Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-28 / 182. szám

1910 iecember 28 DELMAGYARORSZÁG 3 intézte, vagyis az osztrák postatakarékpénztár vezetése alatt több bécsi és vidéki pénzintézetre. — Ami a magyar kölcsönt illeti, a mi értesülésünk szerint annak kibocsátása már január elsején meg fog -történni, még pedig annak a magyar csoportnak utján, melynek élén a Botschild-ház áll. A kibocsátás nyilvános aláírás utján fog történni. fr^KUHHiPr""" ' "*"" "V -i ' •-••»• ~—i...•..!... i ^ — • '•';• 1 „• ••••»yr.gr A szegedi vágó-állatvásár. Segélyt kérnek a földmivelésügyi minisztertől. (Saját tudósítónktól.) Szeged városának sok gondja van mostanában az állatvásár terére. Fölépülvén és üzembe helyeztetvén az uj vágóhíd, fölmerült a terv, hogy az állatvásár-teret közvetlenül a vágóhíd mellékeli tenni. Tárgyalnak is erről évek óta, de a végleges kivitel még mindig késik. Most Jung Péter Söállatorvos előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a város a vágó-állatvásár kellő berendezésére kérjen segélyt a földmivelésügyi minisztertől, abból a négyszázezer koronából, amit a miniszter épen ilyen célra vett föl a tárcájába. A fő állatorvos indokolt előterjesztése nagyon érdekes. A szakértelem csillan ki belőle s a tanácsnak igen jó szolgálatot tett előterjesztésével. Ez az előterjesztés így szól: A város törvényhatósági bizottsága, mint ismeretes, a heti állatvásárt a közvágóhíd mellé helyezte át. Abból az alkalomból, hogy a földmivelésügyi miniszter tárcája 1911. évi költségvetésében a vidéki városokban vágóállatvásárok létesítésére és berendezésére irányuló tevékenység támogatására négyszázezer koronát irányzott elő, az emiitett heti állatvásár forgalmának fejlesztése érdekében javaslom a tekintetes tanácsnak, méltóztassék a közgyűlésnek előterjesztést tenni, hogy az erre a vásárra fölhajtandó szarvasmarhák részére megfelelő csarnok, az apró állatok, úgymint: sertések, juhok és borjak elhelyezésére pedig aklok fölállítását határozza el és azok fölállitási költségeinek fedezésére a földmivelésügyi minisztertől a fönterolitett előirányzatból állami támogatást kérjen. Az emiitett csarnokok és aklok létesítése azért mutatkozik kívánatosnak, mert azok fölállításával a vevő és eladó közönség az időviszontagságok ellen megvédve látogathatja a vásárokat, ami e vásárok látogatottságát kétségkívül csak emelni fogja; emellett, minthogy az állatoknak megfelelőbb elhelyezésére módot lölködőn állítja szembe a jobbmódu osztályokkal, a sors elkényeztetett kegyeltjeivel, akik többé nem mernek pompázni gazdagságukkal, nem merik a világ előtt megnyitni termeiket és zárkózottan, félénken élnek és csak egymás közt érintkeznek. A harmadik a mai pesszimisztikus filozófiát vádolja azzal, hogy morózussá, bizalmatlanná tette az embereket. Schopenhauer, Darwin, Nietzsche pőrére vetkőztették az ember egoizmusát, gyűlölködő, veszekedő, majomszerü természetét. Az ő tanításaik már felszívódtak az emberekbe, akik óvatosabbak lettek és tisztábban látják a társas életben az önző érdekek szálait, amelyeket egyes mohó kezek bogoznak a maguk érdekében. Ez a legnagyobb bizalmatlanságig fokozódott emberismeret, szinte embergyűlölőt csakugyan ráütötte a bélyeget a mi korunkra. Moliére még tragikomikusra stilizálhatta a „Misanthrope"-ot. Racine még udvari életet élt. Goethe és Kant szívesen jártak társaságba, amelynek a lelkei voltak. Az „enciklopédisták" nemcsak Írásaik, hanem „petits diners" utján terjesztették eszméiket. Még Párisban tartott a legtovább a társas élet, ahol III. Napoleon udvarában, de különösen Matild hercegnő zsurjain Sainte-Beuve, Taine, Mérimée szelleme ragyogott. Nézzük ellenben a mi nagy embereinket. Schopenhauer nőgyülölete ismeretes, Nietsschénél jobban senkisem utálta az emberi csordát, lassankint a legjobb barátaival is szakított, egészen