Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-06 / 165. szám

2 DÉI, MAGYARORSZÁG 1910 december 1 lepte számos tisztviselőjét és parla­menti pályájának minden ismerőjét. Hogy a legreálisabb és legtakarékosabb pénzügyminiszter finom és elmés debat­ter, rég tudta mindenki. De hogy olyan félelmetes debatter, akinek vágásai és döfései ellen nincs páncél és nincs oltalmazó pajzs, most tünt föl egész nagyságában. Polónyi Géza, a dilettáns vakmerő­sége után, az ellenzéktől teljesen cser­benhagyva, a teremben ülő néhány ellenzéki képviselőtől a biztatás s a rokonszenv legcsekélyebb jeleiben sem részesítve, a türelmetlen és maga ellen lázított többség suhogó vesszőcsapásai­tól követve, szemben egy mindig egye­nes uton járó, közbecsülésben álló, puritán gondolkozású ellenféllel, aki a tudásnak, a logikának, a finom, elmés gúnynak, de a csontig ható polémiá­nak nehezebb fegyvereivel is védeke­zett ellene: igy élte át Polónyi hosszú parlamenti pályája legszomorúbb órá­ját. Azt, amelyben nemcsak politikai barátai és bajtársai hagyták el; de amelyben ő maga is elhagyta önmagát. Hát újra „sírásónak" készül? Jó. De akkor erősebb és fénylőbb ásóval jöjjön, mert a négy koalíciós esztendő­nek (amelynek egyrészében Polónyi miniszter is volt) a tapasztalatai nem multak el nyom nélkül a magyar föld fölött. Ez a kiábrándult, keservesen megcsalódott magyar föld kemény és fagyos lett az obstrukciók levitézlett hőseivel szemben. Ebből a kemény, kövecses földből, ilyen rozzant ásóval aligha lesz egyhamar sir — a munka­párti kormányt temetni. Utazás egy előadás körül. (Saját tudósítónktól.) Mindinkább jobban és jobban tárgyalják Fáber Oszkárnak a Mária­kongregációkról hirdetett előadásának elmara­dását. Amiért Fáber Oszkár dr előadását, a Lloyd termének már előzőleg rendelkezésre bo­csátása után megakadályozták ugy, liogy a termet Obláth Lipót elnök nem adta át, tulaj" donképen az ellenkező liatást érték el, mert most már kétségtelenül óriási érdeklődés kisé­Az ideál, akinek égi bájaihoz borzasztó rossz, de mégis a világ legszebb verseit irják, akit a legerősebben kívánnak, de sohasem meg nem érintenek, akinek ajkán millió csók csattan el gondolatban és akiről pirulva ismerik el nagynéha, hogy enni is szokott. Én édes istenem, hogy keringéltünk mi e körül az ideál körül és milyen nagy földi szenvedéseket éltünk át egy-egy véletlen összeszólalkozás miatt, melynek indító oka lehetett egy halvány mosoly, egy tánc, egy képes lap . . . És aztán milyen tündéri bol­dogság volt e kibékülés, amikor néztünk, néztünk egymásra szótlanul, csacsi módon, de az a szótlanság vetekedett Petőfi, vagy Petrarca szerelmes gyermekeivel. És . . . és . . . dehát lehetséges az . . . Le tudnám én írni mindazt, ami a lelkünkben élt és van-e toll, amely csak halvány kör­vonalakat is tudna rajzolni a diákvilágról; a szertelen szépségeket szavakkal el lehet mondani? . . . Ami aztán jött . . . Nem, erről nem beszélek . . . Csitt, hallgassunk . . . Hisz el­érünk nagyon hamar az útra, ahol lépésről­lépésre ballagunk és oly szegények leszünk, egy-kettőre kifosztanak bennünket és meg­érjük, hogy a rózsa is szúrós lesz, ha hoz­záérünk . . . A sárospataki diákoknak üdvözlet innen nagy Budapestről és megtartom az álmot, az üdeséget, amit öntudatlan küldtek egy szürke kis levélben . . . Hetében lesz módjában megtartani Fáber Osz­kárnak a hirdetett előadást. Hogy milyen ka­varodás támadt eddig is, az előadás megtartása előtt, azt legjobban