Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-02 / 162. szám

ti DELMAGYARORSZAÓ 1910 december 2 legelőkelőbb embereit láttuk ott és derűs mosolylyal kisérték a szebbnél-szebb mutatványokat. Vájjon eszükbe jutott-e mindaz, amit elmondtunk ? Gondoltak-e arra, hogy az a sok ifjú, aki nehéz szivvel nézte a tornázók munkáját, mert neki nincs alkalma és módja abban rósztvenní, tőlük várja az első lépést a tornacsarnok fölépítésére. A váltóhamisitó. — Miért csalt az igazgató? — (Saját tudósítónktól.) Az aradi ügyészség fogházában ül már több mint két hét óta egy _borostásarcu, sárgacipős, lila nyakkendős férfi, a"mikalakai „Don Jüan": Szabó György. A Don Jüanból bizony kevés maradt ebben a sápadt, lesütött szemű, összetört emberben, akire még néhány nap előtt nyolcvan gyerek lelki kiművelése és fegyelmezése volt bizva, de akinek még annyi lelki ereje sem volt, hogy önmagát fegyelmezze és maradjon a tisztesség és becsület utján. Szabó György az élni vágyó emberek fajtájához tartozott. Azok közé, akik, mig a falukban élnek, csak a városról álmodoznak, mikor pedig a város bűvkörébe jutnak, föltétlenül elpusztulnak. — Szívtelen, rossz, elvetemült ember volt, — mondotta a felesége — önző és ridegszivü. Csak saját magával törődött, csak magának élt. Mi elpusztulhattunk volna tőle. — Ez nem igaz! Nem igaz — tiltakozott kétségbeesetten a Megtévelyedett ember, akit ma a fogházban fölkeresett a Délmagyarország aradi tudósítója. — Ne higyjék ezt rólam. Megtévedt, gyönge ember vagyok, könnyelmű is, de nem szívtelen. Én szeretem a gyermekeimet, akármit mond is a feleségem. A feleségem, ugylátszik, megőrült. Nem tudja, mit beszél szegény. Izgatottan hadonászott a kezeivel ós alig tudták lecsillapítani a fogházirodában. — Hát az sem igaz, hogy a pénzt elmulatta? Hogy kártyázott, pezsgőzött és éjjeleket a házon kivül töltött? — Nem igaz. Ilyen formában legalább is nem igaz. Hiszen megtörtént, hogy egyszer-másszor mulató társaságba kerültem, amikor nem lehetett kivonnom magamat. Én se vagyok fából. De hogy kicsapongó életet éltem volna, hogy ezreket kártyáztam volna el, az hazugság. — De hát miért kellett akkor váltót hamisítania? Mire költötte azt a sok pénzt? — A jó ég tudja, hogy történt ez a dolog, — válaszolt elgondolkozva Szabó. — Annyit mondhatok, hogy szerencsétlen, sorsüldözött, nyomorult ember vagyok. Háuy álmatlan éjszakát töltöttem el, amíg erre a végzetes lé pésre határoztam el magamat. Hallgassa meg uram, az én életem tragédiáját ós aztán mondjon Ítéletet fölöttem. A megtévedt ember megtörülte a szemét és beszólni kezdett: — Tizennyolc éves voltam, amikor megnősültem. Belátom, ez nagy bátorság volt. Négyszáz forint fizetésből egyedül is bajos nyomorogni. Hát még ha az embernek családja van. Feleség, gyerek. Mert a gyerek az első évben megjött. Es aztán ott volt az édesanyám. Beteg, öreg asszony. Négyen éltünk a négyszáz forintból. Elképzelheti azt az életet. Adósságokat kellett csinálnom. Aztán a feleségem hosszú ideig betegeskedett. Az adósság egyre gyűlt, a család pedig szaporodott. Hót év előtt Mikalakára kerültem. Ez megváltás volt a számomra. Boldog voltam, de nem sokáig. Az élet itt drágább, majduem olyan drága, mint Aradon. Édesanyámnak is kellett pénzt küldeni. A régi adósságokat is törleszteni kellett. Nem tudtam kijönni sehogysem. Uj adósságokat csináltam. Megpróbáltam fizetni, nem sikerült. Sokáig próbáltam, sokáig töprengtem, aztán — aztán meghamisítottam az első váltót. Sikerült. Pénzhez jutottam. Megszédültem. Nem tudtam, mit csinálok. Az első váltót követte a második, a harmadik, a tizedik . . . Elvesztettem a fejemet és megrészegedtem. Belévetettem magam az élet forgatagába . . . most már minden mindegy . . . éltem. Nem én vagyok a bűnös ... A sors, a körülmények . . . Szabó lehajtotta a fejét ós sirt. Megfeledkezett arról, amit az előbb mondott. Ez volt az ő igazi vallomása. — És nem gondolt arra, hogy ez a dolog előbb-utóbb kiderül? — Nem gondoltam rá. Nem akartam rágondolni. Űzött, hajtott a kétségbeesés. Majd megörültem . . . Nem volt se éjjelem, se nappalom. Foglalkoztatnom kellett az agyamat, a szememet, a fülemet, hogy ne lássak, ne halljak. Többször azon a ponton voltam, hogy öngyilkos leszek, vagy hogy följelentem magamat az ügyészségen. Nem volt hozzá bátorságom. Szinte örültem, amikor kiderült a dolog. Azóta nyugodt vagyok, azóta tudok aludni . . . BünC követtem el, vezekelni fogok érte . . . — És azután ? . . . — Azután? . . . Még nem tudom, hogy lesz. Remélem, a bíróság kegyelmes lesz irántam. Hiszen nem vagyok bűnös . . . Csak szerencsétlen, nagyon szerencsétlen ember vayok . . . NflPIJHIREK Jelöltek arcképe. Fluck Ferenc. * Ezideig is tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, amint érdemeiért, sok, el sem sorolható eredményei miatt igen sok bizottságba, választmányba ós egyesületbe megválasztották. Most a mandátuma lejárt és természetesen újra jelölték a városi képviselőtestületbe. Fluck Ferenc élete összeforrott Szeged város életével, de oda olvadt a város történetéhez is. Egyik buzgó katonája volt a fejlődésre alkalmassá tett Szegednek. Ugy érezzük, hogy Fluck Ferencnél kitűnő és mindent jelentő szó a katona szó, hogy, amikor igy irtuk, hogy buzgó katonája volt a fejlődő Szegednek, ehez a szóhoz, őhozzá még a frázis árnyéka se juthat. Hisz Fluck Ferenc már a magyar szabadságharcban katonája lett a megújhodó, újjáteremtő szabadságnak, már a negyvennyolcas időkben mint katonatiszt küzdött ós megsebesült, de uj életre kelt. Tovább dolgozott a közügyért, a fejlődésért. Az árviz előtti Szeged társadalmi életében mint katona igyekezett a közjónak, a haladásnak áldozni. Az árviz napjaiban ő is ott küzdött az árvizbizottságban, sőt előbb a hullámok fölött is, a mentésért. Az újra támadó Szeged társadalmi életében pedig Fluck ismét a régi katona volt. Csak mindinkább őszült és minél több hajszála ezüstösödött, annál több pillanatban tanuja lehetett az egyre szebb Szegednek. Szeged társadalmi életében, a közjóért, a haladásért mindig elmaradhatatlan, küzdő katona volt Fluck Ferenc. Amig kedves alakja feltűnik és rámosolyog a szivéhez közelállókhoz és mindarra, aki Szeged fejlődósének történetét ós annak előbbrevivőit tiszteletben tartja: mindaddig nem maradhat el Fluck Ferenc a törvényhatóságból se. Nem is marad el. Most újra jelölték és bizonynyal újra meg is választják. — A munkapárt győzelme. Az ország' legtöbb megyéjében most zajlik le a törvényhatósági bizottsági tagok választása. És mindenütt az a párt győz imponáló fö lénynyel, amely a nemzeti munka jegyében alakult: a miniszterelnök pártja. Ma Alsófehér megy ében a munkapárt hetvenkét mandátumot kapott, Justhék nyolcat, a nemzetiségiek pedig huszonötöt. Tizenhárom nemzetiségi választás ellen fölebbezést jelentettek be. Ugocsamegyében is ma folytak le a választások. Harminc helyet kapott a munkapárt, négyet pedig az ellenzék. Márama rosban még szebb győzelmet aratott a munkapárt, amennyiben száztizennyolc mandátum közül száznyolcat nyert. — Tisza István gróf. Tisza István gróf máiteljesen fölépült kulcscsonttöréséből. Néhány nappal ezelőtt elhagyta az ágyat s most mára szobát is elhagyhatja. Tisza gróf pár napi pihenő után a jövő hét elején, hétfőn vagy kedden érkezik Budapestre. — Szegedi urinők otthona. A Szegeden létesítendő „Urinők Otthona" alapja javára december negyedikén délután négy órakor a Tisza-szálló kistermében gyermekdélutánt rendeznek. Jegyek előre válthatók Varga Borbála és Bödőné Trinksz Paula úrnőknél ós negyedikén délután három órától kezdve a pénztárnál. Számozott hely az öt első sorban két korona, a többiben egy korona husz fillér. Állóhely hatvau fillér. Műsor: 1. Az árva, mese. Irta Varga Borbála, fölolvassa Retek Erzsi. 2. Magyar népdalok. Éneklik Csíkos Margit ós Dobay Emilia. 3. Költemények. Szavalja Szerdahelyi Adrién. 4. Gyermek-játék. Előadják: Bencze Etelka, Csíkos Margit, Dobay Mili ós Ibolyka, Endre Izabella, Hubert Etelka és Klári, Hádól Matild, Juránovics Pisti és Rózsi, Muzsnay Dénes, Pillich Olga, Raffner Feri, Szántó Margit, Szerdahelyi Adrién ós László. 5. Citeraszámok. Előadják Topits Emma és Reviczky Orbánné. 6. Magyar ábránd. Bohmtól. Zongorázza Mogán Lily. 7. Mazurka. Titzenliagentól. Gordonkán előadja Jung Károly, zongorán kiséri Jung Ilonka. 8. Melodráma. Szavalja Holtzer Margit, zongorán kiséri Jung Ilonka. 9. Csárdajelenet. Hubaytól. Hegedűn előadja Wolfner Erzsi, zongorán kíséri Losonczy Dezső. 10. Dalok. Énekli Czövek Ilonka, 11. Magánjelenet. Irta Zeisler Anna, elmondja Zeisler Ella. 12. Ballet. Lejtik Bödőné Trinksz Paula tanítványai. A műsor után tánc következik. — Tisza István folyóirata. Újév napján egy Figyelő című füzetes folyóirat fog megindulni, melynek szerkesztő-bizottsága élén Tisza István gróf fog állani, felelős szerkesztője pedig Herczeg Ferenc lesz. A Figyelő havonkint kétszer öt-öt ivnyí terjedelemben fog megjelenn1 és foglalkozni kiván a közélet összes jelonsé" geível ugy a politika, mint a társadalom, kőz" gazdaság, tudomány, szépirodalom, művészet stb. terén. A párt- és napipolitikát kizárja programjából. Irányára vonatkozólag fölvilágosítást nyújt a fölhívás, amely szerint a folyóirat mindenekelőtt meg akarja keresni ós meg akarja jelölni nemzeti kulturánk tisztult magaslatait, hol testvéri jobbot nyújthat egymásnak minden magyar ember. Az osztályérdekek ellen sorompóba hivja az országos érdekeket. A lap szerkesztő-bizottságának elnöke Tisza István gróf, a szerkesztésért felelős Herczeg Ferenc, A lap Singer és Wolfner kiadásában jelenik meg ós szerkesztősége Budapesten, Andrássy-ut 10. alatt van. — Elhunyt szabadságharcos. Temesvárról jelentik, hogy Tóth Nagy Vilmos, aki a szabadságharc több csatájában vett részt ós tekintélyes vagyonát is a haza oltárára áldozta, hetvenöt éves korában Lúgoson meghalt. Az elhunyt valamikor jobb napokat látott, most azonban koldulásból tengette csak életét. — Krisztics Milán meghalt. Az orosz. lengyelországi Cinneviceben meghalt Krisztics Milán, az egykori bécsi, később berlini szerb követ. Emlékezetes, hogy a Milán királylyal támadt konfliktus után Krisztics visszavonult a magánéletbe, majd nőül vette Graeve Mária bárónét s attól fogva nejének orosz-lengyelországi birtokán élt. — A zsolnai mandátum. Zsolnán ma a választópolgárok jelölőgyülést tartottak ós egyhangú határozat folytán J-Ientz Károlynak ajánlották föl a mandátumot. Hentz vállalta a jelöltséget; megválasztását bizonyosra veszik. — A német hadsereg békelétszáma. Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlésnek tegnap terjesztették elő a hadsereg bókelétszámára vonatkozó törvényjavaslatot. E tervezet szerint a békelétszámot 1911 április 1-től kezdve fokozatosan akónt emelik, hogy az 1915. költségvetési évben 515.321 gyalogosból, őrvezetőből és főőrvezetőböl fog állani ós ebben a létszámban 1916 március31-ig fog megmaradni. E létszámban róaztvesz Poroszország ós a porosz katonai igazgatás alatt álló kontingens 399.026, Bajorország 57.133, Szászország 138.911, Württemberg 20.251 gyalogossal, őrvezetővel ós főőrvezetővel. A formációk számát akónt emelik, hogy 1915. év végén lesz 634 zászlóalj gyalogság, 510 század lovasság» 592 üteg tábori tüzérség, 48 zászlóalj gyalogos tüzérség, 29 zászlóalj utász, 17 zászlóaljny1 forgalmi csapat és 13 zászlóalj szekerész. — Görőgkatolikus internátus Lúgoson. Hosszú Vazul dr görögkatolikus püspök kezdeményezésére ós támogatásával a lugosi egyházmegye lelkészei rövid idő alatt kétszázezer koronát biztosítottak egy internátus céljára, amelyben a lelkészek ós tanítók fiai nyernek elhelyezést. A folyó iskolai évben harminc tanuló lakik az internátusban. — A pénzügye bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bisottsiiga ma délután Láng Lajos elnöklésével folytatólagos ülést tartott.