egyedülállónak, elhagyatottnak érezte magát, mig végül rá nem szakadt a szellemi elborulás, amelynek nényüjt, a fölhajtást áttekinthetőbbé teszi és lehetőséget nyújt arra is, hogy a vevőközönség az apró állatokat ne kocsiról, hanem lábon állva vásárolja és ezáltal azok minőségét, a vásár megkötését megelőzőleg, kellőképen megítélhesse. A tanács keddi rendes ülésében Bokor Pál polgármester-helyettes ismertette ezt a fontos ügyet. Mivel Lázár György dr polgármesternek is tudomása van arról, hogy a város húszharmincezer koronát kaphat a vágó-állatvásár berendezésére a földmivelésügyi minisztertől, a tanács érdemlegesen letárgyalta a kérdést s az egész ügyet kiadta Bokor Pál polgármesterhelyettes, gazdasági előadónak, kellő elkészítés végett. A polgármester-helyettes a mérnökséggel, a íőállatorvossal ós a vágóhídi felügyelőséggel meg fQffja állapítani a vágó-állatvásár berendezésének szükségleteit, ebből a megállapításból azután a mérnökség elkészíti a részletterveket és a költségvetést. Mindezek után a város tanácsa, a közgyűlés nélkül, föliratilag kérni fogja a földmivelésügyi minisztert, hogy a szegedi vágó-állatvásár kellő berendezésére adjon a városnak legalább harmincezer korona segélyt. Tüntetések Belgrádban. Belgrádi tudósítónk jelenti: Vasárnap nagyszabású tüntetéseket rendeztek a szociálisták és republikánusok Belgrádban. A szociálisták Ifkovits Lázó városi bizottsági tag vezetésével, a republikánusok pedig Neuadovics Dusán városi bizottsági tag vezetésével vonultak föl a szkupstina elé. A közel háromezer főből álló tömeg az általános választói jog és a sajtótörvény megjavítása mellett tüntetett. A tömeg erősen abcugolta Péter királyt. A katonaság kivonult, de összeütközés nem történt, mert a tüntetés rendzavarás nélkül folyt le. Montecuccoli j|i-«£ és Ilieronymi tanácskozása. Mint félhivatalosan jelentik, a kereskedelemügyi minisztériumban ma délelőtt tizenegy órakor Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter és Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok között tanácskozás volt. A tanácskozás, amelybe a kereskedelemügyi minisztérium és a közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályának szakosztályfőnökeit is bevonták, egy Dreagnoughtnak Magyaországon való építésére vonatkozott. mán tűrő magánosa lett. Ibsen a társas életben morózus, tüskés, valóságos medve volt. Egy izben alig tudták elcipelni egy lakomára, amelyet a tiszteletére rendeztek. Bismarck, a vasökltí, keményen lecsapott az Auguszta császárné csütörtöki politikai szalónjára, amelyen terveket kovácsoltak ellene. A mostani német császár hires „Tafelrunde"-ja is botrányba fult. Wilde Oszkár, aki fiatalabb korában a londoni társaságok látványossága volt, a darabjaiban valósággal vitriollal tette csúffá az angol társaság szokásait. Tőle ered az a mondás, hogy egy aszszony, aki előkelő irodalmi és művészi szalónt akart nyitni és e célból az emberek közé ment, végre is népkonyhát alapított. Nem szabad megfeledkezni Tolstojról sem, aki jasznaja-poljánai remeteségében a mai bonyolult társadalom korhadtsága ellen a régi keresztények fraternitásában, házközösségében találta meg az emberiség megmentésének és boldogulásának egyetlen módját. Lehet-e csodálni, hogy egy kor, amelynek ilyen apostolai vannak, a társas életet egészen elhanyagolja és a kávéházi, kaszinói élet felé tendál, ahol az ember emberek közt lehet és mégis messzi tarthatja őket magától ? így óvatosabb, kényelmesebb az élet, de vájjon szebb-e? Az ember elvégre „zoon politikon", társas lény, egymásra van utalva és csak erőösszetevéssel képes elérni nagyot és szépet. Nagyon meg kell változniok mai eszméinknek, amig a társas élet, a gyakoribb érintkezés, a szellemi dörzsölődés fontos szükségességét újra föl fogjuk fedezni. Karácsonyi ötletek a magyar újságírásban. A