Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)
1910-12-16 / 173. szám
6 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 14 Nagyvárad, 1910 december hó harmadikán. A város közönsége nevében: Riinler, polgármester. Szeged város tanácsa beviszi ezt az atiratot a jötő szerdán kezdődő decemberi rendes közgyűlésbe. A miskolci mandátum. A Lipcsei/ Ádám halálával megüresedett miskolci második választókerületben, mint íólhivatalosan jelentik, a nemzeti munkapárt hivatalos jelöltje Vadnay Tibor borsodmegyei főjegyző. politikai napilap ss « Török újságírók Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Az ifjú (uj) törökök főfészkéböl, európai Törökországnak egyébként is legfontosabb fekvésű városából, Szalonikiböl útra kelt a minap a polgármester és tizenkét újságíró és eljött Magyarországba, annak is fővárosába: Budapestre. Ott rémhir érte őket. Sürgős távirat érkezett hozzájuk Szalonikiböl, ho«y kitört a kolera, — tehát a polgármester, a prefektus és még három diplomáciai tisztviselő menjen haza. Ezek haza is utaztak röglön és igy Szegedre csak hét piros fezes török újságíró érkezett a mai napon Tonelly Sándor dr és Horthy Pál fővárosi újságírók társaságában. A török kollégák Budapestről Szegedre való utazásának kellemes epizódjai vannak. Budapesten hírül vették, hogy Szegedről küldöttség utazik elébük Félegyházáig: Szalay József dr főkapitány-helyettes és Reéz Pál ujságiró személyében. Szalay József dr el is ment Fólegyliázára s mégis, mikor a gyorsvonat oda berobogott, a budapesti kollegák Reéz Pál nevét kiabálták. Szalay József dr állt csak elő, mi után Reéz itthon maradt s informálta a társaságot a szegedi fogadtatás részleteiről. Á főkapitány-lielettes elvitte a vendégek elé a Délmagyarország mai számát, melyben őket üdvözlő, francia nyelven is megjelent vezércikk köszöntötte őket. A török kollégák határtalan lelkesedéssel fogadták a cikket s a kupéban fölállva, sőt az ülőhelyre állva tapsoltak, éljeneztek s követelték, hogy az újság e számát Szegeden midegyiküknek adják át. A Délmagyarország kiadóhivatala gondoskodott is róla, hogy a török kollégák ezt a számot megkapják s mikor a Tisza-szálló portása a szálló halljában nekik a mai újságszámot átadta, ismét zugó óljenzéssel és ovációval tüntettek a Délmagyar ország mellett. Az esti gyorsvonatnál Gaál Endre dr városi kulturtanácsos, Tömörkény István vezetésével az újságírók serege és nagy közönség várta a török hírlapírókat. Megérkezésükkor Gaál Endre dr köszöntötte őket, aztán Muráthy Frigyes nyugalmazott ezredes a köszönést franciául adta a törökök tudomására. A vendégek közül egy franciául, egy pedig törökül viszonozta az üdfözlést, azután városi ós magánfogatok raján a Tisza-szállóba hajtatott a nagy társaság. Rövid szieszta után a szaloniki-i ós a szegedi újságírók a korzón át sétát tettek. A katonazene indulóra zendített és a korzó fényes közönsége lelkes ovációban részesítette a török vendégeket. Az egész társaság Endrényi Imre Tisza Lajos-körúti nyomdájába tért s előbb a szedőtermet, azután a gépházat szemlélte meg behatóan. A modern berendezésű telep nagyon megnyerte török kartársaink tetszését. A Szegedi Híradó szerkesztőségének helyiségeiben gazdag teríték várta a vendégsereget. A fényes dinét Kass János szervírozta. Sam Lévy szaloniki-i szerkesztő török, majd francia nyelven lelkes felköszöntőt tartott, azután Palócz László a Szegedi Híradó szerkesztője mondott a kollegiális szeretet melegével bezománcozott magyar felköszöntőt, melyet Léhner István kollégánk fordított át francia nyelvre. A törökök részéről leírhatatlan lelkesedést keltett, mikor Muráthy Frigyes ezredes a vendég újságírókat ékes török nyelven köszöntötte föl. Gaál Endre dr tanácsos a házigazdát, Endrényi Imrét, ez a vendégeit köszöntötte, azután Tömörkény István, Kisteleki Ede ós mások mondtak még felköszöntöt. Este a vendégek az Urániába, majd a városi színházba tértek. A muzsikus leány-1 játszották ós az elragadtatás hangján beszéltek a két kitűnő színésznek, Nyárai Antalnak és FelhS Rózsinak művészi alakításáról. Előadás után a Kass-kávéházban telepedtek meg. Itt nemcsak a szegedi újságírók, de a társadalom minden rétege szeretettel, testvéri érzésekkel vette körül a szaloniki-i vendégeket, akik pénteken megtekintik Szeged város nevezetességeit, majd a rókusi állomásról Szabadkán és Belgrádon át hazautaznak. j. hirdetését ha bármit venni, vagy eladni akar, ha nősülni, férjhezmenni óhajt, ha levelezni, ismeretséget kötni kíván, ha alkalmazottat, vagy alkalmazást keres, ha lakást, házat, birtokot, bérbevenni, vagy bérbeadni szeretne, ha pénzkölcsönre, társra volna szüksége, szóval ha bárminemű szükségletének megszerzését óhajtja, legalkalmasabb, legcélszerűbb ha a „Délmagyar:: ország" politikai napilap :: apróhirdetési levelezőlapja utján küldi be a hirdetését. Az /1 • I i/ ! minden dohánytőzsdében kapható. Nem kell tehát a hirdetőnek a kiadóba fáradni, hogy a hirdetését megjelentethesse. 40 fillér 60 „ «• ..... 80 ff A beérkezett ajánlatokat, léci :: :: veleket az :: :: :: 10 szóigj 15 „ 20 • • • • • • • • • • • • • • • apróhirdetési levelezőlapon levő ellenőrzési szelvény felmutatójának adja ki a kiadó:: :: :: hivatal. :: " :: Hirdessen s Jligyons" apróhirdetések rovatában, hirdetésének feltétlenül eredménye lesz. NflPI_HIREK Jelöltek arcképe. Tóth József. * Alig három esztendeje, hogy Tóth Józsefet a kultuszminiszter a lippai kereskedelmi iskolából a szegedi felső kereskedelmi iskolába nevezte ki igazgatónak. Elődje Perjéssy László volt, a szegedi ipar- ós kereskedelmi kamara érdemes titkára, akinek az igazgatása alatt lendült a szegedi felső kereskedelmi iskola a vidék legelső ós leglátogatottabb ilynemű intézetévé. Gyönyörű multat örökített meg Perjéssy László az intézet történetében s amikor megvált annak kötelékétől, ez a mult állott az uj igazgató: Tóth József előtt. Perjéssy László örökébe lépni nem épen a legkisebb föladat volt. Nagy tudás, végtelen szeretete az ifjúságnak és helyes pedagógiai érzék kellett alioz, hogy Tóth József Perjéssy méltó utódjává lehessen. Három esztendő múlott el azóta és Tóth Józsefben nem csalatkozott senkisem. Az igazgatásával a szegedi felső kereskedelmi iskola nemcsak hogy megtartotta a régi nívóját, hanem még tovább is fejlődött. Bizonyítja ezt az is, hogy évről-évre rohamosabb számban tódul az ifjúság az ország minden részéből a szegedi felsőkereskedelmi iskolába. Ugy, hogy a növekedő párhuzamos osztályok miatt a kereskedelmi iskola épületében lévő polgári fiúiskolát, rövidesen ki kell telepíteni. Három év alatt Tóth József kiérdemelte a becsületes, igazi sikert, mert dolgozott és dolgozik továbbra is az ifjúság nevelése ós tanítása érdekében. Megérdemelt helyet foglal tehát el a városatyák között, Szeged tanügyéért dolgozni annyi, mint az egész Délvidék vegyes ajkú ifjúságát hazaszerető magyarrá nevelni. Perjéssy Mihály űr. * Rövid idő óta tagja a szegedi társadalomnak, de amióta Szegedre került, páratlan népszerűségre tett szert, egyik fáradhatatlan, lelkes vezetőembere lett minden emberi szeretettől, jótékonyságtól, sőt kulturától is áthatott mozgalomnak. De mint táblabíró is feltűnt európai kulturára valló tudásával. Mint író, ha napilapokba irt eddig, az mindig a szenzáció erejével hatott. Megragadó ez a kedves egyéniségű úriember még abban a tekintetben is, hogy amihez csak hozzáfog, mindaz sikerül. Csak gondoljunk azokra az előadásaira, amelyeket péidául a városháza dísztermében tartott és amikor Szeged intelligenciájához fordult egy-egy megvalósításra váró törekvéssel. Osztatlan érdeklődéssel, kitartó agitálással mindig megvalósult Perjéssy Mihály ötlete. Az ötletekben pedig kifogyhatatlan. Állandóan agitál, buzgólkodik, lelkesedik és lelkesít, ugy, hogy azokhoz a kövesekhez tartozik, akiknek működése áldásos a szegedi társadalomra. A szegedi nemzeti munkapárt most egyhangúlag jelölte Perjéssy Mihály dr ítólőtáblabirót, több egyesület vezetőjét ós agilis tagját. Azt hisszük, hogy amikor a munkapárt bizalma Perjéssy Mihály felé fordult, ezzel el is dőlt a jelölés: Perjéssy Mihály dr bizonyosan benn lesz a törvényhatósági bizottságban és ott i* küzdeni fog az emberi szeretet, a kultura, a haladás és Szeged fejlesztése nevében. — A király a kórh?szban. Bécsből jelentik: Néhány nap előtt történt, hogy a király meglátogatta a zsidó hitközség ui kórházát. Az igazgató végig kalauzolta az uralkodót a kórtermeken ós a királynak nagyon tetszett a modern berendezés. Egy öreg galíciai lengyel zsidó ágya előtt az osztrák főorvos igy szólt a királyhoz: — íme, Felség, nagyon érdekes eset. Ez az öreg ugyanabban a betegségben szenved, mint I Harriman, az amerikai milliárdos vasul király.