bizonyítják azok a nyilat­kozatok, amelyeket a Délmagyarország munka­társa előtt elmondottak. Oblátti Lipót ezt a nyilatkozatot teszi: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A Délmagyarorsság szombati számában egy egész hasábon át „Utazás egy előadás körül" cim alatt foglalkozik azon eljárá­sommal, hogy Fáber Oszkár dr-nak terve­zett fölolvasását társulati helyiségünkben meghiusitottam, mert nagytermünket a jel­zett célra nem engedtem át. Igaz ugyan, hogy egy izben az engedélyt megadtam, de akkor az előadás tárgya előt­tem ismeretlen volt és valamint minden ed­digi esetben, ugy ezúttal sem akartam a Társadalomtudományi Társaság kívánságá­nak teljesítése elé akadályokat gördíteni. Ámde mikor arról értesültem, hogy fele­kezeti ügy kerülne most szőnyegre, elhatá­rozásomat meg kellett változtatni, mert hasonló témák megbolygatását helyiségeink­ben semmikép sem tartom társulatunk cél­jaival összeegyeztethetőnek. Az ezen ügyben elfoglalt elvi állásponto­mat ekként kifejtvén, egyszersmind kiter­jeszkedem arra is, hogy nem a választ­mányra hivatkozva tagadtam meg az elő­adás engedélyezését, hanem tisztán elnöki hatáskörömben intéztem el a dolgot. Végül kijelentem, hogy ezen ügy elinté­zése korántsem érinti az én saját egyéni meggyőződésemet, melynek szabadelvüsége a Társadalomtudományi Társaság helyi ve­zetősége előtt — azt hiszem — eléggé ismeretes. Szeged, 1910. december 4-én. Teljes tisztelettel Oblátli Lipót, a Lloyd-társulat elnöke. * Obláth Lipót nyilatkozatának kétségtelenül az a legérdekesebb és igen sokat megértető része amelyben közli, hogy nem a választmányra hivat,, kozva tagadta meg az előadás engedélyezését, és hogy az ügy elintézése korántsem érinti az ő saját egyéni meggyőződését, A Lloyd tagjai pedig a Lloyd választmánya elé ezt a fölvilágosítást kérő írást küldik: Tekintetes Választmány! A szegedi napilapokból arról értesültünk, hogy az elnökség a Szegedi Társadalom­tudományi Társaságtól a már adott engedélyt visszavonta, hogy Fáber Oszkár dr, a kiváló szociológusunk a Mária-kongregációról szóló előadását a Lloyd termeiben megtarthassa. Minthogy e hirtelen intézkedésnek az a lát­szata, hogy ebben illetéktelen faktorok mű­ködtek közre s minthogy ennek a szokatlan eljárásnak az a színezete, hogy a Lloyd­társulat talán opportunitásból nem vesz részt a klerikálizmus és a papi uralom el­len világszerte folyó küzdelemben, amelyben pedig, véleményünk szerint, résztvenni köteles­ségünk, — azt a tiszteletteljes kérdést in­tézzük a tisztelt választmányhoz: világítson föl bennünket, hogy mi volt az elnökség eljárásának az indoka és kinek a közben­járására történt a már megadott engedély visszavonása? Szeged, 1910. évi december 4-ikén. Sólyom Gyula, Adler Rezső, Holtzer Jenő, Bokor Emil, Reiter Arnold, Holló Samu dr. Gruber Zsigmond, Engelsmann Mór, Sándor Lajos, Kardos Samu, Márer Gyula, Barta Dezső dr, Komis Béla dr, Fényes Béla dr, Hoffmann Ignác, Kárász József, ifjabb Winkler Mihály, Schweiger Miksa és Rosen­feld Nándor. * Eddig tizenkilencen írták alá a választmány­hoz intézett sorokat, de minden jel szerint sokan aláírják még, mert a további aláírások folyamatban vannak. Hogy a Lloyd tagjai mint fogadták az előadás megakadályozását, azt leg­jobban a Lloyd alelnökének, Wimmer Fülöpnek a nyilatkozata jellemzi: — A legnagyobb mértékben elitélem azt az intézkedést, hogy nem bocsátották az előadás megtartására a Lloyd termét. Holott a Szegedi Társadalomtudományi Társaság számára