Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-12 / 9. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 12 Mákó város polgármesteri hivatalától. 265/1911. Pályázati hirdetmény. Makó városánál több dijnoki állásra pályázat hirdettetik. A dijnoki állások évi 792 korona fizetéssel vannak javadalmazva s szorgalmas működés esetén az illető napidija 5 koronára emelhető. Fölhivatnak mindazok, kik ezen dijnoki állások egyikét elnyerni óhajtják, hogy pályázati kérvényüket erkölcsi s eddigi működésűket igazoló bizonyítványaikkal fölszerelve, Makó város polgármesterénél a folyó évi jainuár hó 25-ig személyesen nyújtsák be. Makó, 1911. évi január hó 6-án. Dr Galambos Ignác, polgármester. Szegszárdy József bőröndös és bőrdíszműves Szegeden, Iskola-u. 21. (Politzer-ház.) Különlegességek berendezett utazóbőröndök, pénz-, levél-, szivartárcák- ós női kézi táskákban. — Dus raktár legújabb rendszerű -:- utazó-kosarak ós bőröndökben. -:Hazai ipar! = Hazai ipari REGENY AZ ÉLET HÍDJA — Angol regény. — (14) Irta Gerard Dóra. Chisholm biztosan tudott volna mit válaszolni, de szegény Lawrence mást se csinált, csak elfogultan mosolygott és erélyesen rázogatta a fejét. Dehogy, miss Lamont, dehogy. Ugyan miképen tudhatta volna? — Meg kellett volna sejtenem. Az embernek igazán nincsen joga ilyen ostoba viselkedéshez. Higgadt, majdnem hivatalos hangon beszélt; véleménye szerint tartozott mindkettőjüknek azzal, hogy kimagyarázza ezt az ügyet. Közben Chisholm és Blundell bicikliruhát öltöttek és kifelé kerékpároztak a kertből. A délután és este élményei erősen foglalkoztatták őket. — A legnagyobb baj az, hogy nem is olyan iszonyúan beképzelt, mintamilyennek vártam, — jegyezte meg Chisholm és evvel elkezdett arról beszélni, ami mindkettőjüket olyan nagyon érdekelte. Ha hencegne és adná a bankot vagy dicshimnuszokat zengene saját hőstetteiről, a torkára lehetne az ilyesmit forrasztani. De micsoda jogon? Szerény is meg kiváló is egyszerre. — Sokkal kellemesebben érezném magam, ha legalább gyűlölni tudnám ezt az embert, — sopánkodott Blundell — de hát nem vagyok rá képes. — Nem kell gyűlölni ahoz, hogy kiszorítsuk ! — Blundell nevetett, de nem volt a nevetésében egy csöpp vidámság sem. — Arra ugyan édeskevés a kilátásunk. Éreztem, hogy törpülök és leszek mind kevésbé fontos, amikor a leányok folyton Horváth Mihi 1111 angol uri szabó Kiteey-Éa 12. sz., Reök-i ály HEHE 0000 tolnia. Kizárólag legfinoma hazai és angol keliiK Elsőrendű szabá LeakifoQQsfalanQtib kidolgoz bb ík. sü ós! unszolták az asztalnál, hogy csak meséljen. Hogy lehetne az ő dicsfényéből egy pár sugaracskát saját magunk számára megszerezni ? Nincs valami eszméd? — Az én eszmémet már fejtegettem, ajánlottam. Az a fő, hogy a mondott módon magunkra tereljük a figyelmet. Nem az én hibám, ha nem hajtod jól végre a rád eső udvarlási munkálatot. Én magam elég jól haladtam előre Miss Lamont kegyeiben. Remélem, nem kapja meg ő is a délafrikai lázat, ma este, ha jól figyeltem meg, láttam nála néhány előjelét ennek a divatos kórnak. Ötödik fejezet. Felicia akár megkapta a „délafrikai lázat", akár nem, ahoz nem férhetett kétség, hogy a majorban a Lawrence megérkezését követő napokon ugyancsak dühöngött ez a veszélyes betegség. Harctéri és transvaali szakkifejezések röpködtek a levegőben, ugy, hogy néha még Chisholm vas önuralma is megtántorodott egy pillanatra. Lawrence kezdett újra lélegzeni a töméntelen babérlevél alatt, amit honszerelmes unokahugai szekérszámra zuditottak rá és minél kevésbé feszélyezte a dicsősége, annál inkább kezdett kikandikálni egészséges pajkossága. Szerencsésebb volt sok társánál, megőrizte az ifjúságát a hadjárat alatt is, nem mintha szivtelen lett volna, hanem mert