Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-11 / 169. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1910 december 10 A nép nyomoráról panaszkodik sok agitátor, aki maga rámás csizmában jár. Aclnm L. András : A csizmámat magának adhatom. (Derültség.) Huszár Károly csodálkozik azon, hogy a kormánynak semmi elitélő szava nincs Tauffer és az országos közegészségügyi tanács ellen, akiknek álláspontját még fedezni igyekszik azzal, hogy ez tudományos álláspont. A gyermekhalandóság Magyarországon oly nagy, hogy itt valóban — még a felsőbb osztályokban is — el kellene tiltani az óvszereket, mert ezek használata nemcsak gazdasági kérdés, de az erkölcsi törvényekbe is ütközik. (Az eyyhás vagyona.) Az elnök a házszabályok alapján figyelmezteti Huszárt, hogy ne olvassa feltűnően beszédét. Huszár Károly kijelenti, hogy soha életében nem irta le beszédét, csak jegyzetei vannak egy-egy szóból. A papi vagyon ellen intézett támadásokra az a válasza, hogy az a vagyon a katolikus egyházé, amely azt ellenszolgálatokért kapta. Áchim András : Hol vannak azok az ellenszolgálatok ? Huszár Károly : Törvényeink, királyaink esküi bizonyítják, hogy azok el nem idegeníthetők. A szekularizáció első lépés a kommunizmushoz. Áchim András : Éljen a szekularizáció ! (Az elnök csönget.) Huszár Károly követeli az egyházpolitikai törvények revízióját, a nagyváradi püspöki szék betöltését, majd azokról a támadásokról beszél, amelyeket Szende Pál intézett a nagybirtok ellen. Az ilyen támadások olyan ellenmozgalmat fognak előidézni, amelyben a Szende Pál által képviselt kereskedői és szabadkőműves irányzatok fogják a rövidebbet húzni. Nem szavazza meg az indemnítást, (Zaj. Helyeslés a néppárton.) (Wánffy beszél.) Bánfjy Dezső báró fölszólal, mert az elhangzott beszédekre, mint liberális embernek, minden más szabadgondolkodó és szabadkőműves szövetkezésen kivül, megjegyzései vannak(Helyeslés a kormánypárton.) A kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik . . . Fölkiáltások az ellenzéken: Most éljenezzenek ! Bánffy Dezső báró: . . . de az indeniuitást megszavazza, mert azt szükségszerű intézkedésnek tartja. Ez azonban nem jelenti, hogy a kormány eddigi működésével meg van elégedveTény az, hogy a kormány nem ugy használta föl idejét, mint azt kellett volna. Helyesebb munkabeosztás mellett ma már régen volna költségvetésünk vagy indemnitásunk és meglehetne valósítani a fölirat egyes pontjait, amilyenek az általános választójog, továbbá az önálló bankot, melynek ő rendületlen liive. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezt azonban mellékesen említi meg, mert Tomasich bánnal akar foglalkozni. A miniszterelnök azt mondta, hogy mindenkinek, még a bánnak is meg lehet a maga politikai meggyőződ ese, de jogunk lesz megkérdezni a miniszterelnöktől, hogy egyetért-e ő Tomasich politikájával, melyet ő helytelenít. Bánffy beszéde után, mivel a szólásra iratkozottak közül senki sem jelentkezett, az elnök az indemnitás általános vitáját bezárta és tiz perc szünetet adott. Szünet után Lukács pénzügyminiszter szó'alt föl. A szegedi munkapártból. A jövő hét csütörtökén nagygyűlést tart a szegedi nemzeti munkapárt, Rósa Izsó dr elnöklésével. A szegedi városi választások ügyében tartják meg a nagygyűlést, a Tisza-szállóban. A Délmagyarország utján a következő Írásban hivja meg Rózsa Izsó dr a munkapárt tagjait: — A nemzeti munkapárt december 15-én, csütörtökön délután öt órakor, a Tisza-szállóban, a városi képviselőválasztások ügyében nagygyűlést tart, melyre a párt igen tisztelt tagjait meghivom és tekintettel az ügy fontosságára, megjelenésűket kérem. Szegeden, 1910. évi december 10-én. Búsa Izsó dr, elnök. Cikk helyett levél. Berlin, december 6. Kedves Szerkesztő ur ! Köszönöm szíves sorait és sietek, hogy megtisztelő kérésének elegettegyek, önnek „berlini cikket" küldjek. Betűni cikk? Őszintén megvallom, hogy azóta mióta először beszéltem önnek arról, hogy innen' Barlinböl a Délmagyarország-nak cikket fogok küldeni, már egy párszor leültem az íróasztalomhoz, hogy cikket, berlini cikket irjak, de a cimnél tovább sohasem jutottam, azaz néha még a címig sem értem el. Kezdtem megijedni attól, hogy tulajdonképen mit is ígértem én önnek. Mert nem olyan könnyű dolog ám újságcikket irni, mint azt önök képzelik. Mondom, nehezen indult a dolog, néha még a címig se jutottam el. Hogy is nevezzem a megírandó cikkeimet? Berlini levél — nem, ez kissé ósdi, nagyon emlékeztet a fürdői levél és utílevél cimii Írásművekre, amikkel nyáron tele vannak a lapok. Berlini krónika — ez se jó, mert amit én írok, az nem krónika és talán minden egyéb lesz, csak „berlini" nemMindegy, gondoltam végül, a cim mellékes, a fő a tartalom. De akkor meg ennél akadtam meg: mi is legyen hát a tartalom, miről is tudok én irni, ami az otthoniakat érdekli? Az otthoni dolgokról nem irhatok, mert nem értek hozzá, meg mire írhatnék valamiről, már talán nem is aktuális a dolog, Berlini dolgok ? Ezekről talán tudnék egyetmást irni, de ezek meg nem igen érdeklik az otthoniakat. Vagy talán mégis? Jól van, megpróbálom, de — a felelősség az öné, kedves szerkesztő uram. Ha talán nagyon unalmas leszek s a publikum lázonganí kezd, ön közelebb van, önön verik el a port. Egyáltalában nem irigylendő egy szerkesztőnek a sorsa. Apropó: Van itt Berlinben egy szerkesztő. Paul Cassirer, szerkesztő, könyvkiadó, művészeti szalontulajdonos egy személyben, de ez neki nem elég, most fölcsapott színigazgatónak hacsak egy privát-társaság körében is. Ezelőtt busz évvel alakult itt Berlinben egy irodalmi társulat, a Freie Bühne, amelynek kimondott célja az volt, hogy ifjú tehetségeket fölfedezzen Föl is fedezte példának okáért Hauptmann Gerhardot. De idővel az ilju tehetségből öregtekintély lett, a Freíe Bühne immár a XXI évfolyamban jár Neue Rundschau címmel, hát Cassirer alakított egy hasonló célzatú társaságot s azt elnevezte Pan-nak, lapot indított ugyanilyen cimen s az első föl" fedezett ifjú tehetség Heinrich Mann volt Heinrich Mann mint ifjú tehetség kissé komikusan hangzik, épugy, mintha minálunk Magyarországon valaki mondjuk Kóbor Tamást fedezné föl, mint ifjú tehetséget. Azaz, a hasonlat rossz, mert otthon Beöthy László hasonlóképen fedezte föl Kóbor Tamást, mint itt Cassirer HeinrichJMannt. Mann igen jó regényeket irt, meglehetős nagy számban s nagyon népszerűek is voltak a regényei, de egyszer azt mondta: „Mért ne irjak én drámát?" És irt drámát, hármat is egyszerre, három egyfelvonásosát s a Pan evvel nyitotta meg előadásai sorozatát. Eszembe jut egyik budapesti sebész-professzorról szóló anekdota, aki, mikor egy súlyos belgyógyászati esethez hívták, mert a haldokló beteg látni kívánta, nagy szomorúan így sóhajtott föl: — Jónás, Jónás, egész életedben becsületes ember voltál, mórt akarsz te most belgyógyász jenní ? Heinrich Mann is nagyon jó regényíró volt s most drámaíró akart lenni, de bizony csak azt bizonyította be, hogy a regényei sokkal jobbak, mint a drámái. A zsarnok, Az ártatlan, Variété — ez a három darab címe. Legjobban tetszett a publikumnak is, a kritikának is az utolsó, csak Kerr Alfréd, a különvélemények nagymestere, mondta „Mann soll bei Weibern wie bei Fischen . . . das Mittelstück erwischen" es a három darab közül is a középsőt. M indliárom darab főszerepét Durieux Tilla asszony, Reinliardt társulatának a tagja és — Cassirer felesége játszotta, Talán az a körülmény, hogy a három darabban Durieux asszonynak három gyönyörű szerepe jutott, nagyban hozzájárult ahoz, hogy Cassirer épen a Heinrich Mann darabjaival nyitotta meg a Pan előadásainak sorozatát. Hei nricli Mann regényíróból lett drámaíróvá Hauptmann Gerhard pedig szintén most irta meg első — regényét. De erről legközelebb. Ssécsl István >/r. A vatikáni nagykövetünk. Bécsből jelen, tik : Szécsen gróf utóda a vatikáni nagykövetség élén Schötibitrg-Wahlenbunj jelenlegi buka. resti követünk lesz. Szük a Csillagbörtön. —• Uj börtönépületet emelnek. — (Saját tudósítónktól.) Az igazságügyminiszter megbízásából ma Szegeden járt Láday István dr, az igazságügyniini jztériumba beosztott királyi ügyész, hogy megbeszélést folytasson Müller M ór börtönigazgatóval egy fiók-börtön építése ügyében. Egyúttal megtekint ette a mostan folyó építkezéseket, amelyek szintén a Csillagbörtön kibővítését célozzák, de csak annyiban, hogy nagyobb, uj műhelyeket, modernebb rabkórházat és kényelmesebb háztartási helyiségeket létesítenek. Ezek az építkezések már a befejezéshez közelednek és valósággal modern nevelő-intézetté alakítják át a régi Csillagbörtönt. Az uj melléképületeket íacementes tetők fogják borítani s eddig a Csillagbörtö nnel szemközt levő telken a kazán, és gépház már tető alatt áll. A kovács- és lakatosmj helyek háromnegyedrészben szintén készen vannak. A börtön összes helyiségeit tehát a zárkákat is behálózó központi gőzfűtés >s nemsokára megindul. A központi gőzfűtésen kivül most folynak a munkálatok a központi gőzkonyha, gőzmosó, gőzszáritó és gőzsütöde berendezése körűi. A terv szerint csak ezután következett volna annak az alagútnak a kifurása, amelynek a börtön főépületét a Téglagyár-utcai műhelyekkel kellett volna összekötni. Láday István dr kiküldetésének egyik célja az volt, hogy az alagút kiépítésének tervét elejtsék. Láday közölte Müller igazgatóval az igazságügyminiszternek ezt a határozatát és egyúttal tudtára adta, hogy ehelyett odafönn is célszerűbbnek tartják egy fiókbörtön fölépítését. Az igazságügyminiszter ezt azzal indokolja meg, hogy az országban csak egy kerületi börtön van, és ez a szegedi Csillagbörtön. A statisztikai kimuta" tások szerint pedig legújabban — különösen a tömeges kivándorlások miatt — nagy a fegyenchiány, ugy, hogy a fegyházak zárkái nagyrészt üresen tátonganak. Ellenben annál nagyobb mérvben szaporodik a börtönbüntetésre Ítéltek száma. Addig tehát, amig valahol a II. kerületi börtönt is fölállítja maid az igazságügyminisztérium — mert ez in tervbe van véve, a szegedi Csillagbörtönt kell kiépíteni. A börtönben ezidö szerint mintegy ötszázhetven rab, száz fogoly és harminc vizsgálati fogoly van. De még legalább kétszáz ral számára kellene hely. Ezért az igazságügyminiszter Láday dr utján közölte Müller igazgatóval, hogy elhatározták egy kétszáz rab befogadására alkalmas, kétemeletes börtön építésé t. Az uj börtönt a téglagyár-utcai kétezerharminc kvadrát kiterjedésű telekre fogják építeni, amelynek igazgatásával szintén Müller Mórt bizza meg az igazságügyminiszter. Nagyjában már a költségvetést is elkészítették, amely szerint az uj börtön fölépítése körülbelül százötvenezer koronába kerül. Az építkezéseket márciusban megkezdik. Ekként a szegedi Csillagbörtön egyike lesz a világ legmodernebb és legkiválóbb hasonló intézményeinek. Müller igazgató pedig igazán a humanitás szellemében végzi az igazgatás sokoldalú munkáját és a legfőbb törekvése az, hogy a rabokat inkább nevelje, mint büntesse-