eddig is átadtuk a termet és most is átadta már az elnök, — tehát a felelős­ség nem a IJoydot, hanem a Társadalom­tudományi Társaságot terhelte volna. Fele­kezeti kérdéssé ép azáltal fogják föl az egész ügyet, hogy megakadályozták az elő­adás megtartását. Én különben a választ­mánynak sürgős, lehetőleg a hétfői napra való összehívását kértem, de érthetetlen, hogy Obláth Lipót elnök még mindig nem intézkedett az összehívás érdekében. Kérésünkre mondotta el Wimmer Fülöp ezt a nyilatkozatot. Szóval, a kavarodás mindinkább nagyobb. Fáber Oszkár dr pedig az előadást mégis meg fogja tartani, Szegeden. A jövő vasárnap' december 11-én délelőtt féltizenkét órakor, a Tisza-szálló nagytermében tartja meg Fáber Oszkár előadását a Mária-kongregációkról. Az előadásra hir szerint a budapesti teológiai fa­kultás egyik tanára is Szegedre jön. A képviselőház ülése. — Hazai beterjesztette az ujoncjavaslatokat. — Polónyi válaszolt Lukácsnak. — (Saját tudósítónktól.) A mai ülésnek két érdekessége volt: Hazai Samu honvédelmi miniszter beterjesztette az ujonclétszámról és megajánlásról szóló javaslatait és Polónyi Géza, — akiről Lukács László szombaton alaposan leszedte a keresztvizet — ma vá­laszolt a pénzügyminiszternek és igyekezett bebizonyítani a maga igazát. A nagy kártya­keverőt szombaton annyira frappirozta Lu­kács hatalmas beszéde, amelylyel helyes vi­lágításba helyezte az ötszázhatvan milliós kölcsön ügyét, hogy érdemben nem tudott aznap válaszolni. Csak mára szedte össze magát és nagyliangu kijelentésektől hem­zsegő beszédben próbált megbirkózni a pénz­ügyminiszter tényeken alapuló, ökos érvei­vel. Természetesen, ez nem sikerült és meg az ellenzék részéről se támogatták helyeslő és bátorító közbeszólásokkal. Egyébként az indemnitás vitája untatta ma a Házat. Horvát szó is hangzott, de ami­kor a képviselők meghallották a Visoki Sa­bore-1, csapatostól hagyták el a termet. Popovics Sándor horvát tolmács alkalmaza­sát kérte és megfenyegette a kormányt, ha nem engedi meg, hogy a horvátok anya­nyelvükön beszélhessenek a Házban, levon­ják a konzekvenciákat. Az elnök azonban határozottan tudtára adta a hatalmi tulten­gésbe esett horvátoknak, hogy semmifele ijesztgetéssel se tudnak rá hatni és ő ra­gaszkodik pénteken tett kijelentéséhez. Negyedtizenegykor kezdődött az ülés. Elnök: Berzeviczy Albert. .Jegyzők: Rojka Kálmán, Szinnyei-Merse Félix» Hammersberg László. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy az összeférhetetlenségi állandó bizottság december tizenkettedikén ül össze Horváth Mihály összeférhetetlenség1 ügyében. (A z újonc javaslatok.) Hazai Samu honvédelmi miniszter beter" jeszti az 1911. évi ujonclétszám megállapitásá_ ról és megajánlásáról szóló törvényjavas, latokat. Az első javaslat szói az ujonclétszámról. Az első szakaszban megállapítja az ujonclétszámot százháromezerszáz főben, a lovasságét tizen, kétezerötszáz főben. A közös hadsereg létszá­mából negyvennégyezerhetvenhat főnyi ujonc­íutalékot állit ki Magyarország az 1900. évi népszámlálás alapján. Az ujonclétszámnak és ujoncjutaléknak az 1911. éven tul terjedő időre ,eendő megállapítása iránt még az 1911. év lefolyása előtt törvényjavaslat terjesztendő az országgyűlés elé. A második szakasz értelmé­ben ennek a törvénynek a végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, aki eziránt a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg intéz­kedik. A törvényjavaslat indokolja azoknak *

Next

/
Oldalképek
Tartalom