Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-14 / 11. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 12 mely kínálkozott arra, hogy végkép dezavuálja a rendbontó és áldástalan koalíció túlkapásait. Minthogy mindennél nagyobb jelentőségűnek tartottuk és tartjuk a nemzet életében a gazdasági érdekeket és ezek érdekében a rendet, az elsők között voltunk, akik ennek megteremtésében a kormányt támogattuk. Nagyon jól tudtuk, hogy a közéleti megnyilatkozások minden legkisebb porcikájának micsoda nagy jelentősége volt akkor és hogy a nemzet élete ellen tör, aki továbbra is egyengetni akarja azoknak göröngyös és szakadékos útját, akik a rendbontás, a jelszavak megfakult zászlóját újból megforgatták. Reményeinkben nem csalatkoztunk, felelőségteljes állásfoglalásunk fényesen igazolódott, a kormány megtette, amit vártunk tőle, a nemzeti élet, a munka síkságán vágtat nagy céljaink felé. A mai évforduló kínálkozó alkalom arra, hogy a kormány eddigi sikereit újból leszögezzük és elismerjük, ezek pedig biztató jelek arra, hogy a mai rendszer munkásságát fokozott reményekkel várjuk. A bujdosó Mánuel. Londonból jelentik: Mánuel egykori portugál király és anyja, Amália özvegy királyné, Woodnorthonból közelebb költözködött az angol fővároshoz és Richmond mellett Aberfordban, amely úgyszólván külvárosa Londonnak, egy kis palotában telepedett meg. Sok portugál arisztokrata család vett lakást Aberfordban, mindazok, akik a köztársaság proklamálásakor elhagyták Portugáliát. A számkivetésben az ifjú király uj udvartartást rendez be. Száműzött portugál nemesek. Lisszabonból jelentik: A haditörvényszók előtt sok nagynevű ősi család tagja állott vádlottként, mert forradalmat akartak támasztani a királyság visszaállítása érdekében. A vádlottak közül a haditörvényszék harmincöt nemest számkivetésre ítélt. Felém fordult, hosszasan a szemembe nézett és halkan és fanyarul mondta: — Nekem nem szentek kellenek. Május 5. ... A császár már korán reggel kivágyott a szabadba. Az idő csodaszép. A sivár sziget tele van nappal és ragyogással. A császár jókedvűen ós fiatalosan járkált és asszonyokról kezdett velem beszélni. — Én jó voltam hozzájuk — mondta. Mindegyikhez jó voltam. Sokáig gondolkozott. — Minden asszonyhoz jó voltam — mondotta azután még egyszer. Május 7. ... A császár fiatalos, türelmetlen, mozgékony. Itt most van egyszerre tavasz és nyár és minden zöld és minden virágzik. A császár reggel elbeszélte, hogy egész éjjel álmodott. Fontainebleauról és a párisi palotáról és az asszonyokról, akik titokban meglátogatták. Mikor a Kelvin hadnagy lakása előtt elmentünk, az ajtóban állott Olimpia. A császár visszanézett rá. Május 10. ... A császár türelmetlen, ideges ós rosszkedvű. Háromszor is elmondatta magának kik azok az asszonyok, akik a szigeten laknak és amikor délelőtt kisétált, fölindult azon, hogy a kormányzó katonái mindenfelől kísérik. Délután magával vitt a rendes sétájára. Mikor hazafelé jöttünk, a Kelvin hadnagy laA képviselőház ülése. — Ma Apponyi beszélt... — (Saját tudósítónktól.) Az amerikázó ellenzék klasszikus típusa: Apponyi Albert gróf szólalt föl ma a képviselőházban, hogy amerikai utja előtt mégegyszer hosszú beszédet mondjon és hogy is mondjuk csak: újra ragyogtassa szónoki beszédének szépségeit. Ma Apponyi Albert volt a soros, ő beszólt hosszan arról a kérdésről, amelyről nemzeti vívmány volna már röviden beszélni. Mert annyiszor, annyian és annyit beszéltek a bankkérdésről, hogy arról minden politikus, avagy bukott jelölt, esetleg falusi egyleti elnök tudna órákig beszélni. Rövidebben ellenben nem. Ezt csak azért irjuk, mert a mai ülésen, a folyosón minden ellenzéki szónok, még a szegedi Kelemen Béla dr is kijelentette, hogy negyven ellenzéki szónok is beszél, ha kell. Azaz még akkor is, ha nem kell. Es mind a negyvennéhány ellenzéki szónok a bankvitában vesz részt. Mind a bankkórdósről beszól. Apponyi mai beszéde után meg különösen, szorosan arról. Ugyanis Apponyi Albert csak arra fektette a fősúlyt, hogy beszéljen, szépen, hangzatosan, elbűvölően. Szóval apponyialbertosan. Fölszálljon a hanggal a magas céig, ha szükséges. Leszálljon az alsó géig, ha kívánatos. A mondataiban pedig oszoljon el a sok találó jelző, akár a szakállszálak. A hallgatók pedig ádázul meghatottak legyenek, akár egy kivándorló. A szomorúság fenséges legyen, akár egy bukott miniszteré, aki a halhatatlan koalíciónak énekes bonvivántja volt a prózában. Apponyi Albert szóval beszélt. Igen, hisz ma ő volt a soros. Kicsit meghatotta a hallgatóit, kicsit gyakorolta szónoki kvalitásait. Igen, hisz az amerikázó ellenzéknek határozottan legelső, legdíszesebb példánya. Hisz most indul amerikai útra. Elnök: Návay Lajos. A bankszabadalomról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása következett. Bosnyák Géza (Justh-párti) polemizált Wickcnburg előadóval, aki katasztrófának jelezte az önálló bank fölállítását. E kijelentés kétséget ébreszt benne az iránt, hogy ki tette: Wickenkása előtt ott állott Olimpia. A császár elmosolyodott, mikor meglátta, azután igy szólt hozzám: — Adj neki pénzt. Mondd, hogy én küldöm. Hadd vásároljon magának cifraságokat. Május 18. ... A császár tombol az ideges és türelmetlen haragtól. Most egyre érzi, hogy börtönben van. Éjjel nem tud aludni. Nincs megelégedve a komornyikjával. A kormányzótól női cselédséget akar kérni. Május 24. ... A császár ma korán lefeküdt. Egész nap aggasztóan sápadt és ideges volt. Tizenegy óra tájban ugy tetszett, mintha a szobája ajtaja kinyílt volna. Hallgatóztam, de azután csend lett. Később nyugtalankodni kezdtem miatta és a szobája elé lopóztam. Bent semmi nesz nem volt. Vissza akartam menni a szobámba, de ekkor mintha az udvar felől a császár hangját hallottam volna. Ijedten siettem a folyosó ablakához, de ezen az ablakon át csak az angol őrszemet láttam, amint a holdfényes, világos nyári éjszakában sétált. Befelé fordultam az udvar felé, lesiettem a lépcsőn és megálltam. Az udvar túlsó végén, a szomszéd lakás mellett két alak rajzolódott bele a holdas éjszakába. Figyeltem. Egy halkan kacagó, kényeskedő, vonakodó női hangot hallottam. Az Olimpia hangja volt. Azután egy könyörgő férfihangot. Reszketve figyeltem. Ez a császár hangja volt. burg magyar képviselő, vagy Wickenburg, a most kinevezett osztrák miniszter. (Kinos zaj.) Fölkiáltások a jobboldalon: Nagyon fiatal! (Derültség.) (Bankról rney a sajtóról.) Bosnyák Géza: Ilyen kijelentést, még ha igaz volna is, ami benne foglaltatik, itt, az ország szine előtt tenni nem szabad. De különben is, kire várjunk annak a ténynek a konstatálásánál, hogy megérett az ország az önálló bank eltartására? Talán Ausztriára? Az csak nem fog lemondani olyan kiválóan jövedolmező területről, mint Magyarország. De nem kell félni attól sem, hogy az osztrák tőke elvonása folytán fenyegeti gazdasági válság Magyarországot. Mert a pénznek az a természete, hogy mindig megjelenik ott, ahol nyereségre van kilátás és az osztrák tőke azután is csak el fog jönni Magyarországra. Idézi Thiers mondását, aki szerint az ellenzék és a kormánypárt közt az a különbség, hogy az előbbi kettévágatja magát elveiért, az utóbbi pedig elveit vágja ketté. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Ugy van ott is! Mártonffy Márton: A koalíció alatt is ugy volt! Hock János: A kormánypárt inkább kettévágta magát! Mikosevics Kanut: Hagyják már beszélni kérem, ne zavarják. (Kitörő nagy zaj az ellenzéken.) — Jó reggelt, Kanut! — Vizet az öregnek! Bosnyák Géza: A kormánypártban is két álláspont van: az egyik Tiszáé . . . Fölkiáltások a kormánypárton: Éljen! Éljen! Bosnyák Géza tovább fejtegeti a bankközösség szükségtelenségének eszméjét. Az összetartozóság az össamonarchia rögeszméje. Azt, hogy a bankkérdés most az egész ország közvéleményét foglalkoztatja, csupán a sajtónak köszönhetjük, amely a maga részéről valóságos szakértőket nevelt a bankkórdéshez. Énnek a sajtónak köszönhetjük nemzetünk szabadságát ós ezért a sajtó szabadságán féltékenyen őrködnünk kell. (Helyeslés.) Földes Béla határozati javaslatának elfogadásával határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a Ház utasítja a kormányt az érme- ós pónzszerzödósrő! szóló külön törvényjavaslat beterjesztésére. (Zajos helyeslés ós taps. A szónokot többen üdvözlik.) (Thaly Ferenc beszéde.) Thaly Ferenc (pártonkívüli függetlenségi): Politikai hitvallása az önálló bankot követeli, tehát a bankszabadalom meghosszabbításának elvből ellensége. Az összmonarchia eszméje miatt nem engedik Ausztria részéről az önálló bank eszméjét érvényesülni. Az önálló jegybankot nekünk akkor is föl kellene állítanunk, ha tudnók, hogy az óriási anyagi veszélyekot rejtene reánk nézve. De ez csak ráfogás, mert pénzügyi katasztrófa távolról sein érintené az országot. A bank megtudna felölni mindazoknak az igényeknek, melyeketa közös bank kielégít. Ha csökkennék is pénzünk értéke, ez csak kedvező lenne reánk nézve, mert kivitelünk emelkednék, a behozatal pedig csökkenne. Ha az önálló bank létesítése esetén Ausztriának egy pucscs segélyével sikerülne értékpapírjainkat a külföldön diszkreditálni, — ami nagyon valószinütlen, mert a tőke nem politikát, hanem jó kamatot keres — ez magára Ausztriára nézve lenne veszélyes, mert Ausztriát is magával rántaná. Hogy miért kell meghosszabbítani a bankszabadalmat, erre vonatkozólag Bilinski osztrák pénzügyminiszter tett egy érdekes kijelentést. Azt mondta az osztrák pénzügyminiszter, hogy a meghoszabbitásra vonatkozólag titkos egyezúiény jött létre, amely szerint a két kormány a devizák ügyében megállapodásra jutott. Fölolvassa a föliratot, amely szerint az önálló bank fölállítása mindenképen szükséges. A munkapárti képviselőknek most, a saját pofi' tikai presztízsük érdekében kötelességük az előttünk fekvő javaslatot elvetni és az önálló bank harcosaivá szegődni. (Zajos helyeslés ®9 taps a baloldalon.) Fölkiáltások: Ezt hallgasátok! (Zaj) Thaly Ferenc : Sorban bírálja a törvónyjavas* lat szövegét, amelyek közül különösen az ötödik szakasz ellen vannak kifogásai alkotmányos és házszabályvédelmi szempontból. Az elnök öt porc szünetet ad.