Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-04 / 164. szám

1910 december 4 BÉIMAGYAR0RSZÁ6 17 császárné iratainak, amelyek pozitive állítják, hogy az 5 világtörténelmi nevezetességű teintjét olyan forrásvízzel érte el, amelyet friss tavaszi ibolyán keresztül szűrt le. Nem is szólok a mi történelmünk szomorú emlékű szépasszonyának, Báthory Erzsébetnek szörnyű kozmetikai felfogásairól. Művészet, orvostudomány és divat három testrészként összeforródva kell, hogy intézzék a kozmetika napról-napra változó sorsát. Az orvostudomány derültségével, tárgyilagosságával, egészséges életfölfogásával megszabadítja őt a babona bilincseitől. Alapja és fejlődése biztos bázisok, melyen a művészet trónusa, áll. A trónus lépcsőjén ül és — uralkodik a csörgő sipkás „divat." A modern nő. (Saját tudósít ónktól.) Alig van probléma, mely. lyel többet foglalkoznának napjainkban, mint a modern nő evolúciójának kérdésével. Mi Ie3z a nőből azok nélkül az erények nélkül, amelyek a múltban a férfi előtt kívánatossá és tiszteletreméltóvá tették s nem vesztí-e el nőies báját, ha kilép az aréna közepére, ahol nagyon hosszú ideig csak a férfi küzdött? Ezek a kérdések nemcsak a nőt, hanem mindan férfit is kell, hogy érdekeljenek, úgyis mint szerelmest és férjet, úgyis mint atyát. A franciák jeles szociológusa, Finot Jean, akinek már több feltűnést keltő munkája hagyta el a sajtót, legutóbb saját folyóiratában, a Le Revueben bőven foglalkozik ezzel a problémával Fin mindenkor a legnagyobb figyelemmel köl vette ós tanulmányozta a modern nő kialakulásának minden mozzanatát és arra az eredményre jutott, hogy a férfiaknak a legkisebb Divat és kozmetika. (Saját tudósítónktól) Az emberi testnek ma már alig van olyan része, amelyre a divat rá ne tette volna rózsás ujjait. Hogy mennyire ráteszi a divat a kezét a födetlen testrészek aesthetikájára is. csak azzal illusztrálom, hogy mig két év előtt a párisi hölgy kerekre vágatta a körmét, ma a legnagyobb toilette hibának tartja, ha nem végződik hosszúkásán mivelt rózsás körme a közepén egy piciny, sokat mondó hegyben, melyet azután büszkén nyújthat csókra a kiválasztottnak. Egyszer a délafrikai tropikus vidékek meztelen alakjainak Mignon-szerü tornyos hajdivatját veszi föl a párisi nő, máskor simán kétfelé fésüli a haját. Piszej pikáns orr az egyik kor divatja, a másiké arisztokratikusan megnyúlt. Szalmasárga haj járta három évvel ezelőtt, most a közönséges, rikitó, mindennapi, a Tizian szőkésvörös tetszik mindenkinek. Lehet bármilyen is porhüvelyünk és függelékeinek divatja, fönnmaradnak bizonyos irányelvek, amelyek szerint minden korok emberét aesthetikai rendszerbe foglalhatjuk. A tan, amely az élő anyag formai tökéletességével, az ettől való eltérésekkel és azok javitásával foglalkozik: a kozmetika. Láttuk, hogy milyen sok tényező befolyásolja a művészi szépet és annak értékelését és az emberi forma szépsége is — mint amely a művésznek a legnagyobb százalékban adja az impulzust az alkotásra, — milyen árnyalatokban ragad meg bennünket leginkább, igy elképzelhetjük, hogy a kozmetika és annak módszerei is mennyire változnak a korok szerint és főképen mennyire a divat rabszolgái. Elhagyva a vad indián egyéni Ízléséből kifolyó kozmetikát, midőn az kimegy a nádfedelü házakból álló faluvégén lakó kozmetikusához és gyönyörű kék, zöld meg piros istenekkel tatováltatja be a testét, arra is akarok utalni, hogy milyen különbség van csak az egyes európai race-ok kozmetikája között. Németországban és Angliában bizonyára nincs szüksége a kozmetikusnak arra az eljárásra, amit emaillirozásnak nevezünk. Ennél, a Párisban naponta szóba jövő eljárásnál tudniillik az arcot egy pasztaszerü anyaggal vonjuk be, mely mindent „ápol és eltakar" — és a hölgy, akinek biztosan nagy szüksége van erre az eljárásra, a legnagyobb kínoknak van kitéve egy hosszú estén keresztül, még nevetnie sem szabad, csak gyöngén elmosolyodni; — mert az arcizomzat működése az arcemaill összerepedését vonja maga után. Egészen biztos vagyok abban, hogy az amerikai szépasszonyok, akik