Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-29 / 159. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1910 november 29 vállalt kötelezettségekből származ­nak és 3. A negyed holdnál nem nagyobb területre vonatkozó birtokháboritási pö­röket, valamint a mesgyeigazitásokat első fokban. (1884: XTT. törvénycikk.; A tervezet 758. §-ban foglalt kivé­telek föntartandók volnának. De vi­szont a fönti értékhatáron alól (ötven, illetve száz korona) fizetési meghagyás nem volna kérhető, — csupán a be­jegyzett cégű kereskedők által. Ez utóbbiak követelésének likvid volta in­dokolja a kivételt, De viszont fizetési meghagyások célszerütienségét a gya­korlat igazolja. Eme szerény keretben a népbiróság a polgári kötelesség leg­uemesebbikét: a bíráskodást olv kör­ben gyakorolná, amelyben életviszo­nyainál fogva bámulatos eredményeket produkálna. Ezenfelül ez volna az igazi előiskolája az eskiidtbiráskodásnak is. Mert ne feledjük, hogy a népbiróság eredetileg nem büntető-, hanem polgári ügyekben ténykedett. Oly egyszerűnek, világosnak és köny­nyen megvalósíthatónak tartjuk a nép­bíróságnak ilyen módon való összeállí­tását, hogy szinte fölösleges indokol­nunk azt. Lónyay Eleméi- nyilatkozik. Az utóbbj hetekben állandóan jelentek meg párisi és bu­dapesti újságokban is olyan hirek, amelyek kellemetlenül hathattak Lónyay Elemér grófra és feleségére. Lónyay most nyilatkozik. Ezeket mondja: — Roppantul mulattatott a liir, amely sze­rint én párisi nagykövet szeretnék lenni. Kü­lönösen feltűnt, hogy az Agence Havas lanszi­rozza ezeket a nyilvánvalóan valótlan híreket. Természetes, hogy, feleségül vévén az özvegy trón­örökösnét, tisztában voltam azzal, hogy vége diplomata-pályámnak. Ha bennem lett volna becs­vágy diplomata-pályán való érvényesülésre, nem veszem feleségül a trónörökösnét. Különben semmi kedvem, hogy valami nyilvános álláshoz meg ne vakuljon, eltiltották a varrástól, — irni kezdett. Megirt egy regényt, Marié Claire-t, amely naivságában fölötte áll Lamartine Ge­neviéve-jének s szomorúságában tul tesz Goncourt Fille Elisa-ján. A regénynek nincs semmi meséje. Az egész csak néhány különös kép s néhány bizarr hangulat összetétele. Mikor a végére érve leteszszök a könyvet, egyetlenegy ese­ményre sem emlékszünk többé precízen, csak néhány elmosódott kontúrt vélünk látni, amelyekből egy kis leány képe dereng előttünk homályosan, egy kis leány, aki, nem tudjuk miért s nem tudjuk miképen, végig jár egy keserű kálváriát, kezdve a szigorú apácák között, ahol fehérneműt tisz­tit, folytatva egy kopár mezőségen, ahol ju­hokat őriz s végezve egy vasúti állomáson, ahol a megszabadító párisi vonatot várja. Azonban érezzük, hogy az egész idő alatt, amig Marié Claire-t olvastuk, valami ködös, sejtelmes tájkép vonult el szemeink előtt, amely izgalomba hozta — nem a fan­táziánkat, hanem az érzéseinket s amely táplálékot adott — nem a gondolatainknak, hanem hangulatainknak. Marié Claire olyan könyv, amelyre mindig emlékezni fogunk, sohse tudva, hogy mi is volt benne valójában, de viszont látva újra és újra azokat a homályos képeket, azokat a szomorúsággal teli hangulatokat, amelye­ket átéltünk az alatt a pár óra alatt, amig elolvastuk. A párisiak között nincs több ezer ember­nél, aki Marié Claire-t megértette volna. De ez az ezer ember annyi dicshimnuszt zen­gett róla, hogy ma már mindenki Margue­rite Audoux-ról beszél, a szegény varrónő­ről, aki, mikor már nem látott többé régi ruhákat foltozgatni — regényt irt, egy jó regényt. lekössem magamat, azért is tartom magamat távol politikai élettől. Mint a magyar főrendi­ház tagja, bármely pillanatban résztvebetnék a politikai életben. Egyáltalán igen furcsa hí­reket terjesztenek rólunk, így többek között azt, liogy én újdonsült gróf vagyok és udvar­képesség nélkül való. Erre csak azt jegyzem meg, hogy egy ezeréves ősi magyar nemzetség;, amilyen a Lónyay-család, olyan illusztris tör­ténelmi helyzetet foglal el Magyarország his­tóriájában, amely független minden címtől. Az ilyen cimek külföldről importált intézményt jelentenek. A grófi pár különben legközelebb — Gagern udvarhölgy kíséretében — Wallseebe utazik, mint Mária Valéria királyi hercegnő és B^erenc Szalvátor királyi herceg vendégei. Ez a láto­gatás felelet némely intrikára. A Délvidék az 1911. évi állami költségvetésben. (Saját tudósítónktól.) Az 1911. évi állami költségvetés megjelent nyomtatásban is és mi siettünk azt áttanulmányozni, hogv aztán a délvidéki vonatkozású dolgokat' belőle közreadhassuk. Az üzletvezetőségek fölállí­tását — miként már jeleztük — a költség­vetés a jövő évben tervezi, ellenben a budapest—temesvári vasútvonal alapépítmé­nyének kicserélését, amiről szintén irtunk, nem jelzi precíz számadat. De mert az alap­építmények fölcserélésére igen nagy összegek vannak fölvéve és a szeged—temesvári vonalrészen több uj vonat indítása is tervez­tetik, bizonyosra vehető, hogy az erősebb alapépítmény mihamarabb elkészül. A költ­ségvetés délvidéki vonatkozású passzusait itt ismertetjük: (A házközösség megszüntetése.) A házközösségi intézmény megszüntetése körüli munkálatokért Krassószörény vármegyé­ben három főszolgabíró, Temesmegyében pedig a temeskubiní és fehértemplomi, a házközösségi ügyek végleges befejezésével megbízott tiszte­letbeli főszolgabirák külön fizetést, illetve pót­lékot kapnak ezen a címen. De mert az 1911-ik év végével a megszüntetési munkálatok befeje­zést nyernek, a fizetés és pótlék a belügyi tárca költségvetésében harmadrésznyi összeggel csökken. (Pénzügyminisztérium.) A kataszteri fölmérés Temes és Torontál vármegyékben teljesen, Krassószörénymegyében pedig részben végrehajtatott. A rendkívüli beruházási költségek között kétszázezer korona van fölvéve a temesvári dohánygyár folytatólagos kiépítésére. Az állam szénvagyona Bozovicson kétszáz millió mázsa. A pénzügyminisztérium költségvetése nyolc­vanezer koronát vesz föl egy gó'zj ár őrhajó és egy motoros mellékhajó költségéire. E hajók a Duna és Száva partvidékeinek ellenőrzésére, illetve a csempészet meggátlására fognak szol­gálni, mert sok helyütt az ellenőrzés a száraz­földről lehetetlen. Krassómegye határmenti havasainak egy fon­tos pontján, Priszákán, háromezerötszáznyolc­van korona költséggel pénzügyőri őrházat épí­tenek. (Utilgyek.) Az 1911—1918. években állami kezelésbe vétetnek át a következő közutak: Bezdán— Zombor]— Óverbász — Szenttamás — Temerin— Zsablya — Titel — Periasz — Oppova—Pancsova i 210.58 kilométer.) Periasz—Nagybecskerek— Módos—Ujpécs (Temesvár] ^(103.30 kilométer). Hogy melyik évben fogják államosítani e két utvonalat, azt a költségvetés indokolása nem mondja meg. A krassószörénymegyei állami közutakra (389.270 kilométer) az 1911. évben 389.270 ko­rona föntartási költség van előirányozva, ami­ből egy kilométerre 993 korona esik. A temes­megyei (265.920 kilométer) állami közutakra 138.835 korona, tehát kilométerenkint 523.90 korona, a torontáli állami közutakra (128.491 kilométer) 228.954 korona, tehát kilométeren­kint 1788.70 korona föntartási költség van elő­irányozva. (Az ti) üzletvezetőségek.) Az államvasuti üzletvezetőségek tételénél a kereskedelmi költségvetés hetvenhárom uj munkaerő díjazását vette föl. E tételt így in­dokolja a kereskedelmi miniszter: „A vonalháló­zatnak évről-évre történő növekedése folytán az üzletvezetőségek vonalhálózata részben köz­pontjaiktól messze kieső és nehezen kezelhető vonalakkal tetemesen szaporodott, mely körül­mény a szolgálat