Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-25 / 181. szám

32 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 december 2fc frankot költött. Ezen nem is csodálkozhatunk, ha azt nézzük, hogy egyetlen évben is százharminchat ruhát, kilencszáenyolcvan pár keztyüt, ötszázhusehuez pár cipőt, nyolcvanhét kalapot, husz kasmir kendőt és számtalan vég valódi csipkét vásárolt össze a saját számlájára. Naponta háromszor változtatta alsóruháit, amelyek közül sok darabot csak egyszer használt. Fehérnemű készítője a hat év alatt több, mint hétszáznegyvenozer frank értékű fehérneműt szállított. Ez utóbbiért a maga személyét illetőleg oly takarékos császár nem tehetett első nejének szemrehányásokat, — mert fehérneműiben maga is nagy fényűzést fejtett ki. 1808-ban kétszáznegyven rőf hollandi vászonból, amelyet ötezer frankért szövetett, hetvenkét darab inget, ugyancsak ebben az évben százhúsz darab batiszt zsebkendőért, amelynek mindegyikében neve és koronája volt hímezve, ezernégyszáz«egyven frankot adott, csupán fehérneműkért tehát tízezer frankot. Sőt 1813-ban tizenötezer frankot. Kedvenc illatizeréve!, a kölni vizzel sem takarékoskodott. Évente hat-hétszáz nagy üveggel használt el mosdóvizéhez. A kis római király születésekor a Tuileriák pincéiben fölhalmozott pénzeszsákokból ismét sok vándorolt az udvari szállítókhoz. Mária Lujzának a gyermek születésekor 376.000 frank értékű gyémánt nyakéket ajándékozott, fiának drágakövekkel kirakott arany keresztet készíttetett 100.000 frank értékben: a becsületrend nagykeresztjét. Környezetét a rá nézve olyan boldog ós örvendetes esemény mámorában a legdrágább ajándékokkal halmozta el. Még a kis herceg dajkája is megelégedhetett azzal a nyakékkel, amelynek ára 6000 frank és a függőivel, amelynek értéke 5000 frank volt. De legnagyobb összegeket azok az ünnepségek emésztették föl, amelyeket az újszülött tiszteletére rendeztek. Egyetlen népünnepély kiadásai, amelyet a város rendezett, meghaladták a 110.000 frankot. Egy kerti ünnepélynél St Cloudban, amelynek sikerét záporeső elrontotta, nevetve mondta a császár Lyon polgármesterének, látva a tönkretett drága toiletteket: „Ez az önök iparának legalább is egymillió értékű hasznot jelent." Sohasem mutatott annyi pompát a Tuileriák az első császárság idejében, mint a 1811—12. esztendő telén, amikor is az orosz háború terve már befejezett volt. Ugy látszott, mintha biztosra vett ragyogó győzelmét már előre is nagy fénynyel ünnepelné ; nagy ebédek, szini előadások, estólyek megszakítás nélkül folytak a császári palotában. Most miután vérbeli királyleány volt a ház asszonya, megjelentek a Fanbourg St. Germain előkelőségei is, akik eddig gúnyolódva tűntettek távolmaradásukkal. A túlzásba vitt fényűzéssel és pompával ezek az előkelő nemesek, akik a forradalom idején vagyonuk nagy részét elvesztették, nem tudtak lépést tartani, de előkelő és igazi nemes föllépésükkel, amelyet a császár sohasem tudott teljesen magáévá tenni, mégis csak ők voltak a tulajdonképeni grandseigneurök, a hiu császár legszívesebben látott vendégei. A látszat szerint ezek a méltóságok adták meg a keretét annak az uralkodónak, aki trónját a rombadőlt anciem régim romjain állította föl. Csak ezzel a föltétellel dúskálhattak az aranyakban. Mint marsall, mint főudvarmester, szenátor, kincstárnok-helyettes és a schweiciak ezredének a főparancsnoka Berthier körülbelül három millió frank fizetést húzott, nem számítva Neuchátel hercegségének a jövedelmét. Davout marsallnak sem kelletett túlságosan szűkölködnie, amennyiben különböző címeken összeharácsolt fizetései meghaladták évente a milliót; és ép ő, mint a többi marsallok, hivatalos, legalább félmilliónyi fizetésen kívül a legkülönbözőbb jövedelmi forrásokat tudták maguknak biztosítani. Napoleon hadvezérei tulajdonkép ép olyan jó vezérek, mint fickók voltak. Minden győzedelmes hadjáratot nemcsak a „gloir", hanem a saját hasznukra is irgalmatlanul kizsákmányolták. Lannes marsall például a spanyol hadjáratban egyetlen megrohant templom kincseiből önmagának körülbelül négy millió frank értékű drágaságokat zsebelt be. Junot még jobban garázdálkodott Portugáliában, Soult a legarcátlanabb módon sokszorozta vagyonát, Davout Németországban milliókat zsarolt, mig Massena, a „győzelem fia", Olaszországban olyan szemérmetlen módon vágta zsebre a milliókat, hogy gazdája, Napoleon sem hagyhatta erős iutelem nélkül. 1812-ben József öcscsének ezeket irta Napoleon: „tanácsolja Massenának, hogy a bezsebelt hat milliót azonnal térítse vissza, ha meg akarja menteni életét, ellenkező esetben Páduában haditörvényszék elé állitom, mert ez már mégis sok". Nagyon zavaros forrásokból merítették hát Franciaország marsalljai azokat az aranyakat, amelyekkel Párisban fejedelmi fényűzéssel élhettek. Mérhetetlen összegeket emésztettek föl I. Napoleon uralkodása alatt azok a kiadások, amelyeket régi királyi paloták helyreállítására és újra rendezésére fordítottak. Például Fontaineblau helyrehozása körülbelül tízmillió frankba került. Mikor 1807 őszén a császár egész udvartartásával odaköltözött ós ugyanott ezerkétszáz-ezerötszáií vendéget látott el, mintegy tulakarta szárnyalni költekezésével az ancien régime fényűzését, Mindent a legnagyobb pompával rendeztek. Vadászatok, színielőadások, különféle szórakozások ós maga az ellátás is. A császár szemében azonban az ünnepélyesen kimért pompa dacára látszólag senki sem érezte magát jól és amikor Napoleon Talleyraudnak panaszkodott arról, hogy vendégeinek arcáról csak borús unalom tükröződik vissza, azt felelte „itt a jókedvet nem lehet — mint a csatában — dobszóval vezényelni ; az ön arca azt fejezi ki, mintha azt parancsolná : előre, mars ! uraim ós hölgyeim!" Ezeken a pompás, ragyogó estéken, amelyeket a császári udvarnál rendeztek, hiányzott az a fölviditó melegség, amely kellemes hangulatot szokott kelteni, az ampir stíl antik római formáin pazar díszítésű vereteivel elérték uágyan a gazgaság ós pompa benyomását, de nem kedólyességet és melegséget. Ha Mária Lujza császárné ékszer-szekrénykéje ötvenötezer frankba került is és fényűzéssel berendezett öltözőszobája, amelyet Páris városa ajándékozott neki, masszív ezüstből készült is; ha a esászári asztalon színarany evőeszközök és a legfinomabb sévresi porcellánok díszelegtek; ha a csodálatot keltő belföldi tárgyak mellett az idegen, rablott, kincseket érő műremekek szépítették is az elbizakodott imperátor palotáinak belső fényét, mindez a pompa ép oly rövid életű volt, mint maga az első császárblrodalom, amely ingadozó alapon, mérhetetlen hóditási ós uralkodási vágyon épült. Őszi szonett. Ködökbe borultan nyári eenén, Akkor a parkban esteledett, Zsivajba fúlt az alkonyi csend, Sötét volt, pedig a nap le se ment. Chopin akkordok bánáti maszkja, Ritmusa rengett. Néma zajok, Ti lelki szeszélyek, emberi könnyek, Esteli csendnek áldoztatok. Egyedül őrzöm most dideregve, Télbe jétő ősz adta romod, Nincs siratásod, más ki se gyászol... ... Esteli szép sző fekete gyárból... Ez az egész gyász .. fájni látlak, Tied a lelkem, megcsodállak. Ivánkovitn Imre. Az igazgyöngy történetérői. A legrégibb idők óta hallhattunk a tengernek pazar kincseiről, amelyek anélkül, hogy mesterkezek kidolgozták volna, természetes fényükkel, mint szépen formált drágakövek kínálkoznak. A régi indusok bálványaikat gyöngyökkai ékesítették, Mitlira, — a Napisten — fején arany korona volt, amelyről igazgyöngyökből készült lánc csüngött. A kinaiak császáruknak — évszázadok előtt is — az adót gyöngyökben fizették be. A Louvre perzsa galériáján látható az eddig talált legnagyobb igazgyöngy : egy nyakéknek a töredéke, amelyet 1901-ben I. de Morgan Susában más drágasággal együtt egy hercegnő arkoszfágjában talált. A Ninive-obeliszk egyik föliratából tudjuk, hogy Temembar király uralkodásának kilencedik óvóben a kaldausi királytól aranyat, ezüstöt, drágaköveket és igazgyöngyöket kapott adóba. A sirásások után a régi egyiptomiak ritkán használták a gyöngyöt ékszer gyanánt, annál nagyobb mértékben dívott a Nílus partján ez a lukszus a birodalom hanyatlása után. Kleopátra keleti királytól örökölte állítólag a világ két legnagyobb gyöngyét, amelyeket függőkiil viselt. A régi Róma mérhetetlen gazdag gyÖngygyüjteményeiből nagyon kevés maradt meg'. A legszebbek a királyi sírokban porladtak el; az arany, ezüst és drágaköveknek nagy része a nyugati gótok zsákmánya lett, amikor 400-ban Alarich király alatt a letiint uralkodónőt meghódították ós leigázták. A kizsákmányolt olasz kincsek nagy része az uj gazdákkal Gallia déli részébe került. A Frank-udvarnál jutottak teljesen érvényre a drágakövek ós gyöngyök. Nemcsak a koronán, a kormánypálcán és egyházi díszleteken ragyogtak, hanem az előkelőek nyakát, karjait is ékesítették. A keresztes hadjáratok alatt a nyugati lovagkor közvetlenül érintkezésbe jutott a keleti fényűzéssel, amelynél a gyöngyök nagy szerepet játszottak. A lovagok skarlátvörös, hermelínnel szegélyezett köpenyét nemcsak arany ós ezüst, hanem igazgyöngy és drágakövek is díszítették. De egyik nyugateurópai udvarnál sem talált az ázsiai lukszus olyan kedvező talajra, mint épen a burgundinál. „Merész" Károly e tekintetben nemcsák a „bátor", de még a „jó" Fülöpöt is fölülmulta. Amikor 1473-ban országgyűlésre ment Trierbe, aranynyal és gyöngygyel kivarrott köpenyt viselt, amelynek értókét kétszázezer arany forintra becsülték. Sveic elleni hadjáratába kincseinek nagy részét magával hurcolta. Ez okból gyarapodott oly nagygyá szövetségeseinek hadizsákmánya, amikor 8t első izben Gransonnál sarokba szorították. A német udvaroknál sem volt kisebb a fényűzés a tizennegyedik és tizenötödik században, mint a burgundiaknál. A gazdag Györgynek Hedviggel — a lengyel II. Kazimir leányával való esküvőjénél 1475-ben valóságos gyöngytenger volt látható. A spanyol divatú abroncs-szoknyákhoz, amelyek nehéz szövetből készültek, a páncélszerü mellén ykékhez alkalmazták még azt a gyöngydiszitést is, amely mértéktelenségével az előbbi ¡dök túlzásait is fölülmulta. Medici Mária 1601ben fia, XIII. Lajos, a későbbi király, keresztelésénél egy harminckétezer gyöngygyei és háromezer gyémánttal díszített szoknyát viselt. Stuárt Mária és Erzsébet királynő sem viseltettek kisebb előszeretettel a gyöngyök iránt. VII. Edwárd angol király koronázásakor Alexandra királynő nyakát megbecsülhetetlen értékű hétsoros gyöngynyakék díszítette, amelylyel azonban nem tudta elhomályosítani azt az ugyancsak hetes gyöngysort, amely az özvegy Margaréta, olasz királyné nyakán ékeskedett. A párisi világkiállítás angol osztályában 1900ban látható volt az az egymilliónyolcszázezer márkát érő gyöngy nyakék, amely egy angol ur tulajdona volt. A nyakék negyvenhat gyöngyszemből van összeállítva és ezerötszázkilenevenhat grammot nyom. Megszámlálhatatlan értéket képviselnek azok a gyöngyük, amelyek emerikai