a divat és kozmetika minden hóbortjáról értesülnek, nem fogják magukat alávetni az úgynevezett „Pumpmaszke" spanyol inkvizíció szerű kínzásának. Ez az eszköz egy nagy flvegharang, amelyet tulajdonképen Bier, a berlini nagy sebészprofesszor egészen más orvosi célokra talált ki. Szorosan az egész arcra ráilleszkedik az üvegbura, kiszivattyúzzák belőle a levegőt, mire az arc mint egy ballon tolul be az üvegharangba, ráncai kisimulnak, szép piros, bővérű lesz, de az egyén elmagyarázhatatlanul kinos érzéseken megy keresztül a husz perc alatt és a kozmetikai hatás aránytalanul kevés ideig tart. Az emberi hiúság itt határtalan; az orvoskozmetikus föladata, hogy megvonja a határokat a célszerűség és az egészségtan irónjával. Ésj a kozmetika ma már oly szigorú orvostudományi alapokon áll, amely kizárja azt, hogy a nem orvos foglalkozzék vele. így nem esünk olyan tévedésekbe, hogy például a fülek gyöngéd rózsaszínét a szamártejjel való kenegetés okozhatja és nem hiszünk 1. Napoleon feleségének, Josephine il Első találkozás. Boldog vagyok, hogy megismerhetem, Nem láttam eddig még soha s csupán — Mint mondanák, — híréből ismerem. Azaz, mégis, emlékszem, láttam Önt Egyszer, régen, — egy kisgyerek szemében . . . Hogy Önt tegezni szokták, jól tudom, Nékem azonban kissé idegen, Hisz most beszélek legelőször Önnel S különben is tartózkodó vagyok. De Ön valóban szeretetreméltó. Mily bájos ötlet: alig ismerem még S már méla, zengő húrjait szivemnek Szép tubarózsaszállal pengeti És ibolyákkal hinti meg hajam, A kedvessége könyet csal szemembe S felbátorít, hogy kérjek valamit: Legyen szíves, és látogassa gyakran Szülőimet, bátyáim s húgomat, Fessen derűt az arcaikra sokszor, Mint engem felvidított most az egyszer. Mert magamnak nem kérek semmi mást, Csak azt, hogy költözzék az ő szivébe, Annak szívébe, ki köztünk harmadik, Ki nékem Önt itten bemutatta. Maradjon hü barátja néki mindig Kisérje, ójja drága lépteit. Oh Boldogság, ne hagyja el soha A kedvesem szivét. Ezt kérem Öntől. De most már elbúcsúzom. Jó napot! Lányi Sarolta Ellenkezés. Leány : „Nem, nem ! Sohasem ! Hiába kérsz 1 Hiába ostromolsz, remélsz ! Szivem közömbös, ajkam jéghideg : Vágyódásodat nem is érti meg. S kíváncsiság se hajt, hogy tudjak róla : Milyen lehet a férfiajfcak csókja. — Es azt szeretném látni, hogy vájjon : Ki kényszerít rá, ha nem akarom V(" Legény: „Erőszak nem vezet a szerelemhez. S nem is teszem. Csak igy a két karom Gyöngéden, lágyan köréd kulcsolom És selyemfürtös ifjú fejedet A szivemre vonom. S igy tartalak hosszan, — soká, — ölelve: Mig karesu tested bele megremeg, Mig tele lesz könnyekkel szemed, Mig arcod hajnalszinre fölpirul S szived viharzik mondhatatlanul, S akkor — édes, dacos kis ajkadat Ideadod: magad . . ." J&rgtvé I>raskóczy Ilma. Altató párbeszéd. „Fiam, virágom, multamért reményem, Ha csinytevésen, rosszaságon kapnak, Sóhajtva, szépen, szemérmesen, szerényen, En, anyád mondom, hogy hajtsd meg a fejed " — Fiam, világom, multam kárpótlása, Ha egykor agg lész, ujhitS ifjúság Piruló arcod csak hadd lássa, hadd lássa, Én, apád mondom, hogy hajtsd meg a fejed." „S ha meglep majd hüs, tavaszi reggel Szűz férfiúként várd az élet titkát. Ne fnss a napnak koldus, üres kezekkel, Én, anyád mondom, hogy hajtsd meg a fejed." — S kezeid ökölben, ne nézz a halálba Fekete leplén ugy sem látsz keresztül, Állj meg előtte s jó kis gyerekké válva, Én, apád mondom, hogy hajtsd meg a fejed." Gellért Oszkár. Anyuska régi képe . . . Jaj de édes. Itt oly fiatal még. Tizenhat éves. Mellén egy nagy elefántcsontkereszt. De dus, komoly haján, bársony ruháján Titkos jövendők szenvedése rezg. Keze ölében álmodozva nyugszik Karperecek, gyürük súlya alatt És könnyen az asztalra könyökölve, Feje előre billen hallgatag. Oly idegen igy, olyan ismeretlen. Tündéri ábrándok menyasszonya. Csak a szeme nevet rám ismerőse«, Két mélabús, merengő viola, Csak két szemében ismerek magamra, Mely eljövendő álmoktól homályos S rettegve a bus végtelenbe dermed. A lelkem már körötte szálldos. Kosztolányi Dezső.