Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-23 / 179. szám

Schwarz Rózsika. Meghalt egy szép leány... Szürke és szűkszavú rendőri krónika jelen­tette nemrégen, hogy Schwarz Rózsika, a sze­gedi köztisztasági vállalkozó leánya két darab szublimát-pasztillát vett be. Ez este kilenc óra­kor történt. Hajnal felé vonultak ki hozzá a mentők, mert Rózsika későn vallotta be az édesanyjának, hogy öngyilkos lett. Addig azt hitték, hogy muló rosszullét az egész. A halál angyala azonban már akkor meg­fogta a lelkét. Egy érzékeny, bánatos, szomorú lelket, mely nem tudott az élet apró ós jelen­téktelen bajaival megküzdeni. Nem tudott közömbös fölénynyel elnézni az apróságok fö­lött, amelyek lépten-nyomon elébe állanak az embereknek, családoknak, mindennek és min­denkinek. Pici cipőjével nem taposta szét eze­ket az apró töviseket, hanem magához emelte, a lelkéhez szorította és akkor érezte, hogy — szúrnak. Gyönge, tiiszurásnyi fájdalmak voltak ezek, de a melankolikus kedélyű leánynak, aki jólétben ólt mindig és nem ismerte az élet nagy és megrázó tragédiáit, — ez is elég volt. Elég volt arra, hogy megszeresse a halált. Ne kutassuk most azt, hogy Rózsika miért lépett jegybe a halállal. A rossz nyelvek unta­lan sokat beszélnek, okolják az apát, okolják az anyát, mert az emberek nem szeretik meg­ismerni önmagukat ós ha valaki erőszakosan meghal, mártírt faragnak belőle, áldozati nimbuszt csavarnak a feje köré. Aztán, amikor a sok szóbeszéd tárgya kimerül ós ujabb ese­mények izgatják a kedélyeket, elfelejtik a mártírt, az áldozati nimbuszt, elfelejtik, ami három nap előtt törtónt. Rózsika már a temetőben pihen. Kétséggel ós gyötrődéssel hiába ápolta az édesanyja he­tekig. Az erős méreg ellen nem használt se gyomormosás, se orvosi tudomány, se az anyai és apai szeretet odaadása, Rózsika tegnap meg­halt. Szomorú, fekete szemeiből nem ragyog többé a melankolikus fájdalom, amit apró* tü­szurások okoztak. Csütörtökön délután temették el Rózsikát. Sokan jöttek el a temetésére, asszonyok, leá­nyok, férfiak ós fiatalemberek. Nem a Kormá­nyos-utcaí házból temették, hanem kihozták a koporsóját a körútra, a menedékház elé. Ott ment végbe az egyházi szertartás. És mialatt a főrabbi prédikált, asszonyfejek összesúg­tak: — Lám, még a pap sem akarta betenni a lábát a Rózsika szülőinek a házába. Szentség telen hely az, ahol örök viszály lakik A pap nem szereti azokat a szülőket, akik miatt a leányuk meghal . . . Megint szóbeszéd, pletyka, mártir-faragás, áldozati nimbusz. Erőszakos elferdítése a té­nyeknek. Mert a pap nem azért temetett a menház előtt, amit a pletykáeó asszonyok föl­hoztak. Hanem azért, mert a Kormányos-utcá­ban nyakig ér a sár. A kocsis még száz forint díjért sem hajtja be oda a kocsiját. A nagy, nehéz halottas kocsi pedig még estig sem ke­rülhetett volna ki a méteres mélységű kátyú­ból. Mindössze ez volt az oka, hogy Rózsíkát nem abból a házból temették, ahol meg­halt. Hanemhát ilyenek az emberek. Rosszak ós rosszat látók. Kicsinyesek ós könyörtelenek. És arra nem gondolnak, hogy ilyen kicsinyes könyörtelenségek vérezték halálra a Rózsika bánkódó szivét. Beszéltek, suttogtak, mert plety­kázni kell, pletykázni időtöltés ós nem kerül semmibe. Szórakoznak vele és nem gondolnak arra, hogy a szórakozásuk alatt valahol egy érzékeny leány lelke vív csatát a halál gondo­latával. Még a temetés közben is ezzel szórakoztak. Hogy, lám a pap is ugy gondolkozik, ahogy ök. Csak a városrendezés föladatára nem akartak gondolni. rví' T"k!l*,art ÜFŐzeliue. Zomborból jelentik: Ma történt meg a törvényhatósági bizottsági tagok megválasztása. Huszonhat bizottsági tag közül huszonhárom munka­parti jelöltet választottak meg. — Liptószent­mMoson szintén ma volt a bizottsági tag­választás. A törvényhatóság minden tagja munkapárti. V®"0®» és a P&W*-Rómá­ból táviratozzák : A Vita jelentése szerint Miksa szász herceg magasállásu személyiségeknek le­veleket irt, melyeket a pápa elé terjesztettek A herceg bizonyítani igyekszik ezekben a leve­lekben, hogy tanulmányai nem jelentenek ve­szedelmet és egyben a sorok közt elárulja, hogy nem fogja azokat, mint ahogy a Vatikánban elvárják, visszavonni. A pápa azonban tudtára adatta a hercegnek, hogy tőle cikkének föltétion visszavonását kívánja. — Uj magyar bárók. A király beocsini Uhrenstem Henriknek ós törvényes utódainak a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeré­sen! a magyar bárói méltóságot adományozta. Beocsim Ohrenstein Henrik a „beocsini cement­gyári Unió részvénytársaság" elnöke és a nagy nevű gyár vezetésével nemcsak Magyarországon lett úttörője a cementgyártás ilyen fokú töké­letesítésével, hanem Európában is a legnagyobb nevet szerezte ennek az iparágnak a kifejlesz­tésével. Ebbeli ipari ós közgazdasági érdemeit jutalmazta a király a magyar bírósággal — Ugyancsak a bárói móltóságot adományozta a király néhai Than Károly dr volt budapesti egyetemi tanár fiainak, Than Károly vezérkari őrnagynak, Than Albin föidmivelésügyi minisz­teri segédtitkárnak ós Than Ervinnek, valamint törvenyes utódaiknak. — A szegedi vasutas palota. A ma­gyar királyi államvasutak igazgatóságának bevetel-ellenőrzési osztályát tudvalevőleg Sze­gedre helyezik, az aztán a magyarországi központi leszámoló szegedi hivatalával együtt hatalmas vasúti palotában nyer majd el helyezést. Szukovathy István államvasuti igaz gató ennek az építendő palotának az ügyé­ben legutóbb háromszor járt Szegeden s arra az előzetes megállapodásra jutott a vá­ros vezetőségével, hogy a vasút a palotát a Korcsolyázó-tér északi oldalán épiti föl <\z erre vonatkozó szerződést az államvasutak igazgatósága már le is küldte Lázár György dr polgármesternek. Pozitív értesülésünk van azonban afelől, hogy az igazgatóság a ki jelolt s a részére a várostól ingyen felaján­lott telket nem tartja megfelelőnek s oda gravital, hogy lehetőleg más telket kapjon a nagyszabású uj vasutas palota részére. Ugyanezért Lázár polgármester pénteken reggel Budapestre utazik s ugyanezért re­kesztette be csütörtökön a folyamatban levő decemberi közgyűlést, hogy az államvasutak igazgatóságával való további tárgyalás ered­ményeként tegyen előterjesztést a jövő szerdai rendes közgyűlésnek. ^ -- Zelenka utóda. Nyíregyházáról jelentik. Zelenka Pál ágostai evangélikus püspök halá­lával megüresedett püspöki móltóságra az egyházkerület legnagyobb hitközsége, a nyíregy­házai, értekezletet tartott, amelyen Geduly Henrik egyházkerületi főjegyzőt jelölték. — A rókusi templom parkja. A rókusi uj templomot parkkal vették körül, a parkot pe­dig diszes vasrácscsal kerítették be A vas­rácsot egy bizottság felülvizsgálta ós azt a város tanácsa átvette, a vállalkozó járandósá­gát a tanács ma kiutalta. — Az aszfalt a Kossuth Lajos-sugár ntoii. A szegedi Kossuth Lajos-sugárut jobb­oldali gyalogjáróját kiaszfaltozták. Szeged ta­nácsa ma elrendelte, hogy a baloldali gyalog­járók kellő magasságban a jövő tavasz folya­mán szintén aszfalttal burkoltassanak. — Halálozás. Seifmann Ignác szegedi bú­torgyáros, a Seifmann Mór ós fiai udvari szál­lító-cég- beltagja, tekintélyes ós köztiszteletben álló szegedi nagyiparos ós kereskedő, tegnap éjjel hatvan éves korában elhunyt. Seifmannt derekassága, embersége, jószívűsége miatt szé­les körben szerették ós tisztelték. Halálát öz­vegye és nagyszámú rokonság gyászolja. Pén teken temetik a Mars-tér 17. számú házból. — Kutassy, az első magyar pilóta. Budapestről jelentik: Kutassy Béla, a kiváló magyar aviatikus, ma délután fél három órakor a rákosi gyakorlótéren többször föl­szállt és repülőgyakorlatokat végzett. A föl­szállást sok sportférfiu és újságíró nézte vé­gig. Kutassy ötször szállt föl és mindannyi­szor öt kilométeres utakat tett meg a leve­gőben. Végül egy bizonyos pontból kiindulva száz kilométeres repülést végzett és az előre megállapított helyen szállt le. Gyönyörű pro­dukciójáért a szakértő bizottság elismerésül olyan igazolványt állított ki, amelyben Kutassyt az első magyar pilótának nevezi. — Az ingyeukenyér. A szegedi jótékony egyesület folyamatban levő ingyenkenyór osztá­sához ujabban hozzájárultak még a Vöröskereszt egyesület husz koronával, Zeisler Henrik és Kunger Ignác tizennégy-tizennégy koronával. — A szegedi rendőrök karácsonya. Sze­ged város tanácsa csütörtöki ülésén kiutalta a városi rendőrök ós a város kocsisainak január elsején esedékes havi fizetését, hogy karácsonyra ők is örömet szerezhessenek családjuknak. A rendőrök és a szolgák már föl is vehetik a fizetésüket. — Elhárított vasúti katasztrófa. Kö­vetkezményeinek borzadalmaiban elképzel­hetetlen vasúti katasztrófának vette elejét tegnap Palics és Szabadka között egy moz­donyvezető lélekjelenléte. Déli tizenkét óra utan játszódott le az izgalmas eset, melynek részleteiről egy jelenvolt a következőket mondotta el nekünk : — A Szeged-Rókus állomásról szerdán déli fóltizenkét órakor indult el a rendes szabad­kai személyvonat, amelylyel Szegedről zsúfolt kocsikban utaztak Szabadkára ós a környékre. A személyvonat minden incidens nélkül, a ren­des időben érkezett Palicsra és egy percnyi várakozás után elindították Szabadka felé. Alighogy a vonat a palicsi állomásra kiért, egy tehervonat robogott vele szembe, ugyanazon a sínpáron. I személyvonat mozdonya is teljes gőzzel dolgozott már, de a mozdony vezetője : Kiss Richárd mozdonyvezető az utolsó pillanat­ban erőteljes fékezést eszközölt. Az utazó közönség a váratlan fékezéstől ós a vonat zök" kenóséből nyomban rosszat sejtett, annál in­káub, mert az előbb még- rohanó vonat hirtelen lassúdott és a bőröndök, kosarak és felöltők mind az ülésekre, az utasokra estek. Általá­nos pánik tört ki a személyvonat utasai kö­zött és sokan kiugrottak a mozgó vonatból, A leugró utasok közül többen apró sérüléseket is szenvedtek. Kiss Richárd mozdonyvezető lé­lekjelenléte minden egyéb bajnak elejét vette, mert a vonatot sikerült nagy erőfeszítéssel megállítani s aközben a tehervonat mozdony­vezetője is befékezte a maga mozdonyát, 'a két vonat egymáshoz való félelmetes közel­ségben megállt. Az utasok a rémülettől meg­dermedve nézték, hogyan néz egymással farkas­szemet a két mozdony, melyeknek találkozása biztos halált jelentett volna sok utasra. Kide­rült, hogy a tehervonatot tévesen indították s erre vouatkozólag meg is indították a legszi­gorúbb vizsgálatot. Kiss Richárd mozdonyve­zetőt viszont, aki a nagyobb katasztrófának vette elejét, kitüntetésre és megjutalmazásra ajánlották az államvasutak igazgatóságának. — Haldoklik Tar ti óvsz ha. Tamovszka grófnő utolsó órait éli. A grófnő a rabkórház­ban már fölvette a halotti szentséget. Tar­novszka földi élete, szereplése az utolsó feje­zethez jutott. S ha elmegy, két tönkretett ál­dozata, Naumov és Triljukov marad itten aki­ket sokáig éget majd még ennek a szerelmi lángolásból, pazar életből és fekete nyomoru­ságból szövődött véres regénynek a kinja. — Húszmilliós vámcsalás Nemyorkból je­lentik: A newyorki vámhatóság megállapította, hogy a jDwweíí-testvórek mükereskedő-cég az utolsó években tömérdek műtárgyat a vámon való bejelentésnél igen csekély összegre érté­kelt, ami által az államot jelentékenyen meg­károsította. A kárt a vámhatóság húszmillió koronára becsüli és követeli a cégtől e kár megtérítését. A rendőrség a cégnek az 5. Ave­nuen levő nagy raktárában levő összes műtár­gyakat lefoglalta, A cég főnöke, Henry S. Duveen Londonba utazott, ahol a cég főüzlete van, hogy az ott levő cégtársakkal tanácskozzék^

Next

/
Oldalképek
Tartalom