Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-31 / 185. szám

2 igaz szeretetnek vált bő, tápláló forrásává : az legfelsőbb megelégedésére szolgálhat ősz királyunknak, e régóta sóvárogva várt boldog találkozás értelmi szerzőjének. Azon a magas és szent helyen — a trónon — állva, amelyről Ferenc József őfelsége, egy hosszú és áldott életen kei'esztül boldogította és boldogítja népeit : bizonyára a magyar korona várományosának messzire megnyílt a szemhatára. S a király képviseletében jöve, érezhette, hogy a magyar trón, bár szédítően magas pont, mint a havasok fagyasztó csúcsai : a legmelegebb és a legnapsütöttebb hely egy szeretett uralkodónak. Csak a teljesség kedvéért írjuk itt meg, hogy Ferenc Ferdinánd őfenségének minden szavából kitetszett, mily örömmel jött közénk, mily örömmel töltötte el a legfelsőbb megbizatás, mindenki előtt hangsúlyozta ezt, akivel csak beszélt. Lehet, a magyar nemzetet még nem ismeri teljesen minden életviszonyában. Hisz erre, még a hozzá hasonló nagyképességü férfiaknak is idő kell és alkalom. Ám nyelvünket hibátlanul beszéli, politikai viszonyainkban tájékozott s mint a miniszterelnökkel folytatott beható eszmecseréből örvendetesen kitűnt : „bizalommal" tekint a nemzet jövője elé. Ez a magas bizalom nagy elégtétele a nemzetnek, de elégtétele a KhuenHéderváry-kormánynak is, amely aránylag rövid idő alatt oszlatta szét, nyilt férfias politikájával, a politikai látóhatárt elborító ködöket és párákat. Ahdul Hantid pénz«. Szalonikiból jelentik: Az a hir, hogy az eksz-szultán veszedelmesen megbetegedett, koholmány. A német konzul kijelenti, hogy őneki semmiféle összeköttetései sincsenek Abdul Hamiddal és nem is tett semmiféle ajánlatot arra, hogy az eksz-szultánt szanatóriumba viteti át. A német konzulátus megbízottja nemrég csak azért jelent meg az AUatini-villában, hogy bizonyos okmányokat írasson alá Abdul Hamiddal, melyekre azért volt szükség, hogy az eksz-szultánnak a német birodalmi banknál levő letétét kiadhassák. Uj rend Portugáliában. Lisszabonból jelentik: A kormány ma rendeletet bocsájtott ki az önvédelemről. Ez a rendelet a legszigorúbb büntetéssel fenyegeti azokat, kik az uj rend ellen izgatnak, vagy összeesküvést szőnek és a hamis hírek terjesztőit is büntetéssel sújtja. Mánu«l újra trónra vágyik. Lisszabonból jelentik: A portugáliai ideiglenes köztársasági kormányt komoly veszedelem fenyegeti. Az egész országban titkos társaságok működnek, melyeknek célja az, hogy visszaállítsák a királyságot és Máiméit újból trónra ültessék. A hadsereg- és a flotta sem mentes ezektől a a mozgalmaktól és a kormány minden intézkedésében nagy nehézségekre talál. Nem használ az a szigorúság sem, amelylyel a köztársaság mindazok ellen föllépett, akik a királyság utóbbi éveiben hatalmon voltak. Azok a pörök, melyeket e férfiak ellen indítottak, a monarchisták között »agy izgalmat keltettek, különösen a Castro miniszterelnök ellen indított pör. E jelenségek mellett különösen figyelemreméltó a londoni lapoknak következő hire: Mánuel ekszkirály öt napig Londonban tartózkodott és egy ottani hotelben portugál royalistákkal tanácskozott. Utt voltak többek között Soveral márki, az egykori követ, Castro, Sousa Rosa, Senor de Carvallo és a régi rezsim több vezető tagja. A tanácskozás után Mánuel Sandringhamba ment, ahol az angol király vendége volt, majd pedig visszatért kastélyába, Wood-Northonba. DÉLMA6YAR0RSZÁ6 v —1 Az 1910. év története. Eseményekben gazdag volt a mai nappal bezáruló 1910-ik év. Különösen a magyar belpolitikában történtek gyökeres és örvendetes változások. Az óv első napjain föllélegzett az egész ország, amikor az üres jelszavakból és a nép ámításából élősködő koalíciós politika véglegesen megbukott és hatalmas arányokban kezdett szárnyat bontani a mai nemzeti munkapárt. A hazugságok helyett az őszinte szó foglalta el méltó helyét a politikai közéletben és a közhelyek és ígéretek után a tényeken alapuló munka ideje következett be. A mult év Karácsony előestéjének nevezetes politikai momentuma volt az az utazás, melyet Khuen-Héderváry Károly gróf és Lukács László tettek BéGsbe, hogy a király elé járuljanak. A koalíciós kormány ekkor már lemondásban volt, minden parlamenti ós kormányozási rend fölbomlással fenyegetett, sőt a meddő küzdelem ós csalódás kiábrándulttá ós fásulttá tette az országot. Újévtől kezdve egyenletes tempóban haladt a válság hajója a kibontakozás felé. S mikor már kétségtelen volt, hogy az uj kabinet a hatvanhetes alap híveiből fog alakulni, az ellenzék visszatért a régi hadrendi formációkhoz s nekiszegezte ütegeit az uj alakulásnak. A juniusi választások bizonyították be azután, hogy az ellenzéki hadviselés minden számítása, eszköze és taktikája kudarcot vallott. A kormányzati ügyek a Khuen-Héderváry-kormány megalakulása, a munkapárt országos szervezkedése, de különösen az uj parlament összeülése óta zavartalanul és fönnakadás nélkül folynak, ugy, hogy az a válság, mely előbb az eksz-leksz állapotokat teremtette, az egységes kormánypárt uralmával lekerült a napirendről. A politikai háborgásoknak ilyetén lecsöndesedése többek között helyreállította azt a meghitt és bizalmas viszonyt a király és a nemzet között, mely a nemzeti küzdelem idejében és a koaliciós válság folyamán nem egyszer megrendüléseknek volt kitéve. As agg uralkodó életének nyolcvanadik születése napján, augusztus huszadikán az egész ország hódolatának és szeretetének őszinte nyilvánulását juttathatta a kormány a trón elé, honnan nemsokára a miniszterelnök utján megjött az összes vármegyékhez és törvényhatóságokhoz a király köszönő ós hálás szava. A nevezetes évfordulót az ország összes városai, községei és iskolái külön is megünnepelték 1910 augusztus huszadikán nemcsak a hálaadó ünnepet, hanem a béke örömszavát hirdették országszerte a templomok harangjai. * A külpolitikának egyetlen kimagasló és korszakos eseménye a portugáliai forradalom volt. Az elűzött királyi család helyébe a köztársaság vezetői léptek és a megszüntetett királyságot a köztársasági kormányforma váltotta föl. Nem forradalmi, hanem békés uton ehez hasonló, bár kisebb jelentőségű változás köszöntött be Montenegró életében, midőn a fejedelemség augusztus havában királysággá alakult át. Az európai államok politikáját figyelemreméltó incidens vagy változás alig zavarta. Két haláleset, Lipót belga és Edvárd angol király halála nyomában a trónváltozás a szokásos szertartások és ünnepélyességek között ment végbe mind a két államban; Belgiumban Albert, Angliában pedig K. György foglalta el ősei trónját. * Világszenzációkká nőttek ellenben azok az események, melyek egyes embereknek a társadalom törvényeivel való szembeszállásból keletkeztek. Steinheilné asszonyról, akire az a gyanú háramlott, hogy édesanyját ós férjét megölte, az egész világ sajtója heteken át hordta szét a szenzációs hireket s mivel a törvényszéki tárgyaló termekben nők játszották az idén a hősi szerepkört, mihelyt az egyik szenzáció félig-meddig lehűlt, nyomban zuhant rá a második, sőt harmadik is; a Tarnowska asszony pöre, a Schönebeckné pöre s ebbe a sorozatba hazai népszínmű gyanánt szerényen illeszkedett a Haverda Mariska hirlapilag ós ügyvédileg ugyancsak fölmagasztalt és botrányba fult pöre is, illetőleg a pör szegedi és budapesti tárgyalása. Steinheilné boszorkányos büvószettel tisztázni tudta magát a gyilkosság vádja alól, a másik három esetnél sorban beigazolódott, hogy a bűnbe züllött nők, mint fölbujtók, gyönge, akarattalan, idegbeteg férfiakat arra 191Ő deeember 81 használták föl, hogy eltegjék láb alól azokat az akadályokat, melyek, mint férjek, szeretők vagy szülök beteges szenvedélyeik kielégítésére utjokban állottak. Anyagi érdek, hisztéria ós ezek között lappangó nemi defektus voltak a motívumai e tragédiáknak s többé-kevésbé nőies taktikája vőtt a férfiak által rendezett egyik dráma is, a Hofrichter főhadnagy cíankálís merénylete. A Crippen felesóggyílkossága ellenben másfajta illusztrációja annak a szörnyű bomlásnak, mely