Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-10 / 7. szám

10 ÜÉLftAGYAftORSZÁG 1911 január 10 lésével tartott legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a nyári vándorgyűléssel kapcsolatban méhészeti kiállítást rendez, amelynek védnökéül Gerliczy Ferenc bárót és Ambrósy Béla bárót kéri föl. Ezután megalakították a vidéki helyi bizottságokat, amelyeknek a méhészek érdekeinek megóvása és termékeiknek értékesítése a céljuk. A helyi bizottságok elnökei lettek: Tápén Matton Aladár, Szó'regen Matrisottó György és Szentmii• álytélken Hegedűs József. A közgyűlés örömmel vette' tudomásul, hogy az egyesület mintaméhészetet létesített. Gallér Kristóf tanítóképző intézeti igazgató indítványára elhatározták, hogy a tanítóképző mintaméhesét nagyobb arányúvá fejlesztik és részére állami támogatást eszközölnek ki. Végül megalakították a tisztikart. (Elnök lett Vékes Imre, alelnök Bernátsky János, pénztáros Yánky Imre, jegyző-titkár Csikós Ferenc. . (—) líétsz&BÖtven tonna argentínai has. Triesztből jelentik, hogy tegnap este odaérkezett a Diandobte-hajő Argentínából hétszázötven tonna fogyasztott hússal. A bécsi élelmezési bizottság két tagja már várja a szállítmányt, meg Fogja azt vizsgálni és szerdán érkezik a fogyasztott argentínai hus Becsbe. (—) Az Alsótissapart rendezése. A szegedi alsótiszaparti rakodópartot mindinkább a a közlekedésbe ós az áruk lebonyolítására akarták bevonni, de teljesen eddig azért nem sikerült, mert az nagyon elhanyagolt, még ki se kövezték eddig ugy, hogy elvárni lehetett volna. A szegedi Lioyd társulat aztán átiratában arra kérte a városi tanácsot, hogy köveztesse ki a rakodópartot. A tanács elhatározta, hogy az ut rendezését fölvette az 1912 évi kővezési programiába. Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Dólmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hírlap- és nyomdavállalat Szegeden, Koróna-utca 15. (Bokor-palota.) kitűnő hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 5, 3, 10 forintért ás feltebb. Hangverseny-hegedűk 20 forinttál í'l sírt. Iskolai ís liarffifitiii'mnb m Sssisos xenetuurt és wtilK-mploini Hol IHUIJlUhlUA kedvelni Itiwnjsicevok, hnrok. VOIÍIUI t'•>•; InTtok iit TŰ -- • Vji'tk-t! í-y-i if tetóobfo mintis^hea. ^J úbX.l&ŐlAtík űdl&aiuWA Jc'ildvnlübU hang-tart<3 sserkczottel, pouúl néikui ííö forinttól felíebb. pedáMnl pAnnÁ^lf beszélőit Q forinttól feljebb. * ÖHÖ^ wí Ufíi;!10ií)n RÍ3pete a !e<r arányosabb árakon. Hengerek cs le:no:e<c a vi5á<f leij* !ti**e>*ebb E2üs< véwji^i w-ek ¥ *?.I v <6 £ ft 1 e i v e 1. Das raktár kiváló fryiíriijiányu uj cs átjátszott aongorák C"> i)iu.nh0k2)ain Kt'jri zongorák t's o^ycó hangszerek ujakra becsovéltetnok. tKfet'íu. ZröS^sttnjKo intézet. Teíjes Ltok ScSazoi*e!ét»o kedvező ieitéfelek mellett. Toraásmti és kőzaé^i dobok dus választékban. Sternbercj Ármin ésTes' 1 w u. ti Kr. tóvári EsangsioroYár föUcleíSbco B2IM3Í, YiL íiicsii-3i 33 KrVt - airje^yzy'iiiit (minden cikkről külön) ingyen küldüuk, csalc t^ keli iiiii, Hiiliilu hanybzcr.'aj kivuatafcik uz árje^yzélc biró ur-i £ r emberek ! tehetnek szert, & Ajánlat Szorgalmas jeligére e lap kiadóliivatalába intézendő. Makó város polgármesteri hivatalától. 265/1911. Makó városánál több dijnoki állásra pályázat hirdettetik. A dijnoki állások évi 792 korona fizetéssel vannak javadalmazva s szorgalmas működés esetén az illető napi- / dija 5 koronára emelhető. Fölhivatnak mindazok, kik ezen dijnoki állások egyikét elnyerni óhajtják, i hogy pályázati kérvényüket erköicsi s | eddigi működésüket igazoló bizonyítványaikkal fölszerelve, Makó város J polgármesterénél a folyó évi január hó 25-ig személyesen nyújtsák be. Makó, 1911. évi január hó 6-án. Dr Galambos Egiiácy i polgármester. aki gépírásban, levelezésben és könyvveiésben jártas, felvétetik. Előnyben részesülnek, akik fa- és szénkereskedésben alkalmazva voltak. írásbeli ajánlatok »PaSÍflÜBk lű« Szeged, főpostára küldendők AZ ELET HÍDJA — Angol regény. — Irta Gerard Dóra. (12) — Igazán, il'/en jól még senki sem szolgált ki — nevetett Felicia, kalapját egyik lovagjának nyújtotta át, napernyőjét meg a másiknak. Blundell szegény érezte, hogy most bókkal illenék válaszolni, de amig igyekezett kigondolni a mondókáját, Chishoim már a szóbeli részszel is elkészült. Igen finom, hatásos dolgot mondott, arról, hogy rabszolgák sokkal nagyobb buzgalommal tudnak szolgálni úrnőjüknek, mint fizetett cselédek. Felicia azt is olyan nyugodtan, kedvesen hallgatta végig, mint ahogy elfogadta figyelmes segédkezésüket. Majd belemélyedt a legközelebbi karosszékbe, látszott, hogy igazában jól érzi magát. Ellie öt perccel később lépett be, gyötörte a lelkifurdalás, kereste a második vendéget, A három „közönséges halandó" akkor már elég jól szórakozott együtt. Ez teljesen megfelelt Chishoim tervének, de a kevésbé edzett Blundell zavartan pattant föl ültéből és csak annak örült, hogy legalább nem szive Maryje találta őket ilyen barátságos, jókedvű együttlétben. Chishoim is, Blundell is átküldötték a frakkukat, amikor megkapták az estélyre szóló meghívást. Ezzel talán a házdiszitésben kifejtett buzgalmukat akarták megjutalmazni a leányok, de ez a jutalom félig-meddig büntetésnek is beillett volna, mert az estebéd idejéig Lawrence már fölocsudott abbeli ámulatából, hogy 5 az érdeklődés középpontja, sőt nemzeti hős. Ha ez ugyap lehetséges, igy még jobban tetszett nekil;. Marynek meg Ellienek esze ágában sem volt, hogy ilyen ünnepélyes alkalomkor holmi hétköznapi társalgást lehessen megtűrni és bármennyire igyekezett is Lawrence fottballról és más ártatlan, nem személyes ügyről beszélgetni, unokahugai mégis folyton visszaterelték minden más tárgyról az egyetlen, örök Délafrikába. Se szere, se száma nem volt a kérdezősködésnek. Hogy hány ütközetben vett részt? Milyen közel járt hozzá a golyó ? Hát a bur vezérek közül kit látott szemtől szembe ? És mit érzett, amikor csatázott? — Ugyan Lawrence, mondd csak, szépek a bur nők? Flirtöltél-e velük sokat? — De édes Mary, micsodákat kérdezel! Nagyanyó, aki az asztalfőn ült sopánkodott eképen és a gyöngécske, fehérhajú öreg asszony gyönyörűen elpirult. Nagyanyó, szegény elvörösödött, ahányszor illemérzékét sértette valami és mivel ilyen „nem illik" minduntalan fordult elő, a kedves aggnő folyton irult-pirult. Roppant kellemetlenül érintette, hogy erről az ódivatú szokásától nem tud megszabadulni, Mary a legcsekélyebb pirulás nélkül szokta kijelenteni, hogy az összcsaládban a pirulást, szégyenkezést és föiháborodást a nagyanyó végzi mindnyájuk helyett. Rendesen nem törődött az unokái társalgásával, hagyta őket; de tehetetlensége tudatában néha meg akarta mutatni, hogy ő milyen erélyes számottevő személyiség. Ilyenkor aztán felfrottyant, minden kicsiségért megorrolt. Most bosszantotta, hogy Lawrence és a leányok már ilyen bizalmas hangon csevegtek. Unokabátynak a fiu unokabáty volt, de a rokonság még nem volt elég közel. Mary és Ellie hasonlítottak egymásra, az egészséges vérmes sötéthajú leányok fajtájához tartoztak. Mary volt a karcsúbb, barnább és szebb, általában többet csacsogott mint a buga. Igen jól játszott csodálkozással fordult most nagyanyja feló. — Hogy én micsodákat kérdezek ? Ugyan j kérem mit mondtam ? Nekünk rokoni köte| lességünk, hogy kifürkésszük, nem e feledj kezett meg Lawrence odaát az ő valláserkölcsi alapon nyugvó nevelésről. Ez tulajdonképen a maga kötelessége volna — kérem hagyja csak, fölösleges a pirulás, a kikérdezést meg csak bizza reám. Ugy is tudom, hogy egy csomó bur leánynak udvarolt a gyerek ; de ugye borzasztó Ízléstelenül öltözködnek? — Még nem mesélted el, milyen érzés az, ha az ember csatában vesz részt — szólt most Felicia, aki nem tudott versenyezni a nővérek pörgő nyelvével. Szomszédját, Chisholmot azonban a legkegyetlenebbül elhanyagolta és csak a délafrikai társalgását figyelte. Figyelnivaló meg mindig akadt. Hiába igyekezett a boldogtalan harcos valahogyan lejutni arról a talpazatról, amelyről kedves unokahugai a világért sem akarták leengedni. Érezte szegény, hogy milyen nevetséges szerepet erőszakolt rá a honleányok rajongása és Chishoim meg Blundell hallgatag ellenzése még fokozta ezt a kellemetlen tudatát. Próbált kitérni a kérdések elől, kitérőleg válaszolt, másról igyekezett beszélni, de mindezek dacára mégis csak megértette a társaság, hogy Lawrence nem azért jött vissza seb nélkül, mert féltette a bőrét. Néha egészen véletlenül, valami fogás alkalmából tudódott ki, milyen veszélyekkel, nélkülözéssel állott szemben odakint— Látod nem feledkeztünk meg az Ízlésedről — jegyezte meg Mary aki az asztal végében kacsát szelt föl. — Tudom nem ettél kacsát amióta kimentél Afrikába. — Ettem biz én — felelt Lawrence és el' nevette magát valamin, amire hirtelen emlékeztette ez'a pár szó. — Amikor legutóbb kacsát falatoztam . . . — Halijuk, halljuk, mesélj — szólt Elli0 és ugy nézett végig a társaságon, hogy íl szemével világosan azt parancsolta: na, mosl cSend legyen. — Izé, nincs mit — tért ki Lawrence aki megint roppant kényelmetlenül kezdt0 magát érezni. — Csak az jutott eszembe< hogy a legutóbbi kacsákat, amelyekket jó*' laktam . . . (Folytatása következik).