Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-13 / 146. szám

1910 november 13 DÉLMAGYARORSZAQ 1 mert sehogy sem tudott eligazodni a sok sze­replő között, hát az előtte lévő szinlapről ki­húzta azok nevét, akik meghalnak. És mire az előadás végére ért, csak annyi maradt a szin­lapján: A nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri Makó Lajos, színigazgató. * A cigányszerelein. Megszoktuk egy pár év óta, hogy a színházi esztendő operettslá­gerje Lehár Ferenc márkájával kerüljön forga­lomba. Ilyenkor ellátogat hozzánk a mester is, akkor azután sajnálkozhatunk, hogy elbocsá­tottuk őt, csodálhatjuk a szép zenét, de még inkább csodálkozhatunk, hogy honnan tudja előkotorni a világ legrosszabb librettóit. Ezt a programot kimenthetjük most is. Lehár itt. van : örvendünk neki. Szombaton este bemu­tatták a fővárosi Király-színházban Á cigány­szerelem cimü, sokat reklámozott operettjét. A cigányszerelem zenéje szép, határozottan hala­dástjelentő, de nem oly könnyed és melodikus, mint az eddig ismert Lehárok. A szöveg pedig egyszerűen rémes, unalmas. Valami oláh-magyar­tót cigánylegóny dolgozik a hegedűjével két nő közt és az esetnek egyik része megy gyalog, akarom mondani ébren, a másik álomban és az egész csak olyan értelmes, mint ez a mondat. Mindegy, ezeket a bécsi librettistákat ugy se lehetne pírulásra bírni, még ha el is monda­nánk a darab meséjét rendesen. Az előadás döcögő. Komolyan csak Fedákról, Balogh Bős­kéről, Simáról ós Néxnethről lehet beszélni. Fedák Sárit a közönség rendkívül ünnepelte. * Gorkij, az énekes. Körülbelül husz évvel ezelőtt történt, de csak most pattant ki a kö­vetkező kis történet. Egy kisebb orosz város színházigazgatója kóristákat keresett. Két em­ber jelentkezett nála .próbaéneklésre. Az egyi­ket fölfogadták, a másikat kíméletlenül elker­gették. Akit fölvettek, nem volt más, mint Maxim Gorkij, a később oly hires író. Akit nem fogadtak föl, Clraljapine volt, a neves orosz énekes. * A testőr. A Vígszínház jövő heti műsorán a szezón egy kimagasló irodalmi és művészi eseménye, A testőr bemutatója szerepel. Molnár Ferenc uj vígjátéka iránt az az érdeklődés mu­tatkozik, amely méltán nyilvánul meg akkor, amikor az Ördög és Liliom szerzőjének uj mü­véről van szd0 A színház teljés .ambícióval ké­szül az újdonságra, amelynek vezető-szerepeit Varsányi Irén, Haraszthy Hermín, Gsortos Gyula és Szerémy Zoltán-fogják játszani. A próbák folynak és a szombatra kitűzött premiérig most már csak az utolsó simításokat végzik. * A híirrikáfl. A Nemzeti Szinház legköze. lebbi újdonsága Paul Bourgct szenzációs drá. mája, A barrikád. A darab a színháznak har­minc tagját foglalkoztatja és fő-férfiszerepeit Gál, Odry, Pethes és Somlay játszák. A darab női főszerepét Aczél Hona kreálja. A bemutató előadást a szinház igazgatósága november 25-ikére tűzte ki. A darabot Ivánfi Jenő fordí­totta magyarra. * Kié lesz adélvidéki szmikerüleí ? Polgár Károlynak, a délvidéki szinikerület agilis igazga­tójának pozsonyi színigazgatóvá való választása után szabad lett az ország egyik legjobb kerü­jete. A szinügyi bizottság elnöke, Dellimanics Lajos dr, Torontál vármegye főispánja, a kerü­lethez tartozó városok színházaira a pályázatot már kihirdette és határnapul 1910 december eleiét jelölte. Szokatlanul erős küzdelem van a kerület elnyeréséért, hisz tudvalevő dolog, hogy a kerületnek téli állomásai: Nagybecskerek, Zombor, Lúgos, igen ió színházi városok, a di­rektornak megfelelő nyári állomása is van, amennyiben egy hónapi herkulesfürdői műkö­déséért külön hatezer korona szubvencióban részesiil. Az összes beérkezett pályázatok kö­zött idáig a legtöbb kilátása van Márffy—Ti­hanyi együttes pályázatának. Márffy dr, a jelenlegi pozsonyi szinház igazgató-helyettese és drámai rendezője, már napok óta a kerület­ben van és több miniszter ajánló-levelével igyekszik a bizottsági tagokat magának meg­nyerni. Márffy különben az évekkel ezelőtt Budapesten működő „Tháliá;'-nak is igazgatója volt és művészi körökben igen jő hírnévnek örvend. Vállalkozásában