Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-10 / 168. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 10 nus akkor is számit, lia a reichsrath képviselőháza üléseit elnapolná s ha a kormányelőterjesztéstöl számított négy hegnél hosszabb időre napolná el magát, ugy ennek az a hatása volna, hogy a készfizetés fölvételére vonatkozó előterjesztés, a^ osztrák képviselőház által jóv^hagyottnak volna tekintendő. íme, a bizonysága annak, minő körültekintéssel gondoskodott arról kormányunk, hogy a készfizetés tényleges megkezdését ellenséges elemek meg ne akadályozhassák. És ha ma előkelő ellenzéki oldalról azt az aggodalmat hallottuk, hogv az ötödik szakasz egy obstruáló kisebbséget ruház föl tulajdonképen a törvényalkotással, mert hiszen obstrukció esetén a készfizetés a döntés kitolása által lép életbe, igy ez csak tetszetős elméskedés, mert az igazság az, hogy az ötödik szakaszban kikötött döntési határidő épen azt van hivatva biztosítani, hogy egy Obstrukció a parlament határozatát Magyarország érdekeinek nagy sérelmére, tetszése szerinti időre el ne odázhassa. Evangélikusok a miniszterelnöknél. Budapestről jelentik : Az ágostai evangilkus egyház küldöttsége ma délelőtt a.képviselőházban tisztelgett Kliuen-Héderváry gróf miniszterelnöknél, Prónay Dezső báró főfelügyelő vezetésével. A küldöttségben resztvettek az egyház összes vezetöférfiai. Prónay Dezső kért« a miniszterelnököt. hogy hajtsa végre az 184-8. évi XX. évi törvénycikk intézkedéseit, valamint egészítse ki a lelkészek fizetését kétezernégyszáz koronára, A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy miután a jövő évi költségvetés már készen van, kérésüket a következő költségvetés összeállításánál figyelembe veszi és ha lehet, teljesiti. Az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajiását szintén kilátásba helyezte. Az WHjjol választások. Londonból jelentik. Megválasztottak: 147 liberálist, 193 unionístát, 28 munkás-pártit, 45 Redmond-ir pártit és 5 ir ellenzékit, A liberálisok eddig 13, az unionisták 19, a munkás-pártiak pedig négy mandátumot nyertek. Őt nem is vonták bele a tárgyalásba, sőt visszautasították, midőn mégis beleszólt: — Nem fogsz belehalni ; fogsz kapni mást! — Ilyent soha! Te neked pedig semmi közöd a dologhoz ! — mondá a menyaszszony haragosan, mert vérmes is volt. És amig sirdogált, arra is gondolt, hogy ha még az öreg nagykereskedő élne, aki egyszer azt mondta neki: Nem sajnálna tőle tízezer forintot is". De ő akkor goromba volt és a kereskedőt is hamarosan megütötte a guta, A leány azonban a gondolatát nem mondotta el, erkölcsös családhoz tartozott, úgynevezett rossz nők még eddig nem voltak a famíliában. Sőt bizonyos szemérmesség sem hiányzott belőlük, Samu előtt is átallottak női dolgokról beszélni. Az el is sompolygott és csak másnap tért haza. Éjjel érkezett meg, de az anyját még ébren találta. Az — nyilván nem iránta való aggodalomban — virrasztott és elöljárójában leszidta a későn érkező fiatal embert. Ez nem mentegetőzött, odament hozzá és hogy a közös hálóteremben alvókat ne zavarja, lahajolt hozzá és ugy súgta: — Mama, én tettem valamit! — mondá igen idegesen. — Mit, mit, te szerencsétlen ? Az anya a fiúgyermekeket és főképen ezt — nem becsülte sokra, leányairól való gondoskodása háttérbe szorította őket. — Nem is akarom tudni, amit tettél, nekem ne is mond! — szólt keserűen. — Jól van, — mondá a fiu —neked nem is kell tudni róla. Amit tettem, magamnak tettem. De hoztam neked valamit. Az anya kidugta a paplan alól meleg, köA képviselőház ütése. — Harc az unalom ellen. — (Saját tudósítónktól) Ma újra az indemnitás körül szólaltak föl ellenzékiek. Természetesen az indemnitásról semmit se beszéltek. De azonkívül mindenről volt szó. Justh János, az első szónok elbeszélte, hogy a debreceni közigazgatási tanfolyam három előadóját mellőzték, mert azok a függetlenségi jelöltre szavaztak. Persze általános nagy figyelem nélkül hallgatták, bár Justh Jánosról mégis soron kívül megjegyezték, hogy Justh Gyula fia és közkatonája. Justh János, amikor bejelentette, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot, ugyanakkor beszólni kezdett Hódmezővásárhely képviselője, Kun Béla. Nagyon harciasan mondta mindazokat a frázisokat, amelyeket bátran elhagyhatott volna, mert akkor se használt volna az ellenzéknek. Igaz, hogy igy sem ártott. Bejelentette, hogy az ellenzék hónapok óta nem obstruál, az pedig, hogy a nemzet függetlenségéért küzd, nem meddő közjogi küzdelem. Így mondotta Kun Béla, de megbocsátották neki, annál inkább, mert mint Farkas Pál megjegyezte, nem mondott ujat. Aztán Ugrón Zoltánnal keveredett polémiába azért, hogy az Az Újság nagyszerű Jap-e. Majd hirtelen, minden indokolás nélkül megjegyezte Kun Béla, hogy esztendőkig küzdött a koalíció ellen, de erre is megadta neki a feleletet a Justh-párti Kunnak Gsury Pál, mert bemutatta Kun Bélát ugy, hogy volt szabadelvüpárti is. Erre Kun azt a választ adta a Háznak, hogy a javaslatot nem fogadja el. A mai ülésen különben más szóharc is volt még. Mikosevics Kanut személyes kérdésben felelt Kun Béla támadásaira és hangsúlyozta, hogy a meggyőződését soha nem titkolta, még akkor se, amikor a Bácskában a függetlenségi rémuralom tatárjárása dult. Erre kitört a vihar, fölugráltak, harci zaj támadt, ugy hogy az ülést is föl kellett függeszteni. Ez a vihar is elmúlt, aztán tovább harcoltak az unalom ellen. Holnap még folytatása következik. A mai ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Szojka Kálmán, Szinnyei-Merse Félix, Hammersberg László. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése vér kezét és ijedten fogta meg a neki átnyújtott hideg tapintású csomagot. — Pénz, a pénz! — mondá Samu egyszerűen. — Épen annyi, amennyi kell. Tiz forintot levettem belőle magamnak. Jő helyről hoztam, ott, ahol sok van. — Vidd, — mondá az anyja, egész testében reszketve, de a papircsomót görcsösen szorította a markába, amiről öntudata, erkölcsi lénye bizonyára nem tehetett. Gyertyát akart gyújtani, de Samu nem engedte. Szegény özvegy asszony létére nem is erőlködött nagyon, főkép azért nem, mert Samu megnyugtatta, hogy az összeg nem erészakos pénz, nem rabolta, ellenkezőleg nagyon simán vitte el. És hogy elvitte, nagyon későn fogják megtudni, esetleg soha. — Mama, — suttogott Samu elérzékenyedve — én most több ideig ugy sem kereshetek rátok. A jövő héten be kell rukkolni. Engem nem bánthatnak három évig. Azután talán el is felejtik. Vagy én helyreigazítom. Küldjetek néha egy-egy forintot, katonának jól esik. Sátoros ünnepen egy kis kalácsot, ha nekem küld olyat, amilyent maga szokott sütni. Csak hadd menjen férjhez a menyasszony, nekem meg ne haljon. A pénzzel vigyázzanak, készpénz, azt ugy lehet kezelni, ahogy akarják . . . Kezét csókolom, mama! Megcsókolták egymást és Samu, ahogy jött, nesztelenül elment. És hogy az éjjel, a rossz álom elmúlt, ott volt a jó, a fehér, a biztos pénz, eredetének semmi rossz jele nem volt rajta, az amorettek mosolyogtak, a géniuszok ideáliskodtak rajta, akár azon a nagy bankón, amelyet a tőzsér ád hozományba leányának . . . után az elnök meghatott szavakban emlékezik meg Heintz Hugónak, Selmecbánya város képviselőjének váratlan elhunytáról. Az elhunyt emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg a Ház és megbízza az elnökséget, hogy a ravatalra koszorút helyezzen. Több kérvény ismertetéso után Lukács László pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjeszt be az 1887. évi XLV. törvénycikk harmadik, negyedik és ötödik szakaszainak módosításáról és kiegészitéséről. A javaslatokat a bizottságok elé utalják: (Justh János beszéde.) Justh János (Justh-párti) támadja az inde-mnitási törvényjavaslatot és a kormányt is, amely még most sem szűnik meg a függetlenségi képviselők támogatóit üldözni. Elmondja ennek illusztrálására, hogy a debreceni közigazgatási tanfolyam három előadóját mellőzték, mert a függetlenségi jelöltre szavaztak. Ilyen vakmerő üldözéseknek az előző kormány nem merte kitenni a más meggyőződésen levőket. A kormány iránti bizalmatlanságának második forrása a jövő munkaprogramja, amely nem olyan irányban halad, hogy az ország gazdasági jövőjét biztosíthatná. Határozott kijelentést kiván a választójog kérdésében is, mert néni tudhatja, hogy a Tisza, Székely vagy Lukács kijelentéseit tekintse-e kompetensnek. (liun Béla beszéde.) Kun Béla (Justh-párti) támadja a munkapártot, amiért szónokait nem állította csatasorba az indemnitás védelmére. Polemizál Mocsáry Sándor munkapárti minapi beszédével, amelyben az foglaltatott, hogy az ellenzék maddő közjogi vitával akasztja meg a kormány munkásságát. Az ellenzék hónapok óta nem obstruál, az pedig, hogy a nemzet függetlenségéért küzd, nem meddő közjogi küzdelem. Farkas Pál (munkapárti): Mondjon ujat! Kun Béla : Olyan ujat nem tudok mondani, hogy Farkas Pál ur ne támogassa a kormányt. Bírálja a kormány pénzügyi programját. Sürgeti a fokozatos örökségi adót. Sándor Pál (munkapárti): Ezt mi is követeljük. Kun Béla : Hát akkor miért nem valósítják meg? Nem bízik Zichy János szabadelviiségében, aki a tanítók szabad-egyesületét föloszlatta. Tiltakozni keli az egyesülési jognak ilyen megnyirbálása ellen. Ugrón Zoltán (munkapárti): Próbálták volna meg Kálvinnal szemben! (Zaj. Az elnök csenget.) Föl akarja olvasni Az Újság egy cikkét. Kun Béla : A választások előtt azt mondta Ugrón Zoltán képviselő ur, hogy Az Újság nagyszerű lap . . . Ugrón Zoltán : Soha se mondtam ! Kun Béla: Olvassa Az Újság egy régebbi számát. Mikosevics Kanut (munkapárti): Olvassa a tegnapelőttit! Kun Béla: Ha volnának „Az Ujság"-nak a közjegyzői kinevezésekre vonatkozó közleményei, méltóztassék azt itt egy beszéd keretében felolvasni. (Derültség balról.) Tovább olvas egy újságcikket a horvát kérdésről. Ugrón Zoltán: Ki rontotta el a horvát kérdést'? (Mozgás balról.) Az elnök csenget és figyelmezteti Ugront, hogy miután úgyis szólásra jelentkezett, mondandóit akkor adja elő. Kun Béla: Támadja a kormányt, amely boldog uj korszakot teremtett a közjegyzők és gyógyszerészek számára ... Ertsey Péter (munkapárti): Önök nevezték ki Olay Lajost! Kun Béla: Ez részünkről hiba volt, elismerem, de ez nem menti önöket, hogy hasonlóképen cselekedve, vétket ne kövessenek el. Esztendőkig küzdöttem a koalíció ellen. Csury Pál (munkapárti) : Szabadelvüpárti voltál ! Kun Béla ismételten hangsúlyozza bizalmatlanságát a kormány iránt és a javaslatot nem szavazza meg. (Taps balról.) (Vita a Bácska körül.) Mikosevics Kanut (munkapárti) személyes kérdésben szólal föl ós reflektál Kun Bélának szerinte érthetetlen támadására. Harminc éven keresztül — úgymond — megtartottam meggyőződésemet és nem hallgattam, mikor a Bácskában a függetlenségi rémuralom tatárjárása dult. (Óriási lárma támadt e szavakra.) — Nem igaz ! Aljas rágalom ! — kiáltja Lovászy Márton. A munkapárton tapsolnak.