Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-30 / 160. szám

1910 november 27 DÉLMAGYARORSZAG 3 leg december második hetében el fog jutni a külügyi büdzséhez. Itt érdekes vitára van kilátás. Pichon külügyminiszter nyilatkozni fog a török és a magyar kölcsön kérdéséről és előrelátható, hogy a parlamenti többség jóvá fogja hagyni azt az álláspontot, amelyet a kormány e két kölcsön ügyében érvényre juttatott. Föloszlatott társaság. Newyorkból jelen tik : Az American Sugár Raífining Co., amely ellen az ügyészség- föloszlafcási eljárást indított, harminc társaságból áll, amelyek kétszázharminc millió dollár tőkével rendelkeznek. Szükség esetén külön bírósági szervezetet létesítenek ezen ügy tárgyalására. E trösztöt azzal vádolják, liogy a konkurrenciát éveken át vasúti tarifakedvezményekkel és vámszédelgésekkel elnyomta és életképtelenné tette. Azt hiszik, hogy a pör mintegy két évig fog tartani. Törökök Perzsiában. Konstantinápolyból jelentik: A külügyminiszter kél törvényjavaslatot nyújtott be az államtanácshoz. Az egyik arról szól, hogy ezentúl Perzsiában török alattvalók fölött csak a török konzulátusi birósáS ítélhessen, a második javaslat pedig azt ki" vánja, hogy Perzsiában az okkupált török terű" leteken uj konzulátusokat nevezzenek ki és a konzulok perzsa ekszekvátur nélkül működhessenek helytartók gyanánt. A képviselőház ülése. Néppártiak bombasztikus semmije. — tudősitőnMÖl.) A képviselőház ma folytatta az indemnitás tárgyalását Berzeviczy Albert elnöklésével. Az ülés elején Keuedi Géza, a pénzügyi bizottság előadója, beterjesztette a bizottság jelentését a kálisóról és a folyékony gáznemű anyagok és bitumenekről szóló törvényjavaslatról. Ezután névszerinti szavazással megejtették az állami számvevőszék elnöki állására a jelölést. A szavazás eredménye szerint az elnöki állásra első helyen Thuróczy Vilmost, második helyen Bujanovich Sándort, harmadik helyen Macsvánszky Jánost jelölte a Ház. Az indemnitás vitájában Molnár János volt az első szónok. Az indemnitás megtagadásának mondotta, nem az a következése, hogy az ország megbukik, tönkre megy, de az kellene, hogy a kormány bukjék meg. Nálunk azonban az alkotmány még csak álarc, nálunk nem a többség kebeléből kerül ki a kormány, de a kormányok kreálnak maguknak többséget(Helyeslés a baloldalon. Zajos ellentmondás jobbról.) Mert nálunk, aki hatalmat kap és lemond a nemzeti követelésekről, az többséget is , kap, mert a .pénz, az erőszak, a vesztegetés nem ismer határokat. Mikor a koalíció bomlása után ugy tetszett, hogy a függetlenségi párt kerül uralomra, a párt klubja csak ugy hemzsegett a jelentkező uj hívektől, csak képviselőjelöltnek hatszáz ember ajánlkozott. Minden arc az uj nap" király, Kossuth Ferenc felé fordult. (Nagy de" rültség jobbról.) Mikor kiderült, hogy a fiigget lenségi párt nem hajlandó mindent elalkudn; és így nem is jut a hatalomhoz, a hívek száma mindjárt megfogyott. (Derültség.) Fölkiáltásokbalról: Burgyán ! Burgyán ! (Nagy zaj.) Molnár János : A kormány a nemzet követelései közül egyetlenegyet sem akart megvalósítani. A választói jog reformját is el akarja odázni. Nem komikus a dolog, hogy Tisza István (Zajos éljenzés a jobboldalon) a választói jog ellen agitál, míg Héderváry (Éljenzés a jobboldalon) a reformot ígérgeti V A többség, ugylátszik, nemcsak a kétfejű sas szárnya alatt alakult, de maga is kétfejű. Förstcr Aurél: De egy gyomrú! (Nagy derültség.) Molnár János: A néppárt a legmélységesebb bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt, így az indemnitást meg nem szavazza. (Helyes, lés a baloldalon.) Az elnök az ülést két órakor berekesztetteKacsa a halastó