társa Tihanyi Miklós, a Vígszínház tagja, kinek Nagybecskereken több befolyásos közeli rokona van, akik érde­kében magukat erősen ekssponálják. A zomborí bizottsági tagok bizalma Farkas Ferenc dr, a volt szabadkai igazgató felé fordul. A kerületre még Miklóssy Gábor, az alföldi kerület jelen­legi igazgatója és Krémer Jenő, a szegedi szín­ház volt tagja, is pályáznak. — Itt emiitjük meg, hogy Nagy becskereken az uj szinház építése befejezett dolog s tavaszszal az építkezést minden bizonnyal megkezdik. K. A. * Cxolclmark-flnnep Aradon. Magas szín­vonalú Goldmark-ünnepet rendezett az aradi Kölcsey-egyesület az ottani városháza nagy­termében. Krémer Miklós elnök szép beszéd­ben méltatta Goldmark érdemeit, Szendrey Mi­hály színigazgató pedig kedves és jellemző történeteket mondott el a nyolcvan esztendős zeneszerzőről. Végül Wagner József és felesége hegedűn és zongorán előadták Goldmark több szerzeményét. A városháza nagytermét teljesen megtöltötte a közönség, mely sokat tapsolt minden közreműködőnek. * Koenen Tilly hangversenyétől már csak egy hét választ el és ezen eseményt türelmet­lenül várja közönségünk, különösen, hogy leg­utóbb közöltük a ritka élvezetet ígérő műsort. Nagy érdeklődéssel várja közönségünk a hol­land dalokat, melyeket jő fordításban és a mű­vésznő eredeti rajzaival illusztrálva mutat be a szöveges műsor. Jegyeket Várnay L. könyvkereskedésében válthatni. Egy betörés története, — Uri fiúból urasági betörő. — (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt megjelent- a fővárosi főkapitányságon Schrecker Jakab budapesti gyáros s bejelentette, hogy nyul-utcai lakásán éjszaka betörés történt. Hatezerötszáz korona értékű ékszert vittek el és pedig a. lakása szalonjában álló Íróasztalának fiókjából, ahol a drágaság egy kulcscsal lezárt vasdobozban volt elrakva. A szalon a hálószoba mellett van, ahol a család aludt. A vasdoboz kulcsát a gyáros este éjjeli szekrényére tette, reggel ott meg is találta. A dobozon feszege­tés nyomai nem látszották, igy tehát érthe­tetlen, hogy estétől reggelig miképen tűnhe­tett, el az ékszer. A följelentésre megindult a nyomozás s mindenekelőtt megállapította, hogy az ékszert csakis olyanvalaki vihette el, aki járatos a lakásban és a házi szokásokat is ismeri a leg­aprólékosabb részletekig. A cselédségről mi­hamarabb elterelődött a gvanu, mert a titkos­rendőrök vizsgálódásuk alkalmával találtak egy nyomot, amely föltétlenül bizonyította, hogy a betörő az éjszaka sötétségében kívülről, férkő­zött a lakásba. Az előszoba ajtaján ugyanis az egyik kis üvegablak épen a zár mellett be volt törve. A zárban pedig belülről benne volt a kulcs. Most már aztán olyan ember után kutattak, aki valamikor ott szolgált Schreekeréknél a házban. A családnál elmondották, hogy nem­régen bocsátották el Gézed, az inast. Ez egy tizennyolc éves suhanc volt, jó családból szár­mazó intelligens fiu, de rendkívül hanyag és léha. Nem telt bele néhány nap, már rátalált a rendőrség az elbocsátott inasra. Sz. Géza a neve, a fővárosba Ernődről került föl, ahol az atyja valamikor állomásfőnök volt; özvegy anyja most is ott éldegél a nyugdijából s van egy kis háza is. A minap ő maga is odauta­zott, A detektívek elmentek érte s amikor rajta ütöttek, ugy megijedt, hogy rögtön meg­vallott mindent. Elmondotta, hogy éjjeli egy órakor mászott be a kerítésen át az udvarba s a házba már k'innyen bejutott, mert a kapu nem volt be­zárva. Tudta, hol van az ékszer és a. kulcs is. Az előszoba ajtaján a zár melletti üvegablakot óvatosan benyomta s a belül levő kulcscsal ki­nyitotta az ajtót. Ezután négykézláb bemászott a szalonba. Lassan kúszott a szőnyegen s nagyon vigyá­zott, mert tudta, hogy a szomszéd szobában alszik a gyáros és a felesége. Lámpásra nem volt szüksége, mert az utcai gázlámpa pompá­san bevilágított. Az Íróasztalig jutva, óvatosan kihúzta a fiókot. Tüstént rátalált a drágasá­gokat rejtő vaskazettára, de — zárva volt. Erre ő, mivel tudta, hogy hol a kulcs, merész vállalkozásra szánta el magát. Négykézláb be­mászott a hálószobába egész az alvó gyáros ágyáig s ott az éjjeli szekrényről egy ügyes mozdulattal elkapta a kulcsot, Mint a macska, ugy mászott vissza négykéz­láb a puha szőnyegen az íróasztalig. Időnkint megállott s lélegzetét visszafojtva leste, nem ébredt-e föl valaki V A család mélyen aludt. A betörő pedig most már gyorsan végezte mun­káját. A kazettát kinyitnia, az ékszeres doboz­kákat zsebregyömöszölni úgyszólván egy pilla­nat müve volt. És ebben a kritikus helyzetben volt lélek­jelenléte a tizennyolc éves suhancnak arra . is, hogy a. gyanút magáról elterelni iparkodjék. Zsákmányával megrakodva, megint besompoly­gott a hálószobába a gyáros ágya mellé s ott. az éjjeli szekrényre, előbbi helyére, visszatette a doboz kulcsát. Azután menekült, amerre jött. Kívülről be­zárta az előszoba ajtaját s a kerítésen át ki­jutott. Rohant az éjszakában. Talált egy el­késett bérkocsit. Beleült és Gizella-uti laká­sára hajtatott. Másnap első dolga volt, hogy elegánsan fel­öltözködjék. Vett uj ruhát, egy cilindert, séta­pálcát s azután elutazott haza Ernődre, az édes­anyjához. — Miért lopott? — kérdezte a detektív. — Nagyon rongyos volt a ruhám; anyámnak fájt volna, ha ugy lát, meg én is szégyeltem volna magamat a faluban. — Hol van az ékszer 'í — Ott fönn eldugtam, a házon a nádfödélben. A detektívek az elveszett ékszer legnagyobb részét ott találták. A betörőgyereket szülői jobb sorsra szánták, gimnáziumba is járatták, de csak a negyedik osztályig. A fiu azután a fő­városba került, urasági inas lett belőle s végül a rendőrség börtönébe jutott. NAPI HÍREK Betörés a May-bankba. (Saját tudósítónktól.) Szombaton reggel a szegedi Széchenyi-téren levő May R.-féle bank­házban betörés történt. A betörő, akit a rend­őrség Hegedűs Károly személyében még dél­előtt kézrek eritett, a pincéből hatolt be a bank helyiségébe. Ott feltörte a kézipénztárul szolgáló vasszekrényt, amelyből összesen kétezerhatszáz­nyolcvanöt korona készpénzt lopott el, Majd reggel, kapunyitás után, ugy, amint jött, kiosont a házból. Tudósításunk az esetről ez: Hegedűs Károly még pénteken este elrejtő­zött a bank helyisége alatt levő pincében, amely egy másik, üzlet raktárhelyiségéül szol­gál. Valószínű, hogy még kora este, rögtön a záróra után, megtette az előkészületeket, hogy a bank helyiségébe juthasson. Valami éles szer­számmal átvágta a bank udvari részének pado­zatát s az így támadt léken jutott be a bankba. Az üzlet utcafelőli helyiségét az udvari szobá­tól bezárt ajtó választotta el. Az ajtót ál­kulcscsal fölnyitotta, azután már könnyű volt a további munka. Vékony acéldrótok segélyével kinyitotta a Wertheim-szekrényt, amelyben huszíilléresben százhatvan koronát, tizfilléresben hetvenöt koronát, ötkoronásban nyolcszáz koronát, fo­rintosban négyszáz koronát és egykoronásban ezerhétszázötven koronát, tehát összesen kétezer­hatszáznyolcvanöt koronát talált, A pénzt ma­gához vette s kenyérgyári reklámpapirba csa­varta. A kaput reggel hat órakor nyitotta ki a ház­mester. Hegedűs mindeddig a pincében rejtő­zött. Onnan az udvarra szolgáló egyik ablakon keresztül figyelte, hogy visszatér-e a házmes­ter a lakásába. Mikor ez megtörtént, a betörő azon az uton, amelyen jött, távozott a pincé­ből, majd hirtelen kiosont a kapun. Alig egy órával később már jöttek a bank hivatalnokai és fölfedezték a betörést. Mind­járt értesítették az esetről a rendőrséget is, ahonnan Vecsernyés és Jeney detektívek és egy segéd-rendőrbiztos jöttek ki és a helyszíni szemléről jegyzökönyvet vettek föl, Hegedűs bűnjeleket is hagyott a bankban s ez volt a veszte. A detektívek a bankban megtalálták az cdkulcsid szolgáló vaskapcsot, a drótszálakat s egy vastag faggyúgyertya1, amelynek világa mellett a betörő dolgozo'.' De nyomra a rendőrséget egy bicskapenge v ­zette. Hegedűs ugyanis az egyik ajtó zár bicskával akarta kifeszíteni, de a penge bek­törött az ajtóba. Ezt lázas sietségében o'.'. ­felejtette, .A detektívek mindjárt sejtették, hogy a be­törést csak a viszonyokkal ismerős ember, te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom