Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-14 / 11. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 12 mely kínálkozott arra, hogy végkép dezavuálja a rendbontó és áldástalan koalíció túlkapásait. Minthogy minden­nél nagyobb jelentőségűnek tartottuk és tartjuk a nemzet életében a gazda­sági érdekeket és ezek érdekében a ren­det, az elsők között voltunk, akik ennek megteremtésében a kormányt támogat­tuk. Nagyon jól tudtuk, hogy a közéleti megnyilatkozások minden legkisebb por­cikájának micsoda nagy jelentősége volt akkor és hogy a nemzet élete ellen tör, aki továbbra is egyengetni akarja azoknak göröngyös és szakadékos út­ját, akik a rendbontás, a jelszavak meg­fakult zászlóját újból megforgatták. Re­ményeinkben nem csalatkoztunk, fele­lőségteljes állásfoglalásunk fényesen igazolódott, a kormány megtette, amit vártunk tőle, a nemzeti élet, a munka síkságán vágtat nagy céljaink felé. A mai évforduló kínálkozó alkalom arra, hogy a kormány eddigi sikereit újból leszögezzük és elismerjük, ezek pedig biztató jelek arra, hogy a mai rendszer munkásságát fokozott remé­nyekkel várjuk. A bujdosó Mánuel. Londonból jelentik: Mánuel egykori portugál király és anyja, Amália özvegy királyné, Woodnorthonból kö­zelebb költözködött az angol fővároshoz és Richmond mellett Aberfordban, amely úgyszól­ván külvárosa Londonnak, egy kis palotában telepedett meg. Sok portugál arisztokrata csa­lád vett lakást Aberfordban, mindazok, akik a köztársaság proklamálásakor elhagyták Por­tugáliát. A számkivetésben az ifjú király uj udvartartást rendez be. Száműzött portugál nemesek. Lisszabon­ból jelentik: A haditörvényszók előtt sok nagy­nevű ősi család tagja állott vádlottként, mert forradalmat akartak támasztani a királyság visszaállítása érdekében. A vádlottak közül a haditörvényszék harmincöt nemest számkive­tésre ítélt. Felém fordult, hosszasan a szemembe né­zett és halkan és fanyarul mondta: — Nekem nem szentek kellenek. Május 5. ... A császár már korán reggel ki­vágyott a szabadba. Az idő csodaszép. A sivár sziget tele van nappal és ragyogás­sal. A császár jókedvűen ós fiatalosan jár­kált és asszonyokról kezdett velem be­szélni. — Én jó voltam hozzájuk — mondta. Mindegyikhez jó voltam. Sokáig gondolkozott. — Minden asszonyhoz jó voltam — mon­dotta azután még egyszer. Május 7. ... A császár fiatalos, türelmetlen, moz­gékony. Itt most van egyszerre tavasz és nyár és minden zöld és minden virágzik. A császár reggel elbeszélte, hogy egész éjjel álmodott. Fontainebleauról és a párisi palo­táról és az asszonyokról, akik titokban meg­látogatták. Mikor a Kelvin hadnagy lakása előtt el­mentünk, az ajtóban állott Olimpia. A csá­szár visszanézett rá. Május 10. ... A császár türelmetlen, ideges ós rossz­kedvű. Háromszor is elmondatta magának kik azok az asszonyok, akik a szigeten laknak és amikor délelőtt kisétált, fölindult azon, hogy a kormányzó katonái mindenfelől kísérik. Délután magával vitt a rendes sétájára. Mi­kor hazafelé jöttünk, a Kelvin hadnagy la­A képviselőház ülése. — Ma Apponyi beszélt... — (Saját tudósítónktól.) Az amerikázó ellen­zék klasszikus típusa: Apponyi Albert gróf szólalt föl ma a képviselőházban, hogy amerikai utja előtt mégegyszer hosszú be­szédet mondjon és hogy is mondjuk csak: újra ragyogtassa szónoki beszédének szép­ségeit. Ma Apponyi Albert volt a soros, ő beszólt hosszan arról a kérdésről, amelyről nemzeti vívmány volna már