elszakítja a társadalom közösségéből azokat a szerencsétleneket, kiken különböző szenvedélyek lettek úrrá. Ennek a kategóriának más-más árnyalatai sserint hordják magukon a terheltség bélyegét: a Breitkopf, Fekete Vilmos, Liszkay József, stb. fajta ekszisztenciák, kiket a fővárosok züllesztő levegője sodor bele a bün örvényébe. Mutivumai folytán enyhébb, sőt szánalmat keltőbb érzésekre hangolnak azok a rettenetességek, miknek bajba, nyomorba jutott szegónyemberek az elkövetői. Az élet szörnyű csatáitól elfáradt és kétségbeesett embereknek ezt a típusát az idén Molnár József postai levélhordó képviselte, aki négy kis gyermekének oltotta ki az életét abban a reményben, hogy megváltja őket azoktól a szenvedésektől és nélkülözésektől, melyek a nyomor katonáinak kálváriás útját kisérik. Példáját elég gyorsan követte Szabó József nyomdai munkás három gyerekének és önmagának kivégzésével. Véres betűket irtak bele ezek a szerencsétlenek az év történetkönyvébe. * Az egyének tragédiáin, szerencsétlenségén és nyomorán kivül a tömegekre is ránehezedett a csapás. Olaszországban a ciklon tett száz és száz családot földönfutóvá, nálunk felhőszakadás és áruit szedte áldozatait az ország legszegényebb vidékein, Krassó-Szörény ós Temes vármegyében, továbbá Árva-, Liptóés Turócmegyékben, majd Mármarosban, Kolozs- ós Szolnok-Dobokamegyékben. Emberben, állatban, életben ós gazdasági javakban töméntelen érték veszett eda, «1« valamennyinél borzasztóbb hatású volt mégis a husvétnapi ököritói tüzkatasztrófa, mely egy munkás, jómódú magyar község fiatalságát hordta össze pár perc alatt báli mulatságból — iszonyatos halotti ravatalra, * A gyász érzését mélyre ásták a lelkekben azok a veszteségek is, melyek elsősorban a mi szűkebb kulturánkat, majd az emberi művelődést érték. A nagyok közé soroljuk a Mikszáth Kálmán és a Székely Bertalan halálát, emezekhez a Tolstoj érdekes halálutját. Mikszáth ós Székely hatalmas oszlopok voltak abban az építményben, melynek vázai és szerkezete a magyar kulturát hordják. Elismert, ünnepelt, harmonikus lélek az előbbi, nagyszabású, meg nem értett ós csak kevesektől méltányolt zseni, a második. Magyar sors teljesedett be rajta amig élt, de ez a sors a halhatatlanság útját is kiviyta számáraabbanapillanatban,hogy porai ölelkeztek azzal az anyafölddel, melynek szellemét ós erejét művészi alkotásaiban kifejezte. Az egész világ részvétébe olvadtak föl Tolstoj utolsó napjainak halálküzdelmei. Az irót és az agitátort illette ez az óriási részvét, melynek egyetemes erejében benne rezgett a nagy hódolat és tisztelet, ami kiváló emberekkel és a lelkileg nagyokkal szemben a tömeg és a tömegélet nemesebb képviselőit elismerésre készteti. Súlyos veszteségek érték a magyar egyházfejedelmi kart is az elmúlt esztendőben. Várossy Gyulát, Kun Bertalant, Zelenka Pált és most, karácsony napján István Vilmost, a szombathelyi püspököt ragadta el a halál. Vesztesége közéletünknek két nagylelkű adakozó: Kaszelik József és Laky Adolf elhalálozása, Jószándékkal és anyagi nagylelkűséggel kötelezték le ők maguk iránt a kegyeletet. A halálnak azonban az egész világon az aviatika terén volt a legdúsabb aratása. A balesetek sorozata megkezdődött már a juniusi budapesti repülöversey^n, melyet a leghíresebb aviatikusok, mint Chavez, Kinet, Latham, Paulhan, Bielovucic, Efimoff és még vagy husz-huszonöt kitűnő pilóta keresett föl. Mielőtt a verseny megkezdődött volna, a zseniális Bélyi Aladár katasztrófáját az egész világ sajtója mély részvéttel vette tudomásul. Alig pár héttel előbb Adorján, majd Horváth avigíikusokat is baleset érte, de szerencsére a végzílfesebb bajt mindannyian elkerülték. Ellenben a budapesti verseny befejezése után pár hét múlva már jött a jelentés a Kinet haláláról ós az alpesi repülés hősének, az ifjú Chaves-nek megrendítő katasztrófájáról. A budapesti repülők közül még az elegáns Be la Boche kisasszonyt is súlyos baleset érte, vele azonban nem zárult be a katasztrófák sora. Az idén a baleseteket nem