Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-11 / 8. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 11 a kis- és nagy körúton béres magánházak, luxus- és egyszerű lakásokkal, eladók, kedvező fizetési feltételek mellett, kevés pénzzel. Ugyancsak forgalmas helyeken telkek minden nagyságban és árban eladók. Mindennemű tudakozódásokat és megbízásokat elfogad a Délmagyarországi Általános Kereskedelmi Vállalat, Mérei-utca 6/a, saját palotájában. — Telefon 958. sz. átoi iá iI3 iLí i © s N « II fa 0 K » A •4) •B fa Tűzifa, szén és Kohsz! itta GSS EÜS t- iL , SíL'íl és tel: Kizárólag elsőrendű minőségű fűtőanyagok beszerzési helye: 11 ií? fq SSli^S H »a © 3 M © fa 'CS m :S tn W © tűzifa-, szén- és knksz-!íer2gkadfr é 1 Szcfje?!, Drissszell-klfrgst 22. Házhoz szállít bármely mennyiségben : legjobb ^ minőségű bükk-, cser- éa íjyci'tyjín-liasáb- » tűzifát ÖJenkint és felvágva. Elsőrendű minőségű belföldi éa porosz káiyhafiitoszenet, léjjszcszjjyári kokszot, íssssejiet. Ponfss mérlek! üyors ögáíás! lepíáiiyfeö!]!! teU f ( El ne mulassza szükség- ^ f • • letét nálam megrendelni • • Telefon 489. (Brüsszeli-kürnt.) Gőzfürész. Gőzfavágo. H $ 'É3 fii KNp m % nyerhetnek. saBHHHHnHBxasmBSBBroaaHaHi • i 1" A p 4 TI :A ÓAA fi 1 , fAnypQ I emberek svis w íiró un Uj •V -o C'XXiaRaKrcEOMa-J^:- _ r^-'g . j MTSB3SC tehetnek szert, m Ajánlat | Szorgalmas jeligére e lap | kiadóhivatalába intézendő. | 20—1011. vht. szám. rr ... Amerési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. ö-a érteimében ezennel közhírré teszi,, hogy a szegcdi kir. járásbíróságnak. 1910. óvi V. 2320/5. 's.-.ámu vógzóso következtében dr Petrovics János szabadkai ügyvéd által képviselt Braun Hermann javára 430 korona ül fillér s jár. eroj 'ig 1 10. óvi október hó 10-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján leás felül foglalt ós 32000 koronára becsült következő ingóságok, u. ni. : lovak, gőzgépek, ökrök és bivalyok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szegedi kir. járásbíróság 1910. évi V. 2320/5. számú végzése folytán 436 korona 61 fillér tőkekövetelés, ennek 1910. évi augusztus 15. napját l járó 6°/0 kamatai, V»% váltód!j és eddig összesen 130 kor. 85 fillérben bíróilag már megállapított költségek erejóig, Szegeden, Sárkány-utca 8. szám ós a Táborutcában leendő megtartására 1011. óvi január hó 88-ik napjúnak délutáni 2 órája határidőül ki tüze tik cs ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. j;-ai érteimében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség eseten becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le-, és íeHUfoglaltatták ,é.s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1883. évi LX. t.-c. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szegeden, 1811. évi január lió 4-ik napján. Scbesztha, kir. bir. végrehajtó. mmmmmmi Középiskolát végzett: i tan&.sul fizetéssel felvétetnek a ,ilélmagyaFország' nyomdájában — Angol regény. — (13) Irta Gerard Dóra. — Nos? — Loptam. A két nővérnek ez roppant tetszett, örömükben ugy nevettek, hogy a nagymama megint éreztetni kívánta a tekintélyét és makulátlan erkölcsösségét. Csak ugy tudták nagynehezen megnyugtatni a sértett magántulajdon agg védelmezőjét, hogy megmagyarázták neki azt az általánosan elterjedt divatot, meiv szerint háborúban mindenki annjh kacsát lop, amennyit csak tud. — Hát én elemózsia után néztem, kénytelen voltam vele, mert nem volt már harapnivaló és alkonyatkor sikerült egy farmtól három pár baromfit elemei >em. Ahogy visszafelé igyekeztem, megcsíptek és ugy vittek a fővezérünk elé. Az alak, aki lefülelt, fogadozott, hogy igy meg upy, elrettentő példa lesz ám a büntetésem. Én elég roszsznl éreztem magam a bőrömben, ott ültein a sátor előtt, amelynek belsejében Roberts és Kitchener vacsoráltak, a nyergemet a megkaparitott baromfi ékesítette. A hadsegédnek köszönöm, hogy megmenekültem; ő tudniillik rögtön megértette az