Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-01 / 136. szám

o DELM AOYARORSZAO 1910 november 1 A szocialisták Szegeden. A nagygyűlés és a kongresszus. — Szeged az aífiMdi kerület székhelye. — Szobor Dózsa Györgynek. (Saját tudósítónktól.) Nagyarányú tűnte" t!ést rendezett vasárnap Szegeden a magyar" országi szociáldemokrata párt. Az általános választójog érdekében tartott nagygyűlésre már hetek óta készülődtek a szociálisták. Jócsák Kálmán és Varga Ferenc párttitkárok tiz nap óta készítették elő a szegedi munkásságot a monstre-tüntetésre. A nagygyűlés rendezői — mint megirtuk — meghívták az alföldi országgyűlési képviselőket is a vasárnapi népgyűlésre, azonban csak Áchim L. András, a csabai képviselő jelent meg, aki hosszabb beszédben élesen kritizálta a távolmaradt honatyákat. A délelőtti választójogi nagygyűlésnek ez volt a legnevezetesebb momentuma, egyébként békésen, minden különösebb incidens nélkül folyt 1« a nagygyűlés. Délután tartotta az alföldi szociálista párt első kongresszusát, amelynek keretében megalakították az alföldi pártszervezetet. Érdekes és jellemző eseménye a délutáni kongresszusnak, hogy nagy lelkesedéssel kimondották, hogy Dózsa Györgynek szobrot állítanak Szegeden. Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonit a szociáldemokrata párt a tegnapi tüntetéseknek, arra jellemző a kiküldöttek névsora. Más gyűlésekre senkit, legfölebb egy szónokot küldenek, mig most a következő kiküldöttek vettek részt a központ megbízásából ugy a délelőtti nagygyűlésen, mint a délutáni kongresszuson: Ormos Ede dr, a Népszava munkatársa, Weltner Jakab, Bitfh ingp.r Manó, Jászai Samu, Csizmadia Sándor, Kalmár Jenő, Jócsák Kálmán, Varga Ferenc. Tudósításunk a nagygyűlésről, valamint a kongresszusról alább következik: A nagygyűlés. A délelőtti nagygyűlést tüntető fölvonulás előzte meg. Reggel félkilenc órakor a Marstéren gyülekeztek a szegedi munkások a vidék küldötteivel egyetemben, akik között feltűnést keltett a szabadkai szerb csoport. Képviselve volt azonkívül az Alföld legkisebb községe is egy-két küldöttel, akik között földmunkások voltak a legnagyobb számmal. Féltízkor indult él az öt-hatezer főből álló tömog, amely a Kossuth Lajos-sugáruton, a Bástya- és Iskolantcán végig, a várost megkerülve, vonult a Klauzál-térre, ahol a nagygyűlés lefolyt. Ábrahám Dezső nyitotta meg a nagygyűlést. Ajánlatára elnöknek Jócsák Kálmánt, jegyzőnek Szombath Pált választották meg. Az elnök bejelentette a gyűlésnek, hogy a meghívott képviselők közül egyedül Áchim L. András, Békéscsaba országgyűlési képviselője jelent meg. Áchim volt a gyűlés első szónoka. Üdvözli a nagygyűlést. Sajnálja, hogy egyedül van jelen a képviselők közül, de nem csodálkozik rajta, mert — úgymond — hozzá van szokva, hogy a képviselők csak addig barátjai a népnek) a parasztnak, amig a voksra szükségük van, választás után azonban, ha a nép előtt kellene nautatkozniok, fej- és hastifuszra hivatkoznak. Ezután az országos politikáról beszélve, élésen támadja a kormányt, amely — szerinte — semmit sem tesz a drágaság megszüntetése érdekében. Foglalkozik a földmivelésügyi miniszter, illetve a miniszterelnök legutóbbi, a drágaság ellensúlyozása érdekében megjelent küldöttség •lőtt tett kijelentésével. Támadja a kormányt a választójog elodázása miatt is. A drágasággal kapcsolatban fölhozza, liogy csak egy hus olcsó Magyarországon: a htingara. Beszéde végén bejelentette, hogy mindvégig kitart a nép követelései mellett és azoknak mindig szószólója lesz. Tolmácsolja a békésmegyei radikális polgárság és parasztpárt üdvözletét. Ezután Vadász Armánd dr ügyvéd (Arad) beszélt hosszasan. Az aradi radikális polgárság (Üdvözletét tolmácsolta és csatlakozásukat je-' lentette be a választójogi küzdelemhez. TJtána Huppert Henrik aradi kisiparos az országos kisiparosok és az aradi kisiparosok nevében beszélt, hangoztatva, hogy a kisiparosok mindig támogatni fogják a szociálistákat népjóléti küzdelmeikben. Szolnokról Szabó Béla dr a szolnoki radikális polgárság üdvözletét tolmácsolta és a szolnokiak csatlakozását jelentette be a nagygyűlésnek. Élesen támadta Kelemen Bélát, akinek kijelentéseivel, illetve a szociáldemokrata párthoz intézett levelével hosszasan foglalkozott. Majd Hollós József dr szegedi orvos az Országos Választójogi Szövetség szegedi fiókjának nevében beszélt. A szónok behatóan foglalkozott Magyarország közegészségügyi állapotaival és konstatálta, hogy Magyarországon nagyobb gondot fordítanak a lótenyésztésre, mint a nép egészségére. Ezután Buchingcr Manó, a szociáldemokrata párt központi kiküldötte lépett az előadói emelvényre. Hivatkozott arra, hogy a szociálisták azok, akik Magyarországon fölismerték a nyomort és ök azok, akik folytonosan küzdenek, hogy Magyarországot egy szebb jövő felé vigyék. Örvend annak, hogy végre a polgári osztályból is akadnak, akik csatlakoznak a szociálisták mozgalmához. Beszélt a negyvennyolcas szabadságharcról és párhuzamot vont a mai és a negyvennyóleadiki állapotok közöttEgyórás beszédét igy végezte: — A szociáldemokrata párt agitátorait azzal vádolják, hogy, ha Magyarország közállapotairól beszélnek, sötétebb színben festik azt le, mint amilyenek. Aki azt mondja, hogy ebben az Országban a nép nem éhezik, nem nyomorog, az hazudik. Aki élestorku hazafi van Magyarországon, mind azt hirdeti, hogy azért pusztulunk, veszünk, mert nincs kereskedelmünk, iparunk. Hát ilyen viszonyok között lehet-e tisztességes ipar, kereskedelem, iehet-o jóiét, amikor néhány ezerholdas érdekében olyan drágaságot csinálnak mesterségesen, hogy a nép szökik, mindennap többen vándorolnak ki ebből a tejjel-mézzel folyó F.ánaánból. És amikor itt a csőd, a végveszedelem, akkor a miniszterelnök azt mondja körmönfont beszédben az előtte megjelenő küldöttségnek, hogy egyen a nép kenyeret és zöldséget, ha drága a hus. Tévednek, akik ázt hiszik, hogy ez a kormány tesz valamit az agráriusok ellen. Ugylátszik, Magyarországnak az van a sors könyvében megírva, hogy ugy maradjon, ahogy ezelőtt pár évtizeddel volt. Véleménye szerint, mindezek ellen csak egy eszköz van, amelylyel lehet minden népellenes akcióval szembeszállani: az általános, titkos, községenkénli választójog. A főtörekvés az legyen, hogy nécsak jogot, de olcsóbb húst és kenyeret is követeljünk. Es ha az ország összes agráriusai és a nép ellenségei elibünk állnak, akkor is ki fogjuk vívni jogainkat. Utána Csizmadia Sándor beszélt. Beszédét azzal végezte, hogy a szociáldemokratáknak nem az öklök forradalma kell, hanem a fejeké. A Magyarországi Föld,munkások üdvözletét és csatlakozását jelentette be. Végül Jócsák Kálmán a következő határozati javaslatot nyújtotta be, amit a nagygyűlés egyhangúlag elfogadott: Az alföldi városok és községek munkásságának 1910 október harmincadikán délelőtt tartott együttes nagygyűlése elhatározza, hogy az általános, egyenlő, titkos és községenként! választójog mielőbbi törvénybeiktatása végett emlékiratot terjeszt a képviselőház elé. Az emlékiratban a választójog megsürgetése mellett eleve tiltakozik egyes körök azon terve ellen, hogy a választójog megalkotásánál a földmunkásságot továbbra is kizárják és hogy a falusi kerületekben a nyílt szavazás rendszerét tartsák meg továbbra is. Az emlékirat benyújtásával a nagygyűlés az elnökséget bizza meg. Egyben fölhívja az alföldi városok és községek munkásságát és radikálisan gondolkozó polgárságát, hogy a közel jövőben megindítandó agítációjukkai ezen memorandumnak súlyt adjanak. Ezután a nagygyűlés véget ért. A résztvevők csöndben eloszlottak. A nagygyűlésen a hatóságot Pcqip Menyhért képviselte. A kongresszus. Délután két órakor az alföldi városok és községek szociáldemokrata kiküldötteinek részt" vételével kongresszus volt a szegedi Munkás. Otthon nagytermében, melynek keretében megalakították az Alföldi szociáldemokrata párt" szervezetet és annak vezetőségét. A kongresszus elnökéül Varga Ferencet (Arad), jegyzőjéül Kocsis Mihályt (Makó) választotta: Az első szónok Weltner Jakab volt, aki A politika és a sajtó napirendet fejtegette. Békédé végén a következő határozati javaslatot terjesztette be, amit a kongresszus egyhangúlag elfogadott. Az 1910. évi október hó harmincadikán, a szegedi Munkás-Otthonban megtartott értekezlet megállapítja, hogy a Khuen-kormány ugyanolyan szemfényvesztő játékot üz az általános, egyenlő és titkos választójog kérdésével, mint az előző kormányok. Az értekezlet az általános választójog kérdésében a legélesebb harcra szólítja föl a munkásságot, mert az ország pusztulását csak az gátolhatja meg, ha az osztályparlament helyébe a népparlament jön, amely az agráriusok és klerikálisok néproutó törekvéseit meggátolja. A sajtó kérdésében az értekezlet megújítja a szociáldemokrata pártgyüléseknek a Népszavára vonatkozó határozatait, amelyeknek értelmében minden szervezett munkásnak kötelessége a központi pártlapra előfizetni és annak érdekében agitálni. Az értekezlet belátja, hogy a pártvezetőség azért határozta el a Népszava árának fölemelését, mert a szervezett munkások nagyobbik fele nem tette meg kötelességét, illetőleg nem fizetett elő a Népszavára. Ilyenformán, hogy a lap fönnállása biztosítva lehessen, csakis a kényszerítő szükségnek engedve, határozta el a pártvezetöség az emelést, hogy igy megszüntesse a lap deficitjét, lehetővé tegye annak fejlesztését és a pártagitációra beszolgáltatott összeget igazi céljaira fordíthassa. Az értekezlet kimondja, hogy minden elvtársnak kötelessége az általános választójogért folyó küzdelemben résztvenni, de egyúttal kimondja azt is, hogy mindenkinek kötelessége nemcsak előfizetni a párt lapjára, a Népszavára, hanem annak érdekében a legmesszebbmenő agitációt is kell folytatnia. Ezután Jászai Samu Szakszervezet és szakszervezeti mozgalom cimen tartott előadást, amelynek végeztével határozati javaslatot nyújtott be, amit szintén egyhangúlag elfogadtak. A határozati javaslat a következő: A magyarországi munkásmozgalom minden eddigi vívmányát főleg az egységes, centralizált szakszervezeteknek köszönheti. A töke centralizációjával és a különböző munkáltató szervezetek támadásával szemben csak akkor teljesíthetik a szakszervezetek hivatásukat, ha működési körük az egész országra terjed, illetve ha szakmánként országosan szervezik a munkásokat. Viszont az összmunkásság anyagi és kulturális érdeke okvetlen megkívánja, hogy a szakmai szervezetek szoros kölcsönösségi viszonyban álljanak egymással. Ezt figyelembe véve, kimondja az 1910 október hó harmincadikán Szegeden tárgyaló kerületi pártértekezlet, hogy a negyedik szakszervezeti kongreszszus határozatát magáévá téve, kötelességévé teszi a vidéki városoknak, ahol több munkásszervezet van, hogy minél előbb válasszanak szakszervezeti bizottságot, amelynek föladata: a) a szakszervezeti tanács határozatainak végrehajtása; b) a helyi szakszervezetek kölcsönösségi viszonyainak ápolása és közöttük az egyetértő közös munkálkodás elősegítése; c) a még szervezetlen munkásoknak a szakszervezetekbe való bevonása; d) a jogvédelem közös rendezése; e) a lehetőség szerint közös utasszállök létesítése; f) minden, a munkások életviszonyait érintő gazdasági kérdésekben irányító állásfoglalás; g) statisztikai adatok gyűjtése és azoknak a szakszervezeti tanácshoz való beküldése. A szakszervezeti bizottságok a helyi szervezetek kiküldötteiből állanak. A saját kebelükből választanak elnököt és jegyzőt. Az elnök és jegyző képviselik a helyi szervezeteket a szakszervezeti tanácscsal szemben, kötelesek annak határozatait a bizottságok elé terjeszteni s a szakszervezeti tanácscsal az állandó érintkezést föntartani. A bizottságok működéséről időközönként jelentós teendő. Minden év végén pedig összefoglaló írásos jelentés teendő a szakszervezeti tanácsnak. Ezen szabályzat megváltoztatására csak a kongresszus jogosult. Fontos pontja volt a napirendnek Jócsák Kálmán előadása. Jócsák A földmunkások szer. vezkedése cimen tartott előadást, amely a földmunkások szervezetbe való bevonását célozza. Varga Ferenc tartott ezután előadást az