röviden beszélni. Mert annyiszor, annyian és annyit beszéltek a bankkérdésről, hogy arról minden politikus, avagy bukott jelölt, esetleg falusi egyleti elnök tudna órákig beszélni. Rövidebben el­lenben nem. Ezt csak azért irjuk, mert a mai ülésen, a folyosón minden ellenzéki szó­nok, még a szegedi Kelemen Béla dr is ki­jelentette, hogy negyven ellenzéki szónok is beszél, ha kell. Azaz még akkor is, ha nem kell. Es mind a negyvennéhány ellenzéki szónok a bankvitában vesz részt. Mind a bankkórdósről beszól. Apponyi mai beszéde után meg különösen, szorosan arról. Ugyanis Apponyi Albert csak arra fektette a fősúlyt, hogy beszéljen, szépen, hangzato­san, elbűvölően. Szóval apponyialbertosan. Fölszálljon a hanggal a magas céig, ha szük­séges. Leszálljon az alsó géig, ha kívánatos. A mondataiban pedig oszoljon el a sok ta­láló jelző, akár a szakállszálak. A hallgatók pedig ádázul meghatottak legyenek, akár egy kivándorló. A szomorúság fenséges le­gyen, akár egy bukott miniszteré, aki a halhatatlan koalíciónak énekes bonvivántja volt a prózában. Apponyi Albert szóval beszélt. Igen, hisz ma ő volt a soros. Kicsit meghatotta a hall­gatóit, kicsit gyakorolta szónoki kvalitásait. Igen, hisz az amerikázó ellenzéknek hatá­rozottan legelső, legdíszesebb példánya. Hisz most indul amerikai útra. Elnök: Návay Lajos. A bankszabadalomról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása következett. Bosnyák Géza (Justh-párti) polemizált Wickcn­burg előadóval, aki katasztrófának jelezte az önálló bank fölállítását. E kijelentés kétséget ébreszt benne az iránt, hogy ki tette: Wicken­kása előtt ott állott Olimpia. A császár el­mosolyodott, mikor meglátta, azután igy szólt hozzám: — Adj neki pénzt. Mondd, hogy én kül­döm. Hadd vásároljon magának cifraságokat. Május 18. ... A császár tombol az ideges és türel­metlen haragtól. Most egyre érzi, hogy bör­tönben van. Éjjel nem tud aludni. Nincs meg­elégedve a komornyikjával. A kormányzótól női cselédséget akar kérni. Május 24. ... A császár ma korán lefeküdt. Egész nap aggasztóan sápadt és ideges volt. Tizenegy óra tájban ugy tetszett, mintha a szobája ajtaja kinyílt volna. Hallgatóztam, de azután csend lett. Később nyugtalankodni kezdtem miatta és a szobája elé lopóztam. Bent semmi nesz nem volt. Vissza akartam menni a szobámba, de ekkor mintha az udvar felől a császár hang­ját hallottam volna. Ijedten siettem a folyosó ablakához, de ezen az ablakon át csak az angol őrszemet láttam, amint a holdfényes, világos nyári éjszakában sétált. Befelé for­dultam az udvar felé, lesiettem a lépcsőn és megálltam. Az udvar túlsó végén, a szom­széd lakás mellett két alak rajzolódott bele a holdas éjszakába. Figyeltem. Egy halkan kacagó, kényeskedő, vonakodó női hangot hallottam. Az Olimpia hangja volt. Azután egy könyörgő férfihangot. Reszketve figyel­tem. Ez a császár hangja volt. burg magyar képviselő, vagy Wickenburg, a most kinevezett osztrák miniszter. (Kinos zaj.) Fölkiáltások a jobboldalon: Nagyon fiatal! (Derültség.) (Bankról rney a sajtóról.) Bosnyák Géza: Ilyen kijelentést, még ha igaz volna is, ami benne foglaltatik, itt, az ország szine előtt tenni nem szabad. De különben is, kire várjunk annak a ténynek a konstatálásá­nál, hogy megérett az ország az önálló bank eltartására? Talán Ausztriára? Az csak nem fog lemondani olyan kiválóan jövedolmező terü­letről, mint Magyarország. De nem kell félni attól sem, hogy