erőtől duzzadó ifjúsága föl volt vértezve a szenvedés ellen. Még abban a boldog korszakban volt, amikor az ember a legszomorúbb dolgoknak is meglátja valamely nevetséges vonását, akárhogy is igyekszik leküzdeni ezt a hajlamát. Hogy igazában milyen gyerek volt Lawrence, legjobben abból tűnt ki, hogy micsoda élvezettel mesélte el a legétvágyrontóbb részleteket. A nővérek sikongtak, de azért még az ilyesmit is eléggé szivesen hallgatták. Eliie egyszer ugy tett, mintha beakarná fogni a füleit, de csak annál in3179—1910. végr. szám. Árverési hirdetmény. Alulirott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel kőzhirró teszi, hogy a szegedi kir. járásbíróság 1910. évi Sp. III 897/4. számú végzése következtében dr Békéi Nándor ügyvéd által képviselt Katona Antal javára 103 kor. 48 fill. s jár. erejéig 1910. évi szeptemher hó 7-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján felülfoglalt és 1367' koronára becsült következő ingóságok, u. m.: különféle házi bútorok, stb. nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szegedi kir. járásbíróság 1910-ik évi V. 1928/8. számú végzése folytán 103 kor. 48 fill. tőkekövetelés, ennek 1909. évi november 1-ső napjától járó 50/0 kamatai és eddig összesen 118 korona 02 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Bodzafa-utca 5. szám alatt leendő eszközlésére 1911. évi január hó 14. napjának délelőtti 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén a becsáron alul is el fognak adatni. Elsőbbséget igénylők ennek, az árverés megkezdéséig való érvényesitósére felhivatnak, amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, jelen árverés az 1881. LX. t.-c. 120. §-a és az 1908. XLI. (41.) t.-cikk 20. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szegeden, 1910. évi december hó 27. napján. Farkas, kir. bírósági végrehajtó. DRB!SS!BBaB!SBii3S[3iai8tó!BS!2JIS!aE&il31SEi!aC3!ilE3S!Ba Bélmagyarorszáo kiadóhivatalában. kább figyelt. Mikor a leirás realizmusa már egyik vérhullámot űzött a másik után a i nagymama arcába, Ellie ajánlkozott, hogy ő majd valamivel jól fejbevágja az úrfit. Persze ezt is csak mondta és igen élvezte a tanulságos történetet. A nagymamát komolyan érdekelte a dolog, de a részletek nagyon rosszul estek neki. Bizonyos furcsa izt adott az elbeszélésének, hogy olyan ifju mondja el ezeket a förtelmes részleteket, aki kifogástalan smokingban, magakötötte nyakkendővel jelenik meg és akinek a hajzata a kellő pontossággal van elválasztva. A nagymama bizonyos félelemmel vette észre, hogy az ilyen rémes és csúnya dolgok is a történelem eimü dicső tudományba tartoznak. Ezeknek a mesélgetéseknek az lett a következménye, hogy a két nővér valami megvetésfólét kezdett tanúsítani a keményített ing, foltozatlan cipő és tán még gondosan mosott arc irányában, mert ezek az unalmas hétköznapi élethez tartoztak. Lawrence büszke volt, hogy megbirta zsákszövettel foltozni a köpönyegét, hát persze ezen köpönyeg diadalmaskodott holmi szabóvarrta öltönyök fölött. Amióta meg tudomására jutott a leányoknak, hogy egyszer Lawrence közvetlen közelében fúródott a földbe egy szuronynak a hegye, amely pedig neki szólt, persze nem is érdeklődhettek többé olyan himnemü egyének iránt, akik minden áldott éjszaka ágyban párnák közt aludtak. A kroket és a ping-pong meg olyan nevetségesen veszély nélküli, hogy akár férfiatlan játéknak lehetne csúfolni. Feliciában sokkal több volt a higgadtság, az önuralom, mint a nővérekben, de ő irf ugyancsak érdeklődött. Ezt az érdeklődését még ,fokozta Chisholm viselkedése. Ez az ur lehetőleg sokat forgolódott körülötte és leginkább olyankor Igyekezett lekötni figyelmét, amikor Lawrence a legizgatóbb emlékeit tárgyalta. (Folytatása következik).