Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-22 / 178. szám

1910 december 18 DÉLMAGYARORSZÁG 161 Az elnök bemutatta a főrendiház üzeneteit, az elfogadott törvényjavaslatokat. Héderváry Károly gróf miniszterelnök indítványára a Ház elhatározta, hogy félbeszakítja a szerb kereskedelmi szerződés tárgyalását, s a bankprovizóriumot veszi elő má./ a holnapi ülésen. A Ház ezután áttért az interpellációk tárgyalására. (Az interpellációk.) Ssmrecsányi György ismerteti a kivándorlók pénzküldeményei körül az amerikai zugbankárok által elkövetett visszaéléseket. Most egy bankcsoport alakult erre a célra Amerikában, amelyet a magyar kormány is támogat, holott a csoport nem épen megbízható. Szóvá teszi azt is, hogy az Adria tengerhajós-társaság igazgatóságának két tagja helyet'foglal a kivándorlási tanácsban is. Ez az összeférhetetlenségi törvénybe ütközik s az összeférhetetlenségi bejelentést most mindjárt meg is teszi Láncey Leó és Lévay Lajos báró ellen. Ivánka Imre a fővárosi házépítések körül elkövetett visszaélések s a galaci biróválasztás miatt interpellált, ahol a csendőrök ok nélkül vérengzÓ3t provokáltak. Ugrón Gábor megdöbbenéssel értesült róla, hogy a kolozsvári református egyház tulajdonában levő Rákóczi-serleg eladóvá lett. A serleget az egyház százezer koronáért a Nemzeti Muzeumnak ajánlotta föl, egy Rothschild azonban kétszerannyit igért érte. Arra kéri a kultuszminisztert, gondoskodjék az idevonatkozó királyi fölügyeleti jognak érvényesítéséről és esetleg készítsen törvényjavaslatot az egyházi műkincsek elidegenítési tilalmáról. Az ülés háromnegyed háromkor végződött. Újra fogházbüntetésre Ítélték Habár Mihályt. (Saját tudósítónktól.) Szerdán, a harmadik napon beakarták fejezni a tárgyalást. Az inkriminált röpiratnak még hat vádpontja volt hátra, már csak a kisebb jelentőségű dolgok, de igy is. belenyúlt a tárgyalás a késő éjszakába. (A délelőtti tárgyalás.) Baloghy elnök kilenc órakor nyitotta meg a tárgyalást s az egyik esküdtet, kinek valami sürgős dolga volt, fölmenti a szolgálat alól. Helyette Fos János pótesküdt lett az esküdtszék tagja. Következik Habár Mihály röpiratának az a része, mely ezt a címet viseli: „A sajtószabadság és a csomagszállító." (A csomagszállítás részletei.) A bizonyítás kérdésében a védő, Gál Jenő dr hosszan ismertetiacsomagszállitó-társaság működését, Es ez a társaság, lejáróban lóvén a szerződése, azért folyamodott a minisztériumhoz, hogy a szerződését hosszabbítsák meg. A Máv. ellenezte a kérést, a miniszter el is utasította ós már kézbesítették is ezt a határozatot, mikor egy bizalmas rendelet ment a Máv.-hoz. Szterényi államtitkár küldte s utasítja a vasutat, hogy a minisztere rendeletét ne hajtsák végre. Es ujabb két nap múlva a csomagszállító megkapta a hosszabbítást nyilvános pályázat nélkül, tehát törvényellenesen. Szterényi: Miért törvénytelen ? — Mert azt tenni, törvény szerint, csak akkor szabad, ha az állam veszélyeztetett érdekéről van szó. A védő folytatólag állítja, hogy igy Szterényi államtitkár a kedve szerint értékelte a sajtószabadságot ; amelyik lap nem a szája ize szerint irt, attól megvonta a szállítást, vagy lehetetlen drága árt szabott. Ezek államtitkári ténykedések voltak. Kéri, ugy vegyék, hogy a pörben más a Kossuth Ferenc miniszter szerepe, mert bizonyos, hogy ezek nem az ő cselekvései voltak. De fájdalmas épen az, hogy bizonyos dolgokban nem maga Kossuth intézkedett. Az elnök: Ezek a dolgok még se tartoznak tán a bizonyítás kérdéséhez. — ",:eg kell festenem a helyzetet. Kéri ezek után a megszorítások és cenzúra bizonyítására kihallgatni: Veresmcirthy Miklós volt képviselőt, Nádas Sándor szerkesztőt, Guthard Tódort, Garami Ernő szerkesztőt, Keleti Lajost, Groszmann Márkot, továbbá Pallay Sándort és Tormay Géza miniszteri titkárt. Arra, hogy a Pesti Futár szállítását Szterényi a saját személyes ügye miatt szüntette meg, kéri Magyar Miklóst kihallgatni és fölolvasandó lenne több lapközlemény is. Hivatkozik még tanú gyanánt a Csomagszállító részvénytársaság igazgatójára, Brachfelcl Emilre. Habár Mihály: Én még külön kérem KhuenHéderváry miniszterelnök ós Hollán Sándor miniszteri tanácsos kihallgatását. Sélley főügyész, a vád képviselője, válaszolja, hogy a kormánynak nem volt íngerenciája a dolgokra. De mégis, hogv az ügy tisztán álljon, kéri Brachfelcl Emil és Brachfelcl Vilmos igazgatók kihallgatását, Saly Endre vallomásának fölolvasását s annak konstatálását, hogy Nádas Sándor szerkesztő azt a pört, melyet "a Csomagszállító ellen indított, letette. A törvényszék elrendelte a bizonyítást arra., hogy Kossuth é» Szterényi az embereiket hasznot hajtó állásokba juttatták ós a csomagszállítótól jogosulatlan ellenszolgáltatásokban részesültek. Az elnök; Egyébként a védő indítványát elutasítottuk. A védő: Semmiségi panaszt jelentek be. — Elfogadom. A védő (egy kézmozdulattal): Szóval, megint nem bizonyítunk semmit. — Tessék bevárni. A védő: Már előre látom. Az elnök: És ne tessék ilyen hangon beszólni ós kicsinylő kézmozdulatokat tenni. Ezt nem fogom tűrni ós nem is illik. (Brachfeldék kihallgatása.) Brachfeld Emil, a Csomagszállító részvénytársaság igazgatója, ismerteti a kormánynyal kötött szerződést. Arra senkinek befolyása nincs, hogy a lapokat milyen kvantumban és mily áron szállítják. Az elnök: Igaz, hogy egyes lapoktól megtagadták a szállítást, mert azok Kossuthot vagy Szterényit támadták? — Soha. Mi üzletemberek vagyunk s amit megfizetnek, azt szállítjuk. — Hogy áll az a zimonyi vonal dolga? — Az még Vörös László idejében történt. — Es akkor kaptak a kormánytól harmincezer koronát? — Nem emlékszem. Annyit, amennyiben megállapodtunk. Elmondja ezután, hogy a szerződés meghoszszabbitása öt évre, 1908-tól 1913-ig történt. Az államvasút, mikor kértük, véleményezte azt s ennek alapján megkaptuk a szerződés meghosszabbítását. Sélley főügyész: Kapott ön a „Futár" vagy más lap tekintetében utasítást, nyomást Szterényi államtitkártól? — Soha senkitől. — A szállítás mily külső szerint történik; aszerint, hogy a lap bántja vagy támogatja a kormányt? — Az árat suly szerint szabjuk meg. " A védő: Volt-e oly rendelet, hogy a" „Népszaváét, a „Pesti Futár"-t, a „Fidibusz"-t nem szabad árusítani a vasúti állomásokon? —• Igen, egy időben ezeket az államvasút, mert ellene a személyzet körében izgatott, megtiltotta árusítani. — Adnak önök pénzelőlegeket a lapoknak? Az elnök: Ez üzleti titok, erre nem kell felelnie. — De fontos, mert ezzel befolyást gyakorolhatnak a lapokra, A közvádló : Járt ön valaha Szterényi államtitkárnál azért, hogy a szerződést meghosszabbítsák? — Sohasem. A Csomagszállító másik igazgatója, Brachfeld Vilmos lényegében ugy vall, mint az előbbi tanu. Szerződés alapján, melyet a lapok kiadóhivatalaival kötnek, a vidékre szállítják a hírlapokat. Egyöntetű díjszabás nincs. Az állomásokkal arra van szerződésük, hogy ellátják az állomásokat hírlapokkal. — Mit fizetnek e jogért? — Évi tizenötezer koronát. — Beszélt valaha Szterényivel a szerződésükről ? — Szó csincs róla, soha, Vallomás tett még az egyes emiitett lapok dolgáról. A társaság igazgatóságába Pallay Sándor ugy került, hogy oda valakit delegálni a kormánynak joga van és ezt a jogot gyakorolta is tizennyolc év óta, amióta vállalatunk létezik, minden kormány. (A vasúti szállítás.) Nádas Sándor, a „Fenti Futár" szerkesztője azt vallotta, hogy egy időben nem szállították lapját a vasúton. Amikor ennek okát megkérdezte a Csomagszállító igazgatójától, ez azt felelte, hogy nincs vastúi szállítása. Ügyész: Ön pörben áll Brachfelddel? Nádas : Megszüntettem a pört az uj kormány alatt, mert Brachfeldtől elégtételt kaptam. Az ügyész ellenezte Nádas megesketését, a bíróság elrendelte. Grossmann Márk igazgató a „Friss Újság" kiadóhivataláról adott lényegtelen fölvilágositásokat. Pallay Sándor: 1908-ban lett a csomagszállító igazgatósági tagja, ahová a miniszter az alapszabályok jogán delegálta. Tiszteletdija évi kétezerötszáz korona volt. Az uj kormány az állástól fölmentette. Az ügyész: Panaszkodtak Brachfeleék, hogy Szterényi üldözi őket? Pallay : Igen, többször emiitették. Tormay Géza miniszteri titkár szintén tagja volt a vállalat igazgatóságának, Kossuth ós Szterényi sohasem gyakoroltak befolyást arra, hogy mit tegyen. A bíróság ezután husz perc szünetet rendelt el. (Kossuth és Szterényi.) Kossuth Ferenc: Két szerződés van a csomagszállítóval, az egyik az ujságszállitásra vonatkozik, ezt még elődöm kötötte. A másik az állomásokon való árusításokra, ezt én hosszabbítottam meg. Kérvény érkezett hozzám, csaknem valamennyi lap aláírásával, hogy versenytárgyalás nélkül hosszabbitsam meg a szerződést. Ezt megtettem, annál inkább, mert előnyös volt a Mávra. Nem tudok olyan intézkedésekről, melyben Szterényi nélkülem határozott volna. Mikor néhány lap panaszt nyújtott be a társaság ellen, megindítottam a vizsgálatot, mely tisztázta a társaságot. Igaz, hogy bizonyos lapokat kitiltottak a vasútállomásokról, de az állomás zárt terület és a vasutigazgatóság saját házában nem köteles megtűrni azokat, akik izgatnak ellene. Szterényi József kijelenti, hogy Veresmarty lapját nem látta és senkivel sem tárgyalt róla. A Pesti Futár szállítását soha el nem tiltotta, a Máv igazgatósága tiltotta azt el. Egy képviselő figyelmeztetésére szólítottam föl Brachfeldet, hogy a miskolci pályaudvaron mégis árusítják a Pesti Futárt. Soha a Csomagszállítóval nem rendelkeztem valamelyik lap ellen, vagy mellett. A Népszavát, a Fidibuszt ós a Magyar Figarót a Máv igazgatósága tiltotta ki. (A balatoni vasút.) A brozsura ebben a fejezetben azt állítja Szterényi Józsefről, hogy Batthyány Lajos gróf szabadbatthyányi birtokán azért vezette keresztül a balatoni vasutat, hogy a gróf vagyoni állapotán lendítsen és hogy ez kétmillióháromszázezer koronájába került az államnak. Ennéi a fejezetnél a bíróság elrendelte Óváry Ferenc dr, Batthyány Lajos gróf, Okolicsányi László, Bábocsay Hermán ós Halászy Lajos tanukénti kihallgatását. Az első tanu Batthyány Lajos gróf volt. Az elnök kérdésére elmondja, hogy a balatoni vasutat tíz-tizenkét évvel ezelőtt hozták szóba. Őt is fölszólították, hogy a vasút érdekeiben megindult mozgalomban vegyen részt. A vasutat ugy tervezték, hogy vagy Veszprémen, vagy Székesfehérváron vezetik át. Veszprómmegye érdekelt községéi hozzá fordultak, hogy csatlakozzék melléjük a vasút, érdekében, amit a tanu meg is tett. A vasút építési költségeire vonatkozóan több bankkal tárgyalt, de miután azok oly nagy hozzájárulást kívántak, hogy az állam ebbe belemenni nem akart, elhatározta az állam, hogy maga építteti meg azt. Ezzel a tanu szereplése véget ért. A következő tanuk, Óváry Ferenc, Babocsay Hermann, Okolicsányi László, Halászy Lajos lényegtelen vallomást tettek. Ezután a tárgyalás folytatását délután négy órára halasztották. A délutáni tárgyalás. Délután négy órakor Baloghy elnök megnyitotta a tárgyalást. Gál védő fölszólal, hogy Szteréhyi olyan ténybeli előterjesztéseket tett, amelyek nem tartoznak a tárgyalás keretébe. (Garat Manó Habár ellen.) Ezután a „Zsarac Manó pausáléja" című inkriminált cikk fölolvasására került a sor. A védő Lányi Mór és Boda Dezeő kihallgatását kéri. A bíróság ezeket a tanukat mellőzte, ellenben elrendelte Ábrányi Kornél, Fodor Jenő dr és Garai Manó kihallgatását. A kihallgatott tanuk közül egyik sem vallott Habár javára. Még Garai sem, aki Habár ejlen azt jegyezte meg, hogy jobb lett volna, ha a kartell-panama bűzeit szellőztette volna, ahelyett, hogy az ő becsületes nevét beszenynyezte. Jön még idő, amikor visszaadom a kölcsönt — mondotta Garay. Egyébként tagadott mindent, kijelentette, hogy 5 nem tett jelentést, a szubvencióért is három évig kellett könyörögnie, Garayt nem eskették meg. A követkeaő tana, Fodor Jenő dr miniszteri