Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-30 / 184. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2fc NYILTTÉR. E rovatban közlőitekért nem vállal felelősségei sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Gyászjelentés. Holtzer Aladár és neje ezúton tudatják ismerőseikkel, hogy ALIKA kis fiuk e hó 28-án meghalt. SZERKESZTŐI ÜZEMETEK. Versek. A verseket megkaptuk, ebben ön nem téved. Csak abban tévedett, hogy a borítékra kevesebb bélyeget ragasztott, mint kellett volna. Tehát fizetnünk kellett, hogy a rossz verseit megkapjuk és elolvassuk. Ön igazán nem a gyöngéd ós figyelmes poéták közül való. — Egy a sok közül. Beküldött írását, bármily sok igazság van benne, nem közölhetjük. Ha az egyik mai esti lapot megnézi, bizonyára rájön az okára. Felelős szerkesztő Pásztor József Ilapkiadó-tulajdonos a Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Szegeden, Korona-utca 15. (Bokor-palota.) Iskolai hegedűk kiliinö hanggal. Kaphatók: 3, 4, 5, 6, 8, 10 forintért és fel'ebb. Haiifiverseny-liejrecink 20 forinttá! feljebb. IflioJai és lismAniiimnli пж lísszes zenekari é<s miltcuiplomi Нйгшишншил kedvel«! hangszerek, huUj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb hangt&rtó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól Fonográf és Gramofon .jutányosabb árakon. Hengerek és lemezek a vllilíj lc(jliircsebb művészeinek felvételeivel. Паз raktár kiváló pjártmánju uj és átjátszott zongorák és planinnkbaa. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Zongora liSlcsiiiizó' intézet. Teljes zenekarok íelszet'eléee kedvező feltételek mellett. To'rnászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére rs, ÉS hír. udvari liongsiergyer [öiiiinfelien ВУЯАРШ. VII., ftóktai-al 35 Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) Ingyen küldünk, сзак meg kell irni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzők 2972—1910. Hirdetmény. Alulírott ezennel közhírré teszem, hogy a Szerbkeresztur község tulajdonát képező tiszai halászati jog 1910. évi január hó 4-én d. e. 11 órakor a községháza tanácstermében fog egy évre haszonbérbe adatni. Közelebbi feltételek az alulírott jegyzői hivatalban a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Szerbkereszturon, 1910. évi december hó 26-án. Drázsity Vazul, jegyző. ft Háztartások részére ajánlom szoba-, konyha- és központi füléseknéi legjobbnak elismert elsőrendű porosz darab-, kocka- és dioszenerneí valamint minden hazai minőséget felülmúló porosz kocka- és diókokszoí ólmozott (plombált) zsákokban fis nyilt fuvarban Száraz bükk-, cser- és gyertyantüziía, hasábos és felaprított állapotban. Pontosan kimérve és bérmentve a helyszínére szállítva. Összes tüzelőanyagjaim fedett, helyen vannak raktározva. KOCH BÉLA Szeged, Vadász-utca 4. sz> Telefon-sz, 292. Ж % a ч la L Slilil.il szájpadlás nélküli fogak és fogsorok amerikai módszer szerint készülnek, úgyszintén aranykoronák is. Barta (SzaMmta) Ágoston (MÉH SzBGheflví-tór tl SÍ. REGENY AZ ELET HÍDJA — Angol regény. — Irta Gerard Dóra. (4) Dörfl doktor nagy bókkal kedveskedett nekünk — kezdte Grierson, mihelyt leültek. — Azt erősiti, hogy egész Berlin városában nem létezik kéz vagy szem, amely elég biztos volna ahoz a műtéthez, amit ma végignézhetett. Persze a bók magának szól személyesen, de azért hízeleg az egész „Jövendő" kórháznak. A fogait láttatta, mosolyogni akart. — Ugyan ? Ahogy Lamont Dörfl felé fordult, emez észrevette, hogy Lamont nagy erőfeszítés árán igyekszik visszaparancsolni gondolatait jelen környezetébe. — Ez igazán nagy bók. Hangjában nyoma sem mutatkozott a kielégített hiúságnak, arcában is csak az a szándék látszott, hogy udvarias érdeklődést mutasson. — Berlinben végezte a tanulmányait'? — Berlinben. — Sokszor volt alkalmam sajnálni, hogy nem tanultam meg németül. Néhány munkájuk valóságos bányája a tudásnak. A fordításban mégis elillan mindig valami az eredeti erejéből. —Például Birkmeyer, — vágott közbe Grierson olyan ember gyorsaságával, aki már leste az alkalmat a közbeszólásra, — nincs Angliában senkink, akit hozzá lehetne hasonlítani. Birkmeyer, rendkívül eszes, kétségtelenül rendkívül eszes, de a nézeteink nem egyeznek egészen. Arckifejezéséből látszott, hogy végre komolyan érdekli a társalgás. — Miről tetszik — kérdezte udvariasan Dörfl. — Az átöröklésről szóló munkájáról beszélek. — 0 az átöröklés elnyomásának nevezte — olvasta kétségkívül. Mesésen irta meg, de a következtetései-ig én nem követhetem. — Emlékszik persze arra, hogy Birkmeyer szerint átöröklött különös tulajdonságok, sőt átöröklött betegségek a nevelés, a legtágabb értelemben vett nevelés által ellensulyozhatók. — És ön szerint ez nem lehetséges? — Mint saját létemről vagyok meggyőződvejarról, hogy a gyermek épen oly kevésbé tudja lerázni a szülőktől öröklött sajátságokat, ahogy a viz nem tudja kiszedni a párduc bőréből a pettyeket. Miért van sárga csőre a rigónak ? Miért recés a kagyló ? — Mert a szüleinek, meg az elődeinek olyan volt. És ez a megmásíthatatlan törvény uralkodik a természet minden országában. Nézze csak meg ezeket a mákágyakat, Ismeri-e a Shirley-mák történetét? — Nem én, — Hát akkor nem tudja, hogy az a millió billió fantasztikus mákvirág, amely kertjeinket ékesiti, mind egyetlen fajtájából származik ? Nagy csomó közönséges vörös mák között találtam egy virágot, amely néhány petytyel különcködött. Természet játékának szokás az ilyesmit elnevezni, de mi orvosok tudjuk, hogy a normálistól való minden eltérés betegséget jelent. Annak a virágnak a magját aztán nagy gondosan külön vetették el és jövő nyárra, egy csomó normális között már öt abnormálist hozott létre. Pár év múlva már árusították az úgynevezett „uj" mákot és kertjeinkben annak az egy beteg virágnak az utódai pompáztak, mert hiszen a virágok országában a betegség épen ugy eredményezhet szépet, mint csúnyát. Gondolja csak el, hogy az a beteg ős emberős lett volna és képzelje el, mennyi szenvedést, szépség helyett szenvedést hozott volna a világba. — Nem teremtett volna sok egészséget, örömet is? — kérdezte szerényen, de határozottan a német. — Hiszen az első mákgenerációból csak öten örökölték a színbeli furcsaságot, amig száz más . . . — Igaz, de egyikben sem lehetett bizni. Valamennyit ugyanaz a veszély fenyegeti éz mihelyt emberi lényekről van szó, nem is birjuk megkülönböztetni a terhelteket, elitélteket a méregmentektől. Egyenlőre az átöröklés törvényeit, bonyolultságait még hiába feszegetjük. Ugyancsak folyt a vita, bár csak kettőjük között. Grierson, ugylátszik, meg volt elégedve a társalgás tárgyával, irányával és csak a két vitatkozó arcát figyelte. Hosszabb ideig folytatták már érvelésüket, Lamont mindinkább nekimelegedett, mikor Grierson végre alkalmasnak találta az időpontot a beleszólásra. — Igaz, Lamont, — szólott és hozzáért a kabátujjához, hogy fölkeltse figyelmét — ha már ennél a tárgynál vagyunk, olvasta azt a cikket a „Fáklya" utolsó számában? — Melyik cikket gondolja? — Azt a könyvismertetést. Valami őrült — még jó, hogy tengerentúli őrült — könyvet irt arról, hogy a betegség halálbüntetést érdemel. Lamont csodálkozva ráncolta össze fehér homlokát. — Hogy érti ezt? — Kérdezze meg inkább a szerzőtől, ő hogy érti. Amennyit ki tudtam venni a cikkből, állami ellenőrzését követeli . . . — A házasságkötésnek — szólt közbe Dörfl. — Minden lénynek, aki csak az államban él. Korántsem elégszik meg avval, hogy minden házasulni vágyó jó egészségi bizonyítványt mutasson föl. Doktor Mailét vagy Mellet (izé, hogy is hijják) szerint csak akkor van az embernek joga élni, 'ha be tudta bizonyítani, hogy nem terhelt semmiféle örök' lékeny kórsággal. (Folytatása következik).