fölött. — Polgármesteri uálasz egy támadó cikkre. (Saját tudósítónktól.) Bellusi Baross Kálmán közgazdasági író a Pesti Hírlap vasárnapi számába cikket irt A szegedi lialastavacska cimen. A cikk nagyon sértő hangú s eltekintve attól, hogy kardinális hibából indul ki, tele van meggyanusitással. Ennek következtében ma Lázár György dr polgármester tesz közzé helyreigazító nyilatkozatot, amelynek hangja szokatlanul szigorú, de szükség is van erre, mert a Pesti Hírlap, amely látszólag kedveli Szeged városát, tényleg ismételten kellemetlenkedik ennek a fejlődő metropolisnak. A polgármester nyilatkozata a következő : Bellusi Baross Kálmán a Pesti Hirlap vasárnapi számában egy teljes hasábot meghaladó terjedelmű fulmináns cikkben kel ki azon hallatlan „könnyelműség", az „állam pénzének ná_ lünk már nem is szokatlan elpocsékolása" el. jen, hogy a földmivelési miniszter a szegedi Fehórtóban egymilliószázötvenezer korona összköltséggel létesítendő halastó költségeihez hétszázötvenezer koronával akar hozzájárulni. Csak ugy dobálózik a „felületesség", „meggondolatlanság", az úgynevezett szakértők teljes „tájékozatlanság"-ának és más hasonlónak vádjával és a Lipótmezőre akarja küldeni azt, aki a miniszternek ilyen tanácsot adott. Eközben nem veszi észre, hogy a felületesség, a tájékozatlanság és a meggondolatlanság hibájába ő maga esik, amikor egy olyan szarvashibából indul ki vádjaival, amelyről, ha még oly hiteles helyről vette is adatait, egy ki8 Józan meggondolással rögtön be kellett volna látnia, hogy teljesen alapnélküli. A tény ugyanis az, hogy nem kétezerkét" száz négyzetméter, vagyis kereken hatszá2 négyzetül (egy fél magyar hold, amelyet cikkíró hibásan becsül, nem tudni milyen számítással, egy magyar holdnál valamivel többre) hanem igenis kétezerkétszáz katasztrális hold az a halastóvá átalakítandó terület, vagyis csekély ötezernyolcszázhatvanhatszor akkora mint amilyennek cikkíró képzeli, tehát nem holmi apró-cseprő tavacska, hanem az ország legnagyobb halastava lesz az, ha létesül. Ez kerül a tervezet szerint egymilliószázötvenezer koronába. Ezekután talán fölösleges is volna többet mondani, nem lehet azonban szó nélkül napirendre térni mégis a következők fölött: 1. Aki annyi adatot összegyűjtött az országban lévő halastavakról, mint cikkíró, annak föltétlenül észre kellett volna vennie, hogy nem a tervezetben, hanem az ö adataiban, vagy tévedésében kell a hibának lenni, mert hiszen a többi halastavakat is ugyanazok az „úgynevezett szakértők", az országos halászati felügyelőség közegei rendezték be, akiktől a Fehértó tervei is származnak. De ha nem is támogatnák ezek szakértelmét sikeres létesítmények, még akkor is meggondolatlanság volna olyan képtelenségeket imputálni a szakértőknek — bármennyire, magas lóra ülve, „ugynevezettezi" is le őket a cikkíró — amilyeneket cikkének adataiban rájuk kisüt. 2. Aki érvekkel akar meggyőzni, az vigyázzon arra, hogy érvei legalább is hasonlítsanak az igazsághoz. Nos hát, egyik érve az, hogy Szeged a halbőségéröl ismeretes Tisza mellett fekszik s nem tudja, hogy Szegedon túlnyomóan dunai halat esznek, aki meggyőzi, a budapestinél hatvan-nyolcvan százalékkal magasabb árakat fizet. Másik sejtése szerint, amelylyel érveit támogatni igyekszik, Szeged legújabb kormánypártisága jutalmául kapja a nagy állami szubvenciót. Aki ennyire alapos, annál nem lehet csodálni, hogy másokról is csak ennyi alaposságot tételez föl! Hiszen Szeged képviselője az, aki előbb is volt: Bánffy Dezső, az ujpárti, a másik Kelemen Béla, Kossuthista, negyvennyolcas. Ezekről pedig nem hírlett, eddig, hogy a mostani kormánypártba beléptek volna. Ami pedig az