Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)
1910-12-04 / 164. szám
1910 december 4 A szegedi nemzeti kiállítás. — Lázár polgármester hatalmas akciója. — (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt nyár folyamán ismételten szó volt a sajtóban s illetékes kereskedelmi és ipari körökben a Szegeden 1914-ben rendezendő országos kiállításról. A polgármester akkor nyilvánosságra hozta, hogy a kiállítás rendezesének eszméje Perjéssy Lászlóé, a szegedi kereskedelmi és iparkamara kiváló titkáráé, aki a város kereskedelmi és ipari érdekének szolo-álatában hosszú idő óta a legértékesebb tevékenységet fejti ki. Most aztán maga e város országos tiszteletnek és általános megbecsülésnek örvendő polgármestere, Lázár Gvörgy dr királyi tanácsos, átiratot intézett a város tanácsához, amelyben oly perspektíváját mutatja a szegedi országos nemzeti ipar- és mezőgazdasági kiállításnak, amely első pillanatra igazolja, hogy jogosan kér a polgármester városi hozzájárulás címén a kiállítás rendezéséhez százötvenezer koronát. Lázár György dr polgármesternek alaposan kidolgozott elaborátuma ez : A Tekintetes Városi Tanácshoz Szegeden. A haladás munkájában való vetélkedés eredményeinek bemutatására rendszerint kiállítás rendezése nyújt kiváló alkalmat s ép ezért számos példáját láthatjuk, amint városok, országok, sőt világrészek is mérhetlen becsvágygyal s áldozatkészséggel készülnek egy-egy kiállításon bemutatni tudásuknak, szellemi és anyagi erejüknek leg javát, Ily esetekben egy-egy kiállítás nemcsak büszke, öntudatos és a további versenyben eredményeket követelő megnyilatkozása a meglevő erőnek, hanem fejlesztője a haladásnak forrása a tettvágynak, fokozója a vagyonosodba t »lőmozditó munkaalkalmaknak, lenditökereke a forgalom s a gazdasági élet erőtelje» fejlődésének is. Szeged város kereskedelmi, ipari és gazda sági érdekeltségének körében évek óta tapasztalható a vágy és törekvés, hogy a város gazdasági és kulturális fejlettségének megfelelő keretekben országos ipari és mezőgazdasági kmuás rendeztessék, amelynek révén a város fejlődése ujabb, rendkívüli tápot nyerne s amelynek évtizedekre terjedő hatása értékes gyümölcsöket hozna a természetes föllendülésnek moat már — ugylátszik — föltartózhatatlanul haladó folyamatában. Figyelemmel kisértem ezt a törekvést, amely DELMA6YAR0RSZAG togatták volna karjaikat a kis torony felé. Innen a közelből már magasnak tetszett, s nem rózsaszínű, hanem vörös volt a ruházata. A sötét nyílás magaslatában, ahol a harangok voltak, aggasztó nyugodt kis lano-oeska jelent meg, hasonló a gyertyalánghoz és halványan visszaverődött a harangok rezében. És újból megremegett a harang és elsikoltotta utolsó, oszelős, borzalmas sikoltásait és arra megint ide-oda kezdtem futkosni a parton. És mögöttem fekete arnyek0Jövök! Jövök! — feleltem valakinek, aki mintha hívogatott volna. A magas ember nyugodtan ült mögöttem, átfogta a térdét ós hangosan énekelte: — Bam! Bam! Bam! — Meg vagy bolondulva!? — kiáltottam rá és ő egyre hangosabban és vígabban énekelte: — Bam! Bam! Bam! — Hallgass el! — esedeztem. Ő pedig mosolygott ós énekelt, a fejet himbálva ós üveges szemében föllobbant a tüz. Borzalmasabb volt a tűzvésznél ez az őrült és ón futni kezdtem a part hosszaban. De alig értem néhány lépésnyire, fölnyult mellettem nesztelenül, lobogó ingben hosszú alakja. Némán futott, mint ón, hosszú, fáradhatatlan léptekkel és némán rohantak a mezőn árnyaink. Halálos gyötrelmek közt elhalt a harang és sikoltott, mint az ember, aki semmifele segítséget nem remél már. Némán futottunk valamerre az éjszakában és mellettünk gúnyosan