Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-28 / 182. szám

1910 december 25 *. á DELMAGYARORSZAG 9 Bárczy István dr, Budapest polgármestere többek közt igy nyilatkozott: — A főváros mozgalma — ez nyilvánvaló — kudarcot vallott. Nagyon sok javaslat, fölterjesztés érkezett hozzám, azonban az idő rövidsége miatt nem lehetett átvizsgálnunk. A közölendő ujesztendőben munkába állunk s rögtön njév nap;a után egyenként tárgyalni fogjuk az indítványokat. Telbisz Károly dr, Temesvár polgármestere, általánosságban nyilatkozott a drágaságról. — Temesvár város törvényhatósági bizottsága — úgymond — bizottságot küldő t ki, hogy állapítsa meg, milyen módon lehetne hatósági beavatkozással leszorítani és szabályozni egyszer s mindenkorra az élelmiszerárakat. Az első lépés máris megtörtént. Fölállítottuk a hatósági tejcsarnokokat, amely igen jó bevált. Most a drágaság többi kérdéseit iparkodunk megoldani. Varjassy Lajos dr, Arad város polgármestere, a husdrágaság kérdésében igy nyilatkozott: — Az utolsó két esztendő egymásután két rendkívül fontos élelmicikknek, a gabonának és a húsnak eddig nem is képzelt magas ára által vált nevezetessé. A rendkívüli husdrágaság oka leginkább az, hogy az állatállomány az utolsó tizenöt esztendőben erősen hanyatlott. 1909-ben félmillió métermázsával kevesebb hus állott rendelkezésünkre, mint 1895-ben. Az állatállomány csökkenésében része van a rendezetlen legelőügynek. Az állattenyésztés fejlesztése lenne a legfőbb föladat. (—) A dorozsmai nt. A szeged—dorozsmai ut újjáépítésének alapozási munkálatait befejezték, az alapon a kavicsot szétterítették s a hengerezést az utón a mai napon megkezdték. A dorozsmai ut ezen a héten teljesen elkészül s jókarba helyeztetvén, a jövő héten megkezdődik rajta a kocsiközlekedés. (—) Az Állattenyésztés fejlesztése. Makóról jelentik: Még az őszi hónapokban Csanádmegy* törvényhatósága a fölclmivelésügyi miniszterhez fordult a csauáclmegyei állattenyésztés fejlesztése végett. Csanádmegye Gazdasági Egyesülete is fölhívta a csanádmegyei községeket, hogy tenyészállat-szükségletének kedvezményes áron való beszerzése végett írják össze, mennyi tenyészállatra van szükségük. E fölhívásra tizenkilenc csanádmegyei község ezerhatszáz darab anyasertés, kétszáz darab szarvasmarha kedvezményes áron való átengedését kérte. Serényi Béla gróf földmívelésügyi miniszter tegnap küldött, leiratában arról értesítette Tőkey Jenő gazdasági egyesületi titkárt, hogy méltányolva a csanádmegyeí gazdák kérelmét, részükre ezer darab tenyészsertés és százötven darab szarvasmarha kedvezményes áron való átengedését engedélyezte. A földuiivelésügyi miniszter a sertéseket három, a szarvasmarhákat pedig öt évi törlesztésre engedi át a tőkeösszeg háromszázalók kamatmegtéritése mellett. Ez a nagyfontosságú akció, az állatok szétosztása, a jövő hétou veszi kezdetét. A földmívelésügyi miniszter leirata a csanádmegyei községekben nagy örömet keltett, (—) A Maros szabályozása. Makóról jelentik: A Maros medrének Aradtól Szegedig hajózhatóvá tételére a munkálatokat már régebben megkezdték, sőt már Makó alatt vannak vele. Ha igy halad a munk*, nemsokára be is fogják végezni. Minthogy a megnyitandó hajójáratokból Makó városának csak akkor lehet haszna és előnye, ha ott helyben is lehet árut fel- és leadni, Galand>os Ignác dr polgármester lépéseket tett Illetékes helyen aziránt, hogy Makón e célból rakodópart létesíttessék. (—) Az Államvasnt-társasáíf birtokainak parcellázást*. Az Osztrák-Magyar Államvasuttársaság, mint a Frankfurter Zeitung írja, tárgyalásokat folytat egy előkelő budapesti pénzintézettel, Kras^ószörénymegyei kétszázliarmincezer katasztrális hold kiterjedésű birtokainak eladása ügyében. Az emiitett lap közlése szerint a bank parcellázni fogja a hatalmas birtokkomplekszumot. (—) A kidőlt iák. Szeged város alsótanyai erdeiben a vihar nagy károkat okozott, amenynviben sok fát tövostől kidöntött. A város gazdásza a kidőlt fákat elárverezte s igy a vá ros kárának egy része megtérült. A tanács ma tudomásul vette az árverés erédményét. (—) Indítvány önálló, városi jej|ybauk iránt. A főváros tanácsához ma érdekes indítványt nyújtottak be. Az ötletes javaslattévő abból indul ki, hogy a bankmonopólium, minthogy az egyezmény lejárt, megszűnt és jegykibocsátó joga van bármely banknak, amely az állammal megegyezik. Ezért azt indítványozza az illető, hogy Budapest székesfőváros közönsége állítson föl egy községi jegybankot és pedig azon az alapon, hogy kétszázmillió korona erejéig négyszázalékos járadékot hozzon forgalomba. A kétszázmillióból bankjegyet bocsásson ki, amit rögtön ötszázalékos kamatozással pénzintézeteknél elhelyezhetne. Az indítványtevő ugy találja, hogy ötlete kitűnő üzletnek bizonyulna. Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Dólmagyarország hírlap- ós nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Szegeden, Korona-utca 15. (Bokor-palota.) tüzelő-anyagját olcsón akarja beszerezni, ugy forduljon Török Zsigmond fakereskedőhöz, Kossuth Lajossujfárut 87. szám alatt, ahol mindenkor elsőrendű tűzifát, szenet és kokszot vásárolhat. Telefon 916 Telefon 916 REGÉNY AZ ÉLET HÍDJA — Angol regény. — Irta Gerard Dóra. (2) Látja azt a leányt — azt a szőke fruskát — odaát a huszonhatos ágyban? — Látom. — Most mindjárt megvizsgálom és kérem, segítsen, észleljen velem együtt, ügy-e elhozta a sztethoszkopját ? Tiz perc alatt befejezték a vizsgálatot és a terem másik végébe vonultak, az ablak mellé, ahol senki som hallotta, mit suttognak. — Nos, — szólt Grierson — rossz bőrben van a kicsike? — A tüdeje bizony nem valami erős. Sőt azt vélem, hajlandóságot mutat a ... — A tüdővészre, igen. De ezt a hajlandóságot le lehet gyűrni, ez gyógyítható. Ugyan mit gondol, meddig élhet még ez a gyerek ? — Akár nyolcvan esztendős koráig, ha jól esik neki. Semmiféle veszélyes tünetet sem találtam. •— Nohát pedig ha Lamontnak volna hozzá kedve, hát megmondhatná, hogy a kis leány már egy hónapig se fog élni. — Hogyan ? Elpusztul ápolás hiján ? — Dehogy, — vigyorgott Grierson, ápolják ezt, ugy, hogy jobban se kell. — És mégis egy hónapon belül meghal tüdővészben ? — Nem tüdővészben. — Hát akkor miben ? — Szivbénulásban. — Nem értem. — Persze, hogy nem; nem is vártam el. De jöjjön csak tovább, nem fejeztem még be. Ott van a tizennégyes szám, nézzük meg. A tizennégyes feketeszemű, nyolc éves baba volt, kövéredő arcocskájába az egészség piros szine kezdett már visszatérni. Egyenesen ült, párnák segítségével ós csillogó fekete szemmel nézte a csésze levest, amit az ápolónő épen most tartott a szájához. — Most itt nem lehet vizsgálni, mert csak tegnap hallgattam ki sztethoszkoppal, de orvosi becsületszavamra jelentem ki, hogy nincsen szervi baja. Vakbélgyuladása volt. — Milyen véleménynyel van a kis nő felől? Dörfl jól megnézte szemüveges szemével a gyereket, aztán megszólalt: — A legjobb uton van a teljes fölépülés felé. — Az ám, a temető felé. A német odébb húzódott kísérőjétől, valami meg nem magyarázható rossz érzés gyötörte. — Komolyan, doktor, — szólt ideges nevetés közben — ugy látszik, ön az, aki a jövőbe tud látni, ha ilyen sziklakeményen tudja állítani ezeket a dolgokat. — Én, dehogy. Én nem rendelkezem semmiféle titkos erővel, csupán azért tudom, mert ő tudja. — Kérdezze meg őt, ő majd megmondja — azaz megmondhatná, hogy üresnek látja az ágyat. — De hiszen az imént jelentette ki ön, hogy nincs a gyermeknek szervi baja, — Amennyire én föl tudom fedezni az ilyesmit, nincs is. De epilepsziában halt meg az apja és ezért olyan csekély a kilátclScl * Akármilyen fürkészve vizsgálta Dörfl társának arcát, nem talált ott semmi magyarázatot ehez a rejtélyes válaszhoz. — Hát annyira hisz az átöröklésben ? — Én n«m. Kiváló kollégám hisz benne, nem én. — És véleménye szerint mi fogja a leányka halálát okozni? — Szivbénulás. Dörfl remegett az izgatottságtól, A mai nap visszataszító élményei közül ennek a szónak a folytonos visszatérése bántotta leginkább. — Huszonhat és tizennégy, — szólt Grierson mellette. — Kérem, irja föl ezt a két számot és figyelje meg ezt a két ágyat. — Mást nem? Lesz itt más, ami előbb ürül ki, ugy vélem. Körülnézett, sok lesoványodott, beteg arcon, lázban égő szempáron akadt meg a tekintete. Grierson szintén végigpillantott a sok sápadt gyermeken. — A többiek majd csak fölépülnek, legalább ő azt hiszi. — És abban bizonyos volna, hogy ez a kettő meghal ? Kolléga ur, ezt elakarná velem komolyan hitetni ? — Ne liigyjen mást, mint amit saját szemével lát. Közeledő lépteket hallott a folyosón. — És különben, igen élénk a fantáziám, nem kell komolyan venni, amit igy beszélek, ne is mondja el másnak. Jelentősen nyomta meg a fiatalabb orvos karját. — Es most csitt, — itten jön. Második fejezet. Ahogy belépett, Lamont lett rögtöu az érdeklődés központja. A többiek eltörpültek, szinte eltűntek mellette. Most is az egész kórteremben egyedül őt volt érdemes nézni. Ruganyos léptekkel, mosolyogva közeledett, gomblyukából nem hiányzott a virág, öltözéke minden részletében olyan gondos, olyan kifogástalan volt, minta soha életében nem látott volna sebészeti műszert vagy vércseppet. Nemcsak kellemes külseje volt az, ami figyelmet parancsolt, nem csupán borotvált arcának szép vonásaival, karcsú alakjával keltett feltűnést. Aki egyszer belenézett az ő szürke szemébe, bizony nem «gyhamar felejtette el. Magas homlokát őszbecsavarodó, rövidrt» nyirt hajzat vette körül. (Folytatása következik),