az osztrák tőke elvonása folytán fenyegeti gazdasági vál­ság Magyarországot. Mert a pénznek az a ter­mészete, hogy mindig megjelenik ott, ahol nyereségre van kilátás és az osztrák tőke azután is csak el fog jönni Magyarországra. Idézi Thiers mondását, aki szerint az ellen­zék és a kormánypárt közt az a különbség, hogy az előbbi kettévágatja magát elveiért, az utóbbi pedig elveit vágja ketté. (Zajos helyes­lés a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Ugy van ott is! Mártonffy Márton: A koalíció alatt is ugy volt! Hock János: A kormánypárt inkább ketté­vágta magát! Mikosevics Kanut: Hagyják már beszélni kérem, ne zavarják. (Kitörő nagy zaj az ellen­zéken.) — Jó reggelt, Kanut! — Vizet az öregnek! Bosnyák Géza: A kormánypártban is két álláspont van: az egyik Tiszáé . . . Fölkiáltások a kormánypárton: Éljen! Él­jen! Bosnyák Géza tovább fejtegeti a bankközös­ség szükségtelenségének eszméjét. Az össze­tartozóság az össamonarchia rögeszméje. Azt, hogy a bankkérdés most az egész or­szág közvéleményét foglalkoztatja, csupán a sajtónak köszönhetjük, amely a maga részéről valóságos szakértőket nevelt a bankkórdéshez. Énnek a sajtónak köszönhetjük nemzetünk szabadságát ós ezért a sajtó szabadságán fél­tékenyen őrködnünk kell. (Helyeslés.) Földes Béla határozati javaslatának elfogadásával ha­tározati javaslatot nyújt be, amely szerint a Ház utasítja a kormányt az érme- ós pónz­szerzödósrő! szóló külön törvényjavaslat be­terjesztésére. (Zajos helyeslés ós taps. A szó­nokot többen üdvözlik.) (Thaly Ferenc beszéde.) Thaly Ferenc (pártonkívüli függetlenségi): Po­litikai hitvallása az önálló bankot követeli, te­hát a bankszabadalom meghosszabbításának elvből ellensége. Az összmonarchia eszméje miatt nem engedik Ausztria részéről az önálló bank eszméjét érvényesülni. Az önálló jegybankot nekünk akkor is föl kellene állítanunk, ha tudnók, hogy az óriási anyagi veszélyekot rejtene reánk nézve. De ez csak ráfogás, mert pénzügyi katasztrófa távol­ról sein érintené az országot. A bank megtudna felölni mindazoknak az igényeknek, melyeketa közös bank kielégít. Ha csökkennék is pénzünk értéke, ez csak kedvező lenne reánk nézve, mert kivitelünk emelkednék, a behozatal pedig csökkenne. Ha az önálló bank létesítése esetén Ausztriának egy pucscs segélyével sikerülne értékpapírjain­kat a külföldön diszkreditálni, — ami nagyon valószinütlen, mert a tőke nem politikát, ha­nem jó kamatot keres — ez magára Ausztriára nézve lenne veszélyes, mert Ausztriát is magá­val rántaná. Hogy miért kell meghosszabbítani a banksza­badalmat, erre vonatkozólag Bilinski osztrák pénzügyminiszter tett egy érdekes kijelentést. Azt mondta az osztrák pénzügyminiszter, hogy a meghoszabbitásra vonatkozólag titkos egyez­úiény jött létre, amely szerint a két kormány a devizák ügyében megállapodásra jutott. Fölolvassa a föliratot, amely szerint az ön­álló bank fölállítása mindenképen szükséges. A munkapárti képviselőknek most, a saját pofi' tikai presztízsük érdekében kötelességük az előttünk fekvő javaslatot elvetni és az önálló bank harcosaivá szegődni. (Zajos helyeslés ®9 taps a baloldalon.) Fölkiáltások: Ezt hallgasátok! (Zaj) Thaly Ferenc : Sorban bírálja a törvónyjavas* lat szövegét, amelyek közül különösen az ötö­dik szakasz ellen vannak kifogásai alkotmá­nyos és házszabályvédelmi szempontból. Az elnök öt porc szünetet ad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom