Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-06 / 140. szám

1910 november 6 DELMAGYARORSZAQ 9 — Hát meggyuladni meggyulad, de én azért nem vagyok véle olyan nagyra. Csak jobb a petróleumos lámpa. — Miért? — Azért, testvér, mert azt, ha jobban akarok látni, feljebb srófolhatom, ha meg szunyókálni akarok, lecsavarom. De a villany nem tud ennyit. ... Szegedi dolgokról, hazai hírekről igy diskurálgatnak a szép korzón és négy-öt órára ezerfejü immár a falusi bucsu. Az ügyeletes rendőrnek nem tetszenek a járdát elfoglaló címboraságok; méltóságteljes léptekkel közeledik és keményen dirigál: — Tovább, tovább! Tilos a csoportosulás! Egy pirosviganós leány oldalba böki a bakapárját: — Nézd már, Jóska, Hajnal Bálint... A legény a szemét mereszti és meglepetten konstatálja, hogy csakugyan földi a rendőr. A rendőr, mint hivatalos hatalmi tényező is bámul. — Te volnál az, Borcsa? — Ühüm. Parola következik, a rendőr is csoportosul és most már hárman képviselik a sokadalomban a tanyát. Esteledik, mikor oszlani kezd a gyülekezetGábriel Rózsi. — Muzsay János vallomása. — En szeretem a katonafiukat, nem azért, mert magam is az voltam, hanem, mert jó fiu az talán valamennyi. Ugy él az mind, amint mások akarják. Öregebbje-fiatalabbja egyaránt. A magasabb parancs föltétlenül rendelkezik velük s talán leginkább onnan van hozzájuk a szimpátiám, mert a magam nyája is mindig a más keze-lába. Ismertem és szerettem ezt a Muzsay nevü katonafiüt is, ezt a barnaképű, szépbajuszos főhadnagyot. Mostanában lett főhadnagy, tehát egészen fiatal katona, aki még teljesen bohém, aki azért víg, mert fiatal s ugyancsak ezen az okon kedves előtte a katonasor is. Ugyanő, a szerencsétlen gyilkos, alighanem le akarta vetni az egyenruhát. Ugy hallszik, becsületügyi eljárás volt ellene folyamatban és bizony-bizony súlyos kimagyarázásokat igényel majd az eset a katonai bíróság részéről. Alighanem az impressziók embere vagyok. Kimentem a kórházba, hogy megnézzem ravatalán Gábriel Rózsit. Nem ismertem ezt a boldogtalan leányt, bár az utcán, a korzón, nagyon sokszor hallottam emlegetni a nevét, többi nővérével együtt. A koporsójában ráismertem. Azazhogy ismerős volt még a halottra vált arca is. Sokszor láttam a fiatal leányt, azokkal a leányokkal együtt, akik keservesen sirva borultak a koporsóra és egymásra. A kreolarcu halott mosolygott a koporsóban. Hosszú szempillája fekete, mint az ében. A hosszúkás arc bájos még a koporsóban is, Nővérei csókolgatják azt az arcot, melyet pár órával előbb még a gyilkos főhadnagy csókolgatott. A ravatalnál önkéntelen eszembe jut, aki megölte. A csillogó egyenruháju főhadnagy. Itt a ravatalnál, a tizennyolc esztendős halott és még ifjabb nővérei mellett, akik keservesen zokognak: nincs bennem szánalom ez iránt a szerencsétlen ember iránt. Nincs egy szemernyi sem. Egy fiatal élet a koporsóba téve, — nagy bün. Itt nincs megbocsájtás. Ennek a leánynak joga volt szeretkezni, joga volt vétkezni, mert csak maga ellen vétkezett, sőt, tán maga ellen sem, mert hiszen élete körülményei ugy alakultak, hogy ballépéseit nem minősithette vét. kesnek senki, legalább azok nem, akik számonkérhették volna tőle, hogy miért töltött egy éjszakát házon kivül. Gábriel Rózsinak joga volt ugy élni, amint akart, joga volt szeretni, akit akart, mert hiszen Muzsay főhadnagy, mikor Szegedről Becskerekre helyezték, itthagyta szeretőjét, nem vitte magával s nem is törődött vele többé. Ugy gondolkodott, mint a legtöbb ember: majd találok más szeretöt, majd akad neked is más udvarlód. A fiatal élet ravatala előtt nincs szánalom a főhadnagy számára. Nem volt szabad revolvert fogni, de még csak kezet sem emelni erre a kis leányra. S amint a halott mosolyog s amint testvérei szívszorongva sírnak, látom a halott arcáról, érzem az őt siratok zokogásából, hogy az erőszakos halál fölött a fájdalom végnélküli. Nem az utcák leánya fekszik abban a koporsóban, hanem egy fiatal élet. Ennek az életnek eljátszott tisztességét visszaadta a golyó s a kis halott a társadalom szeretetével és szimpátiájával megy ki a temetőbe pihenni. Semmi közünk sincs ahoz, hogy a Gábrielházban milyen az élet, annak a családnak az élete körülményei nyilván ágaskodásra kényszeritik a jóizlést és a józanságot. Ehez az esethez azonban van közünk. Muzsay főhadnagynak nem volt joga ölni, Gábriel Rózsinak volt joga élni. Szekeres Pál. * Gábriel Rózsit szombaton délután három órakor temették a közkórház halottasházából. A ravatalnál megjelent az áldozat hozzátartozóin kivül a családnak számos ismerőse és rokona. A szerencsétlen véget ért leány iránt nagy részvét nyilvánult meg. A koporsón Muzsay Aladár, a gyilkos testvérbátyja is helyezett el koszorút. Muzsay János főhadnagy ügyében a katonai hatóság folytatja a nyomozást. Tóth Imre alezredes-liadbiró és Győrffy László dr főhadnagy-hadbiró ma ismételten kihallgattak a gyilkost, aki beismeri a tettét, de a részletekre egyáltalában nem emlékszik. Ezidö szerint a Béke-utcai honvédfogház egyik emeleti magáncellájában tartják fogva. Teljesen megtört, arca színtelen, szemei beesettek. Valahányszor a gyilkosságról beszélnek vele, összeborzad ós minden tagjában megremeg. Azok, akik ismerték a gyilkost, nagy részvéttel beszélnek az esetről. Mindenki szerette a szimpátikus, vigkedélyii fiatalembert, akit állítólag az vitt a romlásba, hogy mult év őszén szerelmes volt egy leányba, akit nem vehetett el feleségül. Ez annyira elkeserítette, hogy teljesen a züllésnek adta magát, ugy, hogy néha napokig nem aludt. Elkeseredettségét még növelte az, hogy a könnyelmű költekezés nagy adósságokba keverte," amit nem tudott kifizetni és igy a mult hónapban beadta a rangjáról való lemondását. Dacára annak, hogy amikor ezeket a piszkos-adósságokat csinálta, rendesen részeg volt, pontosan emlékszik rá. NAPI HÍREK Öngyilkos grófné. — Budavár szenzációja. — (Saját tudósítónktól.) Titokzatos családi tragédia történt ma Budán. Egy gyönyörű szép, fiatal asszony, gróf Berényi Jánosné született Füredi Livia ma reggel testvérének várfokutcai lakásán agyonlőtte magát. Nem hagyott hátra levelet ós igy végzetes tettének okát nem tudják. Az öngyilkosság egy válópör tragikus befejezése. Férj és feleség már hónapokkal ezelőtt elszakadtak egymástól s valószínű, hogy a gyászos tragédia igazi okai ennek a válópörnek a következménye. Az asszony jómódú budai családból származott. Berényi János gróf három esztendőve* ezelőtt látta meg a husz éves bájos leányt. Körülbelül egy félesztendeig udvarolt neki s aztán feleségül vette. A gróf akkor egy fővárosi nagy biztositó-intézet hivatalnoka volt. Sokan azt állítják, hogy mivel a gróf szegény volt, a leányt hozománya végett vette el. A pénzkérdés ugyanis már a házasság elején kinog zavarokat okozott a családban. A fiatal grófné egy esztendővel ezelőtt elhagyta az urát s visszament a szüleihez és megindította a válópört. A hitvestársak elszakadásának nagyon tragikus előzményei lehettek, mert az asszony rendkívül lesújtva menekült vissza régi otthonába s a rosszul sikerült házasságon nem tudott megvigasztalódni sohaKétségtelen, hogy ez az emésztő bánat érlelte meg benne a szörnyű elhatározást. A hozzátartozói mindent elkövettek, hopy ^ölviditsák a grófnét, de ez sehogy sem sikerült. A grófné tegnap este meglátogatta a várfok -utcai lákásán testvérét s azt mondta, hogy °tt marad éjszakára is. Egy kis fekete táska volt nála, ebben, mint mondotta, apróságokat hozott magával. Az est derűsen telt el s a család nyugovóra tért. Reggel nyolc óra tájban keltek föl. Szom. szédjuk, Buppán Gyula, kevéssel utóbb elment hivatalba s a grófné egyedül maradt testvérével, meg a két kis gyerekkel. A cselédet piacra küldték. Huppánnénak a konyhában akadt valami dolga. Alig egy negyedóra múlva halk dörejt hallott. Rosszat sejtve, végigkutatta a lakást s végül a fürdőszobához ért, amelynek ajtaja be volt hajtva. Amikor kinyitotta, ott látta testvérét a kád melletti mozaikus padlón ülve. Blúza föl volt gombolva, keblén a szive tájékáról patakzott a vér. Huppánné sikoltva futott ki s föllármázta a házat. Hivták a mentőket, de már nem akadt dolguk: gróf Berényi Jánosné meg. halt. A golyó a szivét fúrta át s belső elvérzést okozott. Hazahívták a férjét is. Zokogva borult a halottra s panaszosan mondta: — Miért nem vigyáztatok, abban a fekete táskában volt a revolver! Valóban abban volt, az öngyilkos asszony a minap vásárolhatta titokban. Megjött a rendőri bizottság s a síró házaspár alig tudta az adatokat a jegyzőkönyvbe mondani. — Miért ölte meg magát ? Huppánné zokogva mondta, hogy bánatában. Az ura különös ember volt, beteges idegzetű, azért vált el tőle. — Lehetetlen dolgokat kívánt, — mondotta sirva. Zavartan beszélte el aztán, hogy a gróf egy ismert nevü színésznőnek udvarolt és állítólag el is akarta venni. — Ezek a mi törvényeink! — mondta elkeseredetten az öngyilkos asszony sógora. —- Ha már kettő nem fér össze és nincs gyerek, miért nem hagyják őket szétmenni, minek húzzák a dolgot? A zokogástól visszhangzó lakásba ekkor két ember lépett be fekete koporsóval és elvitték a halottat, akinek tragédiájáról zokogó övéinek elejtett szavai lebbentik föl némileg a titok sötét fátyolát. Munkásgimnázium Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Piros plakátok adják tudtul Szeged város közönségének, hogy november kilencedikén munkásgimnáziumot nyitnak meg buzgó, igazi népnevelők, tanáremberek. Szeged az iskolák városa. És még mindig nincs elég iskola. Minden évben rohamos gyorsaság, gal emeltek uj meg ujabb iskolákat, mindegyik működése elé várakozással nézett Szeged. És mindegyik iskola kitűnővé fejlődött. Ezt remélik, ezt várják a most megn^íjó munkásgimnáziumtól is, amelyiknek a fontossága a köztudatba ment már át. A munkásgimnázium vezetősége ezeket közli a közönséggel: Az iparosmunkások művelésére és továbbképzésére Szegeden munkásgimnázium alakult. A munkásságot hivatásánál fogva jelentős szerep illeti meg a társadalomban. DA szükséges, hogy tudása és szellemi önállósága is méltó helyet biztosítson neki a szellemi tevékenységre alapított fejlődésben. Erre nyújt módot a munkásgimnázium, az ipari munkásság továbbképzó'-iskolája, mely magasabb műveltségű, szellemileg önállóbb, alkotni tudó iparososztály képzését tűzte ki föladatául, A munkásgimnázium három éves tanfolyama az iparosoknak kikerekített, bevégzett műveltséget ad és e célnak megfelelően állította össze tantárgyait is. A most megnyíló első évfolyamban magyar nyelv és fogalmazás, német nyelv, Ma^yarorsiág földrajza és történelme, természetrajz, számtan, mértani és sza-