suhantak árnyaink. már öt évvel ezelőtt kifejezésre jutott a szegedi kereskedelmi ós iparkamara tanácskozásain és azonfelül számos mozgalom kapcsán is. Eddig azonban a viszonyok egy országos kiállítás sikeres szervezésére nem voltak kedvezők, különösen amiatt, hogy a pécsi országos kiállítás akkori aktuálitása ennek akadályául szolgált. Most azonban a helyzet kedvező az eszme megvalósítására s egyszersmind oly alkalom is kínálkozik, amely indokolttá teszi azt, hogy az uj generáció Szeged város haladásának bizonyságát megfelelő keretekben mutassa ki azok előtt, akik a város újjáépítésén áldozatkészséggel és buzdítással munkálkodtak s azok előtt, akik a harmadik egyetemért most folyó küzdelemben ennek a nagy magyar empóriumnak kulturális ós gazdasági erejében bízva, Szegednek elsőbbséget nyújtani kívánnak. Az előbbiek közt kiemelkedik fenséges alakjával a koronás király, aki harminc évvel ezelőtt benső megindultsággal elsőnek nyújtotta ki segélyező kezét. Királyunk után a nemzet és az adományok szolgáltatásával részvéttel ]evő egész világ előtt is tartozik- Szeged közönsége annak a bizonyításával, hogy az e város polgárságának erejébe helyezett bizodalom nem volt alapnélküli. Abban a másik vonatkozásban pedig, hogy kulturális és gazdasági érdekeinek védelmében Sze ged elsőnek kérhet méltánylást a magyar vidéki va rosokközött, szintén egy nagyszabású, országos esemény keretében tudhat érvényesülni, midőn az immár teljes egészében kibontakozó városrendezési, kulturális ós közjóléti intézményeinek példátlan sokaságával szolgáltathat bizonyságot »rról, hogy Szeged az ország második városának nevét nemcsak lakosaínak számánál, hanem kulturális ós gazdasági erejének másokét felülmúló mértékénél fosva is méltán bírja. Az a törekvés tehát, hogy a közel jövőben Szegeden egy országos kiállítás rendeztessék, teljes pártolást igényelhet a város közönsége részéről, de másfelől számithat a király s a nemzet együttes érdeklődésére is. E kiállítás rendezésére kiváló alkalmul szolgálna a szegedi árvízkatasztrófának 1914-ben bekövetkező harmincötödik évfordulója, mely időre az installálási munkálatok elkészülhetnek a amikorra a városrendezés szőnyegen levő nagy munkálatai befejezhetők, illetve továbbfejleszthetik lesznek s rendeltetésének átadható lesz a fogadalmi templom, uj közkórház, felaőipariskola, számos uj iskola, zenepalota ésatöbbi, amikorra remélhetőleg jelentős lépésekkel fejlődik a villamosvasut-közlekedésünk is. Ekkorra már fölállíthatok lesznek a most készülőben levő szobrok s leleplezhető lesz a város közönségének a koronás király iránti háláját megörökíteni hivatott királyszobor is. Javasolom ezért, tegyen kezdeményező lépéseket a tekintetes tanács a szegedi kereskedelmi ,s iparkamarával karöltve, hogy Szegeden [914-ben nagyszabású országos nemzeti ipar- és mezőgazdasági kiállítás rendestessék s ennek érdekében a szükséges anyagi áldozat alapjait 'eremtse meg. Azon előzetes megbeszélések folytán, miket e tárgyban az érdekelt tényezőkkel folytattam, kérésemre Perjéssy László és Szabó Gyula kereskedelmi ós iparkamarai titkár urak, — mint akik hivataluknál fogva hasonló ügyek előkészítésében leghivatottabban járhatnak el, — tervezetet is készítettek, melyet azon véleménnyel mellékelek ide, hogy ez a további tárgyalások megindítására alkalmas lenne. A tervezetben a város részéről szükségeltető áldozat százötvenezer akoronában van feltüntetve, mely az amúgy is nem fölösleges térrendezésre szükségeltetik. Legyen ez áldozat mértéke a lefolytatandó tárgyalások eredményéhez képest kisebb, vagy nagyobb : e kérdésnél döntő szerepet nem játszhatik, mert eltekint azon szempontoktól, melyek a várost e morális kötelességének teljesítése s jövő érdekeinek gondozása körül áldozathozatalra serkentik, a kiállítás rendezése az áldozatokat jóval felülmúló gazdasagi előnyökkel fog járni abban, hogy : 1. Az előkészület idejében megbecsülhetetlen hatású versengés támad az iparüzletek termelőképességének tökéletesítésében ós fokozásában. 2. Pölpezsdülóse várható a vállalkozási szelemnek s így szokatlanul sok uj munkaalkalom s kereset támad. 3. A kiállítás alkalmával idegravitáló országos idegenforgalom jelentősen fokozza hasznát a város azon kereskedelmi és ipari keresőosztályainak, akik a legtöbb terhét viselik a városi háztartás közterheinek s akiknek vagyoni erősödése a város erősödését vonja maga után. 4 A kiállítás tanulságai megbecsülhetetlenül jótékonyan hatnak a helyi ipari termelés tökéletesítésére, mely a fogyasztóközönség érdekeivel is összefügg. E tanulságok ösztönzés* szolgáltatnak uj vállalatok keletkezésére is, előmozdítják a kereskedelmi élelmességnek s versenynek mindenkor közhasznot hozó fejlődését s az ifjú iparos- és kereskedő-generáció ambícióját s tapasztalatkörót szélesítik. 5. A kiállítás területének környékén kíszámithatlan uj értékek keletkeznek, a házak B telkek kedvezőbb hasznosítása révén s azok az állandó építkezések, melyek a kiállitással kapcsolatosan emeltetnek, később közintézmó. nyek s uj lakások befogadására hasznosíthatók kapcsolatosan pedig maga a kiállítási terület s ennek környéke az eddiginél megfelelőbb íöllen. dülési alkalmat nyer. 6. Közlekedésünk s a városiasság felé való haladás legfontosabb ismertetőjelét szolgáltató vendéglő- és szálloda-iparunk az idegenforgalom révén maradandó uj vállalkozások létesülésóvel tökéletesbül s a házak értéke is emelkedik, ha a már most meglevő üzletek terjeszkedésével és uj üzletek keletkezésével nagyobb szükségletek merülnek föl. A kiállítás rendezése jótékony hatásainak számos vonatkozásaiból ezekben csak nehá. nyat emiitettem föl, de ezek is elégségesek ahoz, hogy a tekintetes tanács s a város közönsége megértse s méltányolja az ügy óriási horderejét. Amidőn megjegyezni kívánom, hogy a kiállítás rendezését a királyi kormány, a város közönsége s a legfőkópen érdekelt szegedi keres, kedelmi ós ipari érdekeltség áldozatkészségének fölhasználásával s a szegedi kereskedelmi és iparkamara közreműködésévé vélem megoldhatónak, egyben javaslatba hozom, hogy a tárgyalások ezirányban sürgősen megindittassanak s a város részéről nyújtandó segély az évenkint mutatkozó zárszámadási fölöslegekbői négy éven át gyűjtessék össze. Szeged, 1910. évi november hó 27-én. Lázár György dr s. k., polgármester. A város tanácsában, a polgármester megbízásához képest, Balogh Károly pénzügyi tanácsos lesz a kiállítási ügy előadója A szegedi nagy nemzeti kiállítás eszméjével már foglalkoztunk, vázlatos tervezetét is közöltük egy izben. A polgármester hatalmas elaborátumát örömmi 1 látjuk, mert abban betetőzése van me" annak a hatalmas munkásságnak, amuynek a nagyrafejlődő Szeged történetében külön korszakot kell nyitni. Interpelláció a Friedjun« - pör >••>«•* Bemjanin János horvát képviselő néhány nap előtt interpellációt jegyzett be a Friedjung-pör miatt a honvédelmi miniszterhez. Az interpeL láció lényege a következő: Van-e tudomása a honvédelmi miniszternek, wy Vaszics belgrádi hírlapíró, aki forgách János gróf belgrádi osztrák-magyar követ tudtával és beleegyezésével ártotta bele magát a Friedjung-pörbe, állandó érintkezésben volt Sveties Broniszláv tizenhatodik gyalogezredbe!i századossal, aki viszont a zágrábi hadteat-