Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-03 / 163. szám

1910 I. évfolyam, 163. szám Szombat, december 3 llifMtl izerkeaztóség és kiadóhivatal Szeged, est Herma-utca IS. izím c=a ledapetti izerkesztóség és kiadóhivatal IV., •=> Vámház-utca 3. szám •—i ELŐFIZETÉSI At SZEGEDEN: •fite <m . K 14'— félévre .. . R 12'negyedévre .1 egy hónapra R 2*ífl" Kán ára 10 fillér BLOFIZETESI U VIDÉKÉR t ette lm. R »•— félévre ... I M-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2*40 Egyei Mám Ara II fillér TELEFON-SZMt Szerkesztőség «35 c=j RJadlMnM IN interurbán 135 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 121—11 Bankszabadalom és készfizetés. A Héderváry-kormány fölvette programjába, hogy a közös jegybank szabadalmának megújításával kapcsolatban a kötelező aranyfizetéseket is rendezi. A javaslat, amelyet tegnap Lukács László pénzügyminiszter a képviselőház elé terjesztett, annak a bizonysága, hogy a minisztérium ezt az igéretét becsületesen teljesítette. Ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy az ország az aranyfizetés nagy gazdasági előnyeiben részesedni fog, amint az általános pénzügyi helyzet ennek a nagyhorderejű rendszabálynak kedvez. Most igen aktuális arról szólanunk, miképen teljesítette a kormány azt az ígéretét, hogy az országnak a kötelező készfizetéseket biztosítja. Mindenekelőtt is tisztáznunk kell azt, a szakember előtt egyébként is érdekes tételt, hogy fiksz határidőhöz kötni a készfizetések fölvételét nem lehet. Nem kötötte azt fiksz határidőhöz Széli Kálmán sem, aki teljesen osztotta pénzügyminiszterének — akit történetesen Lukács Lászlónak hívtak — azt az álláspontját, hogy a készfizetés akkor veendő föl, ha annak pénzügyi és nemzetközi politikai föltételei előállnak. Hiába állapítunk meg ma kalendáriumszerü dátumot a közelgő aranyfizetés megkezdésére, ha abban az eljövendő Az őrnagyné. Irta Boga Dezső. Szép téli éjszaka volt. Az őrnagy elutazott. Az asszony egyedül maradt a kényelmes hálószobában. A többiek már rég aludni tértek. 0 is lefeküdt. Sokáig álmatlanul hánykolódott az ágyban. Izzó volt a levegő és olyan különös a magány. Végre elnyomta az álom. És álmodott: Csillogó, fényes bálteremben volt. Kipirult arcú keringőző párok forogtak körülötte. Andalítóan szólt a zene. Egy ifjú lépett elébe : — Szabad ? — Nem táncolok. — Azt megengedi, hogy melléje üljek? — Igen. — Őszintén megvallom, csak ezt akartam. ' ¡yülölöm a táncot. Hogy mért kértem mégis föl ? Tudtam, hogy kosarat ad. Ürügy volt az egész, mert máskép nem juthattam volna a közelébe. És én mindenképen beszélni akartam önnel. — Miért? — Mert szeretem. — De uram, ön elfelejti ... ?! — Pardon, asszonyom, ne szakítson félbe. Lathatja, hogy nem pózolok, még csak a hangom sem remeg. Egyszerűen: szeretem. Szeretem és akarom. — Bocsánat . . . — Érti: a-ka-rom! időpontban a pénzügyi helyzet az in tézkedést nem vindikálja. Mert valutánk bonitását Magyarországon is féltékenyen őrizzük. Ebben pártkülönbség nélkül valamennyien egyetértünk. Épen ezért mi nyugodtan bízzuk annak a kérdésnek eldöntését akár Wekerle Sándorra, akár Kossuth Ferencre, akár Földes Bélára, vájjon vállalná-e ő közülük csak. egy is, hogy a kötelező aranyfizetést egy már ma megállapított, dátum szerint megjelölt napon és tekintet nélkül az akkor fönnforgó pénzügyi és nemzetközi politikai állapotokra, megkezdje ? A kormány tehát teljesítette kötelességét, ha garantálta a kötelező készfizetést arra a bármikor, reméljük, hogy minél hamarabb bekövetkező időpontra, amelyben az aranyfizetés aggodalom nélkül meglesz kezdhető. Erre kell szorítkozni a bizonyításnak és ezen a ponton a bizonyítást föl is veszszük. Vegyük elsősorban is a kérdés pénzügyi részét. Az uj bankakta mindenekelőtt a készfizetés formai fölvételének döntő horderejű előföltételét állapítja meg, olyan szigorúsággal, amelyhez nem férhet kétértelműség. Kötelességévé teszi ugyanis a banknak, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodjék róla, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzAzt hiszem, hogy jobb lenne, ha . .. ?