Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-18 / 150. szám

6 DELMAGYARORSZAQ 1910 november 13 gyar képviselőház is a munka, csakis a munka jegyében dolgozik. Épen a mai ülés a legújabb bizonysága ennek igazolására. De bizonyság volt az elmúlt napok eredménye is eddig. Le is szűrhetjük a tanulságot annyi mozzanat után, amennyi eddig kínálkozott és amennyi most van teljesedősben. Azt, hogy amikor a delegációk befejezik tárgyalásaikat, amikor a magyar képviselőház vakáció elé jut, egész munkásságát, minden elért eredményét bemutathatja a megoldott föladatokkal. A képviselőház ülése. — Indemnitás négy hónapra. — (Saját tudósítónktól.) A pörrendtartás harmincegyedik szakasza körül az agrár- és merkantil-tábor vitatkozott sokat ma is a képviselőház — folyosóján. Minden folyosórészen, minden sarokban csoportok tanácskoztak, vitatkoztak, apró küldöttségek mentek egymáshoz és egymástól, kérdésekkel ostromolták a minisztert, forró hangulat, sejteni lehetett, hogy érdekes ülés lesz a mai ülés egy része. Azért nem az egész ülés, mert jóidőt lefoglalt több helyiérdekű vasútnak engedélyezési kérdése, a vicinális vasutak törvénye. Közöttük az arad—világosi, az arad-csanádi vasút ügye. A pörrendtartás vitája előtt Lukács László előterjesztette a kormány nevében az indemnűásról szóló törvényjavaslatot, amelyről előrelátható volt, hogy a Ház tudomásul veszi a javaslatot. Három szakasza van a törvényjavaslatnak. Az első szakaszban kéri a kormány az 1910. évi harmadik törvény hatályának — mely az egyéves indemnitást megadta — 1911 április hónap végéig való kiterjesztését. A második szakasz a mezőgazdasági szeszfőzdék jutalmazásáról szól. A harmadik szakasz szerint a törvény 1911 január elsején lép életbe és az 1911. évi költségvetési törvény életbeléptetésével szűnik meg. Az indokolás szerint az indemnitás kérése azért szükséges, mert az október huszonhatodikán benyújtott költségvetést a pénzügyi bizottság sem tárgyalhatta és mert az 1911. évi állami költséga vádlottak várták. Sorba elintézte az eléje terjesztett ügyeket. Dolga végeztével újból hozzálátott kedves szórakozásához, a vadászathoz. Ezen a napon egy anyaoroszlánt ölt meg és foglyul ejtett két oroszlánkölyköt. A szerencsés vadászat után ismét ünnepet rendezett, ének és tánc közt mulatozott barátaival s az éjjelt kedves nejével töltötte. így megosztván idejét az uralkodói kötelességek és az élvezetek közt, letelni látja a napokat és heteket, miközben egyre várta a követek visszatérését, akiket Asszárkadon királyhoz küldött, aki hajdanában ő maga volt. A követek csak egy hónap múlva tértek vissza, levágott orral és fülekkel. Erre Asszárkadon király megüzente Lahilliének, hogy ugyanaz a sors vár reá, mint amely a követeket érte, ha késedelem nélkül nem adózik neki ezüsttel, aranynyal és ciprusfával s ha nem jön személyesen hódolni neki. Lahillié — azelőtt Asszárkadon •— újból összehívja a hercegeket s tanácsot tart velük, hogy mit kellene tenni. Ezek egyhangúlag azt mondják, hogy habozás nélkül meg kell támadni Asszárkadont. A király beleegyezik ebbe, serege élére áll s megindítja a háborút. Az ut hét napig tart. A király mindennap szemlét tart a csapatok fölött és katonáit bátorságra tüzeli. A nyolcadik napon megpillantják Asszárkadon hadait egy széles szikságon, egy folyó partján. Lahillié csapatai vitézül harcolnak; de Lahillié — azelőtt Asszárkadon — egyszerre csak azt látja, hogy az ellenség katonái, mint a hangyák, özönlenek le a hegyekről a völgybe és legyőzik az ő seregét. Lahillié katonái százával vannak, az Asszárkadon vetésen kivttl több más fontos és a folyó év lejárta előtt föltétlenül rendezendő kérdés is sürgős törvényhozási tárgyalást igényel, már pedig alig van kilátás arra, hogy az 1911. évi költségvetési előirányzat az év végéig törvényerőre emelkedhessék. A képviselőház csütörtöki üléséről ez a tudóutasunk számol be: Féltizenegy órakor kezdődött a mai ülés. Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Rudnyánszky György, Mihályi Péter, Zlinszky István. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Lukács László pénzügyminiszter négyhó~ napos indemnitásról szóló törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé. A javaslatnak ez a szövege: Törvényjavaslat az 1911. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. 1. §• Az 1910. évben viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1910. évi III. törvénycikk 1. és 2. szakaszában foglalt határozatoknak hatálya 1911. évi április hó végéig kiterjesztetik azzal, hogy minden, a jelen törvónynyel adott fölhatalmazás alapján teendő kiadás az 1911. évi költségvetés keretébe lesz beillesztendő. 2. §• A mezőgazdasági szeszfőzdékben az 1899. évi XXIV. törvénycikk 1. szakasza alapján az 1909—1910-iki és az 1910—1911-iki termelési időszakban termelt és a kisebbik adótétel alá eső alkohol után járó jutalmak felerésze az ugyanazon termelési időszakban az 1908. évi XXVIII. törvénycikk 88. szakasza alapján járó kártalanítás, illetve megváltás fedezésére fordítandó s e jutalmaknak csak másik felerésze utalványozandó ki az igényjogosult mezőgazdasági szeszfőzdék részére. 3. §. Ez a törvény 1911. évi január 1. napján lép életbe, de hatálya az 1911. évi állami költségvetésről szóló törvény életbeléptével megszűnik. Végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Az indokolás a többi közt ezt mondja: Az 1911. évi állami költségvetési előirányzatra vonatkozó előterjesztésemet folyó évi október hó 26-án az országgyűlés képviselőházának benyújtottam ugyan, — ez az előterjesztés azonban mindezideig alkotmányos tárgyalás katonái meg ezrével és Lahillié megsebesül és foglyul esik s a többi foglyokkal együtt, kilenc napon át láncra verve jár Asszárkadon katonái közt. A tizedik napon Ninivébe érkeznek s ott ketrecbe zárják őt. Lahillié a szégyentől és a tehetetlen haragtól jobban szenved, mint az éhségtől és sebeitől. Érzi, hogy csak egyet tehet: azt, hogy nem szerzi meg az ellenségnek azt az örömet, hogy arcáról leolvassák szenvedéseit. Keményen fölteszi magában, hogy bátran, panasz nélkül visel el mindent, amit reája mérnek. Husz napig marad a ketrecben, akivégzést várva. Végig kell néznie, hogyan húzzák karóba rokonait és barátait; hallja az áldozatok halálhörgését. Néhánynak lábait, karjait vágják le; másokat elevenen nyúznak meg és ő nem mutat se nyugtalanságot, se részvétet, se félelmet. Lát két néger eunuchot, kik kötélen vezetik szép feleségét. Tudja, hogy Asszárkadonhoz viszik rabszolgának s ezt is eltűri panasz nélkül. Az egyik őrtálló katona igy szól hozzá: — Sajnállak, Lahillié! Király voltál és most mi vagy'? E szavakra Lahillié visszaemlékszik mindarra. amit elveszített. Megragadja ketrece vasléceit és hogy megölje magát, a rostélyhoz csapja a fejét. De nincs elég ereje és nyögve, zokogva lerogy a ketrec padlójára. Aztán két hóhér kinyitja a ketrecét, két kezét hátrakötik és a vérpadra hurcolják. Lahillié látja a hegyes, véres karót, amelyről épen leveszik egyik barátjának holttetemét és kitalálja, hogy ezt a karót az ő kínszenvedésére készítették. Levetkőztetik. Lahillié elrémül, amint meglátja lesoványodott testét, mely azelőtt szép és izmos volt. alá vehető nem volt. Az 1911. évi állami költségvetésen kivül több más fontos és a folyó év lejárata előtt föltétlenül rendezendő kérdés is sürgős törvényhozási tárgyalást igényelvén, alig van már kilátás arra, hogy az 1911. évi költségvetési előirányzat az év végéig törvényerőre emelkedhessék. Ezért oly célból, hogy a közadók kivetésére és beszedésére, valamint a jövedékek kezelésére törvényes alap nyujtassék s az állam összes szükségletei a jövő 1911. évi január hó 1-től fedezve legyenek, van szerencsém a jelen törvényjavaslatot tisztelettel benyújtani. A törvényjavaslat 1. §-a az 1910. évben viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1910. évi III. törvénycikk 1. és 2. §-ában foglalt határozatoknak hatályát az államháztartás törvényes menetének bíztositása céljából az 1911. évi január hó 1-étől kezdve négy hónapra, vagyis 1911. évi április hó végéig kiterjeszti. A törvényjavaslat 2. §-ában foglalt rendelkezés folyományát képezi annak a körülménynek, hogy ezideig a szeszadóról szóló 1908. évi XXVIII. törvénycikknek nem minden határozmánya lépett hatályba. A jelen törvényjavaslat 3. §-a értelmében ez a törvény 1911. évi január hó 1-én lép életbe és hatálya az 1911. évi állami költségvetésről szóló törvény életbelépte napjával megszűnik. Budapest, 1910. évi november 17-én. Lukács László, magyar királyi pénzügyminiszter. A Ház elrendeli a javaslat kinyomatását és a pénzügyi bizottsághoz utasítja. (Vicinálisok után a pörrendtartás.) Ezután a Ház harmadszori olvasásban is elfogadta a tegnap megszavazott vicinális törvényjavaslatokat, amelyeket átküldőnek a fő" rendiházhoz. Horváth Gyula (Kossuth-párti) szólalt elsőnek polgári pörrendtartáshoz. A függetlenségi párt évtizedes óhajtásának megvalósulását látja abban, ha a törvényjavaslat mostani alakjában törvényerőre emelkedik. De, minthogy az ügyet nem tekintik pártkérdésnek, a maga részéről némi korrektivumot tart szükségesnek a javaslaton. Ilyen a járásbíróságok ujabb túlterhelése azzal, hogy hozzájuk utasítják a kétezerötszáz korona értékig terjedő pöröket. Nem tartja célszerűnek a kereskedelmi és váltótörvényszék megszüntetését, továbbá a szóbeli eljárás kiterjesztését, amely utóbbi az ülnökök nagy befolyását biztosítja. Rátér a könyvkivonati illetékesség reformját tartalmazó 31A két hóhér megragadja sovány testét, fölemelik és föl akarják húzni a karóra. — Most mindjárt itt lesz a halál, a megsemmisülés, — gondolja Lahillié. És bár erősen föltette magában, hogy mindvégig nyugodt és bátor lesz, zokogva könyörög kegyelemért, de senki se hallgat rá. — De hisz ez lehetetlen, — gondolja. — Valószínűleg alszom. Az egész csak álom, —• s erőlködik, hogy fölébredjen. — Hisz én nem vagyok Lahillié, én Asszárkadon vagyok, — gondolja. És valóban, fölébred. De most már se nem Asszárkadon, se nem Lahillié, hanem egy állat. Asszárkadon elcsodálkozott rajta, hogy ő állat s egyszersmind azon is csodálkozik, hogy ezt már előbb nem tudta. Legel a mezőn ; fogaival tépi a kövér füvet ; hosszú farkával kergeti a legyeket s valami különös nehézséget érez tejtől duzzadó emlőiben. Mellette játszadozva ugrándozik egy sötétszürke, csíkoshátu, hosszúlábú kis szamárcsikó, fickándozva megrohanja őt, orrával odafurakodik a hasa alá, keresi az emlőjét s hogy megtalálta, mohón szopja a tejét. Asszárkadon megérti, hogy ő kancaszamár, a szamárcsikó anyja és ea nem lepi meg, nem szomorítja el, hanem inkább megörvendezteti. A benne és gyermekében leledző és egyidőben folyó élet lüktetését, boldogító érzését érzi. Hanem egyszerre csak valami sivitva feléje repül, belefúródik a bőrébe és megsebzi húsát. Fájdalmat érezve, a kancaszamár, — azelőtt Asszárkadon. Kiszakítja emlőjét csikója szájából s lekonyitva füleit, gyorsan a szamárcsorda felé üget. amelytől