ügy valódi meritumát illeti, hát igaz, drágább lesz a Fehértó halgazda-ággá alakítása, mint a fölsoroltak, amennyiben hol. dankint ötszáznogyven koronába kerül, Tisza István tavának kétszáztizenhót, a Draskovich'élének háromszázötven koronájával szemben. Ez azonban azon kedvezőtlen helyzet folyománya, hogy a vizet körülbelül kilenc kilométer távolságból szivattyúzás utján lehet csak nyerni. Es épen ez az oka annak, hogy az állam magas támogatást ígér ennél a létesítménynél annál is inkább, mert a Fehértó ma teljesen terméketlen, puszta terület, amely egész terjedelmében összesen ezernyolcszáz korona holdankint, tehát mintegy hatvanhárom tillér jövedelmet hajt. Itt tehát nem csupán hasznothajtó' a közélelmezést javító beruházásról van szó, hanem egy teljesen puszta terület kultura alá vonásáról, a tervezett mesterséges öntözé* utján. Mindezek pedig a földmivelésögyi minisztérium hatáskörébe tartoznak s az eszme előbbre, vitelében tényleg versenyeztek egymással a szabadelvű Tallián Béla, a koalíciós Darányiignác és a munkapárti Serényi Béla. Ezek a különböző pártállási! urak nem a mindenkori körte" seket akarták olcsó halpaprikással jutalmazni, hanem az ország második városa mellett lév° kulturáltan sötét folt eltüntetéséhez siettek hozzá" járulni, nem véve persze rossz néven azt sem' ha amellett Szeged város lakossága és azonkívül az ország egyéb halfogyasztói is — mert hiszen az egyelőre prelimínált ezerháromszázhusz métermázsa, de később bizonyára foko_ zódó évi haltermés nem fog itt mind elfogyni — ujabb s talán némilg olcsóbb élelemforráshoz jutnak. Mindezt megtudhatta volna a cikkíró egy rövid telefonbeszélgetés utján a földmive" lési minisztérium illető osztályától s nem kel lett volna „harcászati lövészetet" rendeznie markírozott ellenség : a bábok ellen. A kato. náknak erre szükségük van gyakorlat szempontjából ; azt azonban senkinek sincs szüksége megtudni, hogy hogyan harcol cikkíró a földmivelésügyí miniszter és annak közegei ellen. Ha mégis ebben a művészetben gyakorolni akarja magát, akkor kár erre a Pesti Hírlap komoly tartalmú hasábjait pocsékolni. Lőtérül még a katonák is a leghitványabb területeket szokták kiszemelni és az értékesebbet lehetőleg megkímélik. A polgármester jó hangot választott meg ahoz az Íráshoz, amelyben Szegednek és a közérdeknek védelmére kel olyan cikkel szemben, amely politikai tendenciából gazdasági humbugokat akart föltálalni az ország közönségének. Az erélyes visszautasítás és a hiteles adatok minden bizonynyal megtalálják az utat oda, ahol lényegtelen és külsőséges dolgokkal kedvezni akarnak Szegednek és támadást intéznek ellene olyankor, amikor vitális érdekeiről van szó. Munkapárti győzelmek a megyékben. Tizenhat vármegyében és több városban ma ejtették meg a törvényhatósági bizottsági tagok választását. Az egész vonalon a nemzeti munkapárt került ki döntő győzelemmel. Az alábbi adatok fényesen igazolják azt a fokozódó bizalmat, amelyet az egész ország érez a kormány iránt. A mai választásokról a következő tudósításaink szólnak: Aradon Barabás Béla, a függetlenségi párt jelöltje, kibukott a bizottsági tagságból. Huszonhatmunkapártit éstizenkétfüggetlenségit választottak meg. Biharmegyében száshét munkapárti és negyvenöt függetlenségi, Hontmegyében harminchét munkapárti és hét függetlenségi, Kisküküllőmegyében harminchét munkapárti és tizenhárom ellenzéki, Krassószörénymegyébm százharmincnégy munkapárti és harminc nemzetiségi, Pestmegyében hetvenöt munkapárti és hetvenhárom ellenzéki, Pozsonymegyében nyolcvannégy munkapárti és negyvenöt ellenzéki, Szatmármegy ében kilencvennégy munkapárti és negyvenegy ellenzéki, Szepes-