Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-14 / 171. szám

1910 évfolyam, 171, szám Szerda, december 14 DÉLMAGYARORSZÁG fitpMtt iwkMztíil« H kkdóbivatal S»|Ml, ess R»r»na-at£« 15. szán e=s IdilliMt) fMfKeszt(Uf H KitdéMuM IV., ca WrMház-atca 3. uim c=i MnarrtMMsafliBi«! Hftc **t* . K 14 - MMfre . .. R 12* wtyedffr*. 1 I'— tn Mnajri K 2'Um «*N te 10 fillér iienzmn u vmiMi «1<k ám . & 21'— MUm ... I 14*— KflywMvre . K V— t#y Uiuyrt I 2'4I Egyes uim irt 1« HMr nuron-mjii twrtuntSiii Í3J ca SJaáMtatt IN IntertirMa I3S Bodapwtl j»rheszt4ií| Ultton-néai 121—11 A kormányprogram sorrendje. Már országos tudat az, hogy a Hédervóry-kormány programjában nincsenek olyan részletek^ amelyeket a minisztérium csak cicomának szánt, hogy káprázatos képet csillogtasson a nemzet előtt. Nincsennek benne képletek, melyek sorsának azt szánta, hogy azok örökre csak elvben hirdetett Ígéretek maradjanak. Mielőtt ez a kormány munkatervét megállapította, tisztába jött avval, hogy mit képes megvalósítani. De tisztába jött avval is, hogy mit akar megvalósítani. Ilyen nézőpontból tekintve azután nincs döntő jelentősége annak, hogy a kormány milyen sorrendet követ a programpontjai megvalósításában, fis nem szükséges többé, hogy az ellenzék, mely egyik vagy másik programponttal inkább rokonszenvez, annak teljesítését a kormányon „bevasalja". A kormány hozni fogja minden ígéretének teljesítését, a javaslatainak sorrendjét pedig mindenkor képes is, hajlandó is megindokolni. Mert hozzá kell szoknia az ellenzéknek, hogy most olyan kormánya van az országnak, mely egyenesen és nyíltan dolgozik; szándékait nem leplezi ; politikáját nem titkos megállapo* dásokra alapította és nincs arra szüksége, hogy életbevágó kérdések megoldását, egész politikáját elfojtó szakadatlan taktikázással kitolja. A kormány előbb fogja hozni a véderőreformot és azután fogja beterjeszteni a választóreformra vonatkozó javaslatait. Logikusan jár el, amikor igy cselekszik. A sorrend ilyen megállapításának legfontosabb oka abban van, hogy a véderőreform a tavaszra a parlamenti tárgyalásra készen lesz, a választóreform pedig nem lesz készen. A véderőreform előmunkálatai ugyanis máielőrehaladt stádiumban voltak, mikor a jelenlegi kormány az ügyek intézését átvette; Ezekről az előmunkálatokról a koalíció alatt dicséretes szorgalommal gondoskodtak. A választási reformot pedig, — mivel a kormány a pluralitás elvét közmegnyugvásra mellőzni szándékozik — egészen uj alapon kell kidolgoznia, ami nem épen könnyű feladat. Semmi esetre sem postamunka. De az egész parlamenti ökonómia indokolja a védei'őjavaslat prioritását. Az talán nem szorul bővebb igazolásra, hogy a hadsereg fejlesztése önmagában véve sürgős feladat. Ez általánosan elfogadott pozitívum. Ha pedig a választási jog előbb foglalkoztatná a parlamentet, ügy e reform tárgyalása természetszerűleg erősen kitolná a véderőjavaslat tárgyalását, mert hiszen egy parlamenti reform és a választó* kerületek azzal kapcsolatos uj beosztása olyan mélyreható politikai akció, amely a parlament idejét nem csupán futólag veszi igénybe. De ettől a szükségszerű eltolódástól eltekintve, politikailag a választási reform megalkotása után a helyzet ugy alakulna, hogy az országgyűlést huzamosabban együtt tartani már nem lesz lehetséges, mert hiszen a szűkebb alapon választott nópképviseletnek szóhoz kell engednie az uj elemek bevonásával összealakuló képviselőházat. Még kevésbé lehet a választási reform után a már hódoló és a mai mandátumok alapján soha többé föl nem támadó képviselőháznak olyan nagy politikai horderejű törvényt hoznia, aminő az uj véderőjavaslat leszen. Ebből tehát nyilván az következnék, hogy a véderőtörvény megalkotása az uj országgyűlésnek maradna. Igeii nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy bennünket nem vezet az az aggodalom, hogy a választóreform alapján összeülő parlament kevésbé lesz hajlandó az ország védelmének hazafias munkáját elvégezni, mint a jeleli országgyűlés. Hiszen néhány hét előtt épen az ellenkező vád ellen védekeztünk. Az ellen, hogy a választóreform azzal a hátsó gondolattal, azzal a titkos reménykedéssel készülne, hogy az általános választójog parlamentje a katonai igényeknek kevésbé fog nemzeti követeléseket szembehelyezni. Sem az egyik, sem a másik szempont nem vezet bennünket. Hanem vezet az az egyszerű és az előadottakból igen világos aggodalom, hogy ha a választási reform a véderőreformot megelőzné, ugy ez a sorrend a véderőreformot hosszú esztendőkre kitolná. Ezt az elodázást pedig hadseregünk rettenete^ sen megsinylené és az országra is végzetes lehetne. Holott a tavaszra készen álló véderőtörvény elintézése a választó-reformot el nem odázza, mert A feleség látogatóban. Irta Ady Endre. Lármáztak a szomszédos bolondok s Fekete Sándor ur egy hosszú levél szerkesztésével gyötörte kínosan magát. Hatszor tépte el már amit irt, újra kezdte mindig s nagyon haragudott a zavaró bolondokra. Pedig sietnie kellene, mindjárt jön Nagy Ádám, a doktor, azután látogató-nap lévén, jön az asszony. Fekete Sándor gyáros és királyi tanácsos ur felesége, az a veszett asszony. Fekete ur az asszonynak irt levelet, hosszú levelet naponkint, mindig. Hiszen két év óta hogy e házban él, hetenkint kétszer-háromszor is eljön hozzá az asszony. De Fekete ur nem tudott beszélni vele csupán hitvány, hideg vagy kicsi dolgokról: a forró mondanivalók a torkán akadtak. S ez mindig igy volt, mióta az asszonyt megismerte, sőt mióta feleségül vette. Soha semmi nagy dolgot nem tudott szóval megmondani neki, mert hitét vesztette, ha az asszonyra nézett. Három évig éltek már együtt s mikor Fekete Urat ebbe a házba hozták, az is a leveleken kezdődött. Komoly professzorok kijelentették, hogy nem lehet az épelméjű, aki a feleségének a szomszéd szobából küldözget állandóan leveleket. Voltak azután súlyosabb okok is, de ez volt mégis a legfurcsább: Fekete ur félt az asszonnyal beszélni. Szerette azt a vidám, gonosz, szép boszorkányt s ez a szerelem tele volt mélységes, nagy, nyilatkozó kedvvel. Az asszony minden mozdulatáról, vállrángatásáról, lépéséről vagy öleléséről ezer nyugtalan, szép gondolata volt Fekete urnák. Igazán nem komoly királyi tanácsoshoz s kereskedőhöz illett ez a különös trubadur-kedély. Mégis igy volt s ma is igy van, amikor már két év óta él ebben a bolond házban. Két elegáns, világos szobája van Fekete Sándor urnák, a virágos kertre s a távoli fenyves dombra nézők. Sok a kényelme, sok a szabadsága, de tudja, hogy innen nem szabad elmenni s ő is bolondként lakik itt a bolondok között. Se rendkívüli, se közönséges dühei nincsenek, csak a fiát emlegeti sokat, a három éves fiát. Nagyon szereti ezt a kölyköt, de látni nem akarja, mert gyakran gyanakszik, hogy a fiu nem az ő fia. És a felesége miatt sir, panaszkodik az orvosoknak s a feleségének írogatja naphosszat a leveleket. Jön a doktor. Nagy Ádám doktor ezúttal vidám, szép magas férfiú, talán bölcs is. Az életet nem becsüli sokra, a halálra nem sokat ad, de amit az élettől kapni lehet, elveszi. Szenvedélye voltaképen pedig csak egy van: a bolondok, rajong a bolondokért. Egy-egy érdekes bolondért szívesen áldoz félnapokat is és Fekete ur állandó kedvence. Muzsikus ember a doktor, Chopint dúdolja, amikor Fekete úrhoz benyit s azután nyilvánvaló akarattal nagyon dühös arcot vág. — Jó napot, kedves tanácsos ur, hát miért nem sétál, mikor olyan szép az idő ós a kert? — Levelet irok, kedves doktor s ezek a bolondok ugy lármáznak, hogy nem tudom megírni. Pedig szeretném megírni neki ezt a levelet, mieló'tt idejönne, mert akkor, ón tudom, megint sok irnivalóm lesz. — Ejnye, ejnye, kedves tanácsos ur, hát még mindig nem hitte el nekem, hogy asszo» nyoknak haszontalan betűket vetni. írhatja azoknak Buddha'köny vét, a kőt testamentumot, Hamletet vagy Faustot. Egy igazi írás van az asszonyok számára: aKórán, ez igaziirás, mert megveti az asszonyokat. Ezeknek a teremté* seknek a szemükbe kell nézni, azt mondani nekik, amit őt kivannak, kicsókolni belőlük, and jó s otthagyni őket, mint kiránduláson az üres üvegeket. Fekete ur, aki igazán fekete volt, már őszülő, szép, értelmes arcú, lázas szemű ember, elszomorodott a doktor szavaira. Általában Nagy Ádám doktor neki sok szomorúságot okozott, de őt szerette legjobban az orvosok közül mégis. Talán épen ezért, talán azért, mert leggyakrabban Nagy Ádám látogatta meg. És Nagy Ádám sok érdekes dolgot beszólt, olyanokat, amik alapjában belealudtak Fekete úrban s föl lehetett használni ezeket a levelekben. — Oh, oh, — sóhajtott Fekete ur, — maga