magyar könyvpiac mindinkább panaszosabb a nagyobbodó eredménytelenség miatt. A közönségnek nem könyv kell. Hanem újság. A könyvek helyett előtérbe nyomultak az újságok. Egy-egy karácsonyi szám erőpróbája egyegy szerkesztőségnek. Ilyenkor tetszik meg, mint töltenek meg száz-kétszáz ujság-oldalt ugy, hogy egyetlen oldal se laposodjék el, hogy a nagyközönség, de minden egyes olvasó is, megtalálja a neki való sorokat. És ilyenkor tetszik meg, melyik szerkesztőség küzd öntudatosan a haladásért, melyik pedig csakhogy épen arra fektet súlyt, hogy „újságot" adjon. Egy-egy karácsonyi ünnep meghozza, megmutatja a magyar újságírás fejlődését. Lendületes fejlődés ez. Talán példátlan a világsajtó fejlődésében. Annyi ötlet, annyi speciális kiválóság ragyog egy-egy karácsouyi számból» hogy bátran, bárki külföldi előtt eldicsekedhetünk a magyar újságírás nagyratermésével. És ami a legspeciálisabban magyar kiválóság, — az, hogy egy-egy ünnepi számban a társadalom mindenféle kérdése, véleménye, kivánata ott van. Ugy, hogy egy-egy karácsonyi újság mindenre kiterjedő tartalma vetekszik öt-tiz könyv anyagával. A magyar újságírás ezidei karácsonyi termelése pedig kiváltképen gazdag. Olyan, hogy még az újságírókat is meglepte az eredméuy. Az eddigi vastag, súlyos karácsonyi számok a mai drága világban méginkább, szinte aránytalanul megvastagodtak, a legtöbb hirlap lapjain pedig külön-külön is országosan elismert írók, újságírók serege sorakozik. És a legfeltűnőbb és legbiztatóbb a fejlődésben a vidéki újságok erőteljes sorakozása. Csak például hízzuk fel, hogy az Aradi Közlöny ugyanolyan terjedelemben jelent meg karácsonykor, mint a Pesti Hirlap. Hogy a Délmagyar ország szerkesztősége ós kiadóhivatala az elismerő sorok seregét kapta a karácsonyi számért most, ez is az újságírás fejlődésének legaktuálisabb bizonysága, egyik példája annak, mennyit fejlődött Szeged, de a vidéki városok legtöbbjének újságírása is. * Ötletekben gazdag a legtöbb karácsonyi szám. Mégis egyenkint sorakoztatjuk azokat az újságokat, amelyeknek ötletei: fokmérő a mai magyar újságírásban. A legimponálóbb ötlet a magyar zsurnalisztikában mindenesetre az Az Ujság-é ós a Pesti Napló-é lett. Az Ujság-é azért, mert kétszázhetvenkét oldalon jelent meg, a Pesti Napló-é pedig azért, mert a gazdag, elejétől végéig nivós, meglepően ötletes szám mellé gyönyörű könyvet, a Shakespeare-albumot adta. De a legmeglepőbb, a jövőre kiható, a lendületes fejlődést bizonyító ötlet mégis a Népszaváé. Fényképfölvételekkel kiséri a riport szövegét. Ez már a tökéletes uiságirás bizonysága, amelynek kiválósága különösen akkor lesz nyilvánvaló, ha az újságok nem abban győznek első-második elismerést, hogy hány oldalon jelentek meg, hanem a tartalomért. Amikor aztán az ujságlapok jobb minőségű anyagból, kevésbé szemrontó betűkből készülnek és a fényképfölvételek tiszták, mindig élvezhetők lesznek. * A karácsonyi Az Újság kétszázhetvenkét oldalával a legvaskosabb volt minden európai lapnál. Karácsonyi ötletekben igen gazdag. Irodalmi szenzációja, hogy leközli Mikszáth Kálmán egyik tárcáját és szórói-szóra leadja Kóbor Tamás „Egy test egy lélek" cimü nagy sikerrel játszott színmüvét. Karácsonyi ötlete, hogy bemutat tiz novellát az írók nevének elhagyásával, az olvasónak aztán ki kell találnia az iró nevét. Ennél sokkal sikerültebb ötlet a „Hirdetési verseny". Az olvasó megkritizálja a negyvennyolc oldalra terjedő hirdetések mindegyikét és szavazó-lappal véleményt mond. Beküldi, hogy melyik három hirdetést tartja dijra méltónak. A szavazóközönség aztán dijtárgyakat kaphat. Ez a verseny a hirdetés történetére igen fontos, különösen Magyarországon, ahol a hirdetők, de az újságok is, kevés gondot fordítottak a hirdetés rovatra, ahol csudarossz, ijesztően ízléstelen hirdetések is akadnak. Az Újság példa arra, hogy a kör-