~7 — Elutasít? Miért? Fél tőlem? Tiz lépésnyire innen a férje. Szóljon neki és én már nem folytathatom. — Miért nem teszi? Én megmondom: mert hiu ós gyáva. Mint minden asszony. Jól esik önnek az a tudat, hogy szeretik, mert bizonysága annak, hogy még mindig szép és kívánatos. Nem megvetendő élvezet a szerelmi vallomás sem. Téved, ha azt hiszi, hogy most majd könyörgök önnek. Nem. Annyira biztos vagyok abban, hogy győztem. Hisz a valódi énje már kimondta az igent, — ? — Emlékszik arra, mikor először találkoztunk? A kávéházban történt. Éjjel. Ön a férjével ült, én egyedül. Száz, meg száz ember volt ott kívülünk. Unottan lapozgatta az újságokat és én néztem Önt. Hogy miért? Magam sem tudtam. Sok szép, kacér, mosolygó asszony volt körülöttem és mégis az On sápadt, szomorú arcát néztem, ügy tett, mintha észre se venné. Később visszanézett. Titokban, lopva. Miért? lába paritásának megfelelően állandóan biztosítva maradjon. Es ezt a kötelezettséget azzal a drákói szankcióval látja el, hogy annak elmulasztása maga után vonja a szabadalom haladéktalan megszüntetését. Minden objektív szakember előtt kétségtelen, hogy ez a jegybankra rótt uj kötelezettség máris biztosítja számunkra a kötelező készfizetés legfőbb előnyeit. Mert a lényeg nyilván az, hogy az érdekelt tényezők biztosan számithassanak rá, hogy külföldi fizetéseiket árfolyamveszteség nélkül teljesíthetik és hogy pénzünk értéke a törvényes pénzlábnak megfelelően állandósuljon. Épen ezért állithatjuk, hogy lényegileg a kötelező aranyfizetés már 1911 január elsejével megkezdődnék. A készfizetés formai fölvételének alkalmas időpontját igen nagy pozitivitással fogják föltárni a jegybank előtt e kötelezettsége teljesítésének, a kül-" földdel való fizetési forgalom lebonyolításának kisérő körülményei. Már ebből a gyakorlati szempontból is igen célszerű a törvényjavaslatnak ez a diszpozíciója, mely a jegybanknak megadja a jogot, hogy a készfizetések megkezdésére a két kormánynak a kellő időben a bank tehessen indítványt. És itt elérkeztünk a problémának politikai részéhez. Politikailag is igen szerencsés gondolat volt a készfizetés iniciativáját a — Magamhoz öleltem, szorosan, vadul; buján érzékiesen vonaglott a teste a karjaimban és én csókoltam a száját önfeledten, reszketve a kéjtől — képzeletben. És On éhezte ezt a láthatatlan ölelést. Viszonozta a forró csókokat. Azután a férjére nézett és mindent felejtett. — Ne higyjen az emberekpek, ha a tisztességről beszélnek, hazudnak azok. Mulasson, kacagjon, ürítse fenékig a gyönyör serlegét. Hisz oly szép az élet és olyan rövid. — Asszonyom. Hallgasson rám. Ön ma még fiatal, joga van ahoz, hogy szeressen. Csak bátran: előre! Jusson eszébe, hogy nemcsak asszony, hanem nő. Nő, aki előtt egy mámoros, boldog világ áll. Vesse magát bele az árba. Uj, ismeretlen, megrészegítő gyönyörök várnak önre. Ne féljen, hisz szabad. Bolond az, aki magába fojtja a magasztos szenvedélyt. Szeretni, könnyelműen, bűnösen. Ez az igazi élet. A bün szép, — Azóta többször találkoztunk. Mindig összenéztünk. Igen, igen. Ne is tagadja. Az már tudatos volt. És mindkettőnknek jól esett. Miért? — ?! — Mert kívántuk, mert szerettük egymást. Ne tiltakozzon ! Ugy volt. Én tudom és On is tudta. Csakhogy nem merte megvallani önmagának. A nő félt az asszonytól. H a - — «'M.'« kjfcíwj*^ u bun jó. Használja ki a jelent. Múlnak a napok. Holnap már ezüst szálakat találhat a hajában, holnapután talán nagymamának szólítja ^egy csacsogó gyermek. Ezután jön a halál, a semmi. — Hallgasson! — Egyszer majd kérdezni fogja önmagától, hogy mért élt? Mit felel majd? Nem volt érdemes élni. igen. Sivár üresség lesz a válasz. Olvastam, hogy volt egy asszony, aki a meghallgatott imádói levágott hajszálaival egy kis párnát töltetett meg és haiála