Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-04 / 138. szám

1910 november 4 DÉLMAGYARORSZAO 13 Valódi amerikai és ROBUR-CIPÓK!! Kalapok, nyakkendők, fehérnemüek Ízléses Kivitelben, nagy választékban Habig-, Plessés angoluri divat-különlegességek áruházában. CSARNOK. Az emeletes tót és a sors keze. Irta Ss. Sziget Jaj Vilmos. L Ezt a históriát valamelyik nyáron mondta el egy ismerősöm. Altkor nem értettem meg egészen, mert másfelé jártak a gondolataim, az egyes helyzetek is csak később alakultak ki. Azonban ugy mondom, ahogyan ő mondta. — Nem érdemes az egész lelkünkkel szeretni valakit, mert ez a legnagyobb oktalanság. Az eszes ember, ha ád valamit a nyugalmára, nyitva hágy maga mögött egy ajtót, hogy idejekorán elmenekülhessen, ha veszélyben forog. Nekem különös kellemetlen szokásom, hogy szeretek más dolgába beleavatkozni, hát még hogy ha érdekeíve vagyok! Literáty Ilonkánál ugyan nem voltam érdekelve, azaz hogy közvetett uton valamiképpen mégis. Majd sor kerül ezekre a részletekre is, ne legyen türelmetlen. — Egy csöppet sem vagyok. — Azért. Az nem is szép. Hát Literáty Ilonkánál hagytam el, akinek hatalmasan udvarolt Rovnyán Napoleon. Ismeri? — Hirét sem hallottam. — Tót kurtanemes, de ő maga öles magasságú. Az arca ragyavert, a bajusza sohasem áll rendesen, mindig kócos az, mintha duhajkodásból kisérné haza a gazdáját, a haja . . . hát a haja meg éppen nevetséges kender, gyalázat, hogy egy ilyen ember után bolonduljanak a nők 1 — Nagyon bolondulnak? — kérdeztem szórakozottan. (Az eszem egy kivágott laltktopánkán járt, ma délután sehogy sem akart a tulajdonosa felém nézni, pedig majd megmeredt a nyakam, annyit forgolódtam utána.) — Mi az, hogy nagyon? — pattant föl az ismerősöm. Ez nem fogalom. Bolondulnak, a szó legszorosabb értelmében bolondulnak. Azonban ugy tetszett, hogy Literáty Ilonka, ez a vérszegény kis leány, lekötötte. Már hónapok óta kitartott mellette és amikor udvarolt neki, Ilonka arcocskája lángvörösre gyúlt. Nagyon szép leány volt, csupa hangulat, gyöngeség, úgynevezett ideg-nő. — Szereti maga az ideg-nőket ? — Hogyne! — feleltem szórakozottan. (Annak a lakktopánkának a gazdája olyan sugár, erős, gömbölyű vállú volt, hogy mindennemű vérszegénységek szégyenkezve lapultak meg mellette.) — Rovnyán Napoleon, ez a svihák tót, ugy őrizte azt a gyereket, mint valami rabot. Maniatiltus ember volt egyébként is, az apja eszét örökölte. Az is azért keresztelte Napoleonnak, hogy hős váljék belőle, míg Napoleon nevének súlya alatt csupa kellemetlen, bolond dolgot csinált. Minálunk már azt beszélték, hogy az eljegyzés hamarosan meg lesz, mert ekkora szerelem meg is érdemli a frigyet. Hadd egyesüljenek örök boldogságban, akkor aztán az a vérszegény gyerek majd megfékezi az emeletes tótot. —r Kicsodát? — Rovnyán Napoleont. Az alakja miatt csak emeletes tótnak hívták. Már most tudni kell, hogy én legényember vagyok, tisztességes ember is, aki rajongással veszem körül Bobday Györgynét, a világ legtökéletesebb asszonyát. Ismeri? — Nem. — Akkor senkit sem ismer. Feltétlenül tisztességes asszony a legtisztességesebbek között is, fehérleiltü angyal, akit csak imádni lehet, mert megérdemli. Gondos anyja a gyermekeinek, gyöngéd hitvese az urának, — szó sem férhet hozzá. Minálunk az a szokás, hogy mindenkit megmarnak, a pletyka az égi angyalokat sem kiméli meg, kivéve Bobday Györgynét. Már számtalan asszony beteg lett abba, hogy nem tud róla rosszat mondani, nem hivalkodó, nem ostoba, nem keresi a föltűnést, egyszóval istennő. Képzelheti, milyen megdöbbenés fogott el, mikor egyszer csak azt tapasztalom, hogy Napoleon állandó lovagja lett Bobdaynénalt! Ez a senki, ez a rossz ember! Hát mit keres ő itt? — Mit ? — Persze, hogy mit? — Ezt kérdeztem én is. Hiszen a jelenléte is gyanúba hozza a legnagyobb tisztaságot, meg aztán egy romlott brutális lélek ellen hogy védekezhetik a született szelídség? — Hát hogy? — kérdeztem. (Azok a gömbölyű vállak, azok a lakktopánkák még mindig kisértettek.) — Sehogy! — fakadt ki az ismerősöm. Én mondom, hogy sehogy. A sorsnak azonban különös utjai vannak, azt hinné az ember, hogy a földi elménél előkelőbb már nincs is. Pedig dehogy sincs, dehogy! Literáty Ilonkát egyszer sirásközben találtam. Nem is kellett sokat találgatnom, hogy mi a baja. — Mondja csak, maga mindent tud, igaz-e, hogy háborít lesz? — Oiio, ha én azt tudnám, nagyon jó lenne! — Egyáltalában megtudhatja-e valaki? — Azt hiszem, az ilyesmit nem kötik idő előtt a világ orrára. A sírása egy kicsit enyhült, nyugodtabban kezdett kutakodni. — Tegyük föl, hogy csakugyan lesz háború, mert hát volt már, nyilván lesz is, mi történik akkor a tisztekkel? — Elviszik őket. — Persze, hogy elviszik. A tartalékosokat is ? — Azokat is. — Meddig terjed a király felségjoga? Ez a kérdés sok tekintetben megdöbbentett. Először is mi köze Ilonkának a felségjogokhoz, másodszor mit értek azokhoz én? Hanem azért fontoskodó arcot vágtam. — Ami azt illeti, azok elég messzire terjednek. Sokkal messzebb, semhogy hamarosan el tudnám részletezni. — Engem csak egy pontja érdekel. Beleavatkozhatik-e a király a' tisztjei nősülést ügyébe ? — De még mennyire! Hiszen csak hallott már maga is a kaucióról? — Hogyne hallottam volna tényleges szolgálatban álló tiszteknél. De én a tartalékosokra céloztam. Nagy passzióm lett volna magamnak is öt lépésről, Manlicherrel célozni mostanában egy tartalékosra, bizonyos Napoleonra, azonban fájdalmasan kellett letennem erről a fényes ötletről. — Ah, semmi esetre sem. A tartalékosok ugy házasodnak, ahogyan jól esik nekik. — Háború előtt is? — Amikor akarnak. — Biztos ez? — Mint a fejem a nyakamon. Ilonka vérszegénysége igen feltűnő volt e pillanatban. — Akkor olvassa el ezt a levelet, magában megbízom. A levelet Napoleon irta. Konstatálom, hogy soha még Napoleonok ekkora gazságot nem vetettek papírra, mint az emeletes tót. Kezdte azon, hogy m,ár, régóta puskaporos a levegő s ez szükségessé tette a felségjogok fokozatos kiterjesztését. Nevezetesen a király megtiltotta a tartalékosoknak a nősülést, mert minden pillanatban kiüthet a háboru. Azonban megnyugtatja az emeletes tót Ilonkát,, hogy ne íéljen semmit, nem tart az örökké, az ,a három esztendő, amelyre a tilalmi idő kiterjed, hadi nyelven szólva: nem a világ. — Egy-kettőre elmúlik, — fejelte be a levelét, csak a szivünk legyen addig tiszta. Ugyanazért, minthogy tisztelettel alulírottnak fáj legjobban az a tarthatatlan helyzét, amelyet deszpotizmusnak is neveznék, ha nem oltották volna belém kora ifjúságomtól kezdve a feltétlen loyalitást, — lehajtott fővel megnyugszom a legfőbb hadúr akaratában s elszenvedem a három esztendőt. Hógy pedig ne váljék belőlem hitvány lázadó, magát is elkerülöm addig. Csak a leikeink érintkeznek a göncöl-szekér rúdjának közvetítésével. Én legalább mindig azt fogom nézni. — Hogy akaszszanak fel a göncöLiszekér rudjára, gazember! — ordítottam fel, mikor elolvastam a levelet. Ilonka reszketett. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Róna LajosLapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hírlap- és nyomdauállalat részvénytársaság Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hírlapés nyomdavállalat részvénytársaság köríorgőgépén. Iskolai hegedűk bltünö hanggal. Kaphatók: 3. 4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Hang versenyheged iik 20 forinttól feljebb. Iskolai és hürttinniiimnli nr- ii»«"|8s zenekari és miitemplomi "<« mUIUUIIHHl kedvelői hangszerek. huretíoMnt&KE." U) szerkezetű cimbalmok legkiválóbb liangtartó szerkezettel, pedál nélkül 30 forinttól ^t^tlówéfiebb. Fonográf és Gramofon legjutányosabb árakon. Hengerek és lemezek a vllAjj leghíresebb művészeinek ¡elvételeivel. Dus rakták kiváló gyártmányú uj ¿9 átjátszott zougor&k és pianlnokbnn. Régi zongorák és egyéb hangszerek ujakra becseréltetnek. Zintyura kölcsönző intézet. Teljes zenekarok Kelszevelése kedvező leltételek mellett. Tornászat! és községi dobok dus választékbau. Sternberg Ármin és Testvére IS. ÉS hír. nívón hangszeroyér Illetéken mm, HL. Mcii-af 33 Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak meg kell Írni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék S

zínházi látcsövek legújabb mintákban, legfinomabb üvegekkel. — Lorgnettek, szemüvegek, hőmérők, légsulymérők, valamint minden e szakmába vágó tárgyak, továbbá beszélőgépek (gramofon) és a legújabb felvételű művészlemezek, •• mindennemű vonós és fuvó hangszerek, hurok és kellékek a legjutányosabb árakon kaphatók SRAUN JÁNOS ímeS35 SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 15. SZÁM. Javítások szakszerűen és gyorsan készíttetnek lmja-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját beSzerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!* Szegedről elköltözünk! Ez okbél a berendezés eladó, a helyiség január l-re kiadó. Weisz J. Hugó és Társa száin. (Uj Wajjuer-palota*.)