Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-24 / 180. szám

1910 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 örömest kurtítja meg a szünetét, hogy az országot egy ujabb törvén yenkiviiü állapot kellemetlenségének ki ne tegye. Dé ha a Justh-csoport a karácsonyi ünnepek utáni napokat is szófecsérléssel vagy épen a végzetes technikázással akarja agyonütni, akkor nincs értelme újesztendő előtt a további ülésezésnek. Ebben az esetben a Ház csak a jövő évben fog összeülni és Justhék jóvoltából bank-eksz-leksz állapotában fogja folytatni akkor már a bankügy végleges rendezéséről szóló törvényjavaslat vitáját. Ez az álláspontja a kormánynak. Korrekt és világos. De épen olyan világos az is, hogy a Justh-párt ezidő szerint nem a külön bankért, hanem bank-eksz-lekszért harcol! Radikális reformok I¥ayyl>ritáiiiiiál>aii. Páriából jelen tik: A Humanüé'JAoyá-Qeo rge angol miniszterrel folytatott intervjut közöl. A miniszter a kővetkezőket mondotta: — Szavamat adom önnek, hogy ki fogjuk küszöbölni a lordok vétójogát. Az az elszánt többség, amelyet most kaptunk, biztosíték arra nézve, hogy Anglia nem lesz már sokáig az arisztokraták játékbábja. Nagy szociális változások fognak végbemenni 1915-ig. Mi sohasem szűntünk meg a világbéke főntartása érdekében a fegyverkezések általános csökkentése mellett szót emelni és rendületlenül tovább is haladunk ezen az uton, mert a militarizmus és az imperiálizmus legnagyobb akadályai Anglia fejlődésének. A miniszter végül kijelentette, hogy a munkátlanság és betegbiztosításra sikerült fedezetet találnia és e célra a jövő évi költségvetésbe négyszáz milliót állit be. Lemondott az olasz külügyminiszter. Rómából jelentik: San Giuliano külügyminiszter állítólag a tegnapi kihallgatáson beadta a királynak lemondását. Politikai körökben Martinit, Eritrea volt kormányzóját jelölik külügyminiszterré, de kombinálják Guicciardinit is, a Sonnino-kormánv volt külügyminiszterét. Az 1914. évi szegedi kiállítás. - Nyilatkozatok a rendezés munkájáról. — (Saját tudósítónktól.) Egyelőre csendben, de teljes erővel folynak az előkészületek az 1914. évi szegedi nagy nemzeti kiállításra, nemcsak Szegeden, de az egész Délmagyarországon. Az előkészítő munka azért csendes, mert hisz a kiállítás ideje messze van még, meg azért, hogy már eleve ne legyenek nézeteltérések a különböző módozatok megállapításánál. Szeged város polgármestere, Lázár György dr királyi tanácsos, a majdani szegedi kiállítást annak perspektívájában is hozzáférhető formában bemutató hatalmas elaborátumban kérte a város tanácsát, hogy a kiállítás céljára szavaztasson meg a törvényhatósági bizottsággal százötvenezer koronát. ^ Első pillanatra nagy összeg ez, a szegedi kiállítás arányai azonban olyan méretűek lesznek, hogy abban a roppant keretben egyáltalán nem játszik akkora szerepet a százötvenezer korona, mint azt hinni lehetne. Szeged városa azonban máris átérzi és megérti e nagy nemzeti kiállítás nagy fontosságát, annak magára a városra nézve roppant horderejét s nemcsak anyagi áldozat hozatalára hajlandó, de a szegedi kereskedelem és ipar máris készül a nagy alkalomra, amikor ország-világ előtt bizonyságot tehet fejlettségéről. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha az 1914. évi szegedi kiállítást illetőleg néhány előkelő szegedi szakférfiút megszólaltatunk. A vélemények alig-alig térnek ei egymástól s ahol eltérés mutatkoznék is, azt elsimítja az a biztos tudat, hogy a kiállítás erkölcsileg és anyagilag sokat jelent Szeged városára. Ezek a nyilatkozatok az alábbiak: Perjéssy László kereskedelmi és iparkamarai titkár, ki a kiállítás tervét Szabó Gyula másodtitkárral együtt készítette s az erre vonatkozó mozgalmat a polgármesterhez Szabó Gyulával közösen intézett emlékirattal aktuálissá tette, a következőkép nyilatkozott : — A kiállítás rendezéséhez Szeged város közönségének óriási érdekei fűződnek gazdasági, kulturális, városfejlesztési és népjóléti vonatkozásokban egyaránt. Ezért a város közönségének a legodaadóbb buzgalommal és áldozatkészséggel kell fölkarolni az ügyet. A csodálunk, nem egyéb, mint okos vezetés eredménye. Ön már ismét a fejét rázza! Hát nincs-e igazam V — Csak nagyjában, nagyságos asszonyom. Bizonyára nevetségesnek tartom, hogy a kétrendbeli ifjúságot távol tartották egymástól és azután a bálteremben egészen közel engedték egymáshoz. Nem kevésbbé nevetséges az is, hogy a fiuk ós leányok különböző erkölcsi nevelésben részesülnek, ha azokat a nap nagy részében együtt hagyják. Ön, nagyságos asszonyom, mindenáron abban a tévhitben akar megmaradni, hogy a modern leányok még mindig az ön korabeli ártatlan báránykák s ennek dacára mégis nyugodtan engedi őket — a farkasokkal játszani. Igen: a farkasokkal. Mint eszes asszony, jól tudja, liogy mivel foglalkoznak a diákok a szünidőben. Szerelmeskedéssel. Az öreg asszony gondolkodóba merült. — A terem eközben teljesen kiürült; egyedül maradtunk. A három leány tiszteletreméltó anyja fölkelt és igy szólott: Abban önnek igaza van, hogy a modern nevelés nem következetes, de azért a keringő mégis ártatlan mulatság s a svájci családanyák ugy mint az angol Ceiil-keringő föltalálója, rémeket látnak. — Engedjen még egy kérdést, nagyságos asszonyom. Abban az időben, midőn még táncolt, nem került-e össze egy-egy tolakodó kamaszszal ? Az asszony feltűnően elpirult. — Istenem! mondá, — az bizony egyszermásszor előfordult, de akkor fáradtságot színleltem és a helyemre vezettettem magamat. — Igen helyes; de a leány már akkor hallotta a neveletlenséget, vagy illetlenséget és csak aztán hagyta faképnél a táncosát. — De hiszen ez semmi összefüggésben nincs a keringővel. — Természetesen. Engedje meg, hogy egy történetet mondjak el, amely a táncra vonatkozik. Midőn a műegyetemre jártam, szenvedélyes táncos voltam. De én szintén csakis a ritmikai mozgások kedvéért táncoltam, mint a nagyságos asszony leányai. Elmentem egyszer a végzett technikusok báljára. Táncoltam, mint egy bolond és izzadtam — csorgásig. A bált a becsületrend palotájában tartották meg. A meghívásokat nagyon megrostálták. Csak mérnökök és katonatisztek feleségei és leányai voltak hivatalosak. Egy ablakfülkében húzódtam meg, hogy kissé megpihenhessek, midőn véletlenül fültanuja voltam két nő beszélgetésének. — Nös, miről beszéltek'? — Ugy gondolom, a két nő a palotában lakott. Az idősebbik nyugodtan, mintha a legártatlanabb ügyről volna szó, azt mondta: Az emeleti szobákat be kellett záratnom, mert minden percben felszökött egy-egy párocska — csókolódzni. Nem állitom, hogy — elpirultam e szavak hallatára: de mindenesetre ujat tanultam. Az angol ugyan azt mondja: „No harm in kissing" s most is osztom véleményét. De épen ez a tapasztalat bírt arra, hogy a magasabb matematikától bucsut vegyek s inkább a sokkal szövevényesebb női lélek rejtelmeit tanulmá nyozzam. „Lasciare le matematica e studire le donne". város polgármesterének a tanácshoz ez ügyben intézett átirata részleteseu is megjelöli a várható előnyöket s a polgármester véleményét teljesen osztom. — A tervek nyilvánosságra hozatala uiég korai volna, mert különösen a helykérdés körül idő előtt támadna bizonyos érdekkörök között versengés s ez az ügynek ártana. Németem szerint mindenekelőtt az a fő, hogy Szeed kereskedelmi és ipari érdekeltsége körében erős visszhangot keltsen a kiállítás követelése s meggyökeresedjék az elhatározás, hogy ki-ki a legjobb igyekezetével iparkodjék Szeed iparának becsületes szerepeltetését a kiállításban való részvétellel előmozdítani. Ige» fontos a társadalmi más tényezők lelkes és odaadó támogatása is, mert enélkül sikert érni lehetetlen. — Mihelyt kialakul egy erős és egyöntetű közvélemény a kiállítás mellett, aktuális lesz már a tervek hivatalos tárgyalása s valószínűleg elsősorban a kereskedelmi és ipari érdekeltség képviseletei juttatják először kifejezésre kívánalmaikat, melyek kialakulását készséggel támogatom a részemre rendelkezésre álló szerepkörben. Pálfy Dániel szegedi vasgyáros és paprikamalom tulajdonos, az ipartestület és amunkásbiztositó pénztár elnöke, a következő nyilatkozatot tette; — Ez a kiállítás a legtöbbet magára Szeged városára jelenti. Vegyük csak példának a pécsi kiállítást. Annak rengeteg volt a forgalma s ha utána beállt is egy kis stagnáció, az csak látszólagos volt, mert a hatalmas forgalom után a rendes kerékvágásba jutás szokatlannak tetszett. A kiállítás nyomán Pécs városában erőteljes ós életerős fejlődés keletkezett. A pécsi kiállításnak nem volt delicitje s ha a szegedi kiállítás rendezése észszerű ós helyes lesz, ha a rendezőség a kiállítás kellő ismeretével végzi dolgát a ha a kormány a szegedi kiállítást a pécsi kiállításnak adott segély mérvéhez képest segélyezi, akkor a szegedi kiállításnak sem lesz deficitje. — Szerintem oz a kiállítás mérhetetlen haszonnal jár Szeged városára. Az idegenforgalom óriási mérvekelt ölt majd s alkalom lesz arra, hogy az idegenek megszeressék Szeged városát s a jövőben állandó kontaktust igyekezzenek föntartani Szegeddel s innen szerezzék be az ipari ós kereskedelmi termékeket, ami az erkölcsi sikeren kivül anyagi hasznot is jelent, a kiállítást követő időkben is. — A kiállítás helyéül legmegfelelőbbnek tartom a mostani lovasaági gyakorlóteret. Ez kivül van ugyan a körtöltésen, de ott van a belvárosi temető tőszomszédságában s egészen odáig vezet a villamosvasút. Ez a hely nagyobb az ujszegedi területnél, a Mars-térnél s a Gecló vidékénél s azért is alkalmas, mert teljesen szabad térség. — Az 1914. évi szegedi nagy kiállítás igen nagy nevelő hatással lesz a szegedi és a délvidéki iparosságra s már ezért is megkell Szeged városának minden áldozatot hoznia a kiállítás érdekében. Egy előkelő szegedi nagyiros, akinek az ország szakköreiben elismert neve van, kissé elütő nyilatkozatot tett és épen ezért nem nevezi meg magát. Nyilatkozata lényegében fedi a többi szakember nyilatkozatát s csak egy része különálló. A nyilatkozat különben a következő: — Nem vagyok barátja semmiféle kiállításnak. A kiállítások már túlélték magukat s kevés az értelmük. A kiállítás pénzébe kerül az iparosságnak és sok idejét rabolja el. Igazolja ezt a római ós a brüsszeli kiállítás. — Itt azonban másról van szó. A szegedi 1914. évi kiállítás Szeged érdeke ós mint ilyet, a legmelegebben pártolom ós üdvözlőn». Ennek a kiállításnak jótékony hatását elsősorban a mi szeretett városunk érzi meg s ezért, csakis ezért áldozatot is kell hozni ezért a kiállításért. A szegedi kereskedelmi és ipari világ érdekeltsége egyáltalán nem gondol azzal, hogy a kiállítás anyagi áldozatot, időt és