ügyet és a legnagyobb nyugalommal jelentette ki, hogy a kacsákat Kitchener asztala számára rendelték. Igy persze szépen elengedtek, a hadsegéd meg persze elfelejtette ott tartani a zsákmányt. Nagyszerű fiu, mondhatom. — Mesés! kitűnő! — suttogott Ellie. — Nagyszerű, én is amondó vagyok — tört ki az elismerés Blundellből. Eddig neki is sikerült ugy félig meddig fagyos ábrázattal hallgatni a délafrikai élményeket, bár nem tudott olyan ridegen hallgatni, mint mestere, a kemény Chisholm. De mikor ezt a csínyt adta elő a hadnagy, annyira megörült Blundell, hogy barátságosan mosolygott a vele szemben ülő daliára; megértették egymást, összenevettek, mint két gimnazista. A nagymama is jónak látta belenyugodni a történtekbe, tehetetlenül mosolygott, nagyot sóhajtott és azt mondta: --• Jó! van, bánom is én. Milyen elemózsiát kapott a kacsákon kívül? — érdeklődött Felicia. — - Én eddig azt hittem, hogy kétszersülttel meg húskonzervekkel élnek. — Amit csak lehet, megosztunk a lovacskáinkkal, bár nincs elég, hogy jól táplálhassuk őket. Rosszabb nézni egy pőnyt mikor összeesik, mint egy embert, aki kidől. A katona legalább tudja, hogy miért pusztul el. — Chisholm ajkára keserű ellentmondás kívánkozott, do mégsem jutott el a kimondásig — de a szegény lovak mindig mintha kérdezték volna: miért vagyunk mi itt ? miért pusztulunk mi el ? Egy bizonyos ponyra gondol. Kockáztatta meg e kijelentést Felicia, mert Lawrence szemében valami hirtelen szomorúságot látott meg. — Arra biz én, — felelt Lawrence. A ponyra gondolok, amelyen Kitchenert kellett volna Pretoriába követnem. Rámparancsolt, hogy mindig közel mögötte lovagoljak és ő bizony nem gondolhatott arra, hogy milyen holtrafáradt az én lovam, mikor az övé teljesen friss. Szegény lovacskám ugy erőlködött, ahogy csak bírt, a szívdobogását egész testemben éreztem, olyan volt, mintha a szememmel látnám, hogy ugrál benne a sziv. AZ első fél kilométer után elvágódott, de rögvest talpra állt. Mikor másodszor esett cl, már rúgással kellett nógatnom, harmadszor már keményebben voltam kénytelen vele bánni. Egyszerre mintha visszakapta volna régi erejét, nekiiramodott, nyílsebesen rohant vagy hetven métert, azután fölfordult, odaverte a fejét a földhöz ; vége volt. Nem tehettem mást, leszedtem róla a nyerget, a fejemen hordtam, ugy vonultam be gyalogszerrel Pretoriába, persze jó néhány órával Kitchener után. Mindenki hallgatott, még a két nővér sem csacsogott; megilletődve sütötték lo a szemüket. Mintha a kiszenvedett ló képe megéreztette volna velük a liáboru borzadályait. Ez a szegény állat bátran viselte magát és kidőlt; a két leány most egy pillanatra megsejtette, hogy a háborúról keringő hangzatos frázisok, hazafias jelszavak mögött •valami irtózatos, igazi kin és gyötrelem létezik. A nagymama szemei is furcsán fénylettek, mintha köny csillámlott volna bennük. Mikor a szalonba értek, Felicia megragadta az alkalmat, hogy jóvá tegyen valamit, amit elkövetett ós ami megérkezése perce óta bántotta. Blundell és Chisholm épen az imént búcsúztak el; ez a Chisholm a legnagyobb buzgalommal udvarolt Feliciának egész este, ez meg annál jobban csodálkozott, mert ugy tudta, hogy Chisholm kimondottan Ellie bájainak rabja. A két nővér most arról igyekezett meggyőzni a nagymamát, hogy őnéki legkevésbé sem kötelessége addig fönnmaradni, amig a társaság ifjabb tagjai is elálmosodnak. Különben is kijelentették, mint az ifjabb nemzedék képviselői, hogy még nagyon sokáig eszük ágában se lesz elálmosodni. Ezt az időpontot választotta Felicia arra, hogy odamenjen egyenesen Lawrenceliez. — Egész este bocsánatot akartam kérni öntől Mr. Barclay ós most nyilik alkalom. — De kérem, Miss Lamont, mi okból akarna bocsánatot kérni ? — Azért, mert hallatlan csacsiságommal nem birtain fölfogni, hogy kinek a tiszteletére vannak kitűzve a lobogók. Mit szól hozzá, azt hittem, az én bevonulásomat ünneplik. (Folytatása következik).