vezetését és irányítását ne­hézkessé teszi. Az üzletvez«tőségek sikeres működése érdekében azok vonalhálózataínak újbóli megállapítását és a hálózat növekedésé­hez képest két uj üzletvezetőség fölállítását vettem kilátásba. Ezen uj üzletvezetőségeknek a szükséges személyzettel való ellátására, amennyiben ez az üzletvezetőségek jelenlegi létszámából nem fedezhető, fölvettem két üz­letvezetői állást, negyven tisztviselői és har­mincegy egyéb, tehát összesen hetvenhárom munkaerőt." (Vasúti építkezések.) A költségvetés tervbevette üjarad-iUomás, valamint a temesvár—lugosi vonalon azoknak az állomásoknak biztosító-készülékekkel való ellátását, amelyeken a gyors-, vagy ekszpresnz­vonatok állanak meg. Valkányon két állású uj mozdonyszin épí­tésére negyvenötezer, Nagykikindán és Zsom­bolyán tisztitógödrök befedésére hatezer, Te­mesvár-Józsefváros-á llomáson egy huszméteres? villamosliajtásu fordító-korong építésére tizen hétezer korona van fölvéve. A valkányi moz" donyszin építését az a körülmény teszi szük. ségessé, mert a nagykikinda—aradi vasút révén Aradról Valkányra Máv. vonatok indíttatnak; ezen vonatok mozdonyai . részére k«ll az ui mozdonyszin. Tervbe van véve a jövő évre a temesvári műhely ellátása pneumatikus szerszámokkal, azonfelül a temesvári műhely kocsimühelyének kibővítése, asztalos-, bádogos- és fényező-mü­helylyel való bővítése félmillió korona költ­séggel. A románresicai államvasuti lakóházak költ. ségeire második részletképen húszezer korona van fölvéve. A jövő év május havától kezdve tervbe van véve: Szeged—Temesvár között egy-egy uj gyors­vonat, Arad—Temesvár között egy-egy uj sze­mélyvonat és Szeged—Temesvár között egy-egy uj személyvonat járatása. A vonalak felépítményének javítására igen nagy összegek vannak fölvéve a költségvetésbe, de ezen összegek célja részletezve nincs. A temesvár—budapesti v®nal azonban — miként jeleztük — a jövő évben Góliát-síneket és zú­zott kőből való ágyat kap. (Földmivélésügy.) A tüzifa-vágatás- és szállitás-alrovat előirány­zata huszonnégyezerháromszáztizenkilenc koro­nával nagyobb, mert — úgymond a miniszter — a lugosi kerületben a facseti, a bálincí és líppai, valamint az alsódombrói erdőgondnokságok gyöngébb minőségű évi fahozamát. a lanyha ke­reslet miatt kisérletképen házi kezelésben ter­vezem kihasználni, melynek révén a faanyag egy része értékesebb választékok alakjában lesz hasznosítható és a nép is uj keresetforrás­hoz jut. A pancsovai folyammérnöki hivatal szakaszán a pancsova—kubini ármentesitő-társulat árvé­delmi töltéseit már igen megközelíti a Duna sodra. A, veszélyeztetett árvédelmi töltés vé­delme szempontjából szükséges szabályozásokra a miniszter kétszázezer koronát vett föl. A Bega-folyóról szólva, ezt mondja a költ­ségvetés: A Bega-folyónak Nagybecskerek ós Temesvár között való hajózhatóvá tételére, nemkülönben Temesvár fölötti szabályozására az 1904-ik évi XIV. törvénycikk 19Ó9—1913. években öt évi részletben a szükséges össze­geket rendelkezésre bocsátván, külön költsé­gek előirányzására nincs szükség. Herkules fürdőn egy mérnököt és egy tizedik fizetési osztályba sorolt fürdőgondnokot alkal­maznak. A mérnökre a herkulesfürdői villamos áramfejlesztő-telepnek házi kezelésbe vétele, valamint a vízmüvek és nagy értéket képviselő épületek különös szakértelmet igénylő gondo­zása miatt van szükség. A fürdőgondnoki állás rendszeresítését a költségvetés a fürdő emel­kedő látogatottságával indokolja. A rendes bevételeknél száztizenhatezerhar­minchárom korona többletet azzal indokol a miniszter, hogy a temeskubin—dubováci ármen­tesitő-társulat a nyolcadik dunai öblözetben fskvő kincstári birtokból mintegy hatezer hol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom