Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-22 / 178. szám

1910 december 22 DÉLMAGYARORSZÁG 5 Egy férj: két feleséggel. — Tragikus téuedések vígjátéka. — (Fővárosi munkatársunktól.) A Belváros elegáns sétáló közönségének tegnap egy kis utcai tumultusban ós épületes látványban volt része. A lanyha téli levegő sok embert csalt ki az utcára ós elegáns nők, gáláns pesti urak százai hullámzottak föl s alá. A sétálgatok között volt Kemény Sándor banktisztviselő is, aki karján a feleségével mendegélt a Dunapartról a Kigyó-utcába levonuló emberáradatban. Gyanútlanul beszélgetve értek a Ferenciek-terére, ahonnan a Kecskeméti-utca irányában fordultak be. Keménynének föltűnt ugyan útközben, hogy már vagy öt perc óta egy csinosan öltözött hölgy követi őket. Hol mögöttük ment, hol eléjük került ós kissé túlságosan behatóan nézegette Keményt, Ügyet se látott vetni arra, hogy a férfi karián egy hölgygyei megy. Bár az asszonyt kissé bosszantotta a dolog, nem akarta figyelmeztetni az urát, aki gondolkozva, beszélgetve szivarozgatott s nem vett észre semmit a két nő — a felesége- ós az ismeretlen úrinő — között végbemenő szempillantások harcáról. Keményné elterelte a figyelmét a követőről azzal, hogy élénk csevegést kezdett az urával, amikor a Reáltanoda-utcánál hirtelen eiéjök került a hölgy és rárivallt a férfire : — Megvagy hitvány gazember! Most leszámolok veled! —- kiáltott magából kikelve és megragadta Kemény vállát. Az ember alig tudott fölocsudni meglepetéséből. Csak annyi öntudata maradt, hogy besurrant a Reáltanoda-utcába és egy gázlámpa alatt méregette támadóját. A felesége majd elájult és szinte rikoltozva kérdezte az urától: — Ki ez a nő! Felelj! Tudni akarom! Már egy negyedóra óta üldöz. — Soha életemben nem láttam. Mit akar tőlem? Kicsoda ön? Az idegen hölgy gúnyosan szólott: — Hogy mit akarok tőled? S hogy ki vagyok, azt neked kell tudnod a legjobban. — Kikérem magamnak, hogy tegezze az uramat! — tiltakozott Keményné. — Most már én kérdezem: kicsoda. — Keményné vagyok! — mutatkozott be az idegen nő. — Én is Keményné vagyok! És ez az ember az én férjem! — rivallta Keményné No. I. — Nagysád téved! Én Keményné vagyok ós fölszólítom: adja vissza az uramat! — szólt Keményné No. II. Már majd hajba kaptak a nyílt utcán. Kemény közéjük ékelte magát és csillapítgatta őket. — Kérem asszonyom! Legyen esze. Én nem ismerem önt. Ne dúlja föl családi boldogságomat, különben bevitetem a rendőrségre — mondta az I. számú Keménynének. Az rendbeszedte félrebillent kalapját és kihivólag felelt: — Csak tessék. Csak menjünk a rendőrségre, ott majd elbánnak az olyan emberrel, aki bigámiát követ el. Keményné No. I. fölsikoltott, a szivéhez kapott és ráájult az urára. Nagy nehezen magához tért s akkor meg sírni kezdett, az ura nem győzte vigasztalni. — Ez egy őrült nő! Azt se tudja, mit beszél! Ettől a megjegyzéstől elfogyott a második számú Keményné türelme ós kifakadt Kemény ellen: — ügy!? Nem elég, hogy hűtlenül elhagytál, még őrültnek akarsz nyilváníttatni, de most már gyerünk a rendőrségre. Én mondom, menjünk. Kemény félt a botránytól ós könyörgésre fogta a dolgot, — Legyen tekintettel szenvedő feleségemre és ne folytassa oktalan kínzásait. Higyje meg, hogy soha sem volt szerencsém önhöz és nem is lehettem az ön férje. Az idegen Keményné nem hagyta magát. — Majd kiderül az igazság a rendőrségen. Megvan a házassági levelem. Be tudom bizonyítani, hogy kilenc évvel ezelőtt kiszöktem veled Németországba és hogy Hamburgban feleségül vettél. Együtt voltunk szerződósben a hannoveri ós stuttgarti varieténél. S te nyomorult Kiéiből egy artista nővel megszöktél Amerikába, engem magamra hagytál . . . Kemény Sándor megdöbbenve hallgatta a második számú Keménynót, míg az első számú Keményné bizonyos megkönnyebbüléssel figyelte a nő szavait. Kemény Sándorné tiz óv óta ismerte az urát s azt is tudta róla, hogy az soha sem barangolt külföldön, Amerikában meg épen nem. Kemény különös sejtésektől megkapva kérdezte: — De hát ki a maga férje ós hogy kerül ide. — Te vagy az én férjem Kemény Gyula, itt az arcképed is! — felelte a második számú Keményné. Most jöttem vissza Oroszországból, két napja tartózkodom Budapesten. Megláttalak az utcán ós megismertelek, ha bajuszt nöfesztettél is! A férjem vagy és visszakövetellek ! — Kemény Gyuíáné ! Hiszen a szegény Gyula az öcsém, aki évek előtt eltűnt Budapestről. Maga a Gyula felesége ! ? Hiszen ón Kemény Sándor vagyok . . . — Igen! Az ón uram Sándor ! —- bizonygatta Kemény Sándorné. A másik asszony még mindig hitetlenkedett: — Az enyém Kemény Gyula ... De ... ez a hasonlatosság . . . A kedélyek lecsillapodtak és az egymást sohse látott rokonok igy ismerkedtek össze Budapestnek izgalmakkal teli forgatagában. A legboldogabb liármójuk között Kemény Sándorné volt, aki majdnem kétsógbevonta az ura hűségét s majd elszedték tőle a férjét. A lecsillapodott rokonok aztán együtt folytatták az utat, beszélgetve az elzüllött szegény Kemény Gyuláról, aki elhagyta a feleségót és Amerikában tengődik, ha ugyan még az élők sorában van. Hót éve nem hallottak hitt felőle. '»ISAN .•- - 1 ••.•• ... i ^ . i . • .. . ü A trónörökös a delegáció megnyitásán. (Saját tudósítónktól). A december végi rövid delegácionális tanácskozást, mint már tegnap jelentettük, Ferenc Ferdinánd királyi herceg trónörökös fogja megnyitni a király nevében. Annak okát, hogy e közjogi funkció ezúttal épen a trónörökösnek jutott, mindenképpen találgatták s talán sokkal nagyobb politikai hátteret tulajdonítottak neki, mint aminő igazában van. A dolog előzményeiről és okairól illetékes forrásból a következő értesülést kaptuk: — Amikor fölmerült az a gondolat, hogy a király nem jöhet el Budapestre a delegációt megnyitni, akkor maga Ferenc Ferdinánd királyi herceg trónörökös ajánlkozott erre a közjogi funkcióra. Ez tehát az Ő legsajátabb ténye ós szándékát mind a király, mind pedig a két kormány a legnagyobb örömmel fogadta. A trónörökös azonnal kinyilatkoztatta szándékát, amint megtudta, hogy a király nem óhajt most a hónap végén Budapestre utazni. — A megnyitás alkalmával szokás szerint a delegáció elnöke üdvözli Ferenc Ferdinánd trónörököst, de hogy a megnyitó beszédekben bármely irányban valami különös jelentőségű politikai enunciáció foglaltatnék, arról nem lehet most még hallani s egyáltalán nem is valószínű, hogy ilyesmi történnék. —„Nem érdektelen egyébként megemlíteni, hogy a király, mint több külső körülmény is mutatja, jelentős különbséget tesz az országgyűlés és a delegáció megnyitása között. így egyebek közt az országgyűlés megnyitása alkalmával a trónbeszédet föltett kalpaggal és ülve olvassa föl, mig ellenben a delegációt kalpag nélkül és állva fogadja. Olyan ez, hogy hasonlattal éljünk, mint egy nagy audiencia. Ebből látható, hogy a király maga is ig*en nagy különbséget tesz az országgyűlést ós a delegációt megnyitó trónbeszódek között. — Arról, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg tiszteletére hivatalosan valami különösen díszes fogadást rendeznének, nincs szó. Érkezését a polgárság érdeklődése és önként fakadó lelkesedése teheti esetleg ünnepiebbó a szokottnál. A delegációk megnyitása december 28-án lese, de a trónörökös megérkezésének idejét még eddig nem állapították meg pontosan. így tehát azt sem lehet tudni, hogy a delegáció tagjait mikor fogadja. Megérkezése után a királyi palotában száll meg. — Annak okát, hogy a király most nem jön Budapestre, talán abban a körülményben lehet keresni, hogy a rossz időben valószínűen nem akar utazni. Ebből azonban viszont nem lehet egészségi állapotának esetleges meggyöngülésére következtetni, mert hiszen január közepe felé eljön magyar fővárosába, ahol akkor tudvalevően szép udvari ünnepségek is lesznek. A siketnémák karácsonyfája. (Saját ludósilónktól.) Lélekemelő ünnepélyt tartottak szerdán délután a szegedi siketnémák intézetében. A tanítónőképző növendékei rendezték a szép ünnnpet: gyönyörűen földíszített karácsonyfát állítottak föl az intézet nagytermében, amelyet teleaggattak a jótékony emberek által adományozott csecsebecsékkel. Megható látvány volt, a szerencsétlen gyerekek mint örültek a csillogó karácsonyfának. Az ünnepély azzal kezdődött, hogy a szegedi tanítónőképző növendékei elénekelték Zsaszkovszky ,Dicsőség menyben az Istennek" című szerzeményét. Ezután ünnepi beszéd következett, amelyet Jászai Géza apát helyett Henny Ferenc dr segédlelkész mondott. Csukás Margit negyedéves tanitónőképzői növendék Szepessy L. „Az árva karácsonya" cimii megható versét szavalta el, hatással. Láhm Ádám VIII. osztályú _ siketnéma növendék szavalta Gábor László: „Karácsonykor" cimü poómáját. Ez a szám is különösen tetszett a közönségnek. A műsor ötödik száma Rácz: „Hallok . . ." cimü verse volt, amelyet Koncz Vilma VI. osztályú siketnéma tanuló mondott el. I^en megható volt ez a szavalat, amely azt fejezte ki, hogy egy siketnéma növendék hogyan tanul meghallani a szájmozgások megfigyelésével . . . Figyeli a száj ós az ajak mozgását s ezekből a mozgásokból úgyszólván látja meg a szótagokat, szavakat, mondatokat. A szegény siketnémák egyedüli hallószerve a szem. Ezután a ragyogó, pompásan földiszitett karácsonyfa átadása következett. Fohsz Ilona IV. éves tanitónőjelölt nyújtotta át a karácsonyfát a siketnéma növendékeknek, akiknek a nevében Henyert József VII. osztályú siketnéma tanuló köszönte meg a fényes ajándékokat. Az ünnepség utolsó száma Várady—Erney Téli rege cimü daljátéka volt, amelyet a tanítónőképző énekkara adott elő. Rendkívül nagy hatása volt ennek a számnak. A közönség elragadtatásának tapssal adott kifejezést. Méltó befejezése volt ez a szám az elejétől végig gyönyörködtető, kitűnően sikerült ünnepségnek. A rendezésért Naszódyt illeti a dicséret, akinek, valamint a többi rendezőknek is, az intézet igazgatója, Klug Péter elismerését és köszönetét fejezte ki. A sok szép karácsonyi ajándékokat százötvenhárom siketnéma tanuló között osztotta szét Klug Péter igazgató. Az ünnepségen még egy tapasztalatot tettünk. Azt, hogy a siketnómák oktatása milyen bámulatos eredményeket tudott elérni Szegeden. Siketnémák, akik beszélnek ós hallanak ! Mennyi lelkesedós, fáradtsás:, a szerencsétlenek szeretete és a legodaadóbb türelem kell ahoz, hogy a siketnémákról elmondhassuk : beszélnek és hallanak ... És ezért a nagy ós humánus munkáért a legszebb elismerés az intézet kitűnő igazgatójának, Klug Péternek és a vezetése alatt álló kiváló tanári karnak jár ki. A szép Giga és a milliomos fiu. — Bácskai regény. — Több országon át. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes szerelmi regényről beszélnek papok óta a bácskai uri körökben. Az eset már csak azért is föltűnő, mert egy többszörös milliomosnak azért kellett megszöktetni a nálánál sokkal szegényebb szerelmesét, mert nem akarták a leányt hozzáadni. Ugy indultak el, mintha kocsikázni akartak volnanégyes fogattal, parádésan ós amikor Szabadkára értek, vonatra ültek és a külföldre szöktek. Az eset részletei a következők: Cservenka bácsmegyei községben a leggazdagabb ember Lelbach Károly földbirtokos, aki még csak huszonhét éves fiatal ember. Több ezer hold földje van ós a törvényhatósági bizottságnak virílís tagja. Ugyanabban a községben lakik Fuchs Vilmos fakereskedő, aki szintén jómódú ember. Fuchsnak van egy gyönyörű szép leánya, a tizenkilenc éves Olga, akibe a milliomos ifjú halálosan beleszeretett. A leány viszonozta Lelbach érzelmeit ós már mindenki azt hitte, hogy egypár lesz belőlük. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor Lelbachot a leány atyja elutasította és tudtára adta, hogy ne is számit-