöllek, Karnevál! Uri zsé nők bálja lévén Szombat este, Ép ezért Megfordítva kell e héten Kezdni a bálKarriért. Soha ennyi brilliansot! Soha ennyi Kis kacsét! Darázsderék átölelve . . . Mit látsz: bóka. Mit hallsz: bók. Hamis szemek! Igaz csókok! Mig váltják: egy Pillanat. Annyi csecse-becse, mint egy Arany KárolyKirakat. Ilyen a zsé bálnak képe. Onnan jövök, Jól tudom. Női szemek tüzesebben Csillogtak, mint Sok butón. Balfeló a boszton-táncot Lejtve : csak igy Szép a bál. Igy nyert csatát, nagyot döntöt, Itt Szegeden Karnevál. Szinház. * Kétszer „ment" e héten Carmen. A közönség — isten ucscse ! — Hiszen tudta, bogy mit látott. Az is „Carmen", de „logubre !" Varsányi. * Illés kétszer, Ferenc kétszer, Összesen ők Lőttek négyszer Igy hívják ezt : „LÓ — VAGIAS — BUTA — KÉNYSZER." Szokuány-iárgyak. * Egész héten rögtönözni E strófákat én ráérek Ám ilyenkor, szombat este Dúlok, fúlok, esz a méreg. Én mint rendes szokvány-költő Tisztességgel megcsináltam Vasárnapi kroki-versem . . . S el kell dobnom, mindhiába'. Illik tudni: hó volt benne, Fagy, tél, hideg és maróni. S a vasárnap mire eljő: Lám, strófáim kár volt róni! Minden olvad, csupa Coccs-poccs. A sárban vagy el kell bukni. Vagy pediglen verset írni Rólad, „dal-tárgy* : vén kalucsni! Méla akkord. * Es most jön egy Méla akkord. Ki szivemhez Nőtt, a nő Elutazik , Még e héten. Mulasson jól ! Adieu ! Én. — Válság a szegedi Lloydban. Forradalmi hangulat uralkodik most a szegedi Lloyd-társulat fiatalabb tagjai között. A készülődő harc a Lloyd mai vezetősége ellen irányul, amely — a fiatalabbak szerint, — nem tud életerős cselekvőképességet a Lloyd működésébe belevinni. A Lloyd-társulat egyébként vasárnap délelőtt féltizenegy órakor tartja Obláth Lipót elnöklésével a közgyűlését, amely zajosnak és érdekesnek Ígérkezik. A mostani Lloydot átreformálni akarók egyik agilis tagja, Sólyom Gyula ez ügyben igy nyilatkozott munkatársunk előtt: — Előfordult, hogy Obláth Lipót elnök a szegedi tudományos társaságnak egyszer engedélyt adott arra, bogy a Lloyd termében Fáber Oszkár a Mária-kongregációkról fölolvasást tartson. Később az elnök idegen, szegedi klerikális elemek befolyására az engedélyt visszavonta. Erre Wimmer Fülöp azonnal levelet intézett az elnökhöz és kérte, bogy a választmányi ülést rögtön hivja össze. Ugyanakkor én a Lloyd inditványkönyvébe interpellációt jegyeztem be, hogy miért befolyásolták az elnököt annyira, hogy az engedélyt visszavonta? Ezt az interpellációt minden fölszólitás nélkül a Lloydnak számos tagja irta alá. Ebből kifolyólag a tagok gondolkodni kezdtek és rájöttek, bogy a Lloyd ma nem felel meg a hivatásának. Ahelyett, hogy a kereskedelmi élet fejlesztésével foglalkozna, mindössze nem nyújt egyebet, mint a — délutáni kártyázást, fűszerezve rossz fekete kávéval. Összeállott tehát Wimmer Fülöp vezetésével a Lloydnak úgynevezett ifjúsága, de amelyhez a legtöbb öreg ur is szive-